Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 Rhys and Olga

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Tárgy: Re: Rhys and Olga    Szer. Nov. 12, 2014 6:45 am



Olga & Rhys



Nem tartom egy rakás szerencsétlenségnek. Még akkor sem, ha a csók után elég érdekesen viselkedett. Biztos izgult és azért bukott ki belőle az a reakció... bár nem értem miért izgult volna. Múltkor sokkal kínosabb helyzetet teremtettünk, ez meg olyan átlagos volt. Ennek ellenére azon az estén meg érdekes módon beleszállt a bátorság, annyira, hogy még engem is kínzott. Amit természetesen majd visszakap, de még nem tudom hogy. Arra még alszok egyet kettőt, aztán kitalálok valamit.
Olga viszont nem hagyott túl sok időt arra, hogy egyáltalán az előbbi akcióján törjem a fejemet, mert már jött a következő, amit még annyira sem tudtam magamnak megmagyarázni. Úgyhogy gondolom látszott a tekintetemben a zavartság, amikor a lány félve nekem tolatott. Nem értettem még először, hogy mi vagy éppen ki váltotta ki ezt belőle, még akkor sem, amikor beleszagoltam a levegőbe. Legelőször vámpír szagot kerestem, vagyis inkább vámpír bűzt, mert általában őket a legtöbb farkas utálja vagy szimplán fél tőlük. Hát én igaziból csak egyet utálok, de azt nagyon. És szét fogom tépni, nem érdekel milyen következményei lesznek ennek rám nézve.
-Micsoda? -kérdeztem meghökkenten amint Olga kijelentette, hogy az apja szagát érzi. Úgy látom megint nem lesz nyugis esténk...
Muszáj mindennek és mindenkinek keresztbe húznia a számításaimat? Miért nem érezhetem jól magam csak egy kibaszott este erejéig? Csak egyet kértem, ezt az egyet, de úgy látszik nagy kérés. Mindegy, azért próbáltam rejtegetni, hogy kezdett bennem felmenni a pumpa. Átfogtam Olgát, hogy érezze a biztonságot, mert ameddig én itt vagyok, addig nem nyúl hozzá senki... hacsak nem akarja, hogy rajta gyakoroljam a nyak kitörését.
-Nyugodj meg, vigyázok rád. Ameddig a közelemben vagy biztos nem fog hozzád nyúlni -öleltem át, mivel láthatóan erre volt szüksége. Még a homlokánál is megpusziltam a hitelesség kedvéért. Akartam, hogy érezze: minden rendben lesz. Az garantáltan gerinc nélkül fog „hazamenni”, aki még egyszer el meri baszni az esténket... gondoskodom róla.
Mikor Olga elhúzódott a tekintetét kerestem. Teljesen eltűnt belőle az a csillogás, amit eddig láttam benne. Mintha egy pillanat alatt összerombolták volna az eddig felépített világát... mondjuk meg is értem. Gondolom mennyire utálhatja az apját, aki egyébként nem értem miért nem ül még börtönben.
