Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 All I Want For Christmas Is You || Lucas & Hailey




Tárgy: All I Want For Christmas Is You || Lucas & Hailey   Vas. Júl. 27, 2014 11:08 pm



Come & get it

Jégfehér és aranyszínben ázó fénycsóvák suhantak el a jármű ablaka előtt, miközben az úton száguldottak Seattle külvárosa felé. A legújabb Bentley hangtalanul rótta az utakat, az egyetlen zaj forrása csupán a tojás fehér bőrborítású kéztámlán a vörös színűre festett körmeinek dobolása volt. Kissé ideges volt, hiszen nagyon régen volt alkalma megjelenni ilyen hatalmas rendezvényen. Nagybátyja volt az, aki többnyire meghívottként szerepelt, őt pedig szinte egyetlen alkalommal sem vitte magával. Bizonyára nem azért mert szégyellte, hanem éppen ellenkezőleg. Olyannyira óvta életét, hogy nem szívesen engedte őt ki az utcára, noha tisztában volt azzal, hogy bezárva sem tarthatta. Éppen ezért, egyetemi órák után első dolga az volt, hogy hazament és addig ott maradt, míg másnap ismét el nem kezdődtek az órái. Bár mindig megértette nagybátyja utasításait, hiszen nagyon veszélyes időket éltek, mégis gyakorta érezte úgy, hogy beleőrül a magányba. Barátai szinte alig-alig akadtak, hiszen testőrök nélkül sehová sem mehetett, ami gyanakvásra adott okot a legtöbb ember részéről. Nem hibáztatta őket. Más volt mint ők és nem csupán azért, mert a nagybátyja köztudottan nagyon magas társadalmi pozícióban volt, akitől a legtöbben távol tartották magukat az országban, hanem mert még csak embernek sem volt mondható. Halandók között nőtt fel és élt a mai napig, ő azonban nem volt az, bárhogy is próbálta ezt elhitetni magával. Két természetfeletti faj keverékéből született. Édesanyja révén mágiát birtokolt azon belül is tűz elemet irányíthatta többek között, míg nemző apjától örökölt szörnyű kórság kínozta, vagyis vérfarkas volt. Hibrid. Így emlegették mostanában őket. Mindazok ellenére, hogy még csak nem is tiszta vérű természetfeletti volt, nem szégyellte mivoltát. Talán azért, mert szüleit szinte alig ismerte. Csupán öt esztendőt tölthetett velük, ugyanis lemészárolták őket, akár a vadállatokat. Azért, mert nem emberek voltak. Nem volt ostoba és nagybátyja is megerősítette a tényt, hogy vadászok szervezete tehetett arról, hogy árva lett, Pablo bácsitól pedig az öccsét vették el. Szülei miatt, az ő emlékükért megfogadta magának, hogy sosem fogja szégyellni azt, amivé született, hiszen mindkettejük vére csörgedezik ereiben élő bizonyítékaként annak, hogy nem csupán elmélet az, hogy más természetfeletti lényeknek is születhet gyermekük egymástól. Természetesen büszke volt arra ami, mégsem kürtölte világgá, hogy hibrid. Valójában senki nem tudott erről Pablo bácsikáján és legközelebbi emberein kívül, akik személyi testőrségét tették ki. Nem volt egyszerű élete, hiszen míg egyesek szent meggyőződése az volt, hogy csupán pénz kell a boldogsághoz, ő mégsem volt az, pedig volt neki. Valami hiányzott az életéből, de valójában ő maga sem tudta megfogalmazni valójában, hogy mi. Talán egy kis szabadság, vagy barátok, esetleg több időt szeretett volna eltölteni egyetlen már élő rokonával, aki szinte sosem ért rá. Ahogyan ezúttal sem. Igaz, ő volt a meghívott a karácsonyi esélyre, melyen többnyire politikusok, katonai, jogi szervezetek és hatalmas multinacionális cégek igazgatói jelentek meg, ezúttal nem tudott eljönni „váratlan üzleti ügy”-re hivatkozva, így Hailey-nek kellett képviselnie őt nagybátyja egyik tanácsosának kíséretében, név szerint Andres Martínez-zel.
Tekintete oldalra siklott a tanácsosra, aki gondterhelten, homlok ráncolva  nyomkodta csupa kijelző telefonját a kezében. Nagyon jól ismerte már ezt az arckifejezést, ami egyet jelentett azzal, hogy a legkevésbé most van kedve ilyen hülye rendezvényen részt venni, sokkal inkább tartott volna Pablo bácsival, mert baj van. Legszívesebben rákérdezett volna, hogy mi történt, azonban tudta jól, nőként semmit nem tudhatott nagybátyja üzleti ügyeiről, hiába is tudakolt volna. Kolumbiai szokás. A nőknek egyetlen dolguk volt, támogassák a férfit jóban és rosszban, sosem kérdezhettek férfiak ügyéről. Amennyiben valaki nem tudta magát tartani ehhez, súlyos büntetésre számíthatott. Általában néhány verésre, súlyosabb esetekben akár meg is ölhette asszonyát.
Ehhez tartva magát elszakította figyelmét a tőle jó tíz évvel idősebb férfiról éppen abban a pillanatban, amikor a jármű lassítani kezdett. A sofőr akadálymentesen parkolt le a hatalmas épület előtt, ahová díszes vendégek igyekeztek be. Erre már Andres is felkapta a fejét, majd nyugalmat erőltetve az arcára kiszállt a járműből, akkor mikor a sofőr kinyitotta a lány melletti ajtót és kisegítette őt az autóból.
Széles, letörölhetetlen mosolyra húzódtak ajkai, mikor sötét íriszei végigsiklottak az épület magas tartóoszlopain, bíborszínű selyemszőnyegen, ami a lépcsőn vezetett fel, valamint az emberek tömegén, akik kiöltözve asszonyaikkal vagy éppen a szeretőikkel érkeznek meg az esély helyszínére.
- Ez annyira izgalmas! Menjünk! – szólalt meg izgatottan, miután belekarolt a tanácsos felé nyújtott karjába. Együtt indultak meg a vendégek után miközben a tekintete szinte gyermeki csillogással tündöklött. Igaz, egy fiatal rémálma lehet egy ilyen rendezvény, hiszen inkább ment volna valamiféle szórakozóhelyre, hogy kibulizza magát, de tudta, ennek is örülnie kell. Végre kicsit lazíthat, még ha visszafogottabban is kell tennie azt.
Az előtér és maga a ceremónia terme legalább annyira lenyűgöző és elegáns volt, mint az épület kívülről. Karácsonyi fényekben pompázott minden, fenséges karácsonyfákkal melyek bár nem hagyományosan zöldek voltak, hanem hófehérek levendula színű díszekkel, mégis megvolt a maga varázsa.
Mikor egy pincér mellé ért, gyorsan lekapott két poharat az ezüst tálcáról – melyhez szándékosan nem ért hozzá -, majd az egyiket Andres felé nyújtotta.
- Nem kérek. De azért köszönöm. Jó lenne, ha vigyáznál te is mennyi alkoholt iszol. Ne feledd, hogy én vagyok felelős érted. Ha hülyeséget csinálsz, én ütöm meg a bokámat. – jegyezte meg komoran a férfi, akinek fekete íriszei lustán siklottak végig a teremben megjelent vendégek seregén. A maga részéről szívesen visszaszólt volna valami velőset, de inkább nem akarta elrontani a hangulatát, így hát fittyet hányva arra, hogy a másik mit mondott, meghúzta mindkét pohár pezsgőt. Igaz, nem volt hozzászokva az alkoholhoz, mégis kellemes borzsongás futott végig rajta, mikor az aranyló ital végigfolyt nyelőcsövén.
A kellemes zene, melyet a zenekar játszott úgy tűnt nyugtatóan hat komor kísérőjére is, akinek arcán már-már egy félmosoly is megjelent időközben. Végtelenül unalmas társalgásba kezdtek, aminek a lány a felét sem értette. Sosem volt otthon az üzleti ügyekben és a politika is messze állt tőle, így hát viszonylag hamar kezdett ráunni a társaságra. Emberek jöttek-mentek, egyesek úgy köszöntek neki, mintha ezer éve ismernék őt, holott még sosem találkozott velük. A nevekkel sem volt tisztában, így minden beszélgetés alól próbálta magát hamar kihúzni, az utóbbinál jobb híján azzal a szándékkal, hogy mosdóba menjen. Kellemetlenül érezte magát úgy, hogy míg a nő folyamatosan nagybátyáról kérdezte és csillogó szemmel áradozott róla, addig a férje többnyire melltájékon folytatott vele párbeszédet, pedig az ő ruhája sem volt sokkal feltűnőbb a többinél. Viszonylag egyszerű piros színű estélyit viselt, mely hátul hosszabb volt annál, minthogy éppen a földig érjen. Nagyjából harminc centire húzta maga után a lágy esésű selymet. Dekoltázsa kellemesen kivágott volt, miként a hátán is, derekánál pedig egy mély bordó szaténszalaggal volt meghúzva. Az egyetlen, ami talán feltűnő lehetett rajta, az inkább az ékszerei voltak, melyek a legdrágább tervezők remekművei voltak, mind egytől-egyik gyémánt. Csokoládé színű tincseit nem sűrűn kötötte fel, most azonban hátul feltűzve, elől néhány fürt pedig kiengedve csavarodott lágy hullámokban.
Mikor végre elszabadult a rettentő párostól, megindult a mosdók felé, de csupán azért, hogy egy kis lélegzethez jusson. Nemrég azt gondolta, hogy jó móka lesz végre kicsit kimozdulni otthonról, azonban ilyen emberekkel körülvéve magát, már kevésbé tűnt izgalmasnak. Sokkal inkább idegtépőnek titulálta volna…



A hozzászólást Hailey Violet Ramírez összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Márc. 19, 2015 9:57 pm-kor.

avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: All I Want For Christmas Is You || Lucas & Hailey   Vas. Júl. 27, 2014 11:14 pm

