Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 Rég volt, szép volt, elmúlt~ Kate & Sebastien




Tárgy: Rég volt, szép volt, elmúlt~ Kate & Sebastien    Szer. Szept. 03, 2014 1:52 am

Sebastien a kert hátsó részében ül, rövid nadrágja tiszta zöld a fűtől, de nem számít neki, egy rongyosra hajtogatott fényképet húzz elő a zsebéből. Három személy áll rajta, jobb felől egy magas, megtermett izmos kinézetű férfi, farmernadrágban és flanelingben feszít, egy hirtelen szőke hajú, alacsony, de tökéletes idomokkal megáldott nő mellett. Közöttük kisfiú, szőkés barna hajjal, nagy szürke szemekkel, superman-es pólóban illetve hosszú farmerben feszít, anyja és apja kezét szorongatva. Közel már két éve történt mindez, emlékeiben mégis élesen élnek még a képek, ahogyan a családját porrá zúzzák és kivéreztetik. Szemeit csípik a könnyek ahogy lehunyja a szemeit. Apja hangja a mai napig tisztán cseng, amint azt mondja, hogy ez igazi, erős férfi nem ejt könnyet, mint a nők. A férfiak ugyan is elrejtik a fájdalmukat, feldolgozzák düh formájában valami egészen mássá…. bosszúvággyá. Sebastien is erre készül, csak éppen nem tudja hogyan is kellene ezt tennie, ugyan is jelen pillanatban nincs más csupán a soha véget nem érő, fájdalom, ami koszos karmokkal kapirgálja a lelkét, lassan mérgezve be vele eddig tiszta, gyermeteg szívét. Vadász családból származva természetesen mindig is tisztában volt azzal, hogy mindig veszélyben lehetnek a családjával… de az, hogy egy embertársuk, ráadásul a család régi barátja árulja őket, még a szülei sem gondolták volna. Az anyja legjobb barátnője szerelmes lett egy vámpírba, ez volt a vesztük, ugyan is a vámpír hamar rájött, hogy kiszemeltjének jó barátai vadászok, nem is akár milyenek… úgy volt vele, hogy megöli őket, amint a nő tudomást szerzett udvarlója tervéről, nem hogy lebeszélni elfelejtette, de tulajdonképpen…. még segített neki végre hajtania. A Harrison család egyetlen szerencséje csupán annyi volt, hogy Mr. Bennett éppen a környéken járt csapatával, és mint jó vadász szimatot fogott. De sajnálatos módon mire oda ért, már csak a kis gyerek vett levegőt, gondolkodás nélkül kimenekítette, majd magához vette a kis srácot. Sebastiennek pedig végig kellett néznie ahogy a gonosz vámpírok gond nélkül kínozzák, majd keményen szívják véresre szülei testét, hogy aztán aszalt szilva módjára hagyják ott a földön. De az egyik természetesen…. megtette még, hogy megerőszakolta édesanyját az alig tizenhárom éves fiú és szerető férje előtt. A fiúban ezek a képek maradandóan megsebezték, az addig normális gyerek, mindene a harc, a fegyverek, a bosszúvágy és a gyűlölet tette ki. Két éve nem csinált mást, mint hogy magában tervezgetett, megfogadta magában, hogy Mr. Bennett keze alatt remek vadásszá válik. Nem akar majd semmi komolyat, mármint előre lépni a ranglétrán, ő csupán egyetlen egy dologra fog vágyni, ami nem lesz mást, mint az, hogy megpróbálja megölni az összes abnormális, és nem normális dolgot amit isten engedett a Földre kerülni, bár arról fogalma sincs, hogy miért követett el ekkora baklövést. De ő nem fog itt meg állni, nem nem, ennél messzebb megy. Még azokat is meg fogja ölni, akiknek csak valami közük lesz ezekhez a lényekhez, akár csak a barátjuk, a szomszéduk, az ismerősük, vagy esetleg meglát egy villanó mosolyt is. Ha természetfeletti, ha nem az és valahogy segítik az ügyüket…. hát ő majd gond nélkül fogja át segíteni a másvilágra őket. A lelke pedig addig nem fog lenyugodni, míg az epekedő bosszúvágyát nem fogja végre valahára rendesen… úgy ahogy illik megbosszulni, még csak a vámpírok lehetséges utódait is ki fogja végezni. Tervei szővőgetéséből zörgés riasztja fel, amint megpillantja Kat-et, zavartan rejti el a fényképét, majd felállva elé siet.
-Szia, mit szeretnél?- kérdezi tőle mérges hangon, majd megtorpan előtte keresztbe tett kezekkel. Habár a lány idősebb egy évvel, ő mégis pár centivel magasabb.