-Jó, de siess vissza -engedtem útjára a lányt, bár miután kimondtam ezt a mondatot, legalább olyan érzés fogott el, mintha most küldeném a halálba. Pont ezért kissé feszülten néztem utána. -Olga! -szólítottam, de utána rögtön meggondoltam magam. Ennyire nem lehetek paranoiás. -Csak... menj -hátráltam ki a terem széléig, ahol nekidőltem az egyik radiátornak. Az embereket fürkésztem, a gondtalanul táncolókat, a zenére koncentráltam és próbáltam elfojtani azt a bizonyos hatodik érzéket. Ez körülbelül egy percig még jól is ment, majd feladtam... futólépésbe a női mosdók felé vettem az irányt, a táncolók körül szlalomozva, akiket néha sikerült meglöknöm és nem egyszer kinyilvánították a nem tetszésüket. Miután kettészeltem a termet, lelassítottam és próbáltam az összes háttérzajt kizárni. Csak a lány ismerős hangját kerestem, egész addig, míg beértem a mosdókhoz vezető hosszú fehér folyosóra. Még itt is nagyon füleltem, hogy meghalljam, amit kell, mert valamiért azt éreztem, hogy nagy gebasz van. Lélegzetvisszafojtva vártam, míg meg nem hallottam a zene dübörgése mellett az üvegek eltörését. A hang a nem sokkal mellettem lévő ajtó mögül jött így benyitottam lendületesen. Még az sem érdekelt, ha esetleg tényleg csak szimpla paranoia az egész és valójában mondjuk egy szerelmespár van odabent. „Akkor így jártak” alapon kezeltem az egészet.
Azonban sajnos nem tévedtem -bár tévedtem volna-, a szilánkok között fekvő Olga előtt egy méretes, dagadt pasas állt, akit azon nyomban felismertem. Még évekkel ezelőtt, amikor Nelson halála miatt erős hangulatingadozásaim voltak, ezért nekimentem ennek az embernek az erdőben. Fogalmam sincs mit keresett ott, de olyan szinten dühös voltam magamra, hogy ezt rajta vezettem le. És ezek szerint miattam változott át, mert erős farkas szagot árasztott magából. A harapás ajándék. És ezt az ajándékot az életével együtt el fogom venni tőle.
-Rohadék! Most döglesz meg! -kiáltottam neki és mint egy felbőszített bika, nekiszaladtam olyan erővel, hogy akár megpróbált ellenállni akár nem, a földön kötött ki. Annyira felment bennem a pumpa, hogy egyértelműen vérre ment a harc. Vagy ő döglik meg... vagy ő döglik meg. Ha nem jöttem volna Olga után, az a szemét megerőszakolja! Ezt k*rvára nem hagyhattam büntetlenül. Míg ő felállt a földről, felkaptam az előttem heverő méretes üvegdarabot és miután dühből nekilöktem a pasast a legközelebbi kitámasztott raklapnak, megkíséreltem a nyakába állítani a szilánkot. -Megkeserítetted a lány életét, itt az ideje, hogy valaki megkeserítse a tiedet is.


