Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 Zachary & Nika




Tárgy: Zachary & Nika   Szomb. Okt. 04, 2014 6:34 pm






Fear is only as deep as the mind allows.
Zachary és Nikolina


Combizmai szélsebes tempóban feszültek meg és ernyedtek el, ébenfekete hajába hűvös szél tépett, tüdeje pedig szinte sikoltott már fájdalmában. Rohant, akárha az életét mentené, holott ezúttal nem ő volt az, akinek rettegnie kellett volna, hanem üldözöttje, kit majd’ húsz perce hajszolt. Csapatától már régen leszakadt, így nem maradt más, csakis a kezében tartott maroklőfegyver, ami fedezhette. Azonban egy pillanatig sem érzett halálverítekes félszet a kialakult helyzettől, pedig lett volna rá oka. Ha nem koncentrált volna ennyire feladatára és nem kívánta volna olyan megveszekedetten a vérszívó halálát, akkor elméjét borító masszasűrű gyűlöletfellegen átkúszott volna a tudat, hogy csupán illúzió az, hogy ő irányítja a helyzetet, s hogy a prédája az, aki a vadász szerepét tölti be. A környék ezen része kihalt volt már ilyentájt, egyetlen fényforrásául pedig a Hold higanyos fénye szolgált, mit jobbára az fellegekig szökő fák sűrű lobjai takartak.
Hirtelen megtorpant, feltartott fegyverét araszolva vezette körbe, miközben feszültségtől vibráló íriszeivel követte annak útját. Hallotta a vámpír súlyos lépteinek zaját, olykor vérszagtól fanyarrá vált bűzös leheletét, azonban egyelőre nem látta őt szemtől szemben. Pedig alig várta már, hogy UV lövedékeit egyenesen a vérszívó szívébe robbantsa.
- Csak nem félsz tőlem vámpír? Azt hittem egy ilyen idős vérszívó nem retten már meg semmitől! – incselkedő hangja pengeként szelte át a sűrű sötétséget. Periférikus látásának köszönhetően észlelte, miként fény gyullad tőle néhány méterre, így fegyverének csövét nyomban abba az irányba kapta, amikor végre meglátta Őt. Magas alakára boruló aranyszínű lámpafény baljósan világította meg kegyetlen vonásait, íriszei pedig bíborszínben világítva meredtek egyenesen Nikolinára.
- Édes, hogy azt hiszed kárt tehetsz bennem. – ajkaira torz mosoly feslett, miközben vérszínben játszó szivárványhártyái lassan siklottak végig üldözője alakján. – Hány kiló vagy, harminc? Sértő a feltételezés is…
Noha hangjába vidámságot próbált csempészni, aligha jött össze neki, ugyanis a visszafojtott agressziót is érzékelte benne. Nem csoda, hiszen a vámpír a kis barátaival együtt olyan fajta gonoszságot képviselt, alig volt képes felfogni. Több fiatal lányt kínoztak meg, szívtak halálra és erőszakoltak meg. Ebben a sorrendben, így hát különösen óvatos maradt a vele szemben.
- Meglehet, hogy látszólag nem vagyunk egy súlycsoport, de nehogy azt hidd, hogy ki vagyok szolgáltatva neked, mint azok a lányok… - abban a pillanatban, ahogyan replikáját megfogalmazta, meghúzta a ravaszt, azonban mielőtt az célba érhetett volna, a vámpír mögötte tűnt fel, lendületből pedig a mellettük álló kripta kőkemény falának taszította testét. Csontropogtató marokkal tartotta arccal a nyirkos felületnek, attól tartván, hogy ettől az erőtől még egy bordája is eltörött. Markában tartott fegyvert kicsavarta kezéből, hogy védtelen maradhasson.
Tüdejében rekedt levegőt alig volt képes kifújni, de nem állhatott le sebeit nyalogatni, de még csak felmérni sem azokat. Lenyúlt a combjára erősített ezüstből készült tőrjéhez, melynek bőrmarkolára fonta ujjait a következő pillanatban pedig máris hátraszúrt vele nyaka mellett mielőtt még a vérszívó arra tapadhatott volna. A szúrás telibe talált, ugyanis szinte nyomban fájdalmas ordítás szakadt felszínre, szorítása pedig enyhült annyira, hogy kislisszanhasson rabságából.
A vérszívó, a jobb szemére tapasztott tenyérrel bizonyította, hogy igen fontos és fájdalmas szervet sikerült eltalálnia, mely majdnem az agyáig hatolt.
- Széttéplek te utolsó szuka, aztán felzabálom a beleidet... – bár szavai fröcsögtek, akár a kígyó mérge, egyelőre nem mozdult helyéről. Szerencsére. Azonban, nem lélegezhetett fel egy pillanatra sem. Mielőtt még Nikolina ismét felemelhette volna fegyverét, hogy a végső rúgást megadja az igazi halál felé, egy újabb sötét alak bontakozott ki a fák jótékony takarásából, akinek vészjósló arcát nyomban megismerte. Az imént megsebzett vámpír testvére, akivel vadásztársai harcoltak. Pontosabban minden bizonnyal halott vadásztársai…


