Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 Thyra & Broderich avagy harapnivaló vacsora~Olympia közelében




Tárgy: Thyra & Broderich avagy harapnivaló vacsora~Olympia közelében   Kedd Okt. 07, 2014 10:23 pm

Lance szereti ha eléri az akaratát és ezért képes bármit megtenni, hogy végül megkapja, természetesen mindig megkapja… amit akar, édes mindegy a számára, hogy kérve, esetleg vámpírképességeit felhasználva, vagy akár vérben fürödve, hullákat hátra hagyva maga mögött. A lényeg, hogy elérje a célját, mindig eléri, hiszen látják, hosszú, nagyon hosszú éveken keresztül kellett izzadnia azért, hogy elérje, hogy végre kirobbanjon a háború, felrobbantva az össze művért készítő gyárakat. Ugyan már az a sok, barom vámpír meg játssza az embert, meg magyarázzák, hogy van szívük meg ilyen hülyeségek. Ugyan már kit akarnak becsapni? Magukat vagy az embereket? Mert, hogy minden egyes vámpír vérszomjas dög, mondjon akármit is, és nem tudja kit kellene jobban sajnálnia… a halandókat amiért még hisznek a habos-babos süteményes hazugságokban, vagy a vámpírokat akik tényleg elhiszik ezt magukról.
-Nem.. nem..- elgondolkodva vakargatja meg az állát jobb kézfejével,- az emberek túl nagyra tartják magukat, azt hiszik, hogy ők irányítanak ezen a sárgolyón… csak tudja mit? A vámpíroknak elege lett ebből, és tudja miért? Azért mert végre ideje helyre tenni őket, nem valók másra…. minthogy a mi szükségleteinket elégítsék ki. – sziszegi a szavakat mérgesen, hidegen karcolva a levegőben. Majd lehunyja szemhéjait, miközben magában elszámol tízig, nem akarja most azonnal kitörni azt a csinos hattyúnyakat, kár lenne érte, ráadásul nem akar azzal fáradni, hogy felcsap még nőt, egy másikat, amikor itt van előtte. Ráadásul furcsamód igazán múlatja őt az alakváltó bige, tetszik neki ez az ember vagyok, hagyj békén rohadt vámpír gondolkodás módja, ezért akarja megmutatni, hogy az emberek habár félnek a vámpíroktól, tán gyűlöli is őket… és mégis, vonzódnak hozzájuk. Szóval hiába játssza magát ez a cicababa, tudja nagyon jól, hogy ha akarná akár most ketté tenné azokat a formás combokat… és még hipnotikus erejét sem kellene használnia, és a későbbiekben meg is fogja ezt mutatni a hölgyikének. Ő türelmes tud ám lenni, ha arról van szó, ha megéri, bár hangulata percenként változik, ha túl feszíti a húrt… akkor egyszerűen csak szárazra szívja, vagy kitépi a szívét és megeteti vele… a megoldás végtelen, csupán a Szőkeségen múlik, hogy mégis mi lesz az este végkimenetele. Egyelőre még szórakoztatja ez az amazon stílus, de ha hamar nem változtat rajta, könnyen megütheti a bokáját, minden, de minden csak Ő rajta múlik. Kár lenne … biztos vérforralóan íncsiklandozó lehet a vére.
-Nos… szeretem az ilyen csinos pofijú porszemeket, ráadásul érdekesnek találom, nem üresfejű libának, mint akikkel dolgom szokott lenni, ők csak fekszenek és várnak a sült galambra, mint maga nem… felkeltette az érdeklődésem, Hölgyem, örülhet.- ezzel rákacsint. De úgy látszik a Kicsike csak nem hajlandó nyugodtan ülni a tenyérbeillő hátsóján, Lance csak hamar kikényszeríti a választ, viszont úgy néz ki Miss Montelius kényszert érezz rá, hogy minden adandó alkalommal amikor lehetősége nyílik, csak oda szúr a férfinak, és ha mással nem megy, mert ugye mással képtelen… így hát a szavaival harcol. A vámpír tűri egészen a pillanatig, míg meg nem mondja, ő neki mit szabad és mit nem, határozottan ezzel ellenszenvet vívva ki a magas férfiből. Van amit a világon a legjobban utál azon kívül, hogy nem teljesítik a parancsait, még hozzá nem más… mintha megmondják mit szabad és mit nem, pláne ha azt mondják meg, ő maga mit tehet és mit nem. A másodperc törtrésze alatt nyomja a falhoz izmos testével a lány törékeny alakját, miközben egyik ujja hozzá képest gyengéden cirógat végig a tökéletes, bársonyos arcélén, csókolni való, sziromformájú, húsos ajkain. Felvont szemöldökkel szemléli, hogy ujja nyomán pirospozsgás pír lepi el járomcsontját, majd azonnal el is kapja a vámpírról a szemeit. Hmm, nocsak, nocsak, csak nem zavarban vagyunk? És ismét bizonyságot nyert Lance elmélete, rettegnek a vámpíroktól, mégis élvezik az érintésüket, amit tehetnek velük, mert ezerszer jobb például a szex is egy vámpírral, mint egy béna halandóval. A férfinek pedig évszázadok álltak rendelkezésre, hogy gyakorolhassa ezt a kedves szórakozást. Amit a nővel is tervezz.
-Így mindjárt mást, Cicuska, bírom, ha egy darabig ellenkeznek velem… természetesen nem mindenkinek van megengedve, de egy két hölgytől elviselem, viszont rühellem, ha valaki megmondja mit tehetek és mit nem. Higgye el, ennél kevesebbért is maradt már véletlenül dobogó szív a markomban, az Önét a helyén tervezem hagyni, mindaddig míg nem feszíti a húrt túlságosan is… és ezt…- ujjai a nyakáról méz szőke fürtök felé indulnak, ahol bele markolnak, majd orrát bele nyomja a hajzuhatagba, mélyen szippantva illatából ami a cédrus és a kókusz keveréke, férfiassága fájdalmasan megrándul az illat hatására,- egyikünk sem akarja ugye?
A férfi az ajtófélfának támaszkodva várja, hogy a kisasszony az udvaron is végezzen, nem… nem követi, hiszen ha egyáltalán a szökés gondolatát tervezné és megvalósítaná könnyűszerrel állná útját, de leginkább azért nem… mert kíváncsi volt, hogy megmeri-e lépni ezt vagy inkább nem próbálkozik vele.
Különös mosoly mászik fel a képére maikor a nő közli vele, hogy egy hajón szeretne vacsorázni, ennél jobban nem is dönthetett volna, hiszen így kettesben tudnak lenni, ez még jobb is, mint a sok zavaró tényező lenne ott. természetesen ezt nem mondja ki hangosan, mert a végén még… visszakozna, amit természetesen hamar megoldana, de így azért csak jobb.
-Kérése számára parancs, Szépségem… és soha lehet inkább tegeződjünk, a magázódás olyan hivatalos,- indul el lassú léptekkel felé. Van egy minden jóval felszerelt yacht-ja Olympia közelében, azt nem mondja, hogy pontosan hova mennek, de biztos, hogy nem egy olyan hajóra ahol tömeg van, ha van sütnivalója, akkor erre ő magától is könnyen rájön.
hangosa felröhög szavai hallatán, mégis mit gondolt? Hogy majd hagyja hogy a sajátján elhajtson… ilyen jót ezer éve nem röhögött, egyre jobban tetszik a kicsike stílusa neki.
-Természetesen…- ezzel beül a vezető felőli oldalra, bekapcsolja a rádiót, azt az egy órányi utat szó nélkül teszik meg, ilyenkor alig van forgalom, így gyorsan oda érnek ahova akar. A kikötőhöz érve lefékezz, majd vámpírsebességgel érkezik a másik oldalra, hogy kinyissa az ajtót a lány előtt.
-Nos megérkeztünk a vacsora helyszínére, ez a yacht az én tulajdonomban áll, senki nem tud megzavarni minket, csak mi és a személyzetem lesz, ne aggódjon semmiben nem szenved hiányt,- azzal rákacsint, majd a karját nyújtja felé, hogy felvezesse a méregdrága hajó belsejébe.