A hozzászólást Sebastien A. Harrison összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Szept. 15, 2014 6:25 pm-kor.

avatar
II. Halálosztó
You don't have to be afraid

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : pszihopata
Gif vagy kép :
Play-by : Ian Bohem
Vonal1 :
Faj : vadász
Posztok : 32
Kor : 39
Lakhely : Port Angeles
User neve : K.
Vonal2 :
Családi állapot : Nőtlen.
Különleges képesség : remek manipulátor vagyok.
Foglalkozás : Elmebajos pszichológus.
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rég volt, szép volt, elmúlt~ Kate & Sebastien    Szer. Szept. 10, 2014 1:17 am


The beginning


A mai napig tisztán emlékszem arra az eseménydús néhány órára, amikor apa egy fiúval állított be az éjszaka közepén. Értem kiáltott. Én pedig zaklatottan és nyűgösen, amiért felvertek a legszebb álmomból, vonszoltam le magam az előszobába hozzájuk. Ott fogadott az a nem túl hétköznapi látvány; Harrison-ék fia vértől mocskos arccal meredt maga elé. Nem nézett se rám, se apámra. Sokkot kapott. Nekem kellett gondoskodnom róla az első órákban, ameddig apám visszatért a helyszínre. Állítólag a szeme láttára mészárolták le az egész családját, és a két év alatt – mert nagyjából annyi idő telt el az incidens óta – az is kiderült, hogy végig kellett néznie, hogy egy vámpír megerőszakolja az anyját. Hát, elég beteges.
Én pedig, aki hiányt szenved mindenféle érzelemből, én voltam az a jótét lélek, aki félretette minden nyűgjét és rosszindulatát, hogy segítsen ennek az új jövevénynek. Merthogy a családunk akkor egy újabb taggal bővült. Vele.
Természetesen az volt az egyedüli olyan alkalom, amikor magamhoz képest szelíden bántam vele. Letörölgettem a vért az arcáról, átöltöztettem – bármiféle perverz hátsószándék nélkül – és próbáltam jobb kedvre deríteni az én sajátos fekete humorommal. Habár ez nem sikerült, de ugye mindig a szándék a fontos…
Most már úgy bánok vele, mint mindenki mással, noha a mai napig nem tisztázódott bennem száz százalékig, hogy mégis hogyan kéne hozzá viszonyulnom. Három bátyám van, ők kemények, állandóan szívatjuk egymást. Sebastien meg olyan, mintha az öcsikém lenne. Vagyis olyasmi…
Persze elgondolkodtató, hogy az ember lánya csak akkor vonzódik a saját öccséhez, ha aberrált. Ami egyébként nem áll tőlem valami távol, mindenesetre az tény és való, hogy van azokban a szomorú szemekben valami, ami piszkosul, majdhogynem mágnesszerűen vonz. Úgyhogy viszonylag gyakran keresem a társaságát. Pontosan emiatt.
De nem vagyok vele kedves. Miért is lennék?
Hátulról közelítem meg, becserkészem. Illetve csak szeretném, ám még idő előtt észrevesz, így oda a meglepetés ereje.
- Hiába rejtegeted, láttam ám – villantok meg egy sunyi mosolyt. Előlem nehéz bármit is elrejteni. – Tudhatnád már, hogy előttem nincsenek titkaid…
És a mosolyom csak még sunyibb, még kajánabb, még perverzebb lesz. Csillogó szemeimet az íriszeibe fúrom. Szeretem ezt a jeges tekintetet, amikor így néz rám. Mérges. Én pedig csak mosolygok rajta, mint mindig. Annyira kis ártatlan… még.
- Egy lamborghinit – felelek a kérdésére könnyed eleganciával. – De kétlem, hogy te ilyennel tudnál szolgálni, úgyhogy kezdetnek akár elégethetnéd azt a képet – bökök fejemmel a farmerzseb felé, majd meg se várva a reakcióját, szégyentelenül bele is nyúlok. Nem igazán zavartatom magam, nem szokásom… – Továbbá van egy zseniális ötletem, hogy mivel tudnálak jókedvre deríteni – suttogok bele a nyakába, mintha csak attól tartanék, hogy valaki meghallja. És hát, ebben tényleg van valami, mert amit én most tervezek az nem éppen legális, még a vadászok körében sem számít annak.
- Csinálunk valami gyalázatosat – duruzsolom tovább, miközben kirántom a családi képet a zsebéből. Még nem csinálok vele semmit, csak várok. Várok a reakciójára. Mindeközben pedig bestiális mosoly terül szét az arcomon. Olyannyira bestiális, hogy ezt még a vérfarkasok és a vámpírok is megirigyelhetnék. Karöltve!
Arról meg már ne is beszéljünk, hogy mennyire nagylelkű vagyok, amiért képes vagyok mindenféle gyalázatos tettet bevállalni csak azért, hogy ez a szép szál legényke végre jobb kedvre derüljön. Már két éve kell nézegetnem ezt a bánatos képét… Most már ideje, hogy valami újat is mutasson nekem…


avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down
 
Rég volt, szép volt, elmúlt~ Kate & Sebastien
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Határszigetek
» Ayabito Kenzan
» Smaragd Park
» Mondd azt, hogy igaz volt minden - Soan & Mia
» »Reszkessetek betörők!«

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Other times
Alternatív játékhelyszínek, hogy a fantáziád szárnyalhasson
 :: Visszatekintés
-