Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 Hol volt hol nem volt egy őrült nőszemély...




Tárgy: Hol volt hol nem volt egy őrült nőszemély...   Pént. Okt. 24, 2014 12:07 am


Életem
"A fájdalom, a veszteség és végül az elhagyatottság külön-külön is kegyetlen hajcsárok, együtt pedig csaknem elviselhetetlen pusztítóvá válnak."
1794 tele

Ujjaim megcsúsztak a padlón, ahogyan véres könnyeket zokogva előre támaszkodtam. Hullatenger vesz körül, mindenhol holtestek hevernek az egész faluban a kezem nyomát mutatva. Menekülő emberek, de egy sem élte túl... Soha nem voltam egy nagy emberölős táplálkozás közben, habár játszani mindig szerettem az áldozataimmal, ritkán öltem meg őket. Magam sem tudom miért, talán Marcus miatt vagy csak mert értékeltem még valamikor az emberi életet. De amióta Michaellel összekerültem a helyzet csak romlott, az ő igényei, kegyetlensége és az enyémet, összeadódtak. Sosem voltam egészen normális, de azt hiszem neki sikerült a maradék eszemet is elvennie. És most itt tartottam... hogy képtelen vagyok megállni, hogy az éhségem irányít engem és nem pedig fordítva.
Zokogtam, mert elveszítettem a játszmát magammal szemben és mert Margareth halott. Napok teltek el, hogy egyszerűen, mindenféle egyéb kommentár nélkül elhagytam Mikhailt és vittem a pénze egy részét is. Az első feladatom az volt, hogy minél messzebb kerüljek tőle, így hát nem is igen táplálkoztam. Aztán pedig azért nem akartam mert rettegtem magamtól és attól, hogy mit tehetek. Hogy elveszítem a kontrollt, mert mindig elveszítem. Most is... egyszer csak arra eszmélek, hogy egy nyak van a fogaim között, vagy vérben fetrengek... vér... minden csupa vér. Az arcom, a kezeim, a ruhám, a szoba... a falu. Minden mocskos és véres...
Iszonyatosan fáj ez az egész, belülről mardos a fájdalom, s mintha szét akarna tépni. Gyászolok, sikítva, hüppögve zokogok, képtelen vagyok abbahagyni. Siratom azt is, hogy vége, életem egyik legnagyobb szerelmének most biztos vége. Mert elront, elrontjuk egymást azt hiszem, ez így nem jó. Nem kell... Nem vagyok egy túl jó ember, vámpír. Sosem voltam és sosem leszek az, de a kontrollt szeretem. A tudatot, hogy én rendelkezem a cselekedeteim felett, hogy képes vagyok megálljt parancsolni magamnak, ha kell...
Ez már nem megy.
Nem üzentem Marcusnak, ugyanis hetekbe telne, hogy a levelemet megkapja, csak bíztam benne, hogy a köztünk lévő kapocs segít abban, hogy érezze, hogy szükségem van rá, hogy bajban vagyok. A nevét sikítom, sikítottam... Minden nevét amit ismerek... azt akarom, hogy itt legyen. Kell, hogy itt legyen. Hogy már ki tudja hány ezredjére rángassa ki a seggemet a bajból. De azt hiszem, most a legnagyobból.
Margarethet ő is ismeri, de sosem mondta, hogy ő ennyire más, hogy az ő vérének az íze ilyen megfoghatatlan. Margareth egy olyan tabu volt mindig számomra, melyet magamnak állítottam. A barátnőm, a legjobb... az egyetlen ember Marcuson kívül aki képes volt kordában tartani és eljuttatni az agyamig ha valamit nagyon nem jól csináltam... egészen addig az éjszakáig.
Még szinte ott van vérének mámorító íze a számban, éhes vagyok, folyton...állandóan azt hiszem, hogy nincs annyi ember és annyi falu amennyi jól tudna lakatni. Kibírhatatlan... tartottam magam, ellen akartam állni, én nem akartam ma senkit sem megölni. S még is ahogyan az a férfi megvágta a kezét...
Zokogok, hagyom, hogy a véres könnyek egymás után zubogjanak le az arcomon rendíthetetlenül. Ujjaimról veszetten próbálom letörölni a rátapadt vért, de az makacsul ragaszkodik, vagy csak én látom úgy, mintha ragaszkodna. Kibillent a világ, a valóság és a képzelet határa elmosódott, ahogyan már semminek sem értettem vagy láttam és éreztem a határait. Nem volt mibe vagy kibe kapaszkodni. Egy dologra vágytam csak Marcusra... megnyugtató ölelését akartam érezni magam körül. Szükségem volt arra, hogy halljam megnyugtató mély baritonját. Még a lecseszését is szívesen fogadtam volna ebben a pillanatban. Csak lenne már itt...




by Nadiya

avatar
II. Civil vámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : sexybitch
Gif vagy kép :
Play-by : Taylor Swift
Vonal1 :
Faj : vámpír
Posztok : 250
Kor : 460
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : Hát...házas... :roll:
Különleges képesség : Érzelem és elme manipuláció
Foglalkozás : Danse Macabre Club üzletvezető Jericho alkalmazásában
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Hol volt hol nem volt egy őrült nőszemély...   Csüt. Okt. 30, 2014 11:57 pm


Erik & Eli


A nglia, 1794 tele. Egy olyan hely és dátum, ami kitörölhetetlenül belém égett. Kevés ilyen fontos évszám van az életemben, mint ez. Még III. György király uralkodása alatt történt, hogy hirtelen pokoli fájdalom tört rám. Erin nem értette mi bajom, amikor görcsösen estem össze egyik nap. A fájdalom, bár nem az enyém volt mégis szinte üvöltött hozzám. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen erős kötelék lehet köztem és Eli között. Hiszen már hagytam elszökni tőlem, eleresztettem őt; nem kéne, hogy így fájjon a dolog. Mégis átvettem az érzéseit úgy, mintha közvetlen mellett lenne még bébi vámpír korában. Szinte az én csontomba mar a fájdalma, s bár harcedzett viking vagyok, még engem is ledönt a lábamról. A kötelék felizzik köztünk és szinte látom magam előtt, ahogy a nevemet sikítja a porban fetrengve... ~És te jó ég... véres... mennyire véres! Édes jó Odin! Remélem az nem az ő vére! Nem, ennyi vér nincs is egy emberben sem!~

Azonnal indulok, Erin kérdés nélkül enged utamra és veszi a kabátját; Nora és Godric Angliában maradnak, mi viszont nyomban útra kelünk. Szükségem is volt a húgom támogatására, mert ahogy Eli kínok között fetrengve üvöltözött utánam jó néhányszor kellett megállnunk, mert össze ugyan nem estem de képtelen voltam egy tapodtat is odébb lépni; amíg a fejem majd széthasadt a köteléken át agyamba áramló emlékektől. Pontosan tudtam, hogy mi miatt borult ki ennyire. És, ha valaha is elkapom azt a mocsokládát - akinek csak az arcát ismerem jelenleg a nevét nem - aki miatt ilyen állapotba került atomjaira fogom robbantani. Erin hiába kérdez, hiába kérlel nem felelek; most képtelen vagyok megszólalni... a tehetetlen düh mardos, mert valahol tőlünk messze a gyerekem szenved és nem tudok segíteni rajta, nem tudom megvédeni a démonaitól, hiába ígértem meg neki! Évszázadokkal ezelőtt, amikor ott a kereszt lábánál megígértem neki, hogy megmentem megfogadtam, hogy mindig vigyázni fogok rá és védelmezem történjék bármi.

Margareth a legjobb barátja volt és valamiért nem bírt magával és végzett vele. Eli emlékei, érzései amit a köztünk lévő köteléken keresztül eljuttat hozzám szenvedése közepette - nyilván nincs tudatában, hogy én is egy az egyben megkaptam ezeket tőle - nem csak őt emészti, nekem is fáj legalább annyira mindaz, ami történt. Ezúttal nem egy kis balhéból kell kimentenem, amit szeszélyes viselkedése, kacérkodása okozott; nagyobb a baj. Pedig mit nem adnék azért, ha bosszúszomjas férfiak hadával kellene most megküzdenem. De az éhség, a vérszomj már egy egészen más téma. Az egy elemi, ösztönös késztetés aminek kevesen tudnak ellenállni és ördögi kör, mert ha egyszer belekerülsz nagyon nehéz a függőségből kigyógyulni. Elisabeth-et nem engedhettem, hogy erre a sorsra jusson; muszáj volt megtalálnom mielőtt túl késő lesz. Ha már értem kiabál tényleg nagy a baj.

Nem, mintha nem lett volna egyértelmű; elvégre ha már a segítségemet kéri akkor nagy a baj és ismételten beletenyerelt valamibe. Az utóbbi pár száz évünk másról sem szólt, minthogy takarítottam fel a mocskot, amit hagyott maga után. Ha bajban volt, én kihúztam a csávából és elrendeztem mindenkivel a dolgot úgy, ahogy tudtam. Részben magam is felelős vagyok azért, ami történt... hiszen nem fedtem fel a lányom előtt, hogy a kiválasztottak vére ennyire finom lehet. De mentségemre szóljon, sosem gondoltam volna hogy Eli valaha is úgy fog a barátnőjére nézni. Ő mindig is jó hatással volt Elisabeth-re. ~Vajon mi történhetett?~ Pontosan nem tudom, annyira nem nyitotta meg elméjét előttem, kuszán jönnek az emlékek és az érzelmek; de azt érzem, hogy bűntudat mardossa és éhség, Eli a történtek ellenére is vagy épp azért pokolian éhes még mindig.