▲ music ▲ 730 ▲ made by

avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Play-by : Nolan Funk
Vonal1 :
Faj : vérfarkas
Posztok : 82
Kor : 22 év
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Foglalkozás : felszolgáló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga    Szer. Nov. 12, 2014 5:31 pm

Rhys and Olga




Legszívesebben kitépném a hajamat mind egy szálig. Mi a fenéért kell nekem minden szép, kedves és jó pillanatomat elrontani? Miért kell kötelet húzni az idegeimmel? Miért nem lehet elfogadni, hogy létezek a Földön, hogy én is élni akarok, vagyok és létezek. És nem zavarok semmit és senkit. Miért pont én kellek neki még ma is?
Ezer meg ezer kérdés amire soha nem fogok választ kapni. Ott voltam neki oroszban, azt csinált velem amit akart, nem tudtam megvédeni magam. Most viszont gyakorlatilag egy egész falka van mögöttem, akik képesek bármikor megvédeni, így tényleg nem értem, hogy mit kekeckedik. Egyszer úgyis ki lesz nyírva.
Kérdésére nem adok újabb választ, hisz tudom, hogy jól értette, csak a meghökkenés és az értetlenség az ami ezt előcsalta belőle. Én magam is ilyen vagyok. Értem amit a másik mond, de meglepetésemben mégis visszakérdezek.
- Nem akarlak téged is belekeverni ebbe - súgom miközben megérzem ajkainak érintését a homlokomon. És tényleg nem akarom, hogy bármi baja történjen, hisz nem tudom felmérni kettejük közötti erőkülönbségeket. Annyi biztos, hogy Rhys jobb kondiban van, hisz apám közismert "díjbirkózó" no nem az izmosabb fajtából... olyan mint egy hegyomlás amiről leborítottak két tonnányi disznózsírt. Nem épp bizalomgerjesztő. Attól rosszul vagyok, ha rá gondolok.
- Sietek - biztosítom, s ekkor még sejteni sincs lehetőségem, hogy talán most lesz annyi és nem fogom tudni betartani az ígéretemet, miszerint sietni fogok. Pedig komolyan megtenném, de mikor megérzem a tömpe ujjakban végződő erős, szinte vas markokat, gondolni se tudok arra, hogy ma még kikerülök a csávából.
És, hogy mi is kezdődik el a raktár szobában? Természetes módon a dulakodás ami mindig is. Mindig ellen akartam állni neki, mindig undorodtam tőle és soha nem akartam, hogy akár egy ujjal is hozzám érjen. Most pedig újra és újra megteszi. Hol a tömpe ujjak, hol a húsos tenyere, hol pedig az arca ér hozzám amit nem tudok elviselni és mihamarabb igyekszek elkerülni őt. Ennek eredménye, hogy jó néhány szál hajam a kezében marad, majd védekezésként a magam elé nyújtott kezek mindent levernek az asztalról.
Tisztán érzem a saját félelmem és dühöm szagát, valamint mellette valami ismerőset, mely egyre közeledik.
Csak akkor jövök rá arra, hogy mi is az, illetve ki is az, mikor a vaskos kéz elengedi a bokámat, s meghallom Rhys pimaszul dühös hangját amit egy hangos csattanás, tompa puffanás és hörgés követ.
Sós könnyek hagyják el a szemeimet ahogy elkezdek feltápászkodni, és kénytelen vagyok vetni egy pillantást szépen elintézett tagjaimra. Karomba több helyre is apró üvegszilánkok fúródtak, melyek miatt egy ideig még biztos nem fog begyógyulni a seb. Akkor pedig főleg nem, ha nem kezdem el kibányászni őket. Az már más kérdés, hogy a vértől valamint az italok keveredésétől alig látom a törmelékeket a kezemben, az pedig megint más, hogy látom a felbőszült Rhyst és az apámat is, aki egyre inkább kezd vörös árnyalatba váltani.
- Te?... - hagyja el a száját szinte undorodva, miközben szemei vadul megvillannak s az eddig a teste mellett tartott keze most vadul rándulnak görcsbe, hogy aztán hosszú, éles karmok jelenjenek meg rajta.
- Ne csináld!
Illetve ezeknek a szavaknak kellene kijönnie a számon, de nem megy. Helyette remegve kapaszkodok bele az asztalba, hogy annak segítségével tudjak felállni, ám a cipőm nem egyszer megcsúszik az immáron vér, pezsgő és még valamilyen italnak keveredésében. Nagy nehézségek árán viszont sikerül magamra találnom.
- Hagyd őt békén! - rivallok az apámra, ki egy pillanatra felém les - csak őt ne vedd el tőlem, könyörögve kérlek - hangom szánalmasan kétségbeesett, és annak ellenére magas és éles, hogy alapjáraton nagyon lágy tónusú.
- Előbb kellett volna gondolkoznod, babám... - ezzel már indítja is az éles karmokba végződő kezét Rhys felé, én pedig hangos sikítást hallatva kapom a szemem elé kezeimet, miközben igyekszek elég jól megvetni lábaimat arra az esetre, ha netán megakarnák adni magukat.
Ez esetben tényleg csak a fiú gyorsaságán múlik minden.
Én pedig kétségbeesetten szavalok el jó néhány imát annak ellenére is, hogy baromira nem vagyok vallásos és valószínűleg soha nem is leszek.
Istenem, csak őt ne!

avatar
II. Seattle-i Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Jégkirálynő
Gif vagy kép :
Play-by : Blanca Suarez
Vonal1 :
Faj : Vérfarkas
Posztok : 76
Kor : 22

Lakhely : Seattle
Rang : Falkatag
User neve : N.
Vonal2 :
Családi állapot : Hajadon
Különleges képesség : Jó fegyverforgató vagyok.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga    Csüt. Nov. 13, 2014 5:49 am