by Nadiya

avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Zachary & Nika   Vas. Okt. 05, 2014 12:28 am

Az egyik kripta tetején valami villan. Egy öngyújtó fénye. A kripta szélén egy magányos alak üldögél. A zippo lángját felemeli, cigarettáját beletartja és mélyet szív belőle, majd egy gyors mozdulattal visszakattintja a gyújtó tetejét olyan hangerővel, hogy biztosan mind a három résztvevőnek feltűnjön, majd zsebre vágja azt.
Jobbjával kiveszi a szájából a cigarettát és kifújja a füstöt.

***

Mióta a lány üldözőbe vette a vámpírt azóta követi őket újabb és újabb ugrással, figyelve arra, hogy ne fárassza ki magát. Nem akarta, hogy az ismeretlen szépségnek baja essen. Elvégre tolvaj lehet, de nem szívtelen. És a kemény nők mindig is meglágyították a szívét, ráadásul ezúttal Dakufeza sem problémázott semmit a dolgon. Így kötött ki a kripta tetején, figyelve a harcot, és úgy látta jónak, hogy itt az ideje, hogy közbeavatkozzon.


***

A fiatalember lelöki magát a kripta széléről, és megigazítja ruháit. Tornacipőt, fekete farmert és fehér pólót visel, s mind ehhez egy házilag többször is megtoldott-foldott bokáig érő, valaha fekete, ám most több sötét- és világosbarna folttal bíró bőrkabátot. Újra beleszív a cigarettába, és a füstöt a dulakodó páros felé fújja, majd kiveszi a szájából a cigit, és azzal egyenesen az érkező vérszívóra mutat.
- Te figyelj, látom már tele vannak a kezeid. Nekem adod? Vagy ennyire mohó vagy?
Kérdi, majd jelezvén, hogy képes megvédeni magát, ugrik egyet és... Egy csomó hollótoll marad a helyén. Ugyanebben a pillanatban megjelenik az üres szemgödrét takargató vámpír mögött. Látszólag minden józan ész hiányában van, és így érzi jól magát. Nem szenved az elmeháborodottságában. Kiélvezi minden percét.
Odahajol a szenvedő vámpír közelébe.
- Nem mondták még, hogy ne szemtelenkedj a hölgyekkel? Szemenszedett hazugság lenne, ha a szemrevaló menyecskét szemmel próbálnád venni. Mintha te lennél a leggyengébb lánc... Szem.
Gyorsan hátraugrik, feltételezve, hogy ez bizony legalább egy támadást vált majd ki a kollégából, s mindeközben a másik oldalára kerül át. S mindeközben repkednek a hollótollak.
- Ti rokonok vagytok? Két ekkora barom nem véletlenül nézhet ki ugyanolyan szarul. Vagy ugyanahhoz vak plasztikai sebészhez jártok?
Ezzel újra ugrik egyet, és most a lány mögé kerül akinek kezeit ráteszi a vállára.
- Oké, Rocky! Készülj fel. A félszemű lesz Ivan Drago, a másik meg Apollo. Rendben? Kiütöd őket király módon! Na?
Gyorsan masszírozó mozdulatokat tesz, majd megrázza magát is.
- És te vagy Rocky 2. Én vagyok Rocky. Enyém apolló. Te kapd el Szemirámiszt és tedd a függőkertjébe.
- Ugyan már! Fogd már be! Ne vágj fel az okoskodásoddal! - Szól rá Daku, bár ezt Zack-en kívül senki nem hallhatja. A fiatalember talán kicsit sajnálja is a tényt, de ránt egyet a vállán.
- Hát jó. Itt jön a semmi!
Ezzel teljes erejéből sprintelni kezd a mindkét szemével rendelkező vérszipoly felé. Még vagy tíz méter választja el őket, mikor elrugaszkodik és...
Ugyanabban a pillanatban, teljes testsúllyal zuhan neki a vérivónak, dupla talppal. Ám mielőtt földet érne, újfent eltűnik, és egy sírkő tetejére érkezik, guggolva.
- Fájt? Mondd, hogy fájt. Remélem fájt! Nekem fájt volna! - Hadarja mint egy eszelős, majd felröhög, és mint egy pankrátor előre veti magát, hogy könyékkel, teljes testsúllyal érkezzen rá a vámpírra mellkas magasságban.

avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Zachary & Nika   Szer. Okt. 08, 2014 6:14 pm






Fear is only as deep as the mind allows.
Zachary és Nikolina


Túlságosan el volt foglalva a vámpírral ahhoz, hogy észrevegye, bárki is követi őket a homályban. Csakis a célpont lebegett lelki és fizikai szemei előtt, valamint hogy minél előbb karmai közé kaparintsa. Így meglepetés letaglózó erejével hatott rá, amikor egy újabb személy csatlakozott haláltáncukhoz. Vékony, a sötétben hófehéren világító ujjai erősebben fonódtak a biztonságot jelentő gyilokeszköz markolatára, ugyanis egy pillanatig sem bízhatott abban, hogy a férfi segíteni akar neki. Túlságosan régóta volt a vadászoknál ahhoz, hogy megengedhesse magának azt a luxust, akár csak gondolatban is, hogy van olyan személy, akiben teljes mértékben megbízhat. Főként, ha az az illető a legkevésbé sem tűnt emberinek.
Rémülten ugrott hátra, amikor a jövevény előtte öltött alakot. Szemöldökráncolva hallgatta szavait, melyek nem csak csipkelődőek ám egyenesen dühszítóak voltak a vámpírokat nézve. Vonásaikat eltorzította a harag – bár a sérültet, sokkal inkább a fájdalom -, így tekintete nyomban a fegyverét próbálta felkutatni, melyet az imént kitépett a kezéből. Közelharcban sosem volt jó, hiszen túlságosan könnyű volt ahhoz, hogy egy vámpír erejével felérhessen, azonban fegyvereivel igen jól bánt. Azzal pótolta fizikai hátrányát.
Némán hallgatta őket, s mikor vállára ejtette kezét, hogy biztatóan megszorongassa kicsit, tekintete lesiklott hosszú ujjaira. Tudta, hogy nem emelhet szót egyelőre az utasítgatás ellen, hiszen a vámpírok bármelyik pillanatban rájuk támadhattak. Jobb híján így hát bólintott egyet, végül pedig ő is meglódult a már megsebesített vérszívó felé.
Tüdeje rettenetesen fájt az iménti futástól és nem kevésbé bordái a nem kívánt falhozcsapástól, így hát gyorsasága erősen megcsappant. Meglendítette a tőrt markoló karját, hogy annak ezüstös pengéjét a vérszívó szívébe mártsa, amikor az hirtelen elkapta karját majd egy könnyed mozdulattal megrántotta Nikát, hogy a lendülettől a földre zuhanjon. Felállni azonban már nem engedte őt. A vámpír hatalmas súlyával rágördült, hogy ekképpen szegezze áldozatát a földhöz. Bordáit eleddig is pokolian fájtak, mostanra azonban már gyötrelmes sikoly is felszakadt ajkai közül, az aligha izgató pozíciótól.
- Ez az… sikíts te szuka éppen úgy, ahogy azok a bigék sikítottak alattam minden egyes alkalommal. – hörögte, miközben sérült szeme lassan visszanyerte ismét eredeti formáját. Nika oldalra fordította tekintetét, hogy megnézze az újonnan jött „társa”, hogy boldogul a vámpírral, mialatt a fölötte lévő éppen ezt a pillanatot választotta arra, hogy érdes, deresen fagyos nyelvével végigszántson arcbőrén. – Finom... ízletes vagy… olyan kis hamvas… éppen a kedvencem…. – morogta immáron egészen közel hajolva a fülkagylójához.
- Azonnal eressz el te undorító vadállat… - szólalt meg fájdalomtól elcsukló hangon, majd a következő pillanatban minden erejét összeszedve meglendítette lábát, hogy megkísérelje őt kibillenteni egyensúlyából, végül pedig olyan erővel vágta a vámpír oldalába a tőrt, hogy csaknem markolatig hatolt belé a fegyver. Újabb fájdalmas ordítás, azonban ezúttal nem hagyta itt abba. A kínnal törődő vérszívót könnyebben gördítette le magáról, így hát ezúttal ő került fölé. Lovaglóülésben ráült, a következő pillanatban pedig már a szívébe merítette a hosszú pengét. Halálhörgés szakad fel az éj leple alatt, miközben a rá szegeződő lassacskán üvegessé vált tekintet vegytiszta rémületet tükröz vissza. Egyáltalán nem sajnálta a férget, de még csak annak csíráját sem érezte, így hát Nikának vonásait diadalom ittas öröm varázsolta szebbre.
Lihegve, szörnyű fájdalmakkal küzdve lecsúszott a vámpír immáron valóban halott testéről, majd elterült mellette a főben, tekintetével a különös férfit keresve…