Nem tudom mennyi idő telik el, mire megtaláljuk végre, egy pajtában kuporog és zokogva törölgeti a rászáradt vért a kezéről. A ruhája csupa vér, szinte vörös színűvé vált és körülötte hullák sora. Egyetlen szót sem szólok, hiszen ez a festőinek is nevezhető tájkép pontosan összefoglalja Erin számára is, hogy mennyire nagy a baj. Csak odatérdelek a földön kuporgó lányomhoz és magamhoz ölelem Elit, Erin pedig kimegy a pajtából és magunkra hagy minket. Ez most egy újabb apa-lánya pillanat.
- Shh... már itt vagyok, eljöttem érted! Most már minden rendben lesz, apu itt van és megvéd! Veled maradok, nem megyek sehová! Csak nyugodj meg kérlek, Elisabeth! Lélegezz mélyeket, már itt vagyok gyermekem. - Csitítgatom a lányt, miközben szorosan ölelem magamhoz és a haját simogatom. Remélem, hogy meg tudom nyugtatni annyira, hogy elvihessem innen... mielőtt valaki rátalál ezekre a szerencsétlenekre.

avatar
III. Mestervámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Vörös Erik, a viking
Gif vagy kép :
Play-by : Alexander Skarsgård
Vonal1 :
Faj : vámpír
Posztok : 37
Kor : 1063
Lakhely : mikor mi (folyton mozgásban van)
Rang : III. Mestervámpír
User neve : Kriszti
Vonal2 :
Családi állapot : voltam már minden
Különleges képesség : Általános vámpírképességek, egyedi képesség: Molekuláris manipuláció (fagysztás+robbantás)
Foglalkozás : testőr, zsoldos, orvgyilkos, mikor mire van szükséged
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Hol volt hol nem volt egy őrült nőszemély...   Szomb. Nov. 01, 2014 9:41 pm


My daddy, my love, my teacher...
"A fájdalom, a veszteség és végül az elhagyatottság külön-külön is kegyetlen hajcsárok, együtt pedig csaknem elviselhetetlen pusztítóvá válnak."
1794 tele

Annyira el vagyok foglalva a saját szenvedésemmel, hogy meg sem érzem Marcus közeledését. Sőt még azt sem hallom meg, ahogyan a pajta ajtaja kinyílik, s Marcus belép rajta. Megszállottan dörzsölöm a kezeimet, nyöszörögve, zokogva próbálván megszabadulni a mocsoktól. Mintha ez képessé tenne arra, hogy a vérszomjtól is megszabaduljak.
Csak akkor eszmélek fel amikor ismerős karok húznak, és ölelnek egy ismerős mellkasba fúrom az arcomat, nem foglalkozva azzal, hogy véres bőröm és ruhám őt is összekeni.
Mind két kezemmel a felsőjét markolom, s olyan erővel bújok hozzá, hogy félő le fogom dönteni a lábáról.
Újult erővel zokogok fel a megkönnyebbüléstől, hogy aztán pár pillanat múlva erőt vegyek magamon és megtegyem amit mond, vagyis vegyek egy mély lélegzetet igyekezvén lenyugodni. Fogalmam sincsen, hogy mennyi időbe telik megnyugodni, de lelkem rajta, igyekszem mély egyenletes légzéssel nyugtatni magamat.
-Megöltem Margit...- Szuszogom elcsukló hangon a mellkasába.
-Miért nem mondtad? Miért nem mondtad, hogy ilyen?- Talán ha nem ennyire finom, talán ha nem olyan a vérének íze, mint a droggal kevert méznek, akkor megállok. Talán akkor nem ölöm meg... habár a tudás azt hiszem nem sokat segített volna a helyzeten. Már régen túl vagyok azon, hogy érdekeljen bármi is ha éppen a vér ködén keresztül nézem a világot. Mert isten látja lelkem, minden gyilkosságot élveztem. Mindig is volt egy olyan énem aki szerette nézni, ahogyan az élet kihuny egy halandó szemében. Nem volt több ez számomra soha sem játéknál. A csábítás, a kínzás és a gyilkolás sorrendjét, általában nem cseréltem fel. Mindig is lakozott bennem egy pszichopata, legalábbis amióta vámpír vagyok, az ördög úgy tűnik bennem lakozik... Szex...vér...
Nem Mikhail indított meg a lejtőn, azon már régen elindultam magam is, egyedül... ő csak segített, hogy ne álljak meg fél úton. Nem tudom, hogy hol tört meg az elmém, talán a kereszten, vagy a teremben a tárgyalásomon, amikor egyetlen szeretőm sem szólalt fel az érdekemben, hogy ne a kereszten végezzem. Egyetlen olyan ember sem, aki a csillagokat is lehozta volna nekem az égről. Nem tudom, hogy csak féltek, vagy ők is elhitték, hogy a pestis a kurtizánoknak köszönhető. habár ha az utóbbi akkor mind a mai napig nem értem, hogy a férfiak, az ő buja viselkedésük még is miért nem ugyan olyan bűn, mint a miénk. Elvégre ha ők nem fizetnek, nem fogadják el ezeket a szolgáltatásokat, akkor a mi szakmánk sosem alakul ki. És sosem ölt olyan formát, sosem űzzük ilyen komolyan, és sosem számít "hivatásnak".
Nem tudom, hogy mikor tört el bennem valami, de megtörtént és azt hiszem azóta esedékes volt végleges bukásom pillanata amióta csak átváltoztam. Hát itt van... Nem éreztem, hogy a vérszomj valaha is alább fog hagyni... nem éreztem, hogy én ebből valaha is ki fogok kecmeregni.
Hiszen pokolian éhesnek éreztem magam még most is, folyton, függetlenül attól, hogy mennyi vér jutott a szervezetembe.
-Segíts...- Zihálom könyörögve, eltávolodok tőle, annyira, hogy vele szembe tudjak térdelni, megmarkolom az akkor divatos zakóját.-Nem tudom mit csináljak... Segíts kérlek...- Kétségbeesett pillantásomat az övébe fúrom. Ujjaim a zakóra feszülnek. Legszívesebben csak letéptem volna magamról, a véres és hatalmas, abroncsos szoknyát, ami akkoriban akkora divatnak számított, a lélegzetelfojtó fűzővel együtt. Mert a korai divat kegyetlen volt, és jelenleg roppantul idegesítő is. De nem igazán tettem semmit, csak a zakót szorongatva csüngtem Marcuson, mintha azzal, hogy elengedném az utolsó esélyem is elszállna arra, hogy valahogy jóvá tegyem ezt az egészet. Sosem érdekelt hány ember hal meg, de Margareth halála nagyon megviselt, és úgy éreztem, hogy annyival tartozom neki, hogy megpróbálom. Ez ébresztett rá arra, hogy valami nem stimmel. Hiszen azelőtt ez az egész csak egy őrült játék volt, őrült szórakozás, komolyabb következmények nélkül. Csak mulattunk Mikhaillal, jókat ettünk, és dugtunk, és nevettünk, és ebben mi lehet a rossz???




by Nadiya

avatar
II. Civil vámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : sexybitch
Gif vagy kép :
Play-by : Taylor Swift
Vonal1 :
Faj : vámpír
Posztok : 250
Kor : 460
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : Hát...házas... :roll:
Különleges képesség : Érzelem és elme manipuláció
Foglalkozás : Danse Macabre Club üzletvezető Jericho alkalmazásában
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Hol volt hol nem volt egy őrült nőszemély...   Hétf. Nov. 03, 2014 2:08 pm


Erik & Eli


A mikor beléptem a pajtába egyáltalán nem erre a látványra számítottam... Van nálunk egy skandináv történet, Íshildur története. Azt hiszem minden népnek megvan a maga Ágnes asszony története, Íshilduré a miénk. Itt a történetben a szeretőt Tarfur-nak hívták, aki a falu bikája volt és előbb elszerette Vörður feleségét aztán meg is ölte a férjet. Íshildur mentve a menthetőt a patakban próbálja kimosni a véres lepedőt és persze beleőrül a dologba lassan. A tanács pedig ahelyett, hogy száműzné vagy bebörtönözné amikor erre rájönnek eleresztik a nőt, aki élete végéig a patakban mossa a szennyesét, melyen már csak ő lát vérfoltokat. Nos, valami hasonlót véltem felfedezni mindabban, amit Elim is művelt a pajtában. A kezeit törölgette, mintha még ott lenne a rászáradt vér; pedig már réges régen híre-hamva sincsen rajta.

Nem törődöm azzal, hogy a ruhája ellenben csurom egy vér és bizonyosan össze fog kenni. Ez legyen a legkevesebb bajunk, ha megússzuk ennyivel a dolgot. Egyszerűen most át kell ölelnem őt, mert erre van szüksége ahhoz, hogy megnyugtathassam. Ha közel egyidősek lennénk, talán még le is döntene a lábamról olyan svunggal veti magát a nyakamba. Addig simogatom a haját és suttogok neki megnyugtató szavakat; míg teljesen össze nem szedi magát, előbb el nem eresztem. De akkor is csak annyira, hogy belé karolhassak. Most ki nem engedném a kezeim közül. Kibújok a kabátomból és rá terítem, hogy valamelyest takarjuk el a véres ruháját vele. Rá úgyis nagy, szinte elveszik benne. Először pillanatnyi dermedt csend, mert nem tudom mit is felelhetnék mindarra, amit mondott az imént nekem. Más dolog érezni amit ő, és megint más, amikor a feltételezés teljes bizonyosságot nyer végül.


- Tudom, de próbálj nem erre gondolni. Erősnek kell lenned Elisabeth, miatta is. Ő nem akarná, hogy így összetörjél vagy szenvedj. - Próbálom kivezetni a pajtából, el innen a szörnyűségek helyszínéről. Nem volna szerencsés, ha itt találnák bármelyikünket. - Azt gondoltam megóvlak vele, ha tudatlanságban hagylak nem fogsz másként nézni rá vagy megkívánni. Hiszen a barátnőd volt, azt hittem sosem tudnál úgy nézni rá. Fogalmam sincsen, hogy mi történt veled amiért a torkának estél. - Vallok színt. Tudom, hogy az én hibám is ami történt; de meg kell értenie hogy mindezt csakis kettejük biztonsága miatt tettem. Tudtam, hogy józan állapotában sosem lenne rá képes még akkor sem, ha esetleg tényleg megkívánja a vérét... Nem, valami nagyon félrecsúszott Elinél és helyre kell hoznom a dolgot, amíg még lehet. Már, ha lehet egyáltalán.

Mindig is ettől akartam megóvni, hisz tudtam túl sérülékeny és legnagyobb gyengéje a mentális egészsége. Ezért óvtam, amikor mások már rég elengedték a gyermekeik kezét, ezért takarítottam utána minden mocskot el, ha hibázott. Szemet hunytam minden szeszélye felett, mert tudtam valami megtört benne és az átváltozása után féltem félremenne máskülönben az egész élete. Nem kívántam a halálát, Odin látja lelkem mindent megtettem érte amit apaként képes vagyok. Talán épp ezért tölt el mérhetetlen keserűséggel, hogy mégis ide jutott. Hogy látnom kell összetörve, teljesen kifordulva önmagából. A gyermekem elméje megbomlott és leomlott az a vékony gát, amit gondosan és hosszú évek alatt építettem fel benne mint védőmechanizmus. A vér utáni sóvárgása mindezt most lerombolta teljesen, sőt rosszabb mint újszülött korában volt.
- Segítek, persze, hogy segítek... Hisz azért jöttem. Rám mindig számíthatsz, hisz tudod... ha bajban vagy hozzám bármikor fordulhatsz. -


- Segítek Eli, de nem lesz kellemes... Nem, nagyon nagyon rossz lesz mielőtt ismét minden rendbe jönne. Képes vagy rá? Meg tudod csinálni? Ha igent mondasz most rögtön indulunk és meggyógyítalak. De akarnod kell neked is ezt. Hátat fordítani a múltnak és talpra állni. Én melletted leszek, ahogy Erin is. Minden segítséget megadunk, de döntened kell. - Talán kegyetlennek tűnik, hogy ezt így a nyakába zúdítom. De nyers őszinteségemet megszokhatta már, nem épp most fogok elkezdeni alakoskodni. Megérdemli, hogy tudja mi vár rá és hogy döntsön. Ezt nem lehet ráerőltetni, ezt neki kell akarnia vagy minden segítség haszontalan lesz, amit nyújtani tudnék számára.