avatar
Szakadár
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Brad Pitt
Vonal1 :
Faj : Vámpír
Posztok : 35
Kor : 1390
Lakhely : Olympia
User neve : K.
Vonal2 :
Családi állapot : Mit jelent a család?
Különleges képesség : Az agyaraim.
Foglalkozás : Üzletember
Felöltött alak : Tökéletes hímnemű egyed.
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Thyra & Broderich avagy harapnivaló vacsora~Olympia közelében   Csüt. Nov. 06, 2014 12:49 pm



Lance & Thyra




Egyáltalán nem tetszik az, ahogy Lance beszél velem és az emberekről, egyre jobban érezteti velem azt, hogy a véleménye nem más, minthogy ők egy felsőbbrendű faj, mi pedig mintha csak állatok lennénk. Arcom elsápad teljesen, nem tudok mit tenni ellene, félek, egyre jobban félek ettől a férfitól. Méghogy csak arra vagyunk jók, hogy kielégítsük a szükségleteiket? Nem… ez nem lehet.
- Ez nem így van, mi többek vagyunk ennél. – rebegem, de többet már nem tudok és nem is merek mondani neki. Ő már ezt eldöntötte, mondhatok bármit, nem fog változtatni a véleményén. Én csak azt nem értem, hogyha tényleg ennyire semmibe vesz, akkor mégis mi a fenét akar tőlem? Miért nem hagy békén és keres magának egy vámpír nőt, aki talán felér hozzá? Fogalmam sincs, mit akarhat tőlem, az pedig, hogy felkeltettem az érdeklődését, picit se szimpatikus felelet.
- De biztosan lenne más, akinek a társaságának jobban örülne. – hiába célozgatok, nem fog békén hagyni, ez egyre inkább érezhető és nemsokára következő szavaim további cselekedetre késztetik a férfit. A falhoz nyom, de egyelőre nem túl durván és úgy kezd el megérinteni, én pedig… egyértelmű szerintem, hogy zavarba jövök. Nem igazán tudok mit kezdeni a helyzettel, még soha, senki se volt hozzám ennyire közel, így egyértelmű, hogy félek, izgulok és… valahol érdekes is a szituáció, ahogy ajkam érinti, ahogy teste az enyémnek feszül. Mégis tudom, hogy most kell visszavennem igazán, nem szabad tovább ellenkeznem, így a bocsánatkérés is megtörténik, mely láthatóan tetszik neki, mintha pontosan ezt várta volna eddig is tőlem. Nem szólok már közbe, hogy becézget vagy hogy hajamat érinti, csak ijedt szemekkel hallgatom fenyegető szavait és amikor hajamba szagol, csak lassan rázom meg nagyon minimálisan a fejem.
- Nem… nem akarom. Tényleg nem fordul elő többet. – amikor pedig elereszt, őszintén megkönnyebbülök. Ez a közelség, ez a magabiztosság… nagyon félelmetes volt és az az érzés, hogy semmit se tehetek ellene. Nincs esélyem, ezt felfogtam, így muszáj a kedvében járnom, legalább egy kis időre, akkor talán hamarabb szabadulhatok. Elvégzem a dolgom, amiért ide jöttem, nem próbálkozom meneküléssel. Tudom, hogy nem menne, felbőszíteni pedig még jobban nem akarom, így miután végzek, bár eljátszom a szökés gondolatával, mégis, leteszek róla. Esélytelen… És hogy hova mennék vacsorázni? Sokféle gondolat megfordul a fejemben, de végül egy romantikus ötlet jut eszembe, egy kellemes hely. Mindig is szerettem a hajókat, de még túl sokszor nem volt lehetőségem rajtuk lenni, főleg nem egy vacsora alkalmával, így pedig most élhetek a lehetőséggel, talán nem lesz olyan szörnyű és utána utamra enged.
- Rendben van, akkor… tegeződjünk. – ez még belefér, végülis, udvariasan mondta. Még egy kérdés azért elhagyja ajkam, de én is sejtem ám, hogy nevetségesen fog hatni, mégse esik jól, hogy kinevet, így elpirulok ismét zavaromban, miközben lassan Lance kocsijához megyünk, ahol bepattanok az anyósülésre és megpróbálok teljesen szótlan maradni. Csak lassan nézelődök, hallgatom a zenét és picit sikerül is kikapcsolnom. A kikötőt úgy egy óra múlva pillantom meg, majd a beparkolás után már ki is nyílik az ajtó, így pislogok fel az úriemberre, ki mintha most más lenne, mint amilyen nem is olyan régen volt. Talán örül, hogy most engedelmeskedek neki, fene tudja.
- Én azt hittem, hogy valami nyilvános helyre megyünk. – ismerem be, miközben kiszállok a kocsiból és még mindig picit félénken karolok bele a másikba. Persze, mit gondoltam? Tudhattam volna, hogy Lance gazdag és hogy külön hajója is akad, így nemsokára követem őt, kíváncsian figyelve meg, hogy melyik hajóhoz vezet, majd amikor meglátom, őszintén meglepődöm.
- Hű, de gyönyörű! – tényleg az, nagyon szép, itt aztán az ember szívesen tölti az idejét, bár a társaság egyelőre még mindig nem igazán bizalomgerjesztő, de talán még javulhat a helyzet.
- A kikötőben maradunk vagy hajókázunk is? – picit mintha felcsillanna a szemem az ötletre, hogy kihajózzunk. Ha már lesz személyzet, végülis, talán megtehetnénk, nem? Persze tudom, ott még inkább kettesben lennének, de innen se tudnék menekülni, akkor meg miért ne próbálhatnám meg egy picit élvezni a helyzetet? Egyébként is éhes vagyok… Azt viszont remélem, hogy nem kell majd végignéznem, ahogy a vámpír egy emberből táplálkozik, azonnal elmenne az étvágyam, én… én nem kedvelem ezeket a lényeket, még akkor se, hogyha nem ismerem, ha nem tudom, hogy ő miként éli meg a dolgokat, miért lett ilyen. Vajon hagyja magát megismerni vagy tényleg csak egy ideiglenes játékszer vagyok, aki talán a holnap estét már meg se éri?