by Nadiya

avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Zachary & Nika   Vas. Okt. 12, 2014 9:34 pm

Zack a másik vámpírnak esett neki. Amit művelt, azt még soha nem csinálta. Fél másodpercenként teleportálgatott a vérszívó körül, ütéseket és rúgásokat kiosztva, egyre gyorsabban és gyorsabban.
Végül egy tíz másodpercre teljesen eltűnt. Mikor megjelent újra, egy hegyes végű fémkeresztet tartott a kezében, amit az egyik sírkőről téphetett le: Legalábbis a vértől csillogó körmei és ujjbegyei erre utalnak.
A keresztet egy lendítéssel áttolja a vámpír mellkasán, közben üvöltve, mint egy megvadult ragadozó, majd a vérszívót még dupla talppal hátra is rúgja.
Ám mire megfordul, a nőnek sincs szüksége segítségre. Pontosabban van, de a csatában legalább győzedelmeskedett. Ahogy Zack mellé teleportál, és leguggol hozzá, és megérinti a lány arcát.
- Nyugalom... Nincs semmi baj... Felemelni nem merlek, mert félek még eltörne valamit, de hívok egy mentőt. Vannak társaid, Nem akarlak védelem nélkül hagyni... - Mondja, majd meglepetten néz valamit.
A lány fejétől nem messze egy apró vértócsa alakult ki. De honnan jött a vér? Zachary ekkor fogja fel, mi is történik.
Orrából és szemei sarkából vércseppek gördülnek le gyors ütemben. Még soha nem erőltette meg képességeit ennyire, de most muszáj volt. És az árat meg kell fizetnie. Érzi, ahogy gyengül, miközben a vérzés erősödik.
- Ha így folytatódik, mindketten itt maradunk... - Morogja magának, ám sajnos elég hangosan, hogy a lány is meghallhassa, ha figyel.
Lassan a törékeny test alá csúsztatja a kezeit és felemeli.
- Készülj... Ilyet még nem csináltam... - Nyögi, majd elrugaszkodik a földtől.
Egy pillanatra még látja a központi kórház bejáratát, ám érzi, ahogy lábai elernyednek. Először térdre zuhan. Minden erejét megfeszíti, hogy ne leejtse, hanem lassan letegye a vadászt, és elüvöltse magát.
- ORVOST! GYORSAN! Orvost... Orvos... Orv...
Eszméletét elveszítve zuhan el a földön...

//Innentől rád bízom magam, kíváncsi vagyok, mit kezdesz Zack-el a kórházban...//

avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Zachary & Nika   Csüt. Okt. 16, 2014 6:43 pm