avatar
III. Mestervámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Vörös Erik, a viking
Gif vagy kép :
Play-by : Alexander Skarsgård
Vonal1 :
Faj : vámpír
Posztok : 37
Kor : 1063
Lakhely : mikor mi (folyton mozgásban van)
Rang : III. Mestervámpír
User neve : Kriszti
Vonal2 :
Családi állapot : voltam már minden
Különleges képesség : Általános vámpírképességek, egyedi képesség: Molekuláris manipuláció (fagysztás+robbantás)
Foglalkozás : testőr, zsoldos, orvgyilkos, mikor mire van szükséged
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Hol volt hol nem volt egy őrült nőszemély...   Csüt. Nov. 06, 2014 10:25 pm


My daddy, my love, my teacher...
"A fájdalom, a veszteség és végül az elhagyatottság külön-külön is kegyetlen hajcsárok, együtt pedig csaknem elviselhetetlen pusztítóvá válnak."
1794 tele

Nem hibáztatom a saját vétkemért egy percig sem. Csak éppen nem értem. Nem értem, hogy miért nem beszélt nekem erről és ezért kérdezem. Persze azt hiszem abban az állapotban amiben voltam, ha simán csak ember akkor is így végzi. Nem tudtam magam kontrollálni és minden volt már, hogy éppen ki van velem szemben. Ő ott volt és meg akart állítani, észhez akart végre téríteni, ahogyan mindig. És mi lett a vége? Az, hogy megöltem.
Ajkaim fájdalmasan rándulnak meg a szavaira. Én sem gondoltam soha, hogy így fogok tekinteni rá. Sosem akartam inni belőle, ő sosem kínálta fel nekem a vérét, és úgy gondoltam, hogy ez így jó, hogy így helyes. És valóban az is volt, ezt még mind a mai napig tartom... de valahogy még sem voltam képes megállni, hogy fel ne tépjem a torkát. Mert az lett vele, ami a többiekkel is, ami azokkal akik most itt fekszenek körülöttem. Feltéptem a torkukat, és a ruhámra, és a számba ömlő vért, mindet magamba nyeltem. Sehol-semmi finomkodás, kultúra. És persze az ilyen táplálkozásnak az is a hátránya, hogy az ember kevesebb táplálékhoz jut mintha csak szépen inna... Mint amikor még kölyök voltam, mármint vámpírként, és nem az éhség eluralkodott rajtam, amikor még Erik nem tanított meg rá, hogyan is kell ezt csinálni... talán most még rosszabb.
Elfordítom kék íriszeimet az övéről, kétségbeesetten ráncolom a homlokomat, küzdve azzal, hogy vissza tudjak emlékezni és, hogy a szavakat ki bírjam ejteni. Ugyanis szégyellem, és persze az embernek a legnehezebb a lelkét feltárnia, a hibáit megosztania mással, az érzéseit szavakba önteni...
n nem tudom. Csak játszottam.- A játék már régen mást jelent nekem. Persze régebben is jelentett sok mindent. Mindig is szerettem az étellel játszani, megkínozni, halálra rémiszteni, szexelni vele, perverz vagyok nem tagadom... de, ez is eltorzult. Nevetve végig rohanni egy falun, emberek torkát tépve, csecsemőket gyilkolva, már ezt neveztem játéknak. Vagyis pár napja ezt neveztem játéknak... most már nem.
n...én azt sem tudtam, hogy ő az... Csak amikor...amikor...- Felfelé fordított tenyereimre nézek, szinte még látva köztük a véres arcot, felém meredő üveges tekintettel.... észhez tértem...- Fejezem be végül nehézkesen, és magam mellé ejtem a kezeimet. Hálás pillantást vettek rá, lassan kezdek megnyugodni. Néha-néha eddig feldobbanó szívem már, nem igyekszik annyira pumpálni a vért. Mert bizony még előfordul ha felzaklatom magam vagy ideges vagyok, hogy meg-meg dobban a ketyere.
Komoly szavaira megrándul az arcom, de bólintok, mert felfogom, hogy nagyon sok választásom nincsen. Vagy ez, vagy igazából már most meg is ölhet, ugyanis nem vagyok kontrollálva magam által. És ezt utálom, a kontroll vesztést... ez az ami minden őrületem ellenére még is mindig megmaradt nekem. És most nincs, most elveszett...
-Igen akarom, meg tudom csinálni...- Legalábbis nagyon remélem. A ruhám elülső részéhez nyúlok és egy mozdulattal leszakítom magamról a felső réteget. Így csak a fűző, meg az első szoknya marad, amit a kabát így már könnyedén eltakar. Ugyanis a vért még így sem volt képes elfedni. Ledobom a nehéz anyagot a földre, mert csak hátráltatna.
-Hova megyünk?- Kérdem, miközben igyekszem a véres könnyeket eltávolítani az arcomról. Mintha ez olyan könnyen menne kézfejjel.




by Nadiya

avatar
II. Civil vámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : sexybitch
Gif vagy kép :
Play-by : Taylor Swift
Vonal1 :
Faj : vámpír
Posztok : 250
Kor : 460
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : Hát...házas... :roll:
Különleges képesség : Érzelem és elme manipuláció
Foglalkozás : Danse Macabre Club üzletvezető Jericho alkalmazásában
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Hol volt hol nem volt egy őrült nőszemély...   Szer. Nov. 19, 2014 12:14 am


Erik & Eli


F áj így látni Őt, és úgy érzem ismét elbuktam apaként. Elim sérülékeny volt mindig is mentálisan, vele nem bánhattam úgy mint a saját gyermekeimmel régen... abba bizonyosan belerokkant volna. De ne higgye senki, hogy nem voltam vele szigorú annyira, amennyire lehetett. Csak éppen Elisabeth-tel másként, finomabban lehetett csak különben nem érte volna meg talán a 100 éves kort sem. Úgy éreztem, hogy apaként túl szigorú voltam a gyerekeimmel és ezért Elinek nagyon sok mindent elnéztem, s talán itt hibáztam. Túlságosan engedékeny voltam vele, de most is elrontottam a dolgokat pedig Odin látja lelkem igyekeztem vele kiköszörülni azt a csorbát, amit a véreimmel szemben a múltban elkövettem. Minden igyekezetem ellenére azonban ismét elbuktam, minden próbálkozásommal csak még messzebbre löktem magamtól a lányomat. ~Hiszen mi másért menekült volna el tőlem majd' minden alkalommal miután segítettem rajta?!~

Ismerem a féktelenséget, amikor a vér mámora átveszi a józan gondolkodás helyét. Rómában én is megtapasztaltam mindezt és ha nincs Godric talán magam is vérengző fenevadként végzem akit a halálba kerget előbb vagy utóbb a mértéktelensége. Amikor a vámpír játékból, szórakozásból öl mert az éhség eluralkodik rajta. Nem véletlenül maradt fent Vörös Erik legendája, tettem róla nem is keveset amiért a szájukra vettek a népek. Persze ezekről a sötét korokról és mindarról amit annak idején tettem, ami miatt ma azzá váltam aki vagyok nem kell tudnia másnak, csak akivel megéltem mindazt. Így Elisabeth-nek sem terhelem a lelkét vele. Talán most könnyíthetnék rajta vele, de ez egyszer a viking szigort kell segítségül hívnom, vaskézzel fogva őt és akkor, akkor talán van remény számra.
- Játszottál? - Először nem értem, de végül megvilágosodom és mérhetetlen harag önt el, mely bár igyekszem visszafogni magam az arcomra is kiül.


- Csak játszottál?! - Kérdezem ismét tőle, hangom mennydörgővé válik és bár nem szándékozom megijeszteni mégsem tudom megállni, hogy másodpercek alatt ne lényegüljek át a Vikinggé, akik szinte már istenként tiszteltek a halandók és félték a nevem. - Ha megtalálom... ha megtalálom azt a szemetet, aki ezt tette veled! Aki rávett erre, akkor... - Kezem ökölbe szorul, haragom kezd a fejembe szállni ami nem a legszerencsésebb jelen helyzetben mert a végén még fagyasztani vagy robbantani fogok. Ha valakinek, hát nekem pont hogy meg kellene őriznem a hidegvéremet. De nem megy. Fáj látni, hogy egy mocsokláda miatt így szenvedjen az, akit tulajdon gyermekemként szeretek pedig nem a véremből való. - ...akkor puszta kézzel töröm össze minden csontját mielőtt ízekre tépem! - Szemeim villámot szórnak és talán sosem voltam még ilyen komor. Halálosan komolyan gondolok minden egyes szót.

Látom, hogy zavart... teljesen össze van zavarodva. Magamhoz ölelem és hirtelen ismét a gondoskodó, védelmező apai énem kerül fölénybe legyőzve a harcos férfit, aki elégtételt vesz azokon, akik bántani merik a szeretteit.
- Shh, minden rendben lesz. Próbálj megnyugodni, már vége. - Biztató kezdésnek veszem, hogy bólint és jelzi vállalja mindazt ami kell. Ha meg akar gyógyulni az már fél siker. Eleresztem, amikor a ruhájánál kezd matatni és figyelem, ahogy letépi magáról a felső, vérrel áztatott réteget majd ráterítem a kabátomat. Derekát átölelve indulok meg vele, finoman vezetve kifelé.
- Londonba. Godric és Nora már vár minket, előkészítenek mindent. Ott tudunk a legkisebb feltűnés nélkül nagy mennyiségű vérhez jutni. És hidd el, szükséged lesz rá mert ami utána jön nem lesz leányálom. Ki fogom purgálni belőled ezt a kórságot, de fájni fog pokolian hogy a halált fogod inkább kívánni és hogy vessek véget az életednek. De fájnia kell Eli, máskülönben sosem tanulod meg újra uralni az ösztöneidet. -

avatar
III. Mestervámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Vörös Erik, a viking
Gif vagy kép :
Play-by : Alexander Skarsgård
Vonal1 :
Faj : vámpír
Posztok : 37
Kor : 1063
Lakhely : mikor mi (folyton mozgásban van)
Rang : III. Mestervámpír
User neve : Kriszti
Vonal2 :
Családi állapot : voltam már minden
Különleges képesség : Általános vámpírképességek, egyedi képesség: Molekuláris manipuláció (fagysztás+robbantás)
Foglalkozás : testőr, zsoldos, orvgyilkos, mikor mire van szükséged
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Hol volt hol nem volt egy őrült nőszemély...   Kedd Nov. 25, 2014 1:27 pm


My daddy, my love, my teacher...
"A fájdalom, a veszteség és végül az elhagyatottság külön-külön is kegyetlen hajcsárok, együtt pedig csaknem elviselhetetlen pusztítóvá válnak."
1794 tele