Maga elé tartja a jobbjában szorongatott vállfára akasztott, grafitszürke, modern szabású öltönyt és kritikusan megszemléli a tükör túloldalán feszengő pasast, azaz saját magát. Hümmög néhányat, gondterhelten ráncolja homlokát. Rövid vizsgálódást követően leereszti jobbját és felemeli bal kezét, hogy a benne tartott, klasszikus vonalú, koromfekete nadrág-zakó összeállítást is lecsekkolhassa. Újfent hümmög, ismét homlokráncol. Közben átsuhan elméjén a gondolat; übergáz, amit művel. Nem kellene ennyire túlreagálnia a dolgot. Elvégre nem első bálozó tinilány, aki élete első partijára készül. Már fél órája ácsorog a tükör előtt, a két öltözék között vacillálva. Holott sosem volt piperkőc alak. Nem fektet nagyobb hangsúlyt öltözködésére a szükségesnél, nem hajszolja eltökélten a hiperfriss trendeket, nem hódol a vadiúj divatirányzatoknak. Aktuális viseletét többnyire a kényelem és a hasznosság jegyében választja ki. Ez persze nem jelenti azt, hogy célszerű, de ízléstelen darabok lógnak a szekrényében. Vagy inkább gyűrődnek a bőröndjében. Elvégre a legritkább esetben marad olyan hosszú időre egy helyen, hogy érdemes volna kicsomagolnia.
Most azonban igenis nagy jelentőséggel bír, hogy mennyire mutat jól a kicseszett öltönyben. Ha közel akar kerülni mostani célpontjához, meg kell környékeznie a figura unokahúgát. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy fess legyen, mint valami istenverte lovag. Nem mintha egyébként problémái lennének a csajozással. A mögötte álló, hosszú évszázadok alatt volt módja kitanulni a nőzés minden mesterfogását. A tapasztalatok azt mutatják, hogy még a legfrigidebb bigét is gerincre tudja vágni, ha akarja. És még le sem kell mennie hozzá nyálas trutyifasz üzemmódba. Az egyébként sem az ő stílusa. A lényeg tehát; el kell érnie, hogy felfigyeljen rá a kegyetlenségéről hírhedt, dél-amerikai drogbáró luxusvillájában élő, egyébként felettébb dekoratív cicababa. A sikerhez a madárkán keresztül vezet az út. Amint a gerlice bizalmába férkőzik, kihúz belőle minden információt a rosszarcú nagybácsiról. És nagyon úgy néz ki, hogy a feladat nem lesz kedve ellen való. Hülye lenne nem kiélvezni egy latinos vérmérsékletű, kolumbiai szépség elcsábításával járó örömöket. Ráadásul úgy, hogy még busás összeg is üti érte a markát.
Ezen felbuzdulva megújrázza az iménti mozdulatot, leereszti bal kezét, felemeli a jobbot. Tekintete szigorú alapossággal siklik végig a szürke, enyhén fényes anyagon. Felméri, hogy a szövet színe mennyire passzol arcának fehérségével, túlsápasztja-e bőrét, avagy tetszetős kontrasztot alkotva kiemeli-e vonásait. A precíz szemle során kénytelen megállapítani, hogy a grafit nem az ő világa. Továbbá a hacuka szűk szabása és fényes anyaga is hagy némi kívánnivalót maga után. Ha ebben lejt el az illusztris eseményre, a végén még selyemfiúnak nézik. Nem szerepel ma esti tervei között az unatkozó, gazdag feleségek elérhetőségeinek begyűjtése. Elegánsnak és lehengerlően sármosnak kell lennie, lehetőleg úgy, hogy közben ne tűnjön se homárnak, se escort-nak. A szürke, meleg tervezők alkotta öltönyben pedig pontosan ezek valamelyikének, avagy e kettő ötvözetének látszana, és nem kőheteró, milliomos aranyifjúnak, aminek szerepe szerint lennie kell. Na, nem mintha a nők iránti érdeklődése nem volna alapból adott. Ellenben a gazdag, gondtalan, léha életű burzsuj álcáját csak ritkán ölti magára. Utoljára a negyvenes években került rá sor, a mostanihoz hasonló indíttatásból.
Hanyagul a háta mögött álló, gyűrött ágyra dobja a leselejtezett holmit. Újból maga elé emeli a fekete összeállítást. Résnyire szűkült szemekkel veszi górcső alá a visszafogottan elegáns darabot. Megfelelőnek találja az alkalomhoz. Leakasztja az élére vasalt nadrágot a vállfáról, majd gyakorlottan felölti azt. Hűvös, sós, vizes jegyekből komponált parfümöt szór mellkasára, a tükör felé fordulva. Kényesen ügyel arra, hogy csupán leheletnyit használjon a méregdrága cuccból. Nem anyagi okok állnak spórolásának hátterében. Egyszerűen csak nem kívánja elnyomni saját testkipárlásának nemi hormonokkal fűszerezett aromáját. Miközben óceánillatot permetez márványbőrbe vont izmaira, sorban megfeszíti azokat. Elégedetten konstatálja, hogy semmit sem vesztettek gránitos keménységükből. Élesen rajzolódnak ki testén, a rajtuk futó erekkel együtt. De miért is változnának? Elvégre nem hat rájuk sem az idő vasfoga, sem a gravitáció húzóereje. Rendszeres edzés nélkül sem petyhüdnek el, elvégre testére nem hat az enyészet. A parfümözés után ropogósan friss, habfehér inget ölt felsőtestére, betűri a drága szövetet mattfekete, kecskebőrből készült öve mögé, majd íriszeivel harmonizáló, jégkék selyem-nyakkendőt köt nyaka köré. Mindezekkel végezve éjjeliszekrényéhez illan, és lehajol a mahagóni-asztalkán várakozó ékszerdobozért. Ujjai közé csippenti a fekete plüssel borított, négyszögletű tárgyat, majd felpattintja a fedelét. Dísztelen, platina nyakkendőtűt és mandzsettagombokat emel ki a szelence bársonypárnájáról, a „kevesebb néha több” mottó jegyében. Felapplikálja a letisztult formavilágú, matt ékszereket öltözékének megfelelő darabjaira, majd visszaillanva a tükör elé végigpillant magán. Laza eleganciát sugalló, daliás termetű, dérszemű, lezserül jólfésült, enyhén borostás, jóképű fickó tekint vissza rá. Küllemét majdnem tökéletesnek ítéli. Már csak egy valami hiányzik róla. Kéjt ígérő, pofátlan félmosolya, ami ellenállhatatlanul gazfickóssá rendezi vonásait. Ajkaira festi azt a bizonyos, nőszédítő vigyort, majd rákacsint tükörképére. Most tökéletes.

° ° °

Belép a csarnoknyi, hófehér, orgonalila és ezüst színekben pompázó, giccsessé díszített terembe. Azonnal elzárja légútjait, mielőtt orvtámadást intézne érzékeny orrnyálkahártyája ellen a színes vendégsereget burkoló, százféle parfümaromától nehéz, masszasűrű levegő, miközben végigfuttatja pillantását a helységben. Jéglilán izzó égősorok futnak körbe az erezetlen, hattyúszín márványoszlopokon, de jut belőlük a szintén fehér műfákra és asztaldíszekre is. A fényes, levendulaszínű dekorgömbök felszínén dérszikrákat fröcsögve siklanak körbe a parányi ledekből sugárzó, fagyosnak tetsző fénysugarak. Kezdi úgy érezni magát, mintha egy gigászi pillecukor belsejében volna. Szinte már várja, mikor indulnak olvadásnak az oszlopok és a falak, hogy végül tömény szirupkoncentrátummá folyósodva magukba kebelezzék a jelenlévőket. Zenekar meglepő módon nincs, a diszkréten elrejtett hangszórók árasztják magukból a jazz-es feldolgozású Jingle Bells-t. Miután kinézelődte magát a teremben, figyelmét a szemmel láthatóan jól szórakozó vendégseregre irányítja. Éles tekintete egy vadászó sólyom akkurátusságával pásztáz végig a helységben tartózkodókon. Díszes társaság gyűlt össze a fényűző eseményre. Szűk, mélyen dekoltált, magasan sliccelt, csillogó, vagy fémes hatású estélyit öltött, feltűnő sminket és látványos frizurát viselő nők, drága öltönyökben feszítő, jólfésült, frissen borotvált férfiakat lát maga körül, ahogy egyre beljebb hatol a felszabadultan nevetgélő, pezsgő-mámoros embermasszában. Ekkor szemei megakadnak a jövetele célját megtestesítő, eperpiros, földet söprő ruhába bújt, egzotikus szépségű, ifjú nőn. A bájos jelenést látva áramszünet áll be agyába egy pillanatra. Delej alá vont elméje különös dolgot érzékel. Mintha minden jelenlévő szoborrá dermedt volna, kivéve az obszidián-fekete hajú, babaarcú teremtést, aki minden jel szerint a mosdó felé igyekezve fúrja át magát a tömegen. Észhez térve lerázza magáról a furcsa bűvöletet és a nő után indul. Céltudatosan tör utat a máris kapatos mandrók és a becsípett bigék között. Alkoholgőzös néma ígéretet hordozó tekintetek, kacér mosolyok villannak rá, melyeket csupán szeme sarkaiból érzékel, tekintve, hogy pillantását végig mereven a karmazsinruhájú madárkán tartja. Hosszúra nyúlt percek peregnek tova, mire kiverekszi magát a báli forgatagból. Hosszú, feszes léptekkel siet a szépség nyomában és végre be is éri őt. Azonban mielőtt karon ragadná és megállásra késztetné a kicsikét, tüzetesen megszemléli hátulnézetből. Figyelmét semmi sem kerüli el, emlékezetébe vési a részleteket; a feltornyozott, ezüst fényű, sötét fürtöket, a karcsú, harapnivaló nyakat, a napcsókolta bőrbe csomagolt, finom csontozatú vállakat, a vörös szövet által szabadon hagyott hát kecses ívét, az érzékien ringó csípőt, a körteformájú, ingerlő feneket. A nő lábai sajnálatos módon rejtve vannak előtte a földig omló selyem rosszvoltából. A gondos feltérképezés befejeztével kobragyors mozdulattal kinyújtja karját és hosszú ujjait a nő karcsú felkarja köré zárja. Ezzel egyidejűleg maga felé rántja a törékeny alkatú teremtést úgy, hogy az felkenődjön széles mellkasára. Mindeközben ügyel arra, hogy határozottan, de ne erőszakosan szorítsa a rabul ejtett végtagot. Aztán lepillant döbbentnek tetsző foglyára és szóra nyitja ajkait.
- Figyelem már egy ideje, Babapofi. Igényt tartok a társaságára. Ez nem kérés, mielőtt félreértene. Púderezze be a csinos kis orrát. A pultnál várom. – mondja mélyen morajló baritonján, utasítóvá színezett hanghordozással, rezzenéstelen, jelentőségteljes pillantását az olvadt csokoládészínű íriszekbe fúrva, majd felemeli szabad kezét és mutatóujjának hegyét lassan végighúzza a cicuska szép rajzolatú kulcscsontján.
- Nem ver át, ugye? – szűri fogai között, bár inkább hatnak kijelentésnek szavai, semmint kérdésnek, miközben a nő kicsiny fülkagylójához hajol.
- Egy tűt is megtalálok a szénakazalban. Nem hogy egy lüktető, vérvörös selyembe bújt, feltűnő szépséget. Nem akar próbára tenni. – teszi hozzá, majd hirtelen elengedi a markában tartott karcsú végtagot és hátrébb lép annak tulajdonosától.
- Tíz kerek percet kap. Ha nem jelenik meg az általam megadott időn belül, a keresésére indulok. – közli ajkaira engedve rosszfiús, sötét félmosolyát. A következő pillanatban sarkon fordul és meg sem várva a nő válaszát a terem túlvégében álló pult felé indul. Sudár alakját két lépés után elnyeli a dúlt hangyabolyhoz hasonlatos vendégsereg.

avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: All I Want For Christmas Is You || Lucas & Hailey   Vas. Júl. 27, 2014 11:20 pm



Come & get it

Dohányfüst, alkoholgőzös lehelet és milliónyi parfümtől terhes levegőben, megérzett egy különös aromát. Sötéten fűszeres illat, alattomosan kúszott be orrjárataiba és bontott szirmot tüdejében. Nem érezte kellemetlennek, mindazok ellenére, hogy minden porcikája megfeszült az illatot érezve. Ösztöne rosszat sejtett, ez a hang azonban oly némán, halkan suttogott tudata mélyén, hogy szinte alig vert gyökeret tudatában. Maga előtt nem látott semmi különöset, csupán giccsparádét és méregdrága kelmékbe, öltönyökbe burkolt szórakozó halandónépet. Nem vélt felfedezni természetfelettit… hátán mégis égnek meredtek az apró pihék. Karján libabőr kúszott végig, ujjvégei pedig bizseregni kezdtek. Mindeddig sosem tapasztalt érzület kerítette hatalmába. Valaki figyelte. Méghozzá mögötte és közeledett. Még mielőtt esélye nyílt volna megfordulni és szembenézni vele, hosszú ujjak fonódtak vékony felkarjára és szembefordította magával Támadója. A lendülettől nekiütközött finom tapintású öltönybe csomagolt széles, márványkemény felsőtestnek. Rémült tekintete felvillant a férfira, aki rabságban tartotta. Szíve kihagyott egy ütemet, noha koránt sem attól, hogy túlságosan megijedt. A látvány mely szemei elé tárult, visszafojtotta lélegzetét. Jóképű, szinte már-már tökéletes vonások közé zárt arc, egy pillanatra egészen megrészegítette. Jeges delejező íriszek, sötét szemöldök, finom metszésű orr alatta pedig bujaságról árulkodó feszes ajkak, melyek vonzották tekintetét. Olyan fájdalmasan jóképű volt, hogy szíve szinte belesajdult. Képtelen volt hangot kisajtolni magából, pedig nem volt hozzászokva, hogy csak úgy ráncigálják. Ő azonban átvette az irányítást.
Mikor először meghallotta mély orgánumát, újabb hullám nyalt végig gerince mentén. Öblös hangba burkolt utasítás, mélyebbre taszította a zavartság ragacsos mocsarába. Nem volt hozzászokva, hogy ilyen férfiak húzzák csak úgy magukhoz és utasítsák csatlakozásra. Ám hazudna, ha azt állítaná nem tetszett neki a kialakult helyzet. Mialatt járomcsontjaira feszülő bőr vörös színt öltött fel, íriszein anélkül, hogy annak tudatában lenne borostyán színű fénynyaláb suhant végig.

Hogy mi? - fogalmazott meg elméjében a kérdés, választ azonban úgy tűnt egyelőre nem kap.
A férfi amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt halandók forgatagában. Nyelt egy nagyot, ujjait pedig nyakára fonta, noha nem tudta pontosan miért is. Néhány pillanatig még sóbálvánnyá meredve állt a helyén, végül megfordult és szélütötten folytatta útját a mosdók felé. Nem kígyózott a sor az ajtó előtt, így hát nem kellett kivárnia azt, míg sorra kerül. Az arany bevonatú kilincsre fonta ujjait majd benyitott a patyolat tiszta, meglepően kellemes illatú mosdóba. A hatalmas faltól-falig húzódó tükörhöz lépve szembetalálta magát önmagával. Arca olyan vörös volt, mint eddig még sosem, íriszei pedig mély zavartságról árulkodtak. Ennél jobban nem is nyilatkoztathatta volna ki, mennyire jóképűnek találta a Vámpírt. Ugyanis érezte rajta, hogy az. Tőle származott a különös aroma, tökéletessége pedig felülmúlta minden ábrándját a vérszívó halhatatlanokról. Találkozott már néhány igen jóképű és gyönyörű halhatatlannal, azonban tökéletességben egyik sem érhetett fel hozzá. Mit akarhat egyáltalán tőle? A teremben gyönyörűbbnél gyönyörűbb nők lesték volna minden óhaját, nem értette hát, miért éppen őt választotta, hiszen szemlátomást fiatal volt, ebből kifolyólag pedig meglehetősen tapasztalatlan is. Minden téren… Talán Pablo egyik üzlettársa volt és szerette volna megismerni? Vélhetően csakis erről lehetett szó, vagy esetleg megérezte benne azt, hogy Féllény és a kíváncsiság hajtotta. Meglehetősen kevés hozzá hasonlóval találkozhatott valaki, főként mivel legtöbben titkolták mivoltukat. A természetfelettiek minden erejüket bevetve és legjobb tudásuk szerint megpróbáltak asszimilálódni az emberek közé, hiszen senki nem kívánt meghalni. Ahogyan ő sem. Tűzboszorkányként és vérfarkasként igen hasznos képességeket örökölt szüleitől, és még ha nem is tudta úgy uralni testét és a benne csörgedező mágiát, mint ősei, azért nem volt egészen védtelen.
Nem tudta mitévő legyen. Édesanyja azt tanította neki, hogy az embereknél csupán a vámpírok alattomosabbak, most mégis találkoznia kellett volna eggyel. Megtehette volna, hogy szól Andresnek az iménti jelenetről, ahogyan azt el is várták volna tőle, azonban a kíváncsiság és a kalandvágy sokkal jobban hajtotta őt, mint a kötelességtudat. Lelke mélyén szabadságra vágyott, izgalmakat akart átélni, amit túlságosan védett élete mellett, nem tudott biztosítani. Egy beszélgetés… ebbe még senki nem halt bele… Legalábbis senki, aki hibrid.
Ujjait elvonta a mosdókagyló pereméről és megigazította haját. Sminkje még mindig ugyanúgy állt, mikor megcsinálták, így hát azzal nem kellett különösebben ügyeskednie. Minden bátorságát összeszedve megindult az ajtó felé, melyet kinyitott előtte egy idős hölgy. Széles mosollyal az arcán köszönte meg eme kedves gesztust, noha tisztában volt vele, hogy ez volt a munkája, végül pedig megindult ismét vissza a terembe. A zenekar tovább játszott, az emberek pedig még mindig felszínes cseverészéseket folytattak egymással. Látszólag minden ugyanolyan volt, mint mikor néhány perce távozott. Egyetlen dolgot kivéve; Ő ott ült a bárpultnál. Illata alapján azonnal kiszúrta a terem végéből, amitől ismét lázas idegesség lett úrrá rajta.
Összeszedte minden maradék önbecsülését, majd megindult a férfi irányába. Miközben elhaladt a társaság mellett elcsípett néhány szót a beszélgetésekből. Többnyire a tőzsde, nyereség, veszteség, vámpírok és a vér volt a téma. Jelenlegi napok mozgatórugója. A pénz és a természetfeletti erők. Ha tudnák, hogy Hailey is egy volt közülük…
Mikor mellé ért, ismét intenzíven érezte ellenállhatatlan illatát, mely drága zakója alól párolgott ki, azonban megpróbált úgy tenni, mint akit ez nem részegít meg.
- Bizonyára hozzá van szokva, hogy utasítgat. Igazi vámpír… - széles mosolyra szaladtak ajkai, majd amikor a kiszolgáló feléjük fordult egy rendelt magának egy pohár pezsgőt. Figyelte miként a férfi hosszú királyosan csillogó pezsgőpohárba kitölti az aranyló, egyre növekvő habréteget, majd leteszi elé a pultra, egy egészségére után. Elvette felszolgált italt, majd kortyolt belőle egy kicsit. Ezernyi kis buborék bizsergette nyelvének felszínét, végül pedig legördült torkán.
– Tudja nem hiszem, hogy sokan örülnek annak, hogy itt látják. Errefelé nem igazán szeretik a magunk fajtákat. Én még el tudom magamról hitetni, hogy halandó vagyok, de maga… - kávé színű íriszei akaratlanul is végigsiklottak rajta-… aligha.
- Miről szeretett volna beszélni velem, Mr…? – mivel nem tudta miként szólítsa, kissé elgondolkodva ejtette ki az utolsó szavakat…





A hozzászólást Hailey Violet Ramírez összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Márc. 19, 2015 9:57 pm-kor.

avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: All I Want For Christmas Is You || Lucas & Hailey   Szer. Aug. 13, 2014 10:23 pm