Fear is only as deep as the mind allows.
Zachary és Nikolina


Tekintete megállapodott a férfin, kinek sebes mozdulatai valamint ide-oda teleportáló teste ámulatba ejtette. Képtelen volt eltalálni, hogy megmentője miféle fajba tartozhat. Vérszívó akárha lehetett, hiszen őket nyomban kiszúrja, ha egy is a közelébe kerül. Vérfarkas nem volt képes teleportálni, miként az alakváltók sem. Első pillantásra egy mágusra tippelt, noha egyes jegyek merőben eltértek az általánostól. Képtelenül jött eszmefuttatását egy gyötrelmes fájdalom szakította félbe. Vékony ujjai egy fűcsomóba martak, miként a kínhullám végigvágtatott gerince mentén, többnyire a bordáiban összpontosulva.
Nyugtató hang hallatán kényszerítette magát, hogy ismét a furcsa szerzet felé vezesse tekintetét, aki éppen ebben a pillanatban lépett oda hozzá. Kérdés melyet a feltett, valójába őt is meglehetőst foglalkoztatta, hiszen egyetlen mód nyílhatott a vámpírnak arra, hogy elszabaduljon társaitól, ha ő maga végez mindannyiukkal. Mivel nem tudta a választ, ajkait összezárva tartotta mindaddig, míg észre nem vette a bíborló cseppeket, mik szemei sarkából valamint orrából törnek elő, egyre vastagabbra duzzasztva útjukat.
- Jézusom… - nyögött fel elkeseredetten, ugyanis volt egy tippje, mi történhet vele. Nem kívánta azt, hogy miatta essen bántódása, hiszen az életét kockáztatva vetette rá magát az őt megtámadó vámpírokra. A legkevesebbnek tartotta, hogy eztán törődik a sorsával.
Tiltakozni próbált, hogy ne emelje őt meg, azonban úgy tűnt, hasztalan volt minden kísérlete. Mire észbekapott, máris elhagyták a kísérteties és nem mellesleg két vámpírhullával ékített temetőt, hogy a legközelebbi kórház oltalmat kínáló bejárata előtt öltsenek alakot ismét. Nem volt ideje azon, hogy gyomrában keletkezett rosszullétre figyeljen, melyet e szörnyű utazási módszer gerjesztett benne, ugyanis amint a nyirkos aszfaltra került, a Megmentő összeesett lábai előtt.
Rémülten erőltette meg magát, hogy feltápászkodhasson, mi többé kevésbé sikerült is neki legalább annyira, hogy térdelhessen mellette.
Célba értek iménti féktelen ordítozása, ugyanis a hatalmas kétszárnyú üvegajtó kivágódott, és két alak közeledett feléjük rohanvást. Míg a páros női tagja Nikolinához, addig a férfi az előtte heverő alakhoz rohant.
- Dr. Harris vagyok, ő pedig a kollégám Dr. Miller. Lábra tud állni? – kérdezte tőlem a nő, miközben Dr. Miller nevezetű férfi egy hordágyat kért, ki a Megmentőjének.
- Igen… azt hiszem lábra. – válaszolt Nikolina, végül pedig a doktornő segítségével megkísérelt felállni, ezúttal már sikeresen. Noha fájdalmak kínozták, képes volt annyi önuralmat erőltetnie magára, hogy saját lábán kövesse a hordágyon fekvő férfit és a mellette álló doktort.
- Mi történt Önökkel? Szükségünk lesz néhány információra, hogy el tudjuk látni a barátját.
- Vámpírok támadtak meg bennünket. Segíteni próbált és feltételezem nagyon megerőltette magát. Még ide tudott hozni, viszont szerintem ez túl sok volt már neki. A szemeiből és az orrából dőlt a vér… nagyon gyorsan történt minden… - zaklatott hangon magyarázott, ujjait pedig finoman saját bordáira tapasztotta.
- Nyugodjon meg, ellátjuk Önöket. Itt már jó kezekben van. Megvizsgáljuk őt és, ha felébred közben, akkor majd bejöhet hozzá, ha szeretné. Rendben?
A doktornő lágyan csengő szopránja egészen megnyugtatta felhevült idegrendszerét, azonban tekintetét továbbra is a sorstársán tartotta, ki abban a pillanatban tűnt el az egyik ajtó mögött. Rettegett attól, hogy esetleg a férfi meghal az ő hibájából. Annyira ostoba, hogy segíteni akart! –csattant fel magában lelkiismerete aggodalommal telve.
Óvatosan lépve leült a várakozóban ugyanis nem számított sürgős esetnek, papírjai pedig egyelőre nem voltak nála, hogy felvehessék őt betegként. Na persze, nem mintha vágyott volna rá, hiszen a Szervezet látta el a hozzá hasonló sérülteket.
- Rendben. Akkor itt kint várok. – válaszolta végül halkan.



by Nadiya

avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Zachary & Nika   



Ajánlott tartalom
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down
 
Zachary & Nika
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Zachary & Masako

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Other times
Alternatív játékhelyszínek, hogy a fantáziád szárnyalhasson
 :: Privát játékok
-