Sosem gondoltam azt, hogy a játékmániám rossz is lehet. Már ember koromban is imádtam a kis piti játékaimat. A gazdag emberek fülébe sugdosni, s várva az eredményt. Mindig is kedveltem ha hatalom volt a kezemben, s ezt most sincsen másképpen. Azonban jobban csípem, ha a háttérben kuncoghatok a markomba, már ha ármánykodásról van szó. De amióta vámpír vagyok ez egy kicsit módosult bennem. Emlékszem még annak idején, hogyan is álltam bosszút az engem eláruló papokon, szeretőkön... megérdemelték mind...Rengeteg nőt feszítettek akkoriban keresztre, minket okolva a pestisjárványért, isten nevében. És a bíróság előtt egyik sem szólt volna fel egyikünkért sem. Holott ha ők nem lettek volna, akkor a mi szakmánk sem alakul ki. Ha ezek a nőgyűlölő barmok nem korlátoznak le minket, ugyan akkor nem vágynak egy kis igazi bujálkodásra, akkor a magamfajta nő nem is létezett volna. Maximum a cortigiana di lume... az alja nép, pontosabban az alja kurtizán, aki sem nem volt olyan kecses, sem olyan művelt mint mi... Az utca sarkon álltak, a csatorna mellett... lecsúszottak vagy csak sosem voltak elég okosak ahhoz, hogy a köreinkbe emelkedjenek.
De visszatérve az eredeti témára, akkor jöttem rá, amikor bosszúból eljátszadoztam a férfiakkal, hogy mennyire élvezem a vérrontást.
Megrándulok amikor erőteljesebben visszhangozza a szavaimat... Idióta lennék, ha nem lépnék egyet hátra a dühöngő Eriket látva. Őszintén, főleg most, ilyen lelkiállapotban. Mert tudok én vele hadakozni, meg kiabálni, csak ahhoz paprikásnak kell lennem, ki tudom én ennél is jobban hozni a sodrából, de akkor nem érdekel vagy éppen pont ez a cél... Most viszont nem azt akartam, hogy ideges legyen, hanem, hogy nyugodt, öleljen meg, nyugtasson meg és segítsen. Mert be kell, hogy ismerjem segítségre van szükségem, ezt már egyedül nem tudom kezelni. Az éhséget, ami még mindig bennem tombolt.
Sírástól vörös szemeimet elkapom róla, sosem szégyelltem magam egyetlen tettemért sem. Mindig úgy gondoltam, hogy amit érzésből teszel az nem lehet rossz... Hogyha én szórakozni akarok, miért ne tehetném azt? Most, neki még is sikerült elérnie, hogy elszégyelljem magam... na igen csak játszottam...
Akkor kapom fel csupán a szemeimet amikor Michaelt fenyegeti a szavaival, s minden szóból kihallatszik, hogy ez nem csak üres fenyegetés. Bármennyi pénzt is hoztam el tőle, s bármennyire is őt hibáztatom Margareth haláláért...
-Ne kérlek...- Lehelem közelebb lépve ismét hozzá. Ujjaim a mellkasára siklanak s így nézek fel rá. -Nem vett rá senki semmire...- Rázom meg a fejemet. S szigorú értelemben tényleg nem, Mikhail soha sem kényszerített semmire. Évekkel ezelőtt indultam meg ezen a bizonyos lejtőn és mostanra elveszítettem a maradék talajt is lábam alól. Az egy más kérdés, hogyha ő nem lett volna, akkor ez a folyamat lassabb, vagy be sem következik, hiszen nyilván akkor hamarabb kerestem volna mert Marcust mert hamarabb rájöttem volna arra, hogy ez mennyire rossz és mennyire nem normális. Így, mivel, hogy Michael sem egészen ép, ez teljesen normálisnak tűnt és remek szórakozásnak. Remekül szórakoztam a vele töltött időkben. S erős túlzás azt mondani, hogy rávett vagy rákényszerített bármire is.
Hozzá bújok, nyugtató illata az orromba költözik, hiába az évszázadok alatt belém ivódott a tudat, hogyha ő megjelenik akkor utána tényleg minden helyre siklik... Legalábbis addig míg nem csinálok megint valami hülyeséget. A gondolatra szakadozott sóhaj szakad fel belőlem, meglepő, hogy még nem végzett velem. De komolyan, hiszen annyi gondot okozok neki, folyton utánam takarítja a szart, és most is eljött, mert mindig eljön...
Letépek egy cafatot a vörössé vált ruhám, egy tiszta részéről, és miközben kifelé terelget megpróbálom letakarítani az arcomat, hogy ne nézzek ki úgy, mint egy baleset áldozata. Habár akár így is lehetne nevezni a történeteket...
Szavaira ismét megrándulok, ha valaki akkor én gyűlölöm a fájdalmat, legalábbis ha túl nagy és nem a kéjt szolgálja mindenképpen.
Veszek pár mély lélegzetet, s behunyom pár pillanatra a szemeimet, miközben haladunk, hát persze, nem mehet egyszerűen ez az egész.
-Rendben...- Szuszogom halkan, de hangomba némi kétségbeesés is vegyül.
-De még is mit fogsz velem pontosan csinálni?- Kérdem aggódva, s a mondat végén nyelek egyet. Persze elvállaltam, és akarom is, de valamilyen morbid késztetésnél fogva akarom tudni, hogy pontosan mire is kell számítanom... Mintha attól jobb vagy elviselhetőbb lenne a jövőben, persze kicsit az esélye... De hátha. Na és persze a kisördög bennem azt suttogja ha nagyon durván hangzik még mindig eltűnhetek, még mindig mondhatom, hogy nem akarom, hogy ezt nem csinálom... talán még mindig visszakozhatok ha túl durvának tűnik. Talán...



by Nadiya

avatar
II. Civil vámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : sexybitch
Gif vagy kép :
Play-by : Taylor Swift
Vonal1 :
Faj : vámpír
Posztok : 250
Kor : 460
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : Hát...házas... :roll:
Különleges képesség : Érzelem és elme manipuláció
Foglalkozás : Danse Macabre Club üzletvezető Jericho alkalmazásában
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Hol volt hol nem volt egy őrült nőszemély...   Hétf. Feb. 09, 2015 2:50 pm


Erik & Eli


S osem voltam egy érzelgős fajta - elvégre a férfi azért férfi mert képes úrrá lenni az érzelmein - ám mégis fáj látni mi vált a gyermekemből. Az ember - jelen esetben vámpír - ha szülő igyekszik felnevelni az utódait, megtanítani nekik mindent amit tudniuk érdemes; hogy aztán ha elengedte a kezüket és felnőve kiröppentek a családi fészekből képesek legyenek a saját lábukon megállni. Éppen ezért érzem hatalmas csalódásként, hogy Elivel is kudarcot vallottam. Azt hittem, abban reménykedtem hogy ha vele más módon közelítem meg a dolgokat azzal jót teszek törékeny lelkének. Pedig lehet, hogy sokkal többre mentem volna a viking szigorral és ma nem tartanánk itt. Úgy érzem elkényeztettem és most itt az eredménye, csúfosan megbuktam mint szülő. Vagyis az én dolgom, hogy ezt a hibát helyrehozzam ha helyre lehet egyáltalán.


Nem, határozottan nem akarom megijeszteni de meg sem vagyok hajlandó tagadni önmagamat. És most szinte tombolok a bennem fortyogó dühtől. Mert én se vagyok tökéletes. Az, hogy többnyire nyugalmat erőltetek magamra még nem jelenti azt, hogy kigyógyultam a dühkitörési problémáimból. Néha nekem is elég egyetlen szikra, hogy a bennem lévő parazsat fellobbantva futótűzzé hevítse azt. Jómagam is képes vagyok elveszíteni a fejem, de én már botlottam meg korábban viszont mindig felálltam győztesként az elbukásom után. Mert a feladás ismeretlen fogalom a számomra; a végsőkig küzdök, a magam elé tűzött célok eléréséig. Mert ilyen egy igazi viking, az utolsó leheletéig küzd azért, amiben hisz.

Látom, hogy hátrál egy lépést ösztönösen tőle, de nem kezdjem el pátyolgatni. Most nem tehetem meg vele. Azzal mindent elrontanék. Bizonyára éhes még, szóval nagyon oda kell figyelnem rá mert a vérszomj ami eluralkodott elméjén veszélyes dolog. Az egyik legveszélyesebb a vámpírokra nézve, mert belekergeti őket olyasmibe ami után garantáltan levadásszák a vadászok őket. A technika fejlődésével már nem is kell feltétlen karó ellenünk, csak némi napalm vagy lángszóró és kampec. Bár kifelé mogorva vagyok és nem mutatom felé, mégis örülök amikor láthatóan elszégyelli magát. Ez jó, mert azt jelenti még nem vesztette el teljesen a realitás érzékét és képes belátni a hibáit, ha rávilágítok. Ezzel még lehet valamit kezdeni, még van remény a számára. Persze amikor szóba hozom azt a mocsokládát, egyből a védelmére kel. Elkerekedett szerekkel nézek rá, de nem válaszolok a könyörgésére. Tényleg nagyon kimoshatta az agyát, ha még a történtek után, mindazok utána amit művelt vele védelmezni próbálja... vagy csak tényleg szereti. De utóbbi lehetőségébe bele se akarok gondolni. Hogy egy ilyen féregnek aki minden épelméjűséget nélkülöz legyen a társa az örökkévalóságban. Azt hiszem túl lazára engedtem Elivel a gyeplőt, hogy mellette kötött ki.


Nem állok le vitázni arról, hogy a férfi nélkül nem került volna ilyen állapotba és nem végzett volna a saját barátnőjével sem. Egyszerűen már nem is önmaga a lányom és ezért egyetlen személyt teszek felelősség. Az sem érdekel, ha idősebb nálam; meg fogom keresni, levadászom és lassú, fájdalmas halált fogok osztályrészéül juttatni. Mert nem érdemel az ilyen kíméletet. Különben is jobb, ha a lányom nem tud a terveimről bővebben mert jelen állapotában képes lenne megpróbálni megakadályozni a férfire kimért büntetés foganatosításában. És Odinra mondom, hogy nincs senki széles e világon, aki megakadályozhatna abban, amit a fejembe vettem. Erin a megmondhatója mennyire így van.