+18

Nem éri meglepetésként a megannyi rászegeződő női szempár és a fátyolos íriszekben ülő nyílt sóvárgás. Nem, hiszen tökéletesen tisztában van adottságaival és a gyengébbik nem tagjaira gyakorolt hatásával. Már halandóként sem voltak nőszerzési gondjai, elvégre magasra nyúlt, széles vállú, keskeny csípejű termete, hosszú combjai, szálkássá dolgozott izmai és szabályossá rajzolt vonásai szabad utat biztosítottak a számára bármelyik nő ágyába. Vérszívóvá alakulása pedig még tovább javított a helyzetén, hiszen nem született még a Földre olyan fehérnép, akinek ne remegett volna meg a térde és nedvesedett volna át a bugyija a méltán híres vámpír-sárm hatására. A nők kivétel nélkül mind rosszfiúkra vágynak, még ha egyesek ezt nem is merik nyíltan felvállalni. Erotikus fantáziáikban nem verselő, gyengéd pojácákat képzelnek a combjaik közé, hanem durva, ősember típusú, birtokló hímeket. Olyan férfiállatokat, akik erőszakosan szétfeszítik a lábaikat és kemény, hosszú lökésekkel kikefélik belőlük még a lelket is. A vámpírok sötéten borzongató kisugárzása, a ragadozókecses mozdulataikban rejlő fojtott agresszió, az íriszeikben izzó vad parázs, de még kéjt és veszélyt ígérő hangjuk is a nők megbabonázását hivatott szolgálni. Mindezekből és a háta mögött álló évek tapasztalatiból kiindulva tudja, hogy nyert ügye van a kis hibridnél. Hamarosan a tenyeréből fog enni a bájos virágszál, akit minden jel szerint máris sikerült elbűvölnie céltudatos fellépésével, parancsoló, mégis kimérten udvarias modorával és makulátlan küllemével. Nem hiába hagyott ott egy kisebbfajta vagyont a szabónál a méregdrága öltönyéért. Úgy fest, hogy a befektetés meghozza a gyümölcsét. Legalábbis erről árulkodtak a Miss Ramirez produkálta tünetek, úgy, mint heves ütembe ugró szívdobogás, megemelkedő testhő, pipacsos arcpír, zavartságot tükröző, tétova pillantások, kapkodóvá váló légvételek. Hogy a lány vérébe mosódó női-hormon vanília illatát ne is említse. Pedig az a fűszeresen édes aroma megérne egy misét. Mi tagadás, rendesen összefutott a nyál a szájában, mikor az orrába illant az a selymes, hívogató odőr. Még a nadrágjában is támadt némi mocorgás. Na igen, kipattant az a bizonyos szikra, amiből az ő szakértő kezei alatt hamarosan tomboló tűzvész kerekedik. Utána pedig már nincs más dolga, mint learatni fáradozásai nektárédes, lédús gyümölcsét. A Célpont becserkészése még sosem tűnt ennyire kecsegtetőnek. Pedig a szakmában töltött évei alatt volt már része izgalmakban és mi tagadás, sosem hagyott ki egyetlen kínálkozó lehetőséget sem. Előfordult, hogy a Célpont feleségét döntötte meg az akció során és arra is volt már példa a lányát gyűrte maga alá. Azonban eddig egyik nőt sem akarta megtartani. Köszönés nélkül lelépett a meló végén és még véletlenül sem kísértette meg a gondolat, hogy bármelyiket is maga mellett tartsa. Eszközként használta, majd a kukába hajította őket, egyiket a másik után, mostanra pedig már mindegyik a feledés homályába veszett. Arra sem emlékszik, hogy milyenek voltak az ágyban, nem hogy képes legyen felidézni a vonásaikat. Most viszont komolyan eljátszik az ötlettel, hogy a munka végén megtartja a lycanvérrel tuninngolt boszorkát. A kicsikében van lehetőség. Érzi a zsigereiben… és más vérrel telítődött testrészeiben. De mindent csak szép sorjában. Először is leszállítja a sötét ügyleteiről hírhedt nagybácsit, aztán felmarkolja a nagy dohányt, végül pedig bezsebeli a bónuszt. Ami jelen esetben a whiskey-szemű, csokihajú, kevertvérű szépséget jelenti. Az ötlet zárt, szolidan kéjsóvár mosolyt csal az ajkaira. És bár szívesen folytatná belső monológját, erőt vesz magán és visszairányítja gondolatait az előtte álló feladatra, még épp időben ahhoz, hogy bámulatos reflexszel kitérjen egy felé suhanó, drága pezsgővel felpakolt tálcát egyensúlyozó, hófehér szmokingot öltött pincér útjából.
A metszett kristálypoharak csilingelve koccannak egymáshoz, ahogy a felszolgáló odébbrebben Lucas útjából. Ha már úgyis karnyújtásnyi közelségbe került az aranyárú nedűhöz, villanásgyors mozdulattal levadászik egy kecses talpas-poharat a bocsánatáért esedező pincér tálcájáról. Komorrá rendezett arcán nem tükröződnek érzelmek, ahogy kurta bólintással feloldozza bűnei alól a restelkedő fickót. Az hálásan meghajtja magát a visszafogottan gáláns mozdulat láttán, majd sarkon fordul és beleolvad a körülötte áramló embermasszába. Érthető a szmokingos mandró elővigyázatossága és már-már túlzott udvariassága, elvégre nem tudhatja, hogy kibe fut bele ma éjjel egy szerencsétlen baleset apropójából. A pazarul berendezett helyiségben hemzsegnek a nagykutyák. Az illusztris estélyre nem csupán köztiszteletnek örvendő politikusok és befolyásos üzletemberek tértek be egy könnyed karácsonyi jópofizásra, de urizáló maffiózók is színesítik a vendégsereg összetételét. A felső tízezer elit rétegét sötét ügyletekkel foglalatoskodó alvilági figurák teszik változatosabbá. Egyszóval, a pincérek jobban teszik, ha nem zsonglőrködnek a pezsgővel és kaviárral, ugyanis a jelenlévők közül kevesen tolerálják jól, ha kétbalkezes felszolgálók lelocsolják, vagy összemázolják a csillagászati árfekvésű, alkalmi ruházatukat. S míg egy méltóságában megcsorbított cégvezető megelégszik azzal, ha kirúgatja a szerencsétlen balfácánt, addig a maffiózó klánok fejei ujjakat, füleket, és más kiálló testrészeket nyiszálnak le a bénázó delikvensről.
Pulthoz vezető útja zavartalannak bizonyul a továbbiakban, többé egyetlen felszolgáló sem keresztezi az útját. Fennakadás nélkül jut el a hattyúszín márványpulthoz, melynek egyöntetű, vakító fehérségét hamuszürke erezet töri meg. Egyedül azon csodálkozik, hogy öltönye ép és sértetlen maradt, nem tettek benne kárt a rátapadó, vetkőztető, sóvár, asszonyi tekintetek.
Látszólag tudomást sem vesz a felé villanó, mohó pillantásokról, elvégre szerepe szerint most megközelíthetetlen, sznob gavallért játszik, aki épp flegmaságával és erélyes kisugárzásával hódít.
Lezser eleganciával foglal helyet a tejfehér bőrrel kárpitozott, krómlábú bárszéken, majd nyakához emeli jobbját, mutató-, és középsőujját becsúsztatja nyakkendőjének csomója mögé és néhány határozott mozdulattal lazít a jégkék selyem szorításán. Eközben élessé fent tekintete kutatóreflektorként pásztázza a parketten italozgató, zenére andalgó párok alkotta tömeget. Futó pillantást vet a bal csuklójára erősített, svájci óracsodára. Egyik szemöldöke akaratlanul is megugrik a számlapról leolvasott időt látva. Még tizenegy sincs, a felső tízezer pompázatos toalettben feszítő tagjai pedig már bárgyúvá részegedtek a magas maligánfokú, aranylóan gyöngyöző pezsgőtől. Hiába, a szénsavval dúsított szőlőpárlat üt, akár a gyorsvonat.
Abban a másodpercben pillantja meg a felé közelítő, whiskey-szemű szépséget, amikor elvonja íriszeit a platina számlapról és újfent az imént szemlélt emberseregletre emeli tekintetét.
A karmazsinpiros, lágy esésű szövetből varrt, egyszerű vonalvezetésű, elegáns ruhakölteményt viselő nő úgy illan keresztül a helyiségen, akár egy vörösen lüktető látomás. Az izzó kelme alól elősejlő formás lábak látványa újfent vérbőséget idéz elő Lucas öv alatti régióiban. A karcsú alakra simuló szövet vibrálva hullámzik-siklik a hószín kövezeten, a lazán feltűzött kontyból kiszabaduló, hullámokba rendeződő, rézfényű, sötét fürtök kacéran ugrándoznak a skarlátruhás jelenés szabályos vonások alkotta, gyönyörű arca körül.
A lélegzetelállító nő láttán ujjai olyan erővel szorulnak a jobbjában tartott kristálykehely íves falára, hogy félő, a nemes nektár felfogására szolgáló csecsebecse menten összezúzódik a markában. Észbe kap, mielőtt valóban szilánkokra roppantaná az aranyszikrákat csillogtató, karcsú poharat, így lazít ujjainak gyűrűjén a hideg párát izzadó kristály körül.
Mereven, egy prédáját fixírozó ragadozó eltökélt pillantásával figyeli a légies léptekkel vonuló szépséget, aki végül mellé lépve szóra nyitja cseresznyeszín, csinos vonalú ajkait. Egyelőre szótlanul hallgatja a nő szavait, némán, moccanatlan arccal, fürkész tekintettel méregeti a fényes szájon végigömlő mosolyt, a puhának tetsző hússzirmok mögül elővillanó, tökéletes, hófehér fogakat.
Noha válaszok fogalmazódnak meg elméjében, nem bírja szóra ajkait, csak figyel és vár, akár a bozótban lapuló, gazellát gusztálgató jaguár. Követi tekintetével a jelenés minden mozdulatát; a pezsgős pohár köré záródó, meggyszínű körmökben végződő, karcsú ujjak látványa korhatáros gondolatokat ébreszt elméjében. Lelki szemei előtt máris feldereng egy vízió, melyben a kibomlott hajú Vörösruhás Tünemény előtte térdelve néz fel rá, miközben keskeny, finom csontozatú keze le-fel jár meredező farkán. A látomás csaknem élveteg vigyort fest képére, azonban még azelőtt mozdulatlanná dermeszti vonásait, hogy arcizmai életre kelthetnék azt a bizonyos vigyort.
Elhessegeti magától az agyába fészkelődő, tetszetős filmkockát, majd mielőtt újabb képek rohannák le elméjét, nyelvével megnedvesíti, végül szóra nyitja ajkait. Azonban mielőtt ezt megcselekedné, jelentőségteljes, sötét izzású pillantását a rá vetülő, borostyánszínű íriszek mélyére vési.
- Kezdem érteni, hogy a bikák miért reagálnak olyan intenzíven a vörös posztóra. – mondja kútmély, bársonyos baritonján minden körítés nélkül, megválaszolatlanul hagyva a lány iménti megjegyzéseit és kérdését.
- Táncol velem. – közli ellenmondást nem tűrő határozottsággal, majd letéve saját italát a Vörösruhás Jelenés kezében csillogó kehelyért nyúl. Gyengéd erőszakkal ragadja ki a buja gondolatokat ébresztő ujjak közül a kristálypoharat, hogy aztán a sajátja mellé állítsa a szürke erezetű, tejfehér márványlapra.
Mielőtt prédája komolyabb ellenkezésbe foghatna, lesiklik a bárszékről, lecsúsztatja zakóját a válláról, elhagyott székére dobja a szénfekete ruhadarabot, majd ugyane mozdulat folytatásaként derékon ragadja a nőt. Karja megfeszül a ruhakivágásból előtűnő hát körül, miközben elsöprő lendülettel a parkettre rabolja zsákmányát.
A tánctérre érve szabad kezével megragadja partnere kicsiny kacsóját és szorosan magához húzza őt. Csaknem felmorran érezve a mellkasához nyomódó, feszes keblek kerek halmait és a lány karcsú testéből sugárzó hőt. Orrjáratait különleges, sárgadinnye aromába bújtatott cserzett bőr- és fahéj-illat keveréke tölti ki. Ha nem tudná, hogy partnernője miféle lények nászából fogant, akkor is játszi könnyedséggel felismerné a vérfarkas és a boszorkány vér jelenlétét a Vörösruhás Tünemény fűszeresen gyümölcsös testkipárlása alapján.
- Nem érdekel különösebben, hogy felfedik-e a kilétemet, vagy sem. Egyetlen dolog érdekel ma este, az pedig Kegyed. – közli hanyag magabiztossággal, miközben tartva a szemkontaktust gyönyörű prédájával lassú táncba sodorja őt a termet elárasztó, érzéki lüktetésű soul ütemére.

avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: All I Want For Christmas Is You || Lucas & Hailey   Vas. Okt. 26, 2014 6:20 pm


All I want for Christmas is you
Gyönyörű Vámpírnak *-*
Mérhetetlenül hálás azért, amiért a zenekar lágy dallamú muzsikája egy pillanat erejéig sem hagy fel, és egyik dalról a másikra váltva sem hagy egy másodpercnyi szünetet. A tökéletesre komponált melódia ugyanis segítségére siet abban, hogy elnyomja bordái közt szilaj tempóban, olykor kihagyó szívének heves ritmusát. Testi reakciót mindenáron elkívánja rejteni a külvilág elől, mi emberpróbáló feladatnak minősül, hisz ebben aligha van gyakorlata. Öröme és bánata egyaránt nyomban jelét mutatja arcán, amint az érzület csírát bont lelkében. Ezt azonban többnyire nem is bánja, hiszen efféle emberi érzelmek teszik őt azzá, ami. A mélységes zavarral azonban nem képes mit kezdeni. Úgy érzi, ha apró nyomát is felfedezi rajta a Gyönyörű Vámpír, ugyanolyannak fogja őt gondolni, mint a helyiségben jelen lévő összes nőt, kik árgus szemmel, rebbenő pillákkal, össze-össze súgva egymás fülébe kacarásznak, akárha még mindig a gimnáziumban lenne. Míg a hajlott korúak ábrándozva tekintenek rá, addig a fiatalok minél kihívóbb szuggerálással kívánják maguk felé irányítani a vámpír gesztenyeszín lélektükreit, mik jelenleg csakis rá szegeződnek. Noha minden erejével próbálja véka alá rejteni mélységes, arcpirító zavarát, egyes tünetek nagyon is elárulják őt. Miként a karcsú, kristálypohár felé nyúl, hogy megrendelt aranyló buborékokkal teli italát elvegye, ujjait erőltetett nyugalommal fonja a pohár köré. Emellett azonban akad még egy, mely sokkal inkább szégyenkezésre ad okot. Szapora szívdobbanásainak következményeként vonásait, ruhájához hasonló mélyvörös szín festi élénkebbre, fedetlenné hagyott karjait pedig libabőr csipkézi ki, sötéten delejező pillantásának kereszttüzében. Képtelen ránézni egy pillanatra is, így ahelyett inkább a pohárban pezsegve táncoló, fel-fel szökő apró buborékokat figyeli heves érdeklődéssel. Mindazok ellenére, hogy minden porcikája arra próbálja rávenni, hogy fordítsa felé a tekintetét, hogy ismét láthassa őt, még ha ezzel mélyebbre löki magát a nyugtalanság ragacsos mocsarában.
Erre azonban nem sokáig képes, ugyanis mikor a vámpír ismét szóra nyitja ajkait melyek közül érdes baritonba csomagolt szavak szöknek felszínre, immár felé fordítja kávészínű íriszeit. Dicsérő szavaira bekövetkezik az, melytől leginkább fél; tovább mélyül arcának vöröses árnyalata. Élete során nem egyszer érte már őt dicséret, azonban eleddig senkié nem számított ennyire, mint amennyire most a Gyönyörű Vámpíré. Számára mások a legapróbb érdeklődést sem képesek kiváltani belőle. Nem érez vonzást, azt hogy egyetlen pillantásától felhámja ezerfokossá izzik, hogy csontjai zselévé avanzsálnak és legfőképpen azt, hogy férfiak lennének. Tudatában van, gyakorlatban mégsem érezi mellettük. Sokáig úgy hitte benne van a hiba és talán valami elromlott elméjében és szívében egyaránt. Azonban miként lélektükrei a vámpírra siklanak, minden kívánt tünete és érzülete ezerszeresen lüktetett testének legapróbb porcikájában is.
Jobbját felemelve, félszegen félresöpri az arcába hulló lágy esésű hullámos fürtöt, mialatt ajkai félénk mosolyra húzódnak. Mielőtt még szóra nyithatná azokat, egyértelmű és határozott utasítás csap fel, minden kérdést és egyéb udvariaskodást nélkülözve. Meglepetten pislog néhányat, amikor a vámpír leteszi poharát, ezt követően pedig Hailey felé nyúl, hogy az övével is ekképp tegyen. A jelenet olyan gyorsan zajlik le, hogy mire észbe kap, máris erős karok fonódnak köré, hogy a táncoló tömeg felé libbenjenek együtt. Fedetlen hátán pihenő jeges márványujjak finom borzongást indítanak el gerince mentén, felhámját újult erővel csipkézi ki kellemesen bizsergő érzés. A vámpír erős karjai határozottan húzzák közelebb kőkemény testéhez, melyhez csaknem már második bőrként simul hozzá. Finom tapintású, drága szövetből varrt inge alatt megbúvó acélkemény izmokat, szinte aprólékos pontossággal érzi ki minden egyes lépésnél, ahogy megfeszülnek márványbőre alatt. Ujjbegyei gyengéden simulnak a széles, masszív izomkötegekből álló vállára, mialatt szabad tenyere a vámpíréba csúszik, ahogyan táncnál szokás. Az érintés nyomán úgy érzi, akárha szikrák százai sercennének fel akkor, mikor tenyerük összeér.
Noha az efféle tánc sosem volt az erőssége, mélységes zavara tovább ront a helyzeten, a vámpír jószerével tökéletesen tisztában van minden egyes lépéssel. Mozdulatai precízek és határozottak, és mindazok ellenére, hogy Hailey csupán a férfi válláig ér magas sarkúban is, egyáltalán nem érezhető eme hátrány.
Zavartan csillogó lélektükrei a férfi kútmély tekintetébe fúródnak, mialatt ajkaira ismét szelíd ugyanakkor boldogan tündöklő mosoly vetül.
- Én? – őszinte meglepettség fénye villan át íriszein. – Miért pont én? Rengeteg szebbnél szebb nő, van a teremben… Mi az oka annak, hogy a figyelmét kiérdemeltem?
Ez a kérdés azóta foglalkoztatja mióta a vámpír odajött hozzá, hogy egy italra invitálja őt. Annak ellenére, hogy csúnyának azért nem tartja magát, közel sem volt olyan szép, mint a teremben lévő néhány nő, akik minden jel szerint rögvest helyet cseréltek volna vele. Néhányuk méghozzá olyan káprázatos, hogy talán azonos fajba tartoznak a férfivel. Az elméjében fel-fel villanó kérdések ellenére mégis mérhetetlenül boldognak érzi magát, így többet nem is kíván azon rágódni, hogy miért pont ő a szerencsés kiválasztott. Eleddig sosem érezte magát ennyire elevennek és felszabadultnak, ellenére annak, miféle érzületekkel küzd lelkében. Teste olyképpen reagál a vámpír közelségére, akárha máris szívének egy darabját rabolta volna el. Igaz, hogy azóta vágyott a szerelemre mióta az eszét tudja. Elképzelte számtalan alkalommal, miként simulna a szeretett férfihoz, csókolná ajkait, fürödne az illatában és miként élvezné védelmező karjai ölelését. Eme érzület azonban, mintha kínosan kerülte volna mindeddig. S most mindezt tapasztalva úgy véli talán azért mert, részben ő maga is farkas, akinek csak egyetlen igaz szerelme lehet az élete során…
Képtelenség, hogy ő legyen az… Lehetséges volna egyáltalán ez?! – visszhangzik elméjében a kérdés, melytől nyomban légszomj kerülgeti. Hogy a férfinek eme agóniája ne tűnjön fel, visszairányította gondolatait a tánchoz és mindenekelőtt ahhoz, hogy végre megtudhassa Mr. Titokzatos nevét.
- Noha Ön nem mutatkozott be én azért megteszem, ha esetleg nem tudná a nevem. Hailey vagyok, és mellesleg nyugodtan tegezhet, nem szükséges magáznia, hiszen nem vagyok túl idős és az ilyenfajta formaiságokat sem kedvelem különösebben, de persze, ha ragaszkodik hozzá nem kívánom megfosztani ettől az élvezettől. – mosolya szélesebbé válik szavait követően. Mielőtt még a vámpír esetleg válaszolhatna szavaira, acélos ujjak fonódnak Hailey felkarja köré, mely azonban nem táncpartnerétől származik. Határozottan állítja meg őket tánc közben, majd kihúzza őt a Gyönyörű Vámpír karjai közül. Az ujjak tulajdonosát nyomban felismeri, hiszen évek óta ezt az arcot kénytelen nézni, mióta a nagybátyához került. Andres morózus, semmi jót nem ígérő arca sötéten villan meg, miként Hailey-re emeli pillantását, ezt követően Táncpartnerét veszi alapos pontossággal szemügyre, akárha gyanúra adó jeleket keresne.
- Pablo most telefonált, oda kell repülnöm hozzá, így hát neked is vége a bulinak. Köszönj el szépen. Két percet kapsz, hogy összeszedd a holmidat! – morogja fojtott hangon, miközben onix színű íriszei ellentmondást nem tűrő határozottsággal döfnek rá. Hailey vonásairól nyomban leolvad az iménti boldog mosoly, helyét pedig kétségbeesés veszi át. Semmi esetre nem kíván még hazamenni, hiszen még csak most jöttek, nem mellesleg pedig nem kíván a vámpírtól elszakadni. Semmilyen tekintetben. Az utasítás azonban egyértelmű és tudja, ha nem teszi azt, amit mond, nagybátyával kell szembenéznie.
Kétségbe eséstől és a szégyentől, amiért ennyire Andres így bánik vele mások előtt, látása elhomályosul, miként szemeibe kristályos könnyek szöknek. Tekintete a Gyönyörű Vámpírra siklik akárha azt várná, hogy a segítségére siessen még akkor is, ha szemernyi esélyt sem lát arra, hogy Andres meggondolja magát…




by Nadiya


A hozzászólást Hailey Violet Ramírez összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Márc. 19, 2015 9:56 pm-kor.

avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: All I Want For Christmas Is You || Lucas & Hailey   Csüt. Nov. 06, 2014 6:12 pm

Pontosan tudja, hogy miféle érzületek és impressziók kavarognak a karjában tartott, ifjú nő testében és lelkében. Tudja, hiszen nem először kell eljátszania a magabiztos sármőr szerepét, emellett pedig tökéletesen tisztában van a szépneműekre gyakorolt hatásával. Még ha történetesen nem volna vámpír, akkor is gond nélkül leszűrné a Vörösruhás Tünemény önkéntelen rezdüléseiből és apró gesztusaiból, hogy igencsak rezonál rá. Nem volna muszáj hallania a hibrid rohamtempóban verdeső szívének heves dobolását, kapkodóvá fokozódó légvételeinek halk, de egyértelmű zörejeit, nem volna muszáj mélyen magába szívnia és kielemeznie a lány bársonyosnak tetsző porcelánbőre alól felszivárgó gyümölcsös-fűszeres odőrbe vegyült, vaníliás vágyillatot, és nem volna muszáj éreznie a kicsike ereiben zubogó, kivételes aromájú kevertvér szélsebes iramát, valamint megemelkedett hőjét sem ahhoz, hogy leszűrje a megfelelő konzekvenciát. Azonban vámpír, s mint olyan pengeéles érzékekkel bír. Prédája akaratlanul is egyértelmű jeleket sugároz magából; sem testi tünetei, sem lelki folyamatai nem maradnak rejtve előtte. De még ha a Világ legfegyelmezettebb, leghűvösebb nőstényével is sodorta volna a Sors szele - holott erről koránt sincs szó, tekintve, hogy minden elkendőzni kívánt belső rezdülés kivetül a félboszorkány ártatlan bájt és nyílt elragadtatottságot tükröző, vérbővé lobbant arcára -, akkor sem okozna jelentősebb fejtörést a számára, hogy kifürkéssze a jégpáncélt öltött madárka titkait.
Merev ragadozópillantását az aranypettyekkel ékített, borostyánszín íriszeken tartva szorosan magához húzza a vadító vérpiros kelmébe burkolt, törékeny-karcsú testet; érzi tenyere alatt a csupasz, selyembőrbe vont hát finom csontozatát, rugalmasságát, eleven melegét. Hogy még tovább mélyítse a tündérke járomcsontján vöröslő zavarpír árnyalatát, lejjebb siklatja ujjait a hamvas húsmezőn; elhagyja az illemkódexben foglalt lapockák közti területet, hogy provokatív, gondosan megkomponált mozdulattal intimebb régiók felé törjön. Azonban „a kevesebb néha több” elvet követve ügyel arra, hogy ne merészkedjen túl messzire, pontosan megtervezett gesztusának improvizatívnak és önkéntelennek kell hatnia, nem érződhet rajta a kiszámítottság. Annál a kritikus pontnál állítja meg ujjait a nő gerincén, ahol a háti csigolyákat felváltják az ágyéki porckorongok. Derékmagasságig eresztett kezével kilép a tánc etikai konvencióinak szigorú határai közül és bensőségesebb, de nem túlzóan bizalmaskodó kapcsolatot teremt a behálózni kívánt gerlicével. Lélektani szempontból e jelentéktelennek tűnő momentum módfelett hangsúlyosnak minősül, elvégre jelenleg szavak nélkül, testbeszéddel óhajtja partnernője tudtára adni: sikerült felkeltenie az érdeklődését, de egyelőre nem oly mértékben, hogy elveszítse a fejét. Nem csekély tapasztalatai szerint a nők jobban vonzódnak a távolságtartó, morózus, visszafogott alakokhoz, semmint az erőltetett bókokat locsogó, hervadt humorbombákat durrantgató pojácákhoz.
Erősít ujjainak bilincsén a kecses, lávaforró bőrbe csomagolt kacsó körül, majd hirtelen oldalra lép és dinamikus félfordulatot tesz partnernőjével. A lendület a lábszárához söpri a karjában tartott, kevertvérű szépség lágy esésű ruhájának lüktetővörös fodrait, a mozdulat nyomán éledt, játszi légáramlat meglibbent néhány elszabadult, vagy szándékosan kihagyott, sötét hajfürtöt a lány arca körül. Elvonja röntgenpillantását a hol konyak-, hol aranybarna árnyalatban játszó, színváltós lélektükröktől, hogy figyelmét a cseresznyepiros ajkakon végigcsurranó, tündöklő mosolyra fordíthassa. A szép rajzolatú hússzirmok közül feltörő, megrökönyödöttséget sugalló kérdéseket hallva sejtelmes félmosolyra húzza száját. Újabb pördületet tesz, ezúttal a másik irányba; szinte elemeli partnernőjét a talajtól, úgy sodorja tova a táncparketten pehelykönnyű testét az andalgó párok között.
- Talán a ruhája miatt figyeltem fel kegyedre. A vörös szín a gyengém. – válaszolja, majd közelebb hajol a Borostyánszemű Tünemény étcsokoládészín tincsei által szabadon hagyott, csinos kis fülkagylójához, hogy a szokásosnál is öblösebbé mélyítve hangját cinkos vigyorral ajkain halkan belesuttoghasson.
- Nem titok, hogy a fajtám e színért rajong a leginkább. A vörös megtestesíti mindazt, ami számunkra oly nagy fontossággal bír. Jelképezi a préda ereiben vágtató, fémesen édes vért, a magasba nyújtózó, mohó szenvedélylángokat; életet visz a fekete-fehérnek rémlő, időtlen éjszakákba, vad vibrálást lop a mozdulatlanságba, ízeket, illatokat csen az ingertelenségbe, tüzet gyújt az örök télben. – mormogja sötét fűszerezésű, érces hangon, majd – ha már úgy is ott jár – alig érintve a nő bőrét, végighúzza orrának hegyét a karcsú nyak finom ívén. Mélyet szippant az alabástrombőr alól kipárolgó, egyedi illatkompozícióból, holt szövetei szomjasan isszák magukba a kivételes, élettől lüktető aromát.
Mielőtt gyomrában felizzhatna az éhség vad parazsa, elzárja légútjait és eltávolítja ajkait, a mögöttük rejtező, bevetésre kész agyarakkal egyetemben – a harapnivaló nyaktól.
Felemeli fejét, aztán sötét lángokkal égő pillantását az újfent szóra nyíló hússzirmokra szegezi. Komollyá rendezett vonásokkal bólint a lány nevét és tegezésre tett javaslatát hallva, azonban arra már nem nyílik alkalma, hogy választ fogalmazzon az elhangzottakra. Periférikus látásával érzékeli a porondra lépő fickót, még mielőtt az elmarhatná tőle aranycsillámos szembogarú partnernőjét. Még el is kacérkodik a kósza gondolattal: egy diszkréten kivitelezett könyökütéssel viszonylag feltűnésmentesen lesöpörhetné a tábláról az idillt megzavaró sakkfigurát. Még idejében visszafogja akcióra készen megránduló izmait, majd erőszakos fellépés helyett, született gentleman módjára, készségesen megtorpan, amikor a mandró kiragadja karjából a meglepett madárkát. Pókerarcán nem engedi átsuhanni a benne felfortyanó indulatok árnyait, kifejezéstelenné merevített vonásokkal fordul a Célpont aktájából már jól ismert, Andres névre hallgató droghuszár felé. Egyelőre szótlanul, rezzenéstelen képpel hallgatja a tag szövegelését, tekintete a kreolos bőrű, szúrós pillantású pasasról az elkámpicsorodottnak látszó, hervadásnak indult virágszálra siklik. Zordonan villanó íriszei előtt semmi sem marad rejtve; sem a fahéjbarnává sötétedő íriszeket elhomályosító könnycseppek, sem a nedvesen fénylő lélektükrökön kikönyökölő, palástolatlan szomorúság, sem pedig a csinos száj zugaiba vésődő dacráncok nem kerülik el figyelmét. És őszintén szólva kurvára nem tetszik neki az, amit lát. Egy hirtelen sugallattól hajtottan, viharsebes mozdulattal, csontporlasztó erővel ragadja meg a kolumbiai csuklóját. A szorongatott fickó fojtott nyögést hallat, képe elvörösödik, ráncekézte homlokán fájdalomveríték gyöngyözik ki, miközben végre valahára rá emeli tövises pillantását. Lucas érzéketlen szívét mintha lúdtollal cirógatnák a mandró kínjait látva. Elégedetten veszi tudomásul, hogy a halandó fajú narkóvitéz ujjai elernyednek a hibridlány vékony karja körül.
- Sérelmezem, hogy nem látszik észrevenni legendásan sudár termetem ellenére. – szűri fogai között, egy földet kapáló bölömbika törékeny nyugalmával.
- Ez nem szép, viszont csúnya. – folytatja ajkára semmi jót nem ígérő cápavigyort festve. – A Hölgy velem marad. – teszi hozzá, majd mielőtt a dél-amerikai szavakba önthetné nemtetszését, szuggesztívvé élesített pillantását mélyen a pasas szurokszín íriszeibe vájja. Elmedelejező képességét aktiválva behatol az ártalmatlanítani kívánt, zavaró elem agyába, hogy utasításokat fecskendezzen annak tekervényei közé.
- Egyedül jöttél a bálra. Hailey otthon maradt. És most szépen felszállsz arra a bizonyos repülőre és elszárnyalsz Pablo-hoz, abban a boldog tudatban, hogy Hailey ott van, ahol szerinted lennie kell. – duruzsolja hipnotikus hangsúllyal, miközben gondosan elülteti az idegen gondolatokat és művi emlékeket a megigézett kubai elméjében. A rutineljárással végezve lefejti ujjait a tompa tekintetű halandó csuklójáról, gyengéd határozottsággal markába zárja a Vörösruhás Tünemény felkarját és mielőtt a körülöttük morajló tömegből valaki halálosztóért kiáltana, vámpírsebességét használva, rabmadarával együtt kiillan a fényűzővé díszített helyiségből. Keresztülsuhannak a kristálycsillárok világította előtéren, maguk mögött hagyják a hatalmas, hengerformájú, hófehér kőoszlopok határolta főbejáratot, átviharzanak a márványlépcsőre terített, óriási, kiöltött nyelvhez hasonlatos, skarlátszín szőnyeg felett. Fékevesztett rohamát a közeli park lombvesztett fái között függeszti fel. Megtorpan, és bár nem ereszti el a kis gerlice karját, azért lazít némileg ujjainak szorításán.
- Nem engedem el, nehogy elveszítse az egyensúlyát. Gondolom, szédül. – jegyzi meg nyugodt hangon, tekintetét a lány vértelenné sápadt arcára vezetve.
- Az első illanás gyomorforgató élmény a legtöbbeknek. – teszi hozzá, miközben leügyeskedi válláról a zakót, hogy a nő fedetlen vállaira terítse azt.

avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: All I Want For Christmas Is You || Lucas & Hailey   Pént. Márc. 20, 2015 11:29 am


All I want for Christmas is you
Gyönyörű Vámpírnak *-*
Idegen, mindeddig nem tapasztalt érzelemcsíra fakad ki lelkében, mi szívéig hatol és sűrűn szövi be tövises ágaival lüktető életszervét. Tehetetlenségből fakadó düh, maró savként ömlik végig artériáiban, melynek fizikai kivetülése csupán a látását homályosító könnypára. Könnycseppet azonban nem enged útjára, lelkét megacélosítva küzd a késztetés ellen, még ha érzi, hogy mindez csupán botor próbálkozás a részéről. S végül igaza is lesz. Nem telik el néhány másodperc és az átkozott máris kibuggyan szemréseiből és diadalittasan szántja végig kipirult vonásait. Azonban győzelmét nem hagyja beteljesülni, hisz szabad, éppen nem szorongatott karját felemelve ujjaival letörli arcáról gyengeségének bizonyítékát. Tudja, hogy szörnyen szánalmas. Tisztában van azzal, hogy nem volna szabadna így reagálnia, mégsem képes érzelmeinek gátat szabni. Ösztöne kétségbeesetten küzd azellen, hogy elszakadjon a Gyönyörű Vámpírtól, még ha kiáltása nem is olyan erős, mint tiszta vérű farkasoknál, vagy netán a hímek esetében. Azonban még Ő is érzi azt, hogy egyre dühösebb lesz, amiért el akarják szakítani a Táncpartnerétől. Noha elméjében mindenáron elkívánja nyomni az érzést és heves kétségbeesését mindazon tényre fogni, hogy csupán szeretne végre kikapcsolódni és egy kellemes estét eltölteni, belső hangja minduntalan a "Hazugság" szót szajkózza egyre csak. Egyelőre azonban nem kíván a rágalmazásra odafigyelni, helyette kétségbeeséstől élénkké vált lélektükreit Andres tekintetébe fúrja. Nem tudja mitévő legyen, hiszen lévén, hogy sosem használja - és igazság szerint nem is tudja - képességeit, nincs semmiféle fegyver a kezében, mi segítségére lehetne. Andres olyan határozott és keménykezű, akárcsak a nagybátyja, így ha ő menni kíván, akkor menni is fog, még ha őt el is kell rángatni a helyszínről, hiszen Haileyt nem hagyhatja egyedül, felügyelet nélkül. Okát máig rejtelmes homály fedi. Nem ostoba, hogy hagyja magát átverni azzal a mesével, melyet Pablo kíván bemesélni neki, féltő szándékairól. A háború őt is veszélyezteti és hibridként talán még nagyobb veszélyben van, mint a tiszta vérű természetfeletti lények. Ők tartoznak valakikhez, képességeik lévén pedig biztos fegyver van a kezükben, amelyet bármikor működésbe hozhatnak. Hailey azonban sem vérfarkas, sem pedig boszorkány oldalát nem képes uralni, így ha bajba kerülne, teljesen magára lenne utalva. Mégis érzi, mitöbb tudja, hogy valami másnak is lennie kell a háttérben...
Gondolatainak fonalát a Gyönyörű Vámpír mély, bársonyos orgánuma szakítja el, melynek hatására immár borostyánszínűvé lobbant íriszeit visszavezeti a férfire. Jóképű vonásaira mély árkokat vés a harag, delejező lélektükrei pedig sötétülnek néhány árnyalatnyit. Elképesztőnek véli, hogy még indulatosan is ennyire gyönyörű legyen valaki. Szinte már-már fájdalmas. Noha szívesen folytatná a gyönyörködést a vámpír vonásait illetően, visszarángatja magát a jelenbe, hogy ne csupán fizikailag, de szellemileg is jelen legyen a kibontakozó bonyodalomban. Mielőtt bármit is hozzáfűzhetne, bármit mondhatna, hogy elsimítsa a szituációt, Táncpartnere máris átveszi az irányítást. Sötét lélektükrei karomként marnak Andres hasonlóan mély tekintetébe, pupillái kétszeresre tágulnak, mialatt nyugodt, delejező szavakat és utasításokat ad ki az érintettnek. Hailey egy pillanatig összezavartan áll, majd Andres-re vezeti pillantását, kinek tekintete opálossá válik, akárha elméjére sűrű ködfelleg ereszkedne. Miként tudatába hasít a felismerés, hogy mi is történik, vörösre festett ajkai elnyílnak a döbbenettől. Eddig sosem nyílt alkalma a híres vámpír-manipuláció szemtanúja lenni, most azonban páholyból figyelhette mi is történik ekkor. Andres úgy tűnt, mintha semmit nem fogna fel abból, amit a férfi mond, mégis amikor az öblös bariton elhalkul, az instrukciók végére ér, bólint egyet jelezvén, hogy megértette a szavakat.
Elragadottságát nincs alkalma kifejezni, ugyanis a vámpír ellentmondást nem tűrően húzza magához, ezt követően pedig valósággal kiillannak a zsúfolt teremből. Arcát rögvest a vámpír finom anyagú zakójába temeti, attól tartva, hogy gyomra menten felfordul az őrületes tempótól. Ám csodával határos módon, mégis sikerül bent tartani az elfogyasztott pezsgőt. Ahogy megtorpannak, ujjait erősen fonja a férfi felkarjára, hogy képes legyen enyhe remegésén urrá lenni. Fagyos Seattle-i levegő karcolja fedetlen bőrét, ám mégsem ez a legnagyobb problémája jelenleg. Tüdőgyulladást eddig egyetlen egy alkalommal sem kapott, bármilyen lenge öltözékben volt is kint a hidegben, azonban az enyhe szédülés és hányinger viszont aggasztja némileg.
Gyerünk Hailey... megtudod csinálni! Figyel téged...!
Belső hangja gyomrára is hatással lesz, ugyanis a rosszullét felszívódni látszik. Sűrű, hatalmas pelyhekben hulló hó sápataggá fakult arcára szitál, ahogy ismét mélybarnává sötétült szivárványhártyáit a vámpír szívfájdítóan szép vonásaira emeli. Ajkaira először halovány, végül pedig szélesen vidám mosoly feslik, miként a felgyorsult pillanatokat lassan tudatosítja.
- Ez... ez egyszerűen fantasztikus volt! - szakad ki belőle a vidám nevetés, miközben továbbra is azon igyekszik, hogy a két lábon megtudjon állni a szédülés hatásaként. - Ahogyan megdelejezted őt.. és bármit mondtál neki, így is fog tenni? Nem tud ellenállni a késztetésnek? - teszi fel a kérdést heves izgatottsággal, mindazok ellenére, hogy a választ nagy valószínűséggel máris tudja. Efféle képesség birtokában ő is szívesen lenne, hiszen az életét alapjaiban változtathatná meg. Egészen biztosan azzal kezdené, hogy a sarkára állna és nem engedné többé, hogy a nagybátyja ilyen erőszakosan beleszóljon az életbe. Bárhová mehetne engedély nélkül és még csak retorzióban sem részesülne. Másodszorra pedig bármiféle rasszizmust vagy pedig gonoszságot látna, kezébe venné az irányítást és megváltoztatná a gondolkodásmódjukat. Vajon a vámpírok miért nem teszik ugyanezt? Talán a háborúnak is véget vethetnének és százezrek életét menthetnék meg... Rejtély.
Ahogyan pillanatról-pillanatra tovaszáll az ezerfokon lángoló lelkesedés, feltűnik neki, mennyire közel is van ismét a férfihez. Arcára lassan visszaköltözik a szín, sőt mi több, ismét enyhe pírt fest a járomcsontjára feszülő bőrre az enyhe zavara. Orrába a vállára terített zakóból felszabaduló finom bódító illatelegy kúszik, melyet farkashibridként meglehetősen intenzíven érzékel. Szemeit lehunyja egy szívdobbanásnyi időre, miként a benne lévő farkas, élvezettel issza magába Társának közelségét, sötéten férfias illatát.
- Azért egy kicsit rémisztő a tudat, hogy ily módon irányíthatod valaki tudatát és tetteit. - súgja halkan tekintetét továbbra is a vámpíréban tartva. - Engem is képes lennél befolyásolni? Vagy csupán ezt a módszert halandóknál tudod alkalmazni? - kérdezi kissé félszegen valahol őszintén remélve azt, hogy nemleges választ fog kapni. Ellenkező esetben nem lehet abban a biztos, hogy a vámpír nála nem fog visszaélni ezzel a különleges adottsággal, melyet birtokol, hiszen ostoba volna azért teljes mértékben megbízni egy olyan férfiben, akit csupán egy órája ismer és ráadásul vérszívó, ami a legnagyobb és legveszélyesebb ragadozó a természetfelettiek világában.
Mielőtt a férfi választ fogalmazhatna a felrebbent kérdésáradatára, lábujjhegyre állva felnyújtózik, és gyengéd puszit hint borostás arcára.
- Köszönöm, hogy kimentettél... - súgja halkan, majd zavartan mosolyogva visszaereszkedik sarkaira.




by Nadiya

avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: All I Want For Christmas Is You || Lucas & Hailey   Vas. Jan. 03, 2016 12:19 pm