avatar
Alakváltó
Animal i have become

animae scrinium est servitus

Play-by : Brooklyn Decker
Vonal1 :
Faj : alakváltó
Posztok : 28
Kor : 25
Lakhely : Bellevue
User neve : Kira
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Különleges képesség : Alakváltás
Foglalkozás : fényképész
Felöltött alak : Hiúz
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Thyra & Broderich avagy harapnivaló vacsora~Olympia közelében   Hétf. Nov. 10, 2014 3:48 am

A vámpír látja rajta, hogy a nőn, hogy nem tetszik neki a férfi ellenséges és semmitmondó véleménye az emberi fajról. Kár, hogy abszolúte nem foglalkozik ilyen csekélységekkel. Hosszú évtizedek óta gyűlöli őket, és azóta a perctől tervezgeti a bosszút mióta az édesapját a szeme előtt végezte ki egy halandó csupán azon oknál fogva, hogy két darab szemfoga van. Ennyit az emberekről, és ő addig nem nyugszik, míg nem fog a szűz lányaik vérében fürödni. Ez olyan biztos, mint hogy most itt áll. Az emberi nőket csupán élvezeti cikknek tartja, ritkán részesülhetnek olyan kegyben, hogy élvezzék a férfi társaságát, ennél fogva, Miss Montelius igazán értékelhetné a gesztust. Bár mindegy, hogy gondolja, Lance mindig megkapja amit akar… és jelen pillanatban bizony a hölgyet akarja, csak rajta múlik, hogy erőszakosan, vagy anélkül lesz az övé, de ha jót akar magának, inkább dönt az utóbbi mellett a kisasszony.
-Óh… hát persze…- feleli szem forgatva, csupán csak ennyit hajlandó hozzá fűzni, valamint ezzel le is zárja ezt a témát. A szokásosnál nem szereti tovább folytatni azokat a társalgásokat, amik túl semmitmondóak, elvégre ő még sem valami angol kisasszony egy délutáni tea társaságában. Elmélyülten siklik végig sötét írisze a nő sziulettjén azon morfondírozva, hogy mégis mi a fészkes fene miatt kell neki, hiszen akadna elég olyan akinek még csak csettintenie sem kellene és körül ugrálnák, leginkább… vámpírnők. És mégis neki inkább ez a nő kell, aki néha kölcsönveszi egy dögös állat alakját. Nem tudja, de a ma éjszakát az ő szórakozásában tölti… és később kiderül mi lesz, reméli, hogy nem fog ostobaságokat elkövetni, kár lenne azért a tejfehér hattyúnyakért, amit akár fel is haraphatna, sőt sokkal inkább harapná fel, mit hogy kárba vesszen, amikor annyi izgalmas és érdekes dolgot művelhetne vele… és fog is művelni, ez egy pillanatig sem kérdéses.
-Valószínűleg akadna más...- helyeslően bólogat,- viszont roppantul hidegen hagy, most az Ön társaságát akarom, és pont.- jókedvűen kacsint rá, ahogy tényként közli az információt a szőkeséggel. És azért, mert tulajdonképpen ez történik, és most kivételesen nem bunkósságból, csupán megállapítja, ha még ő nem jött volna rá, de elég kevés sütnivalója lenne… ha ez nem így lenne.
Amikor elszalad vele a ló, és olyan hangot üt meg ami csöppet sem szimpatikus a szakadár vámpír számára, úgy dönt hogy ideje demonstrálni azt, hogy ugyan mégis hogyan végzi az aki túl szemtelen esetleg megfeledkezik arról, hogy a vámpírral, hogy kell beszélni, különben ő semmi gond nélkül tör ki nyakat, tép ki szívet és így tovább. De ahogy látja a nőnek van némi józan esze, ami dicséretes, hiszen észreveszi mégis mekkora kaliberű a vámpír, jó pont jár érte, kislány. magabiztos mosoly terül szét a képén amikor alig láthatóan rázza meg a fejét, és a tetejébe még csöndes szavaival is nyomatékosítja, hogy még egyszer nem esik ebbe a tévedésbe. Nagyszerű. Így legalább jól el lesznek, hiszen nem kell kárt tennie benne, legalábbis olyat amit ne élvezne a nő, mert biztos benne, hogy az éjszaka folyamán meg fog változni a véleménye a férfiról, ha még most ebben a pillanatban nem is gondolja úgy.
-Helyes..- csupán ennyit mond ahogy elereszti a Szöszenetet. Látta rajta, hogy félt tőle, hogy érezte, ha úgy akarja könnyűszerrel végezhet vele, de ugyan akkor érezte viszont azt is hogy érintése nem hagyta hidegen a bigét. Gyorsuló szívverése arról árulkodik, hogy kedvére való volt, egyre jobban bejön neki a csajszi, és teljessel biztos volt benne, hogy még ma éjszaka az övé lesz, és nem csak, hogy az éve, de táplálkozni is fog belőle, igen és ő élvezni fogja, hangosan fog nyögdécselni alatta.
Ez a szőke nő olyan, mint valami finom, jól megtermett Habcsók amibe bele harapna egész éjjel nyalogatná róla a cukormázat, miközben azt kívánja, hogy ne olvadjon le róla, mert sosem elég belőle. Így is fog tenni, csak édeskés vérét fogja nyalogatni a cukormáz helyett…
Hamar oda érnek a kikötőbe, amit szó nélkül tesznek meg, hiszen szól halkan a rádió, és Lance feleslegesnek tartotta volna, hogy beszéljenek, néha szeret autózni, csöndben, élvezni a sebességet, ahogy a feneke alatt pörög a kocsi motorja, Olykor vámpír létére kissé naivan tud gondolkodni és viselkedni, gyermetegen, tán azért mert neki nem jutott gyerekkor, mivel ideje korán végeztek a szüleivel.
Mikor bevallja téves elméletét, csak felvonja egyik szemöldökét, de nem válaszol rá, hát lehet mégis csak butuska a kislány, ha valóban ebben reménykedett. Nem evett meszet és nem idióta, amúgy sem szereti a túl nagy tömeget, és egy nyilvános helyen vannak szemtanúk, amiket utál… így tehát nemes egyszerűséggel választotta ezt. De látja rajta, hogy tetszik neki a luxushajó külseje, bár… melyik nő ne rajongana a luxusért? Mindegy, hogy mi a faja, melyik korban élt, a luxus mindig levette őket a lábukról.
-Örülök, hogy elnyerte tetszésedet,- kacsint rá, ahogy fellépnek a hajóra, majd bekíséri őt a belsejébe, ahol a személyzet sorba állva várja az utasításait.
-Természetesen,- feleli, ahogy parancsolón pillant a kapitányra, hogy tegye a dolgát, végül a főszakácsra pislant.- Szeretném, ha valami különlegeset készítene Miss Montelius számára, desszertet is óhajt, most távozhatnak, igyekezzenek a kisasszony éhes és ha túl sokáig kell várakoznia mérges leszek,- azzal elkapja róluk sötét szemeit és beinvitálja a hajó étterem részébe, hellyel kínálja.
-Kérsz egy pohár pezsgőt?- majd mielőtt válaszolhatna a bárszekrényhez illanva kerít egy poharat és kristályos pezsgőt, majd vissza illan az asztalhoz már tölt is neki és oda nyújtja neki.- Olympia különlegessége