Persze végül csak magamhoz ölelem és csitítani próbálom. Érzem erre is szüksége van, de mindent csak mértékkel adok neki. Fontos, hogy fokozatos legyek. Ha túl radikálisan kezelem a kialakult helyzeten talán csak még jobban rontok rajta és nem segítek neki. Menet közben kérdezget, de nincs most idő a válaszokra. Haladnunk kell. Erősen fogom, hogy segítsek neki ezzel is de erőteljes tempót diktálok míg Erint utol nem érjük és fel nem zárkózunk mellé.
- Majd Londonban minden kérdésedre választ fogsz kapni. Sietnünk kell, szeretném ha minél kevesebben látnának minket. - Próbálom belé sulykolni, hogy ez igenis az ő érdeke is. Az úton nem szólok többet, ha kérdez arra is tömör tőmondatokban felelek és gondolataimba merülök. Nem akarom megadni neki az esélyt, hogy elfuthasson ha úgy ítéli meg nem bírná végigcsinálni. Meg kell bíznia bennem, hogy tudom mit csinálok. Nem, mintha eddig bármikor is cserben hagytam volna, amikor szüksége volt rám... akár hogy is nézzük, ő a vérem valamilyen szinten és nálam jobban senki nem tudja hogy a vér mennyire kötelez.

avatar
III. Mestervámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Vörös Erik, a viking
Gif vagy kép :
Play-by : Alexander Skarsgård
Vonal1 :
Faj : vámpír
Posztok : 37
Kor : 1063
Lakhely : mikor mi (folyton mozgásban van)
Rang : III. Mestervámpír
User neve : Kriszti
Vonal2 :
Családi állapot : voltam már minden
Különleges képesség : Általános vámpírképességek, egyedi képesség: Molekuláris manipuláció (fagysztás+robbantás)
Foglalkozás : testőr, zsoldos, orvgyilkos, mikor mire van szükséged
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Hol volt hol nem volt egy őrült nőszemély...   Szer. Feb. 11, 2015 12:56 pm


My daddy, my love, my teacher...
"A fájdalom, a veszteség és végül az elhagyatottság külön-külön is kegyetlen hajcsárok, együtt pedig csaknem elviselhetetlen pusztítóvá válnak."
1794 tele

Úgy éreztem magam, mint egy roncs. Nagyon régen volt már ilyen érzésem. Talán utoljára akkor amikor feltűztek arra az átkozott keresztre. Vagy előtte amikor megtudtam, hogy néha nagy szerelmem halott, elesett az egyik csatában... Totálisan össze voltam törve és gyűlöltem ezt az érzést. Egyrészt Margareth miatt... másrészről Mikhail miatt is. Igen őt is gyászolom, meg azt, hogy elhagytam. Teljesen magával ragadott pszichopata természete, meg az, hogy mennyire szórakoztató volt vele. Igazából nem tudom meghatározni, hogy miért hagytam, hogy így magával ragadjon. Hogyan volt erre képes már magam sem tudom, de ha jobban belegondolok, már az első találkozásunk alkalmával is lenyűgözött. Igen, akkoriban képes volt, a többi kuncsaftomat kissé elhanyagolni csak azért, hogy vele lehessek. Furcsa volt... megmagyarázhatatlan. És most sem őt okoltam azért, mert ez történt velem, hanem sokkal inkább magamat. Jó persze nyilván ebben neki is volt része, de ha én nem ölöm meg Margarethet akkor most nem lenne semmi gond...
Hát persze, hogy megijedek amikor a fogát villogtatja, hiszen láttam már ezt az arcot, és nem kedvelem. Illetve, de, hogyha nem ellenem irányul, akkor nagyon is csípem. De jelenleg nekem szól úgyhogy, önkéntelenül is hátrálok egy lépést.
Végül amikor Mikhailt fenyegeti még is közelebb lépek hozzá, ujjaim a mellkasára siklanak. Nem vagyok alacsony, de a majd két méter magas viking természetesen felém tornyosul. A mellkasába fúrom az arcomat, és várom, hogy magához öleljen. Ami nagy megkönnyebbülésemre meg is történik. Nem tudom, hogyan viselném ha most eltaszítana magától. Magamba szívom ismerős és megnyugtató illatát. S az illattal együtt valamennyire meg is nyugszom. Hiszen évtizedeim sőt évszázadaim is már, voltak arra, hogy megszokjam ez az illat és ez az ölelés, azt jelenti, hogy valaki majd megold mindent helyettem. És helyre rázza azt amit én képtelen vagyok a helyére tenni. Habár tudom, hogy ez az egész hogyan fog végződni, mindig ugyan úgy járunk. Ő helyre teszi a dolgaim, és pár évig meghúzom magam aztán mikor már ismételten biztonságban érzem magam, vagy éppen "elfelejtem", hogy miben is állapodtunk meg, megint csinálok valamit...
Gyorsan letörölgetem az arcomat, miközben kifelé haladunk. Biccentek Erinnek, ahogyan beérjük, de persze a kérdésemre nem igen kapok választ. Sőt bármilyen kérdést is teszek fel, arra maximum rövid tőmondatokban felel. Végül feladom, hogy bármit is kiszedjek belőle, és belesüppedve a kocsi ülésébe, amit útközben beszereztünk, csöndbe maradok az út hátralévő részére. Hol a mellettünk elhaladó tájat kémlelem, hol megpróbálom levakargatni magamról, a még rajtam maradt vérdarabkákat. És egyre jobban érzem, hogy mennyire nehéz is lesz ez az egész számomra.
Ugyanis nem állunk meg enni vagy valami... Kezd eluralkodni rajtam az éhség bármennyire is igyekszem elnyomni a mardosó érzést. Szinte éreztem, hogy az erek teljesen kiszáradnak bennem, és minden egyes mozdulatra fájdalmasan súrlódnak össze. Hogy ez mennyire volt valóságos, és mennyire csak képzeltem az más kérdés. Egyre többet mocorogtam, hogy aztán minden egyes alkalommal a fájdalom érkezésével megdermedjek. Az alsó ruházatommal babráltam, hogy valamivel lefoglaljam magam. Még nem tartottam ott, hogy megemlítsem a táplálkozással kapcsolatos gondjaimat... És most nem arra gondolok, hogy a vérszomj ott tombolt bennem.... hanem arra, hogy k*rva éhes vagyok. Egyrészt azért nem mert megbíztam benne és reméltem tudja, hogy mit csinál. Másrészről pedig eléggé szégyelltem a pofámat, és még magamnál voltam annyira, hogy ne kezdjek könyörögni. Habár ha sokáig megyünk még anélkül, hogy ennénk lehet, hogy eljutunk odáig is. Vagy nem könyörgök hanem egyszerűen csak megyek és szerzek valami harapnivaló kis falatot, szó szerint...
-Mikor érünk már oda?- Végül csak ennyit kérdezek, felfogva, hogy gondolataim nagyon tévúton járnak már... Én mindig is a vágyak embere voltam, miért lenne ez vámpírként másképpen? Miért kéne magamat visszafognom? Elvégre mi vagyunk a tápláléklánc csúcsán...



by Nadiya

avatar
II. Civil vámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : sexybitch
Gif vagy kép :
Play-by : Taylor Swift
Vonal1 :
Faj : vámpír
Posztok : 250
Kor : 460
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : Hát...házas... :roll:
Különleges képesség : Érzelem és elme manipuláció
Foglalkozás : Danse Macabre Club üzletvezető Jericho alkalmazásában
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Hol volt hol nem volt egy őrült nőszemély...   Kedd Feb. 17, 2015 11:28 pm


Erik & Eli


S zándékosan nem válaszolok neki semmire komolyabban, mert a végén még beijed. Az út elég egyhangúan telik, hála égnek Erin szerzett nekünk időközben kocsit míg én a lányommal voltam elfoglalva a pajtában; így feltűnés nélkül tudtuk magunk mögött hagyni a helyet és mindazt ami történt. A pajtát felgyújtotta a testvérem, eltüntetendő a nyomokat mi pedig útra keltünk London felé. Erin unottan bámul ki a kocsi lefüggönyözött ablakán, érzem ő is feszült a történtektől de nem akar beleszólni. Tudja, hogy úgyis meg fogom tenni, ami a kötelességem és vagyok annyira paprikás még ha nem is mutatom ki ezt most, hogy ne viseljem el senkitől - még tőle sem - a kioktatást. Így hát bölcsen hallgat, és néha megszorítja bátorítólag a mellette ülő Eli kezét úgy, hogy rá sem néz. Nem szükséges, ennyi is épp elég talán ahhoz, hogy a lányom kicsit megnyugodjon. Mert jelenleg úgy érzem futkosna mint a mérgezett egér, ha lenne rá elegendő helye. Folyton ficereg, mintha kényelmetlen lenne az ülése.

Már pedig akármennyire képtelen megülni a popsiján, nem vagyok hajlandó megállni Londonig. Gyanítom ezt Erin is világosan a férfi értésére adta, aki most a bakon ülve hajtja a lovakat. Látom, érzem, tudom hogy mennyire szenved Eli; ugyanakkor kizárt dolog hogy rákérdezzek. Ezt is meg kell tanulnia, hogy leküzdje az éhségét, a késztetést hogy bármit szárazra szívjon. Sok dolgom lesz vele, ez vitathatatlan. De az én lányom, én neveltem és tudja mit szabad és mit nem. Legalábbis ebben reménykedem, meg abban hogy nem fog kiugrani a kocsiból menet közben. De úgy tűnik a büszkesége nagyobb, mint az éhsége mert nem hozza szóba a dolgot. Végül aztán mégis megszólal, amire már válaszolok normálisabban mint korábban bármelyik kérdésére és nem tőmondatokra szorítkozom immár.


- Még egy negyed óra és ott vagyunk, a kocsis a szuszt is kihajtja szerencsétlen lovakból; légy még egy kis türelemmel -Elisabeth! Londonban kapsz enni, ígérem! Most már nincs sok hátra, bírt ki ezt a keveset! - Feddem meg a lányt és előlegezek meg neki egy kiadós étkezést is ugyanakkor ösztönzőleg. Természetesen szigorúan a felügyeletem mellett, hogy leszedhessem a vacsorájáról mielőtt elveszítené a kontrollt. Ugyanis jelenleg egyáltalán nincs olyan állapotban, hogy ne szívna szárazra bárkit, aki él és mozog. Nagyon körültekintőnek kell lennem, mert most nagyon nem hiányzik hogy bárkinek is feltűnjenek az indokolatlan halálesetek. A helyi sheriff ugyanis nem bánna vele olyan vajszívűen mint ahogyan azt a látszat ellenére én magam teszem.


Ilyenkor pedig hajlamos elfelejteni a vámpír, hogy bizony hiába áll a táplálék lánc csúcsán, attól még nem Isten hogy bármit megtehessen. Sajnos minket is köt számos dolog, példának okáért legnagyobb szívfájdalmam a mai napig... nem tudunk többé kimenni a napfényre, mert sült vámpír lesz belőlünk, ha mégis erre vetemednénk. Már kipróbáltam minden félét - különféle fajokból ittam az angyaltól kezdve a kiválasztottakig mindenből -, remélve hátha segít a dolog ám csalódnom kellett. Ezért sem szeretném, ha a napfelkelte útközben érne minket. Talán Londonban sokszor felhős és borult az ég, ám még az azokon átszűrődő fény is súlyos károkat képes tenni bennünk. A halált pedig hiába éltem túl sokat már, még mindig nem kívánom. Az ilyesmit meghagyom a mazochistáknak.


avatar
III. Mestervámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Vörös Erik, a viking
Gif vagy kép :
Play-by : Alexander Skarsgård
Vonal1 :
Faj : vámpír
Posztok : 37
Kor : 1063
Lakhely : mikor mi (folyton mozgásban van)
Rang : III. Mestervámpír
User neve : Kriszti
Vonal2 :
Családi állapot : voltam már minden
Különleges képesség : Általános vámpírképességek, egyedi képesség: Molekuláris manipuláció (fagysztás+robbantás)
Foglalkozás : testőr, zsoldos, orvgyilkos, mikor mire van szükséged
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Hol volt hol nem volt egy őrült nőszemély...   Szer. Feb. 18, 2015 1:37 pm


My daddy, my love, my teacher...
"A fájdalom, a veszteség és végül az elhagyatottság külön-külön is kegyetlen hajcsárok, együtt pedig csaknem elviselhetetlen pusztítóvá válnak."
1794 tele