+18

Míg elrendezi drága zakóját a Vörösruhás Tünemény arisztokratikusan csontos, vékonyka vállain, fürkésző, veséig hatoló pillantását egyetlen szívdobbanásnyi időre sem vonja el „Megmentettje” arcáról. Szótlanul, áthatón figyeli az elefántcsontbőrre ereszkedő, majd ott rohanvást olvadásnak induló, parányi vízcseppé haló hópelyheket, miközben az iménti gyomorreszkettető, fejbódító száguldástól elvértelenedett babapofi lassan kezdi visszanyerni természetes színét. Rózsás pír – a latin szépségben kavargó lázas izgatottság és lányos zavar vizuális kivetülése – önti el a finoman kirajzolódó járomcsontokat. A bájosan piruló hibrid a pirongás közepette egyéb, figyelemreméltó és árulkodó tüneteket is produkál. Arányos, se nem túlzóan vékony, se nem pornósztárosan telt, tökéletes formájú ajkait gusztusosan duzzadttá dúsítja a beléjük szökő vér, előbb még aranysárgán izzó szembogarai bársonybarnává lágyulnak vissza. Hajszobrászati műremeknek beillő kontyát alaposan megzilálta a menetszél; gondosan feltűzött fürtjei – kiszabadulván szorult helyzetükből – most laza hullámokra hullva omlanak alá, hogy lágyan keretezzék levegőért kapkodó gazdájuk tüneményes pofiját. A fejük felett világító lámpabura szórta sápadtarany fénynyalábok rezes szikrákat gyújtanak a selymesnek tetsző, rabigából szabadult, hópelyhek pettyezte tincsekre.
Néhány hosszúra nyúlt másodperc múltán Lucas pillantása kelletlenül megválik a hosszan szemlélt, gyönyörű vonásoktól: a valószerűtlenül sűrű, sötét pillák keretezte, színtiszta lelkesedést és rajongást sugárzó, élénken csillogó lélektükröktől, az ennivalóan fitos orrtól, a sarlóívű szemöldököktől, az intelligenciáról árulkodó, magas, ránctalan márványhomlokról és a hamvasan pirosló arccsontokról. Ínyébe ismerős, szúró fájdalom nyilallik, izmai megfeszülnek a testét takaró márkás szövet alatt, ereiben futótűzként vágtat keresztül a követelőző vágy. És mintha ez még nem volna elég intő jel, szerszáma jelzésértékűen megrándul slicce mögött. A tompa aranyfényben álló, vörös ruhás, ifjú nő igéző látványa, vágykeltő közelsége, észbontó illata vártnál nagyobb hatást gyakorol rá, neki pedig tiszta fejre, józan elmére van szüksége ahhoz, hogy küldetését maximális hatékonysággal, hiba nélkül vihesse véghez.
Ő a kulcs a célponthoz. Nem azért vagy itt, hogy romantikázz a hóesésben. Koncentrálj a kibaszott feladatra! Lehet, hogy a csaj pokolian gyönyörű és legszívesebben itt helyben kihámoznád abból az istenverte karmazsin estélyiből, hogy aztán a nyakát felharapva, durván a magadévá tedd a hideg, kemény földön, de te profi vagy, aki masszívan ellenáll a kísértésnek. Legalábbis, amíg el nem végzi munkát, amire felbérelték. Utána, ha már nincs tétje, meghúzhatod a madárkát. Addig viszont eszed a játékon, szemed a labdán!
E belső, rendreutasító monológtól sarkantyúzottan, a kis farkas-boszorka rá záporozó kérdéseit ideiglenesen válaszolatlanul hagyva, megfontoltan lefejti ujjait a Tünemény karjáról, hogy kilépve annak intim szférájából lehiggaszthassa élénken éledező, vérszívói és férfiúi ösztöneit. Azonban akárhogy is döntsön ő, ha a Sors, vagy éppen a lelkesen csivittelő, csilingelőn nevető, szüntelenül kérdezősködő hibridlány úgy határoz, hogy keresztülhúzza számításait. Hiába akar ő némi távolságot tartani, ha közben a társaságát élvező hölgyemény hozzá lép és lábujjhegyre pipiskedve könnyű, de lávaforró csókot lehel az arcára.
Ujjait ökölbe szorítja az elhatározás: azért sem fog a lány után nyúlni, hogy visszarántva magához a karcsú teremtést száját annak cseresznyepiros, ingerlőn hívogató ajkaira tapassza. Nem, mert az esze azért is azon a kibaszott játékon van, a szeme pedig azon a kurva labdán!
Nem törhet ajtóstul a házba, lassan kell elnyernie a latin szépség bizalmát. A kicsike érintetlen, ezt rögtön kiszúrta az elején, annak dacára, hogy találkozásukkor több száz fős tömeg hömpölygött körülöttük. Ezerféle szaganyag – cirógatóan kellemes és gyomorforgató egyaránt - rohanta le szaglóreceptorait, de még az orrát parafadugóként eltömítő odőrkavalkádon is utat tört magának a Karmazsinruhás Tünemény lábai közül felszivárgó illat, a szűz öl harmatos liliomaromája, mely úgy hat a magafajta ragadozóra, akár a defibrillátor ütése. Mintha áram csapná meg a farkát, mintha folyékony amper folyna végig az idegpályáin.
Elővigyázatosan elzárja légútjait, hogy ezúttal ne jusson be amúgy is felajzott szervezetébe a lány szeplőtlenségének ajzószerként ható illata. A bika már így is elég kanos, nem hiányzik a szeme elé még a vörös posztó is.
Noha igénye volna rá, nem ragadja derékon a madárkát, akinek csókja úgy égeti fagyos arcbőrét, akárha izzó szenet nyomnának rá. Ehelyett komollyá rendezett vonásokkal letekint a nála másfél fejjel alacsonyabb félvérre és szóra nyitja mosolytalan ajkait.
- Téged is meg tudnálak delejezni, igen. – válaszol a néhány perce elhangzott, függőben maradt kérdésre, majd felemeli jobbját és mutatóujját nyakkendője csomójába bökve gyakorlott mozdulatokkal kioldja a dérkék selyempántot.
- De nem foglak. – hazudja szemrebbenés nélkül, már-már zordnak ható tekintetével fogva tartva Miss Cseresznyeszáj rá tapadó, csillámporos pillantását. Természetesen minden mocskos eszközt be fog vetni, ha szükséges, azonban egyelőre nem nyúl tisztességtelen módszerekhez. Amíg a kicsike magától azt teszi, amit ő akar, addig nem veszi elő az aljas oldalát.
- Most pedig elviszlek valahova, ahol garantáltan nem fogsz unatkozni. Az efféle sablonos bálok… - azzal fejével a hátuk mögött hagyott sznob parti helyszíne felé int -…nem valók a hozzád hasonló tüzes, szabadlelkű szépségeknek. Egy ilyen különleges lányt, akinek egyszerre folyik az ereiben vérfarkas és boszorkány vér is, nem zárhatnak kalitkába, nem szoríthatnak társadalmi konvenciók közé. – mondja sötét fűszerezésű, hipnotikussá mélyített hangon, szándékosan pengetve meg a megfelelő húrokat, melyekről tudja, hogy a madárka gyengéi. Eközben lazán kiejti ujjai közül a nyakkendőt, mely puhán hullik alá a vastagodó hótakarótól fehérlő aszfaltra.
- Te nem arra születtél, hogy vártoronyba zárva tengesd a napjaidat. Megízleltetem veled a szabadságot, Királylány. Itt az ideje, hogy élj egy kicsit. Gyere és lázadj velem az elvárások ellen. – fejezi be mondandóját, azzal követhetetlenül gyors mozdulatot téve, mielőtt kis Rabmadara ellenkezhetne, újfent a karjaiba kapja őt és az általa meglehetősen sűrűn látogatott night club bejárata elé illan vele. Csupán egyetlen pillanatra torpan meg a vérvörös neonnal kivilágított kétszárnyú bejárati ajtó előtt, hogy félvállról odabiccentsen a kétoldalt posztoló izomagyaknak, majd – pillekönnyű terhét még mindig a karjaiban tartva -, behatol a „Dragon’s Cave” névre hallgató, korántsem szokványos szórakozóhelyre.
- Itt elengedheted magad, Királylány. Nincs tabu. – mondja áterőltetve baritonját a skarlátvörös és szénfekete színe uralta, jókora helyiséget kitöltő, sötéten érzéki lüktetésű zenén, miközben gyengéden leteszi Elrablottját a csillámszemcsékkel szórt, koromszín kővel burkolt padlóra. Tudja jól, hogy a madárka első reakciója a totális megdöbbenés lesz, elvégre a klub minden, csak nem hétköznapi. Hatalmas, obszidiánfekete kristályfüzérektől súlyos csillárok lógnak a plafonról, melyek ugyan fényt nem szolgáltatnak, de fontos szerepet töltene be a hely megfelelő hangulatának kialakításában. A falakon reneszánsz ihletésű aranykeretekbe foglalt, erotikus jeleneteket ábrázoló olajfestmények lógnak, köztük íves karokon meggypiros ernyőjű lámpák szórják rejtelmes, vörös fényüket. Noha emberek is előfordulnak a helyiségben, ők csupán vér-, és ágyszolgákként funkcionálnak a vendéglátóipari egység halhatatlanokból álló közönsége számára. A vérszín falaknál elhelyezett bokszok bőrkanapéin hiányos ruházatú, néhol félmeztelenné csupaszított halandók adják testnedveiket és szolgálnak bájaikkal az őket használó „Uraiknak” és „Úrnőiknek”. A bíbor neonnal megvilágított színpadon szaténfényű gyöngysorokba, ezüst-, és aranyláncokba, valamint színes ékkövekbe „öltözött”, hosszú combú, ringó keblű táncosnők vonaglanak a krómosan fénylő rudak körül. A terem közepén ritmusra hullámzó „ember”massza hömpölyög, az egymásra tapadt, felhevült párok között csupasz felsőtestű felszolgálók cikáznak; szépneműek, hímek, vegyesen. A tenyerükön egyensúlyozott tálcákról nem csupán alkoholos italokkal töltött poharakat, de V-t tartalmazó fiolákat is kínálnak a begerjedt nagyérdeműnek. A színpad mögül kovácsoltvas, kanyargós csigalépcső vezet fel az emeletre, ahol a sejtelmes megvilágítású folyosóról saját fürdőszobával felszerelt privátszobák nyílnak, hogy helyszínül szolgálhassanak az alkoholtól, V-től, vagy egyéb kéjdrogoktól begyulladt vérű, szexéhes párocskák vágyainak beteljesüléséhez.
Lucas – Miss Cseresznyeszáj esetleges menekülési kísérletét megakadályozandó – hosszú ujjait az oldalán álló lány törékeny, forró ujjai közé fűzi, majd ellentmondást nem tűrő határozottsággal megindul a helyiség túlvégén álló, éjfekete márványlappal borított pulthoz, maga után húzva bájos kis foglyát.
- Az alkoholt hamar elégetnéd, túl gyors az anyagcseréd az ereidben keringő farkasvér miatt. Ezért kapsz egy nyelet V-t. – közli oly természetességgel, mintha csak az aznapi időjárásról folytatna semmitmondó eszmecserét.
- Ne aggódj. Nem akarlak gerincre vágni. – szögezi le („még” teszi hozzá gondolatban), válla felett a Rubinruhás Tüneményre pillantva.
- Csak bulizunk egy jót. Rád fér, Királylány. – azzal gyönyörű kis rabmadarával a pult elé lép.

avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: All I Want For Christmas Is You || Lucas & Hailey   



Sponsored content
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down
 
All I Want For Christmas Is You || Lucas & Hailey
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Merry Christmas! - Jack & Bekah

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Other times
Alternatív játékhelyszínek, hogy a fantáziád szárnyalhasson
 :: Privát játékok
-