avatar
Szakadár
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Brad Pitt
Vonal1 :
Faj : Vámpír
Posztok : 35
Kor : 1390
Lakhely : Olympia
User neve : K.
Vonal2 :
Családi állapot : Mit jelent a család?
Különleges képesség : Az agyaraim.
Foglalkozás : Üzletember
Felöltött alak : Tökéletes hímnemű egyed.
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Thyra & Broderich avagy harapnivaló vacsora~Olympia közelében   Csüt. Nov. 13, 2014 4:15 pm



Lance & Thyra




Továbbra se igazán értem, hogy Lance-et miért pont én érdeklem jelenleg, amikor egy helyes vámpírról van szó, aki bizonyára nagy hatalmú és erős is,sok nő futna utána, kínálná fel magát csak úgy neki, velem ellentétben. Én nem szeretném tovább élvezni a figyelmét, csak el szeretnék szabadulni innen, minél messzebb kerülni, de jól hallhatóan ez hiú ábránd, nem lesz rá lehetőségem, hogy ez be is következzen. Ő most engem akar, és szavaiból kiveszem azt is, hogy hiába vitáznék rajta, nem érnék el vele semmit. Nem ismer engem, fogalmam sincs, hogy mit tettem azért, hogy ennyire érdeklem, de hamarosan már meg se próbálok tovább ellenségeskedni, mivel ahogy a falhoz szorít, megérzem, hogy pengeélen táncolok, az életem pedig fontos a számomra. Nem kötekedem tehát vele a továbbiakban és őszintén megkönnyebbülök, amikor elereszt.
Persze, hogy éreztem valamit a közelében, hiszen férfi így még soha se érintett meg, nem volt ennyire közel hozzám, én pedig nem tudok hogyan viszonyulni ehhez az egész helyzethez. Egy érett nő vagyok, mégis, érintetlen, tapasztalatlan bizonyos szempontból, amit szerintem a vámpír még csak nem is sejt, de így van ez jól. Bízom benne, hogy mégis rám un, hogy hamar utamra enged, bár ez a remény egyre távolabb kerül sajnálatos módon tőlem, amikor a vacsora helyínére igyekszünk, Lance pedig kérésemnek eleget téve visz el egy hajóhoz, méghozzá egy gyönyörű hajóhoz, melyről egyértelműen lerí, hogy az ő tulajdona. Ki ez a férfi?
- Szerintem mindenkinek elnyerné. – jegyzem meg halkan, bátortalanul, miközben egyre közelebb kerülök a vízi járműhöz és nemsokára már azon sétálunk, egészen annak belsejéig. Belül is oly szép, mint kívülről, így nézek hát körbe, majd egy kérdés is eszembe jut, ha már itt vagyunk. Szívesen hajókáznék, mennék ki majd akkor a fedélzetre, de hogy ez a vágyam teljesen teljesül-e, azt még nem tudom. Mint hallom, a kapitánynak már ki lesz adva a parancs, hogy hajtson ki a kikötőből, a többi pedig az estén múlik.
- Nem fogok éhen halni, de azért… köszönöm. – pirulok is bele a férfi siettető szavai hallatán, majd amikor helyet mutat, csak lassan lecsüccsenek, majd finoman eligazítom lábaimon szoknyámat.
- Nem hiszem, hogy az alkohol jó ötlet lenne… - kezdek bele, de mint látom, nem igazán lesz választásom, így amikor a pohár felém lesz nyújtva, csak lassan veszem el, majd először finoman szimatolom meg. – Kellemes illata van! – jegyzem meg egy apró mosolyt erőltetve az arcomra és inkább nem ellenkezem, így engedelmesen kortyolok bele a finom, édes italba, majd teszem le az asztalra ez után. Nem szeretnék csendben ücsörögni, így lassan nézek fel rá, majd egy kis ideig Lance arcát tanulmányozom, végül megszólalok.
- Te képes vagy megemészteni az ételeket és az italokat? Nem ismerem a vámpírokat, se a szervezetüket, tehát ne haragudj, ha esetleg butaságnak tűnik a kérdésem. – szabadkozom már előre, miközben szőke hajamat is óvatosan megigazítom, így pislogok rá még mindig félénken. Ez nem fog változni, amíg el nem ereszt, de mivel a hajó megindul velünk, így biztos vagyok benne, hogy ez az éjszaka nagyon, de nagyon hosszú lesz.