Idegtépő tud lenni, hogy nem válaszol nekem rendesen. Általában szívesek kötekedek Marcussal, de most... nos most inkább nem húzom ki nála a gyufát jobban, mint amennyire már megtettem. Tisztában vagyok vele, hogy nem éppen felhőtlen a hangulata, habár igazából semmi sem látszik rajta. De tudom, hogyha akarja akkor bármilyen érzelmét el tudja előlem rejteni. Ahogyan nagy általánosságban én is, mármint a blazírt pofa, meg a mosolygás nekem is megy ám akkor is ha belülről szétvet az ideg. Legalábbis általában, de most nem. Jelenleg nem igen tudok másra koncentrálni mint arra, hogy mi lesz velem Londonban, na meg persze, hogy éhes vagyok... az is.
Hálás vagyok Erinnek amikor megszorítja a kezem, habár ahogyan ránézek nem tudom eldönteni, hogy azért csinálja, hogy maradjak végre nyugton mert idegesíti a mocorgásom, vagy éppen azért, hogy megnyugtasson. Mindegy, valamennyire segít, halkan felsóhajtom, s kinézek az ablakon. Amire ugye egyáltalán nem lenne semmi szükség, hiszen nem kell levegőt vennem ahhoz, hogy éljek. De néha jól esik érezni, ahogyan az oxigén a tüdőmbe áramlik és kitágítja a mellkasomat.
Orromba ennek hatására kérlelhetetlenül kúszik bele a kocsis izzadt szaga... Lótrágya és izzadtság szaga van, hiszen hajtania kell a lovakat rendesen. De még ez a tömény bűz sem fedheti el vérének mámorító illatát, mire azonnal éhesen rándul össze a gyomrom. Ami ironikus, tekintve, hogy ember koromban sosem kellett megéreznem az éhség mardosó vasfogait a gyomromban. Most meg állandó jelleggel gyötör.
Megfordul a fejemben, lelki szemeim előtt megjelenik a kép, ahogyan kivetem magam az ablakon és feltépem ennek az átkozott, kurjongató kocsisnak a torkát. A testem ugrásra készen feszül meg a gondolatra...
De aztán ahelyett, hogy kivetném magam, inkább felteszek egy kérést... mert már nem bírom ezt a csendet, fülembe kéretlen tolakszik először a lovak majd a bakon ülő férfi szívverésének egyenletes ritmusa. Jó lenne már valami mást hallani, és nem ezt a hívogató tamtamot.
És hála az égnek Erik hajlandó végre megszólalni, habár nem pont azt a választ kapom amire számítok. Pont annyi megkönnyebbülést váltanak ki belőlem a szavai, mint amennyi nyugtalanságot.
-Rendben...-Sóhajtom végül halkan és visszafordítom pillantásomat az ablak felé. Észre sem vetem, hogy erőteljesen kezdem az ajkamat rágcsálni, ahogyan London közelébe érünk. Hideg van és hajnali órák, még van pár óra napfelkeltéig, de a szolga népek más sürögnek az utcákon, hogy piacra menjenek, s a kocsmából most rugdossák ki a túl sokáig maradt részeges barmokat. Az egész város bűzlik a fekáliától, ahogyan minden nagyváros, s még is összefut a nyál a számban ahogyan ezen romlott, büdös szagokon felül megérzem a vér édes illatát... Meghallom a szívek különféle ritmusát, kinek lassabb, kinek gyorsabb lelki állapottól és kortól függően.
Ujjaim megfeszülnek a kocsi ablaknyílásán, s úgy hajolok ki, ezeknek a kocsiknak már van zárható ablaka, legalábbis a legtöbbnek, de ennek kinyitottam még mikor elindultunk, hogy figyelhessem a tájat. Pillantásom olyanná válik hirtelen, mint egy ragadozó macskának, éhesen csillog a hold fényében, az elhaladó embereket tanulmányozva. A testem megfeszül, mintha bármelyik pillanatban képes lennék kivetni magam az ablakon, és ez így is van.
A lelkem, s az agyam már nincs velem, nincs a kocsiban, elment nyaralni. Csak az ösztönökre szűkül a világom, a dobogó szívekre, az erekben zubogó vér hangjára, az illatok kavalkádjára, melyek már egyáltalán nem bántók... Egyáltalán nem érzem már a szar a húgy szagát, vagy a piszkos bőrét, érzékeim egyetlen illatra koncentrálódnak... a vér fémes, édes szagára...Saját magam által véresre harapott ajkamról, egy gyors ideges mozdulattal nyalom le a már számomra kicsit sem éltető nedűt. Nem bizony, mert ami életet, az ott zubog ebben a több száz emberben, akik mellett elhalad a kocsink...
Anélkül siklanak ujjaim a kocsi ajtajának kilincsére, hogy átgondolnám, s megindítom a mozdulatot, ugyanis vadászó szemeim kiszúrnak egy fiatal és hamvas, dudorászó lányt azt egyik sikátorban... Igen pont el tudnám kapni anélkül, hogy bármilyen ember észrevenné...



by Nadiya

avatar
II. Civil vámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : sexybitch
Gif vagy kép :
Play-by : Taylor Swift
Vonal1 :
Faj : vámpír
Posztok : 250
Kor : 460
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : Hát...házas... :roll:
Különleges képesség : Érzelem és elme manipuláció
Foglalkozás : Danse Macabre Club üzletvezető Jericho alkalmazásában
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Hol volt hol nem volt egy őrült nőszemély...   Vas. Márc. 01, 2015 2:17 am


Erik & Eli


B ár nem mutatom, egyre feszültebb vagyok, ahogy közeledünk London felé. Mintha minden zsigeremben érezném a veszélyt vagy nem is tudom. Nem nézek direkt Elire ne érezze tőle feszélyezve magát mégis ugrásra készre merevednek lassan izmaim ahogy várom mikor kezd tombolásba és esik valakinek neki. Nem pont magunkra gondolok Erinnel, mi mindketten erősebbek vagyunk nála jóval, s könnyedén megállíthatná a húgom is őt, ha úgy akarná. De nyilván rám hagyja, az én saram, nekem kell megoldanom kimondatlanul is tudom ezt magunk között fel sem kell hoznia. Szeretem Erint, annyira egy rugóra jár az agyunk, szinte be is fejezzük egymás mondatait annyira ismerjük már a másikat. Érdekes, mert már ember korunkban is ez jellemzett minket valószínűleg azért mert ikrek vagyunk és valóban igaza volt a véneknek abban, hogy az ikre között különleges lélekkötelék van, amit csak a halál bonthat fel. Nos, azt hiszem mi jócskán bebizonyítottuk hogy még az sem.

Természetellenesen érzékeny hallásommal pontosan érzékelem, mikor kordul meg szinte nem is hallhatóan Eli gyomra, az éhség mardossa és fohászkodom magamban Odinhoz, hogy adja kölcsön Hugin és Munin szárnyait vagy csak repítsen minket mielőtt Londonba mielőtt a lányom valami visszafordíthatatlanra ragadtatná el magát elvakulva az önnön éhségétől. Nem képes tudatosan, tisztán cselekedni jelenlegi állapotában, mielőtt be kell zárnom. Érzékelem hogy a lányom teste is ugrásra késszé merevedik, s érzékeim még feszültebben figyelnek rá minden idegszálammal és sejtemmel azon vagyok hogy megállíthassam ha kell. Ám feleslegesen nem avatkozom be, ha képes legyűrni önnön démonait - és képesnek tartom rá - akkor nem biztos hogy szerencsés beleavatkoznom a dologba. Eli bármennyire is gyerekesen viselkedő vámpír, nem gyermek jócskán meghaladta az ifjaknak korban, tapasztalt eleget ahhoz hogy tudja mi a helyes vagy helytelen. Látom, hogy próbálkozik ezért is enyhülök meg és adok rendes - nem pedig rövid tőmondatos - választ neki. Látszik rajta, hogy nem pont ezt várta, de sajnos nem szolgálhatok mással jelenleg számára.

Ahogy London külvárosába érkezünk kezd igazán élesedni a helyzet, ugyanis itt már tömegével vannak emberek a hajnali óra ellenére is. A szolgák mint szorgos kis hangyák hada sietnek dolgukra, beszerezni a napi betevőhöz szükséges alapanyagokat, hogy mire a házak urai és úrnői felébrednek már minden jóval megrakodva fogadhassák őket. Ez egy kritikus pont, ennyi ember szapora szívverése komoly kísérték most Elisabethnek. Így készen állok, hogy megtegyem amit meg kell, s mikor Eli arca is eltorzul az éhségtől és keze a kilincsre siklik fagyasztom bele önnön mozdulatába. Igen, a képességem használtam rajta, de csakis az ő érdekében.
- Eszedbe se jusson lányom! - Dörrenek rá, mire már Erin is odakapja a fejét mi folyik már mellette. Óvatosan fejti le Elisabeth ujjait a kilincsről, hogy aztán a látszólag mozdulatlan görcsbe rándult testet az ölébe vonja. Erinnek sosem volt gyereke és most már nem is lehet többé sosem. Bár sosem tapasztalhatta meg a szülés és az anyaság csodáját, Elit mindig is saját gyermekeként nevelte velem egyetemben. Most is úgy bánik vele, oly óvón vonja ölébe s csitítgatja a lányt, mintha valóban a tulajdon lányát ölelné magához.

Én mindeközben azonban nem ereszthetem tekintetemmel el nehogy megmozdulhasson újra. Mikor megérkezünk a ház elé, akkor is így van még. Először én szállok ki, ügyelve arra hogy végig tartsam a szemkontaktust a lányommal és úgy veszem őt óvatosan a karjaimba és indulok meg vele a házba. A megdöbbent kocsist Erinre bízom, ő majd elintézi. Odabent mostanra már mindent előkészített nekünk Godrik és Nora, így nem húzom azzal az időt hogy a szalonba menjek vagy megszabaduljak a kabátomtól, egyenesen a pincébe viszem a karjaimban lévő megbéklyózott gyermeket. Odabent minden fénymentes, elsötétítették nehogy az ártó nap fénye bejuthasson és kárt tegyen abban, akit odazárnak a vámpírok közül. Mert ez lesz a gyógykezelés ideje alatt Eli új otthona. Egy szerény ágy van a helyiség egyik sarkában a többiben feltornyozva hordók és minden olyasmi amiket az emberek a pincékben tartani szoktak. Óvatosan teszem le az ágyra, hogy aztán a szoknyáját feltűrjem és szabaddá tegyem a lábát. A bokáját ragadom meg, s összeszorított foggal helyezem fel rá az ezüstből készült láncot, mely végén súlyos golyóbis pihen akár a raboknak, hogy ne szökhessenek. A lánc belülről kipárnázott, így Elisabeth lábát nem fogja marni vagy égetni az ezüst. Ám amint megpróbálja lehámozni magáról, igen kellemetlen élménnyel lesz gazdagabb.


Megkönnyebbülve nyögök fel, mikor már a lábára csatoltam a súlyos nehezéket és többé nem égeti bőrömet az ezüst. Mostanra már megszűnt erőm működni a lány testét nem köti többé gúzsba semmi, ám a lábán már ott az új ékszere melyet mostantól viselnie kell egy jó ideig.
- Ne haragudj älskling*, de a saját érdekedben tettem. Mindjárt hozok valakit aki csillapítani fogja a szenvedésed és megetet. - Ígérem, s ha hagyja kezem külső - az ezüsttől meg nem égett - oldalával megcirógatom a lány arcát, izzadt és csapzott haját félresöpörve onnan. Lassan állok fel, úgy érzem évezredeket öregedtem azalatt hogy megérkeztünk a pincébe. Pedig ez még csak a gyógyulás útjára lépés kezdete és messze vagyunk a végétől. Komótos, lassú léptekkel indulok meg és megyek fel a lépcsőn, ám az ajtóból még visszafordulok egy pillanatra mielőtt rázárom az ajtót és elindulok megkeresni a Godricékat, mielőtt visszatérnék a beígért vacsorául szolgáló, mit sem sejtő szolgálólánnyal.


*ÄLSKLING: Jelentése "drágám/édesem/stb." óskandinávul illetve svéd nyelven. Kedveskedő becézése a szeretett személynek legyen nő vagy férfi az illető.


avatar
III. Mestervámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Vörös Erik, a viking
Gif vagy kép :
Play-by : Alexander Skarsgård
Vonal1 :
Faj : vámpír
Posztok : 37
Kor : 1063
Lakhely : mikor mi (folyton mozgásban van)
Rang : III. Mestervámpír
User neve : Kriszti
Vonal2 :
Családi állapot : voltam már minden
Különleges képesség : Általános vámpírképességek, egyedi képesség: Molekuláris manipuláció (fagysztás+robbantás)
Foglalkozás : testőr, zsoldos, orvgyilkos, mikor mire van szükséged
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Hol volt hol nem volt egy őrült nőszemély...   Hétf. Márc. 02, 2015 3:45 pm


My daddy, my love, my teacher...
"A fájdalom, a veszteség és végül az elhagyatottság külön-külön is kegyetlen hajcsárok, együtt pedig csaknem elviselhetetlen pusztítóvá válnak."
1794 tele

Ez a hülye út maga volt a pokol. Pont ilyen lehet a pokolban, igen. Mardos az éhség, a teremtőm meg nem szól hozzám. A csend fullasztóan nyomasztó, ami közénk telepszik. Én meg küzdök azzal, hogy ne próbáljam meg megenni a bakót fent... Behunyom a szemeimet és hátra döntöm a fejemet, arra koncentrálva, hogy ne tegyek semmi meggondolatlant. Erik amúgy is megállítana, de azt hiszem van, mint szégyellnem előtte nem kéne még több lehetőséget adnom, hogy csalódjon. Nem igaz? Persze nem én vagyok a legjobb gyermeke, azt hiszem, hogy ezt kijelenthetjük. De emiatt most tényleg ég a pofám. Mert én magam vagyok a megtestesült önuralom mindig is az voltam. Mármint szeretek játszani, és igen szeretek szexelni és bujálkodni, mindent ami szórakozás. De mindig én döntöttem el eddig, hogy milyen mértékben merülök el a mocsokba, hogy milyen ritmusban szórakozom, és mikor hagyom abba. Minden a saját döntésem volt, amíg nem találkoztam újra Mikhaillal, az egyetlen ember aki képes teljesen elvenni az eszemet...
Aztán bejutunk Londonba és szépen lassan elragadnak a szagok, pontosabban egy szag, mert a többi egyáltalán nem étvágygerjesztő. Megfeszülök, és ki is szúrom potenciális áldozatomat, egy fiatal lányt aki iszonyatosan étvágygerjesztőnek látszik...
Ha nem használná rajtam az erejét, a hangjában felcsendülő élre, akkor is megmerevednék. Így viszont nincs is más választásom, a fagy csípős érzése a végtagjaimba mar, és teljesen megdermeszt. Pillantásom rá siklik, ahogyan Erin az ölébe von. Szemeimbe visszaköltözik az értelem, és mit ne mondjak nem esik túl jól, hogy annak ellenére, hogy ezt nyilván pontosan látja, nem enged el. Hallgatok rá, tudhatná... legalábbis hellyel-közzel , főként akkor ha jelen is van. Szóval nem kéne aggódnia, mert hatással van rám. Hogy is ne lenne? Hálás vagyok neki amiért annak idején megmentett, tisztelem azért amilyen, és mert a teremtőm. Kész, ez nem fog megváltozni akkor sem ha éppen nem vagyok a toppon ami az önmegtartóztatást illeti.
A karjába vesz, s pár pillanat múlva már lent is találom magam egy pincébe, mire önkéntelenül is összerándul a gyomrom. Utálom az ilyen csúnya és büdös helyeket. Én a szép, tiszt, és elegáns helyekhez vagyok szokva, a stílusos berendezésekhez és nem pedig hordókhoz. Ettől függetlenül megkönnyebbülök, amikor a hatalma végre elenged, kinyújtóztatom a végtagjaimat, így önkéntelenül is ráeszmélve arra, hogy úgy nézek ki, mint egy elfogott kalóz... Nyaff... Ez aztán tényleg iszonyatosan megalázó. Legalább valami falhoz láncolna vagy valami, és nem egy hatalmas golyót erősítene a bokámra, ez tényleg szörnyű. Kétségbeesett pillantást vetek rá, hát tényleg komolyan gondolja, ezt a béklyós-pincés témát. Nem szólalok meg, mert félek, hogy egy valami olyasmi csúszna ki a számon amit magam is megbánok. Talán egy picit haragszom rá... Mert ...nos jó számítottam rá, hogy gáz lesz ez az egész. De... azért olyan sok okot még nem adtam neki, hogy ennyire ne bízzon bennem. Vagy igen?
Követem a pillantásommal és úgy nézhetek ki, mint egy kivert kutya. Kéne egy tükör, fürdő és új ruha, hogy legalább a külsőm ne erősítsen rá erre az érzésre.
És végleg becsukódik az ajtó. Eldőlök az ágyon...És csak a fejemet forgatva nézek körül, most komolyan itt akar tartani? És még is meddig? Hoz valakit aki megetet... na ja, és még is miből gondolja, hogy nem fogom széttépni? Esküszöm úgy érzem magam, mint egy kölyök. Igen, akkor kellett utoljára akkor tartanom, hogy széttépek valakit Marcus szeme láttára, amikor átváltoztatott. Na az még egy kemény időszak volt...Felfogni, hogy vámpírok léteznek. Emlékszem majd meg őrültem azt hajtogatva, hogy így most már tényleg a pokolra fogok jutni, az ördög teremtményeként. Hiszen aki mások vérét issza nem lehet, csak az ördög teremtménye. Azóta már annyira nem érdekel a dolog... Felülök, ahogyan hallom, hogy ismét nyílik az ajtó. Itt leszek egyedül, teljesen egyedül arra várva, hogy mikor toppan be valaki? Nem vagyok egy magányos típus, én azaz ember vagyok aki szeret beszélgetni, szórakozni, társasági életet élni. Nem szeretem az egyedüllétet, most még is úgy tűnik, hogy erre fognak ítélni.




by Nadiya

avatar
II. Civil vámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : sexybitch
Gif vagy kép :
Play-by : Taylor Swift
Vonal1 :
Faj : vámpír
Posztok : 250
Kor : 460
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : Hát...házas... :roll:
Különleges képesség : Érzelem és elme manipuláció
Foglalkozás : Danse Macabre Club üzletvezető Jericho alkalmazásában
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Hol volt hol nem volt egy őrült nőszemély...   Csüt. Ápr. 30, 2015 2:58 pm


Erik & Eli


S zándékosan nem szóltam Elisabeth-hez. No nem azért, mert haragudnék rá. Nem, rá egyáltalán nem haragszom; ellenben arra a szemétre, aki erre rávette?! Puszta kézzel tudnám összeroppantani minden csontját, hogy aztán élvezettel nézzem végig amint lassan minden végtagját atomjaira robbantom egyesével... hogy végül a feje maradjon utolsónak ami elválik a torzójától. Szóval nem, más okból kifolyólag nem kezdeményeztem gyermekemmel beszélgetést. Egyrészt össze akartam szedni a gondolataimat, ugyanis ami ezután fog történni csak is Odin tudja mennyi ideig fog eltartani. Tehát számot kellett vetnem magamban, hogy miféle eszközökre lesz szükségünk és leginkább kikben bízhatom meg a halandók közül. Persze muszáj lesz módosítani majd mindegyik elméjét, hogy ne akadékoskodjanak feleslegesen vagy tartsák a szájukat ha olyat látnak ami nincs ínyükre. De ezek mind apróságok ahhoz képest, amit a lányomnak kell kiállnia, míg megtisztul ettől a fertőtől teljesen. Már, ha ez lehetséges egyáltalán.

Amikor én magam voltam hasonló helyzetben és Godric, a teremtőm és mesterem próbált jobb belátásra bírni én hosszú éveken át szenvedtem, míg legyőztem magamban mindazt a késztetést, ami arra sarkallt hogy a halandókat szárazra szívjam egytől egyig és gyilkoljak pusztán a vér mámora miatt, a gyilkolás öröméért. Olyan voltam, mint aki kiválasztottak vérétől mámoros; tudatom nem volt tiszta és csakis a csillapíthatatlan éhséget éreztem. Fájt még levegőt is vennem, mert az illatok az orromba tódultak. Szóval pontosan tudom, hogy Elisabeth is ugyanezt érezheti és nem ingerelném feleslegesen. Addig jó, míg kibírja Londonig utána már kifelé fog haladni ebből. Meg kell harcolnia a saját harcát, önmagával, a mardosó éhséggel. Ez most komoly vízválasztó az életében. Megmarad és felülemelkedik ezen, bizonyítva hogy érdemes volt az öröklétre vagy épp ellenkezőleg, elbukik és megadja magát a vérszomjnak mely már el-elborítja elméjét az emberek közelében.

Nem nézek rá, de csak azért nem hogy ne érezze magát feszélyezve attól, hogy bámulom. Így is látom a szemem sarkából, a látásom holtteréről s amint meggondolatlanságra ragadtatná el magát akár csak a kilincsre tenné a kezét közbe tudok avatkozni. Éltem éppen eleget ahhoz már, hogy tökéletesen uraljam a képességemet. Atyai szívem majd megszakad belé, hogy a máskor megtestesült, két lábon járó önuralomként leírható lányom mivé lett. Hogy csalódtam-e benne? Az nem kifejezés. Sokszor és sokat, de mindet megbocsátottam neki. Azonban most ezt egy kis időbe fog telleni, amíg megemésztem. A viking neveltetésem azt mondatja velem, hogy az én hibám amiért nem vasszigorral fogtam már a kezdetektől fogva. Hogy túlságosan is elkényeztettem, mindent ráhagytam és igyekeztem megadni számára mindazt mi tőlem telhető: mind útmutatás, mint jólét, mind szerető családi háttér formájában. És talán valóban itt rontottam el, egy elkényeztetett kis vámpír hercegkisasszonyt faragtam belőle ezáltal.