avatar
Alakváltó
Animal i have become

animae scrinium est servitus

Play-by : Brooklyn Decker
Vonal1 :
Faj : alakváltó
Posztok : 28
Kor : 25
Lakhely : Bellevue
User neve : Kira
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Különleges képesség : Alakváltás
Foglalkozás : fényképész
Felöltött alak : Hiúz
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Thyra & Broderich avagy harapnivaló vacsora~Olympia közelében   Hétf. Nov. 24, 2014 5:33 am

A vámpír nem tudja, hogy mégis mi foghatta meg ennyire ebben a kislányban, hozzá képest valóban gyermek még. Talán az ahogy felvágták a nyelvét, vagy azok a méz szőke loknik, amiknek földi eperhez hasonló illat aroma áramlik, esetleg a reakciója ahogy érintésére reagált? vagy talán azok az őrjítően zöld íriszek, melyekben hamarosan vágy és sóvárgás fog csillogni, ebben teljesen biztos volt. Amúgy sem izgatta túlzottan, sosem mélázik el azon mit miért tesz, az okkal sosem foglalkozik, hangulatember, vámpír révén. Egyik pillanatban még ő kell neki, de lehet, hogy órák kérdése és rá fog unni. Ugyan akkor az is elő fordulhat, hogy hónapig akar vele lenni, szórakozni, táplálkozni és ehhez hasonló ínyencségek. Nem tudja, és igazából most a jelen pillanat érdekli, ehhez híven ki is fog élvezni minden egyes másodpercet amit a társasága nyújt. Mert ő megteheti, mert neki szabad, ugyan mégis ki ellenkezne vele? Merné csak megtenni, igen hamar rá ébredne, hogy ki van törve a nyaka, bár mivel halott lenne nem ébredhetne rá technikailag… de ez lényegtelen. Egy szóval szívesen tépked ki szíveket, szakít szét beleket, avagy tör ki nyakakat, bármiféle megfontolás nélkül. Senki nem tud parancsolni neki, egész életében egyetlen valaki volt az aki ezt megtehette és az az édesapja. De ő sem sokáig, lévén öt éves korában a szeme előtt szúrták szíven azok a dög vadászok.
Lance figyelmét egyáltalán nem kerüli el a nő teste árulkodó reakciója, izgató pirulása, halk pihegése, alig szét nyílt ajkai közül ki szökkenő nyögése, mind arról tanúskodnak, hogy bizony tetszett neki a férfi érintése. Hiába viszolyog és retteg tőle, ugyan akkor vágyakozik rá, elméjét lassan kaparássza a kíváncsiság. Az élő mind ilyenek, egy részről rettegnek tőlük, vámpíroktól, ugyan akkor csodálják őket, kívánják őket, izgatja a veszély. Sokkal veszélyesebb egy vámpírral ágyba bújni, mind halandóval, e mellett pedig még a vámpírok sokkal hevesebbek intenzívebbek, szenvedélyesebbek.
-Valószínűleg, a Pazar gazdagság mindenkit lenyűgözz, ez tény, de leginkább a halandókat.- jegyzi meg közömbösen. Most nincs rossz indulatosság szavai mögött, nem érzékelteti, hogy mennyire haszonállatnak tartja őket, tán még a tehéncsordánál is alsóbb kategóriába sorolja őket. Lance látja, hogy a kicsike tetszését igazán elnyerte a látvány, bár nem érdekli ha nem így lett volna. Egyszerűen csak a hajójára büszke, ennyi, sokat szokott itt időzni, főleg olyankor, ha az emberi túlzottan felhúzzák, kell egy hely ahol lenyugodhat, különben fél órán belül csak egy halom halott emberei lennének vérben fürödve. Úgy… meg nem sok hasznukat venné nekik. Így inkább ide jön, vagy ha egy egy különlegesebb vámpír nővel össze fut, akiket régóta ismer, őket is inkább ide hozza,itt azért mégis csak személyesebb és különlegesebb valamivel. Ő pedig szereti a különleges, Pazar dolgokat.
-Nem probléma, azért fizetem őket, hogy jó, gyors, precíz munkát végezzenek,- válaszol neki, ahogy éjsötét írisze lassan lesiklik a lány arcára, egy ujjával követi pirulását, ujjbegye éppen hogy érinti a selymes bőrt. Majd lesiklik a füle mentén hattyúnyakán keresztül egészen a kulcscsontjáig egy ér útját követve. Nem kerüli el figyelmét, hogy vére neki feszülve dobol, próbálva az érfalán átjutni, élesen szívja be a levegőt, egy pillanatra lehunyja szemeit. Biztos benne, hogy hamarosan meg fogja ízlelni, de nem a nyakán keresztül, hanem formás combja belső felén.
-Nyugodj meg, semmi okod nincs rá, hogy el lazulj,- kacsint rá, majd helyet foglal vele szemben, előtte zakóját könnyed mozdulattal dobja le széke karfájára. Alig észrevehető mosollyal konstalálja ahogy Thyra bele kortyol a pezsgőbe. Az egyik szolgálója egy pohár Johnnie Walker whiskeyt helyezz a vámpír elé, majd el is siet. Felkapja a poharat, forgatja ujjai között, de még nem kortyol bele, inkább felette néz farkasszemet a férfival.
-Az ételeket nem… képtelen vagyok megenni, undorító, csupa halott és mű dolog,- felröhög a lány félénkségén, egyre jobban biztos abban, hogy ezután az éjszaka után többet is akar vele. Sőt, ma éjjel az övé lesz, és ő lesz az első a nő életében, érzi rajta, erre a gondolatra férfiasságán megrándul egy izom.
- Viszont alkoholt képes vagyok, bár nincs hatással rám, szeretem, az ízét,, arra emlékeztet amikor még nem változtam át. Nyugodtan kérdezz bármit, de akár szívesen demonstrálom rajtad, te is élveznéd,- vigyorog a pohara mögött majd lehúz egy emberes kortyot.
-Most te jössz, érzem rajtad, hogy alakváltó vagy, tudni szeretném, hogy melyik állat bőrébe tudsz bújni,- vezeti végig tekintetét sötéten csillogó szemekkel.