Talán ezért jutott ide, mert nem volt gátja igazán sosem. És az egyetlent, akire tényleg hallgatott míg nem voltam mellette; nos őt is megölte, puszta játékból. Mert unatkozott és szórakozásra vágyott. Nem mondom, hogy sosem tettem ilyesmit. Még Rómában, nem sokkal azután hogy Godric-kal megérkeztünk néhai hazájába történt meg a dolog és nem mondhatnám, hogy így visszatekintve büszke vagyok arra aki akkoriban voltam. Én is végigmentem a vérmámor okozta őrjöngés útján, majd a gyötrelmeken, hogy újra önmagamra találhassak nemzőm óvó tekintetétől vezérelve. Szóval nem magával a vérszomjával van bajom, hanem hogy egyszerűen nem értem, hogy miként tudta így elvenni az eszét egy férfi és hová tűnt belőle az én okos, megfontolt lányom aki bár ki tud rúgni a hámból mindig megáll a határvonalnál mielőtt valami végzeteset követne el. Ha pedig haragosai akadtak, nos ott voltam én neki és elrendeztem mindent. Ahogy mindig is tettem és talán tenni is fogom a jövőben is, ha róla van szó.

Persze hazudnék, ha azt mondanám nem számítottam rá London túl sok lesz neki. Jelenleg gyengécske lábakon álló önuralmát felmorzsolta a lüktető város, az embertömegben pulzáló véráradat. Így egy pillanat alatt cselekszem, megfagyasztva tulajdon gyermekemet aki így a kilincset markolja megmerevedve. Testének molekulái felett átveszem az uralmat és az idő egy pillanatába fagyasztom, oly mértékben lelassítom a mozgását. Hagyom Erint had tegye amit kell, ez most olyan anya-lánya pillanat kettejüknek amit részben sosem érthetek meg azt hiszem és meg sem tapasztalhatom férfiként sem. Én pusztán őrzőként funkcionálok, szigorú atyaként jelenleg aki a lánya érdekeit szem előtt tartva cselekszik, annak szabad akarata ellen. Tudom jól, ha most elereszteném eltűnne a hajnali forgatagban és meg sem állna addig, míg egy sötét, kietlen sikátorban szárazra nem szívna valakit hogy aztán újabb és újabb áldozat után kutasson míg úgy nem érzi túlcsordul a vértől. Viszont ezt nem hagyhatom, hisz leleplezné saját magát, a fajunkat a halandók előtt és a halálos ítéletét írná alá valamennyiünknek.

Miután mindent elrendeztem a pincében vele az egyik szolgálót intem magamhoz, akiből előbb én iszom egy keveset és gyógyítom be az ezüstláncok okozta sebeimet a kezeimen; majd lekísérem egy tálca étel társaságában a lányomhoz. Elisabeth ágya mellett egy kis szekrény áll, melyre rákerül a tálca amin gyümölcsök, sajt és némi bor is található egy karéj kenyérszelet társaságában. Margareth a szolgáló először megrémül, de vállain pihennek immáron kezeim nem szökhet sehová sem a pincéből. Közben kívülről ránk zárják az ajtót, ami belülről szintén ezüstözött, így komoly fájdalmat képes okozni annak a vámpírnak aki ki próbál törni innen.
- Nyugtasd meg, hogy ne féljen. Nyugtasd meg, hogy nem esik bántódása. Aztán ehetsz Elisabeth. - Duruzsolom, gyengéd hangon lányomnak. Addig nem fog kapni enni, míg rémülten ver a szíve a vacsorájának. Most, hogy a vérszomj uralkodik rajta nem lenne képes megállni nyugodtan és akár meg is ölné. Muszáj lesz minden egyes étkezésénél valakinek vele lenni. Valakinek, aki felügyeli és megálljt parancsol számára, mielőtt túl messzire menne.


avatar
III. Mestervámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Vörös Erik, a viking
Gif vagy kép :
Play-by : Alexander Skarsgård
Vonal1 :
Faj : vámpír
Posztok : 37
Kor : 1063
Lakhely : mikor mi (folyton mozgásban van)
Rang : III. Mestervámpír
User neve : Kriszti
Vonal2 :
Családi állapot : voltam már minden
Különleges képesség : Általános vámpírképességek, egyedi képesség: Molekuláris manipuláció (fagysztás+robbantás)
Foglalkozás : testőr, zsoldos, orvgyilkos, mikor mire van szükséged
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Hol volt hol nem volt egy őrült nőszemély...   Hétf. Május 11, 2015 10:00 pm


My daddy, my love, my teacher...
"A fájdalom, a veszteség és végül az elhagyatottság külön-külön is kegyetlen hajcsárok, együtt pedig csaknem elviselhetetlen pusztítóvá válnak."
1794 tele

Olyan volt ez az egész, mintha egy átkozott rémálomba csöppentem volna. A teremtőm hallgatásba burkolózott, talán mert szüksége volt arra, hogy a gondolataiba merüljön vagy éppen mert haragudott rám. Fogalmam sincsen, de nem akartam rákérdezni, ugyanis féltem a választól. Nem ez lett volna az első, ahogyan az utolsó sem, hogy az idegeire mentem, hajlamos vagyok rá, de azt hiszem ez most más. Ez most egy sokkal kényesebb helyzet. Mert hát már volt rá példa, hogy ki kellett húznia a seggemet a slamasztikából, de nagy általánosságban azért én magam is tudtam, hogy mit kezdjek a dolgokkal. Ha meg nem akkor meg a háta mögé bújtam és élveztem a látványt, ahogyan értem és csak is értem, néhány vámpírt vagy embert, vadászt vagy bármilyen másik lényt megszabadít földi életétől. De most egyszerűen tanácstalannak éreztem magam. Képtelen vagyok ellenállni a vér csábításának és ez a felállás még nekem is iszonyatosan új. Mert, hogy eddig nem is kellett. Mikhail mellett erre semmi szükség sem volt. Sőt! Éppen ezért nem is próbáltam, persze sejtettem már ennek előtt is, hogy nem minden van rendben. De Margareth halálával ez az egész nyilvánvalóvá vált. Szóval gondjaim vannak az önkontrollal, pont nekem ki mindig pontosan tudja, hogy hol a határ, hogy hol állhat meg és meddig szabad feszítenie a húrt. Tökéletesen tudtam eddig uralni önmagamat, függetlenül attól, hogy néha tudatlanságból átesek a ló túl oldalára, de ez általánosságban tényleg csak abból ered, hogy nem vagyok tisztában valamivel. Ezt azonban most más. Ahogyan Erin karjaiban zötykölődöm végig a maradék, rövid kis utat, agyamban feldereng, hogy tán nem véletlen ez az egész. Itt volt az ideje egy nagyobb fejre esésnek, és azt hiszem, hogy most ha ezen túl jutok, egy jó ideig Erik mellett maradok. A közelében, mert szükségem van rá. Mindig is szükségem volt, ez nem kérdés, de azt hiszem, hogy most jobban, mint előtte valaha. Mondjuk abban sem vagyok biztos, hogy elengedne maga mellől, míg meg nem győződik arról, hogy rendbe szedett.
Lemegyünk a pincébe, és itt végre elenged. Legalábbis az erejével, amúgy egy nehéz fémláncot kapok, golyóval a végén. Remek. És magamra hagy. A kétségbe esés az enyhe kifejezés arra, amit jelenleg érzek. Nem számolt be arról, hogy mi következik most, pedig nyugodtabb lennék ha tudnám. Hallom a város zaját, érzem a szagokat, melyek beszüremlenek a levegőről, de van egy olyan sejtésem, hogy egy halandó fül bizony idelent semmit sem hallana.
Az ágy egyik sarkába húzódok és megtámasztom a fejem, igyekszem megnyugtatni magamat. Mondjuk ez az egész csak egy pokoli rémálomnak tűnik, alsó ruhában, egy pincébe zárva, körülvéve mindenhol ezüsttel.
Felhúzom a térdeimet, és ráhajtom a fejemet, habár nincs szükségem levegőre, még is nagyot sóhajtok. Mardos az éhség, és pontosan tudom, hogy ez ennél csak rosszabb lesz. És akkor meghallom a léptek zaját, felkapom a fejemet, ahogyan az ajtó kinyílik, a halandó szaga azonnal beáramlik a légnyomás változással. Ami egy halandónak csak simán friss levegő, a dohos pince szaga után, az nekem bizony inkább ínycsiklandozó, evésre csábító illat felhő. Az ajtó becsukódik én meg észre sem veszem, egy rezzenésnyi pillanatra sem veszem le a pillantásomat az "áldozatomról."
Fel sem tűnik, hogy egész testem megfeszül, egészen addig míg Marcus meg nem szólal. Olyan szuggesztíven tudja kimondani a nevemet... Nem veszek levegőt, hogy ne kínozzon a lány vérének, és testének édeskés illata, megerőszakolom magam annyira, hogy hátra dőljek, és ne pedig előre feszüljek akár csak egy ragadozó. Habár levegőt nem veszek, zakatoló szíve, csábító tamtamként visszhangzik a fülemben. Behunyom a szemeimet, hogy meggátoljam a kitörni készülő testemet.
-Még is miért nem nyugtatod meg te?- Kérdem epésen, és szinte már flegma hangsúlyba. De ezen senki se csodálkozzon, nem akarom megnyugtatni. Na nem mintha a hazugság valaha gondot okozott volna a számomra, de tudom, hogy bántódása fog esni. Minden zsigeremben érzem az ölési vágyat...
-Tudjuk jól mind a ketten, hogy nagyon nagy az esélye, hogy ez nem igaz.- Mármint, hogy nem esik bántódása. Mert jelenleg legszívesebben kitépném a torkát a helyéről, és ebben egy dolog akadályoz meg, a mögötte álló, és vállát érintő férfi. Na meg a távolság ami jelenleg közöttünk van. Semmi több... Szóval, ha a közelembe kerül, könnyen lehet, hogy még ez sem fog meggátolni. Nem is az éhség ami a legrosszabb, hiszen mielőtt eljöttünk egy egész falut mészároltam le, hanem sokkal inkább az ölési vágy. Nem is igazán az érdekel, hogy szárazra szívjam sem mint, hogy egy könnyed mozdulattal feltépjem a torkát...Persze nem vagyok bolond ezt a mesterem orrára kötni...




by Nadiya

avatar
II. Civil vámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : sexybitch
Gif vagy kép :
Play-by : Taylor Swift
Vonal1 :
Faj : vámpír
Posztok : 250
Kor : 460
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : Hát...házas... :roll:
Különleges képesség : Érzelem és elme manipuláció
Foglalkozás : Danse Macabre Club üzletvezető Jericho alkalmazásában
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Hol volt hol nem volt egy őrült nőszemély...   



Sponsored content
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down
 
Hol volt hol nem volt egy őrült nőszemély...
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Határszigetek
» Ayabito Kenzan
» Smaragd Park
» Mondd azt, hogy igaz volt minden - Soan & Mia
» »Reszkessetek betörők!«

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Other times
Alternatív játékhelyszínek, hogy a fantáziád szárnyalhasson
 :: Visszatekintés
-