avatar
Szakadár
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Brad Pitt
Vonal1 :
Faj : Vámpír
Posztok : 35
Kor : 1390
Lakhely : Olympia
User neve : K.
Vonal2 :
Családi állapot : Mit jelent a család?
Különleges képesség : Az agyaraim.
Foglalkozás : Üzletember
Felöltött alak : Tökéletes hímnemű egyed.
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Thyra & Broderich avagy harapnivaló vacsora~Olympia közelében   Pént. Dec. 26, 2014 8:41 pm



Lance & Thyra




A hajó valóban csodálatos, ahova Lance hoz, bár nem gondoltam volna, hogy ennyire tehetős. Őszintén szólva azt reméltem, hogy majd egy sima étterembe megyünk, ami persze egy hajón található, de sokan vesznek majd körbe minket, én pedig hamar tudok majd szabadulni, de most már látom, hogy ilyesmire esélyem sincs. Akaratomon kívül kerültem bele a vámpír csapdájába, menekvésre pedig egyelőre nem látok túl sok reményt, de talán… talán idővel majd máshogy lesz.
- Talán azért, mert a halandók nem élnek olyan sokáig, mint mondjuk a vámpírok, hogy elérjenek ilyen vagyontárgyakat. Már akiknek nem pottyan az ölébe örökségként. – nem fogom védelmezni a halandókat, eszem ágában sincs, hiszen közülünk is vannak olyanok, akik nem érdemelnek semmit se, talán még Lance-nél is akadnak kegyetlenebbek. Mindenesetre megindulok a vámpírral együtt, fel erre a csodára, majd pedig be a belsejébe, ahol a vacsora nemsokára várni fog ránk… rám. De még mielőtt kényelmesen helyet tudnék foglalni, ismét meg kell éreznem a férfi érintését, melytől azonnal megdermedek, így félénken pillantok bele szemeibe, de nem húzódom el. Tudom, hogy vágyik a véremre, hogy meg akar harapni, de én… egyszerűen rettegek tőle. Még soha se harapott meg vámpír, de nem is engedném, nem akarok meghalni, hiszen akkor az életem a kezébe kerül, én… én nem vagyok holmi étel, én egy érző lény vagyok, még akkor is, hogyha nem is teljesen ember. Ujja viszont tovább halad, egészen a nyakamon át a kulcscsontomig, amitől most már ismét elpirulok, így lesütöm szemeimet is.
- Miért játszadozol velem? Más társaságát jobban élvezhetnéd… - szólalok meg halkan, majd ez után ha elereszt, akkor végül helyet foglalok, mert tudom, hogy így kell tennem. De hogy nincs okom arra, hogy ellazuljak? Ezt eddig is tudtam, saját magamtól is, de most, hogy így ki is mondja, még nagyobb félelem kezdi el átjárni a testem. Nem akarok itt lenni, vele, nem akarom elfogadni se a vacsorát, se pedig a pezsgőt, mégis… belekortyolok, mert tudom, hogy nincs más választásom, de mégis, egyre inkább rettegek. Megpróbálok azért valamiféle beszélgetést kezdeményezni, a válasz érdekel is, ez csak természetes, de nem érzem biztonságban magam, nem vagyok játékszer, ő mégis annak használ engem.
- Értem… - reagálom le szavait, miközben aprót biccentek is felé, de ahogy hallom, hogy kérdezhetek, de rajtam is szívesen demonstrálna bármit, ösztönösen húzom összébb magam előtte.
- Én nem élvezem, ha így kezelnek. – bököm ki továbbra se túl magabiztosan, de eztán ő is kérdez. Érzem én, hogy nincs értelme hazudnom, csak magam alatt vágnám a fát, és végülis, nem olyan nagy dolog, ha megtudja, hogy mivé vagyok képes átalakulni, így nemsokára hallhatja is feleletemet.
- Hiúzzá tudok átalakulni. Miért, mire gondoltál volna, magadtól? – kérdezek rá most picit kíváncsian, mert azért érdekel, hogy mit gondolt rólam, vajon mi lehetek majd, ha átváltozom. Az viszont biztos, hogy be nem fogom mutatni neki a dolgot, még csak az kéne, hogy meztelenül lásson utána, szóval maradjunk csak az elméleteknél.

avatar
Alakváltó
Animal i have become

animae scrinium est servitus

Play-by : Brooklyn Decker
Vonal1 :
Faj : alakváltó
Posztok : 28
Kor : 25
Lakhely : Bellevue
User neve : Kira
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Különleges képesség : Alakváltás
Foglalkozás : fényképész
Felöltött alak : Hiúz
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Thyra & Broderich avagy harapnivaló vacsora~Olympia közelében   Kedd Jan. 20, 2015 6:43 am

A vámpír nem tudja megmondani, hogy mégis mi okból tetszik neki annyira az alakváltó nő, talán a gyönyörűséges szemeiben pattogó heves tűztől, vagy mert egyszerre ártatlan és izgató, óh igen, kell neki ez a nő, és nem csak most, nem csak egyszeri alkalomra hanem… többre, konkrétan sokra még. Nem is tudja mi a fészkes fene bújhatott belé, hiszen tulajdonképpen eddig még csak rám sem pillantott halandókra, mármint nem azért mert rühelli őket és el akarja pusztítani azt a fajt, hanem egyszerűen nem akart, tiszavirág életű nőket az ágyában, a karjaiban, nem olyanok, mint a vámpírnők, vigyázni kell rájuk, nehogy elroppanjon a csontjuk. természetesen a vámpír nem az épségük miatt aggódik, mert azt nagy ívben leszarja, sokkal inkább azért mert hát gondoljunk bele, milyen lehangoló lehet, ha szex közben valaki elhalálozik, eléggé.. de ez a szőke bombázó, ezzel ki akarja próbálni, azt akarja, hogy körmeit a hátába vésse, miközben éppen a csúcsra juttatja, tudniillik ha a közben vesz vért valakiből, miközben aktust folytatnak nos… az élvezet a triplájára száguld mindkét fél számára, és igen a legjobban az hozza lázba, a tudat, hogy a nő szűz, mert hogy a vámpíroknak jók az orruk ilyesmiben, könnyedén kiszagolják, valahogy más az illatuk a vérüknek, és… nem csupán az illatuk, de a vérüknek is egészen különleges ízük van…
-Előfordulhat, bár az is igaz, hogy ha valaki elég kitartó eléri amit akar, legyen vámpír vagy ember, - hiszen igaz hosszú évszázadokba telt, de csak elérte ő is, hogy végre terve végbe mehessen, természetesen, ezt nem teszi hozzá hangosan, csupán magában fűzi oda még, és képzeletben remekmód vállon veregeti magát, mintegy mellékesen gratulál önön magának amiért ilyen ügyes kis vámpír volt. Bár tény, hogy még semmi sincs eldöntve, hogy a java még igazából csak most fog következni, és nem bukhat el, ó nem, az egész emberiségnek buknia kell, mindnek akiknek a bordáik között szív dobban, senki sem lehet kivétel.
Thyra olyan mintegy különleges ínyencség nem szabad behabzsolni, lassan falatról falatra kell haladni, hogy a felszínről indulva végül eljussunk a legfinomabb, legértékesebb részéhez, minden apró morzsáját ki kell élvezni, akár egy ritka évjáratú bort. Gonoszkás mosoly kúszik a képére mikor futólag érintve elefántcsontszínű bőre mögé rejtett kulcscsontján, szív alakú arca barackvirágszínű pír teszi igazán izgatóvá és gyönyörűvé, hallja, hogy a szíve kihagy egy ütemet, hogy gyorsabban kezdi el szedni a levegőt, ahogy megemelkedik a mellkasa, minek köszönhetően formás keblei még jobban kerekedni látszanak, mindezek segítségével még szavak nélkül is tisztában van a férfi, hogy habár zavarban van az édeske, mégis valahol belül…. izgatja, mégis valahol belül tetszik neki, bár lássuk be, melyik nő szívét ne dobogtatná meg?
-Ezzel nem egészen értek egyet, nem akarom most más társaságát, a tied elég kielégítő, ne becsüld alá magad,- kacsint rá jó kedvűen ahogy ajkaihoz emeli a whiskey-s poharat, majd benyakal belőle egy nagy kortyot, élvezi az ízét, mármint nincs hatással rá, mégis szereti az ízét, ahogy selymessége cirógatja a torkát, bár hiányzik neki az ahogy végig perzseli magas alkoholtartalma a nyelőcsövét egészen a gyomráig. Az első percben még bejött neki az érzés, hogy retteg a nő, hogy féli a vámpírt, de lassan kezd idegesítővé válni remegése, ami a nyárfalevélre emlékezteti. Eddig még nem bántotta, ami mondjuk inkább annak köszönhető, hogy ilyen kedve volt, bár a templomnál kellett egy kis erőt demonstrálnia, szerencsére elég volt annyi egyelőre, a nő tudja, hogy sokkal erősebb, és ha akarja két másodperc alatt végezhetne vele, még csak megmukkanni sem volna ideje, de nem akarja egyelőre…. természetesen.
-Nem kell aggódnod és ennyire látványosan félned nem foglak megerőszakolni,- jegyzi meg bosszúsan, szem forgatva mikor már tényleg kezd az agyára menni ez a rögeszmés viselkedés, magához mérten még kulturáltan viselkedik, hirtelen a székkel együtt a lány mellé illan, egyik kacsóját két hideg tenyere közé simítja, hüvelykujja a csuklójánál futó belső ért simogatja, ahogy sötéten csillogó szemeit a lányéba fúrja.
-Mármint hogyan is kezelek? Kérlek fejtsd ki bővebben…- hajol egy leheletnyit közelebb, nem nagyon, de az alakváltó érezheti leheletének hűvösségét ahogy végig perzseli forró bőrét. –Hmm… talán párduc, esetleg tigris….- másik kezének egyik ujja felfut a lány meztelen felkarján egészen felsője ujjáig, ahol lassan vissza csúszik,- egyszer szívesen megnézném,- leheli bele ezúttal közvetlen a nyakába, majd mélyen szippant a bőrének illatából, vérének zamatából, amit ígérhet és amit megkaphat és meg is fog….

avatar
Szakadár
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Brad Pitt
Vonal1 :
Faj : Vámpír
Posztok : 35
Kor : 1390
Lakhely : Olympia
User neve : K.
Vonal2 :
Családi állapot : Mit jelent a család?
Különleges képesség : Az agyaraim.
Foglalkozás : Üzletember
Felöltött alak : Tökéletes hímnemű egyed.
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Thyra & Broderich avagy harapnivaló vacsora~Olympia közelében   Szer. Feb. 25, 2015 10:31 am



Lance & Thyra




Őszintén szólva fel nem foghatom, hogy ennek a vámpírnak miért éppen én kellek jelen pillanatban. Mi az, ami megfogta bennem? Hiszen… nem vagyok kedves, inkább félénk és elutasító, nem ugrom azonnal az ágyába, nem fordítom úgy fejem, hogy nyakamba mélyeszthesse éles fogait, akkor meg mégis miért velem szórakozik? Mert igen, azt teszi, hiszen felettébb türelmes. Elhozott ide, a saját kis hajójára, most pedig vacsorával kínál és akárhogy is nézzük, nem esett igazán eddig bajom. Talán valami más van a háttérben? Talán megbízás vagyok? De kié? Seth jut először az eszembe, de nem, az a démon nem mással intéztetné el a piszkos munkát, a múltkori után biztosra veszem, hogy ez nincs így, de akkor miért kellek annyira én? Nem fogom tudni ezt felfogni, hiszen ahogy hozzám ér, továbbra is érezheti félelmemet és sejtem, hogyha ez esetleg eleinte vonzó is, egy idő után nagyon is negatív lesz Lance számára.
- Akkor mégis mit akarsz tőlem? Mert már elegem van a játékodból, inkább legyünk túl rajta! Ha meg akarsz ölni, hát tedd meg! – végső elkeseredésemben mondom ki ezeket a szavakat, de már nincs mit tenni, tényleg nem bírom én ezt, ami történik. Egyszerűen fogalmam sincs, hogy mit akar velem kezdeni, de… talán bele is fáradtam már. Ha meg akar ölni, úgyis meg fog, de akkor ne így érjenek véget életem utolsó órái, ne rettegésben, inkább… inkább jöjjön hát el a kaszás. Ahogy viszont hirtelen telepszik mellém, majd kis kezem az övébe kerül, úgy dermedek meg eleinte, majd nézek bele most már picit kihívóbban a másik szemeibe. Én… én belefáradtam a harcba és az ellenkezésbe.
- Mint egy játékszert, egy szórakozást, de én nem vagyok az! – jelentem ki és hangom talán most határozottabban cseng, mint szándékoztam. Érzem ám közelségét, hűvös leheletét, majd simítását is, miközben tippelni próbál, hogy mivé változom, de azért nem jár túl messze, a nagymacskát eltalálta, mégis, én büszke vagyok arra, hogy hiúz lehetek. És igen, megnézné? Talán… talán mégse kéne annyira tiltakoznom ez ellen, talán úgy lehet esélyem. A másodpercek tört része alatt változom át, Lance kezéből eltűnik kezem, majd már csak ruháimat láthatja a székemen, miközben gyönyörű, ezüst bundás alakom már rohanni is kezd a kijárat felé. El akarok tűnni innen minél hamarabb és minél messzebb, így hát menekülésbe kezdek. Az utat ismerem, tudom, hogy hol vagyunk, meg tudom csinálni! Ezt kell mondogatnom magamnak.

avatar
Alakváltó
Animal i have become

animae scrinium est servitus

Play-by : Brooklyn Decker
Vonal1 :
Faj : alakváltó
Posztok : 28
Kor : 25
Lakhely : Bellevue
User neve : Kira
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Különleges képesség : Alakváltás
Foglalkozás : fényképész
Felöltött alak : Hiúz
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Thyra & Broderich avagy harapnivaló vacsora~Olympia közelében   Csüt. Márc. 26, 2015 2:54 pm

Lance-ne fogalma sincs, miért éppen ő kell, de amikor megpillantotta ott a kápolnában, valami megfogta benne, úgy érezte, hogy megakarja kapni, azt akarja, hogy az övé legyen, most és mindig, arra vágyik, hogy bizony az övé legyen, a teste, a vére, mindene, a tulajdonát képezze, és… meg is fogja kapni, ebben biztos volt, szinte annyira, mint most itt nézi ahogy eszik és ahogy retteg. Hiszen a félelme nyilvánvaló, még egy nem vámpír számára, hát valaki olyan számára akinek rendkívül élesek az érzékszervei. Félelmének a fémes illata keményen illan be az orrnyergébe, pedig igazából nem is tett még semmit sem. Na jó, a kápolnában kissé megfenyítette, de csak azért hogy tudja, hogy hol is van az a bizonyos határ, és azóta nem is vált nagyon szemtelenné a kislány.
Ujjai finoman cirógatják a lány arcszélét, mikor abból kirobban a kétségbeesés, hogy valószínűleg a vámpír megakarja ölni, nos Lance tervei között ez szerepel utoljára a listán abban is teljesen biztos. Hangos, morgó hangon röhög fel, a mellkasa legmélyéről, úgy velőtrázóan, jólesőn. Ilyen jót talán évtizedek, nem hogy évek alatt nem nevetett, ez az alakváltó bige igazán megmulatatja, tetszik neki, nagyon is, jó darabig nem ereszti el markából, jobb ha ezzel is tisztában lesz a kicsike.
-Nos, Drágaságom, azt kell, hogy mondjam, hogy sok mindent tervezek veled, de a gyilkosság, a legutolsó helyen áll, ezt veheted készpénznek is,- kacsint rá szórakoztatóan. Még, hogy megölni…. Kár lenne végezni, egy ilyen nősténnyel, neki van érzéke a széphez, és ez a kislány itt, nagyon sok örömöt fog még lelni benne. Nem is érti mi a fene van vele, hiszen ő az emberi ivadékokat, még a nőket is, csak étkezési forrásnak tartotta, szóval nem is érti az egészet. Még a több, mint ezer éve alatt nem történt meg, hogy embert ágyba vitt volna, pedig megtehette volna, de azok olyan törékenyek, finomak. Nem mintha az lenne a baja, hogy véletlenül végezz velük szex közbe, hanem ez baromi lehangoló tud ám lenni, most gondoljatok bele! Bele merülsz az élvezetekbe amikor hirtelen eltöröd a n bordáját, nem ő ezért is részesítette előnyben a vámpír nőket. De ez itt előtte megfogta, és akarja, ki akarja próbálni, megakarja kapni a testét, a lelkét, a mindenét, a rabjává tette, de még csak nem is csinált semmit. Ekkora egy barmot, mint maga is, csak gratulálni tud, úgy viselkedik mint egy bakfis, és nem pedig úgy mint egy felnőtt vámpír, akinek vannak gondolatai, aki tudja mi ostobaság és mi nem.
-Mi a baj a szórakozással, ha mindkét fél élvezi?- motyogja ahogy finoman bele túr a szőke fürtök közé, kissé hátra feszíti a fejét, és az így feltáruló nyakat vizslatja csillogó szemekkel, a elefántcsontszínű bőrön díszítő érhálozatot, majd egy sóhaj kíséretében engedi el.
Mikor átváltozik hiúzzá a vámpír íriszei elkerekednek, majd mielőtt bármit tehetne menekülőre fogja, csak, hogy négy testőr állja útját, kettő farkas, kettő vámpír, Lance bosszúsan pattan fel, majd elé illan.
-Gyönyörű vagy, viszont fogytán a türelmem, van két választásod, vagy vissza változol emberré, vagy kerítek valami láncot és kiláncollak, úgy kell elfogyasztanod a vacsorád te döntesz, nekem mindegy,- pillant rá keményen.

avatar
Szakadár
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Brad Pitt
Vonal1 :
Faj : Vámpír
Posztok : 35
Kor : 1390
Lakhely : Olympia
User neve : K.
Vonal2 :
Családi állapot : Mit jelent a család?
Különleges képesség : Az agyaraim.
Foglalkozás : Üzletember
Felöltött alak : Tökéletes hímnemű egyed.
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Thyra & Broderich avagy harapnivaló vacsora~Olympia közelében   



Ajánlott tartalom
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down
 
Thyra & Broderich avagy harapnivaló vacsora~Olympia közelében
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Hull a pelyhes fehér hó avagy Gundan karácsonya
» Nariko - Avagy a verebek újra szállnak
» Kazuma (avagy egy zombi élete :P)
» Ki micsoda, avagy a foglalkozás lista
» Élmények, avagy az események egy kislány és egy sárkány szemszögéből

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Other times
Alternatív játékhelyszínek, hogy a fantáziád szárnyalhasson
 :: Privát játékok
-