Olga & Rhys



Az, hogy mit akar és mit nem, az nem sokat számít ilyen helyzetekben. Mert ha kéne, akkor bármikor nekimennék az apjának, még akkor is, ha az mondjuk időközben alfa lett. Mert aki elrontja az esténket, annak kihúzom a gerincét és azzal verem el. Rangtól függetlenül. Igaziból egyébként az alfák sem sokkal erősebbek, maximum gyakorlott harcosok, de sokkal könnyebb ellenfelek mint egy vámpír, úgyhogy félelem nélkül nekimennék egynek, ha arról lenne szó. De azt mondjuk elég nehéz elképzelni, hogy az apja ilyen beteg elmével ilyen helyet foglaljon el vérfarkasként... már ha egyáltalán farkas. Mert még ezt sem tudtam biztosan.
Mindenesetre valamiért nagyon nehezemre esett elengedni a mosdók felé Olgát. Nem tudtam volna megmondani pontosan miért... illetve értelmes magyarázattal nem. Mert ez csak egy megérzés volt, olyan mint mikor tudod, hogy valami történni fog és annak nagyon nem fogsz örülni. Ennek ellenére kénytelen voltam útjára engedni, nagyon hülyén nézett volna ki, ha ilyen indokkal elkísérem. Még a végén azt hinné bekattantam.
Pedig abszolút nem volt alaptalan a gyanúm. Idegességemben ugyanis elindultam utána és ahogy sejtettem, nem a mosdóban volt, hanem egy az melletti valami raktárhelyiségben, ami nem tudom miért nem volt bezárva. Ráadásul olyan helyzetben találtam rá a lányra, ahogyan semelyik épelméjű sem szeretné meglátni azt, akit randira hívott. Körülötte minden tiszta vér volt, ami nyilván tőle származott. Üvegszilánkok, amik a bőrét vágták. Plusz egy dagadt seggfej akarta megerőszakolni. Ezen még súlyosbított az, hogy arról a dagadt seggfejről volt szó, akit én anno valószínűleg átváltoztattam szimpla hangulatingadozásból. Tehát tulajdonképpen én tehetek erről az egészről... mert ha nem lenne az az ürge vérfarkas, akkor bőven elég lenne kilöknöm az ablakon... ezt pedig Olga is lazán megtudná csinálni. Következtetés: megint én basztam el. Ezt pedig sürgősen rendbe kellett hoznom, úgyhogy egyértelműen gondolkodás nélkül nekimentem a pöcsfejnek. Néhány pillanat alatt már kimondhatatlanul erős késztetést éreztem rá, hogy megöljem.
-A következő néhány percben k*rvára meg fogod bánni, hogy hozzáértél -fenyegettem morogva, miközben továbbra is azon voltam, hogy a raklapnak nyomva tartsam és próbáljam beleállítani az üvegszilánkot. Azonban ez nem volt egyszerű, mert közben elkapta a kezemet. Ráadásul akárhogy nyomtam a raklaphoz, erőlködött, mint akinek szorulása van. Természetesen szabadulni akart, de azt meg nem engedhettem meg.
Hallottam Olga kérését, és a szemem sarkából már láttam, hogy indítja felém az öreg f*sz a karmait, de „sajnos” túl lassú volt. Elkaptam a kezét és azt is a raklapnak nyomtam, de úgy, hogy lyukat ütöttem vele a fába. -Ehhez még balfasz vagy -ezzel a mondattal elengedtem és ugyan majdnem belém állította a karmait, de azt a kezét sikerült megragadnom, amivel az enyémet szorongatta. Elhúztam onnan és ugyanolyan gyorsan beleállítottam a szilánkot a nyakába. Úgy látszik pont jó helyre ment, mert hiába akart nekem jönni, elesett. Talán sikerült olyan helyre szúrnom az üveget, amivel lebénítottam az egyik oldalát. Viszont ez csak nyilván ideiglenes hatás volt, ráadásul a működő kezével már húzta is ki magából a darabot. Ezzel együtt elkezdett regenerálódni. Azonban én sem tétlenkedtem, amíg a földön feküdt odamentem hozzá, hogy befejezzem, amit elkezdtem. A karmaim előugrottak, talán már csak dühből is, mivel nálam ez általában nem szokott olyan egyszerűen kijönni. Még így is tiszta farkas szőrös lett a kézfejem.
Miközben az egyik kezemmel lefogtam, majd rátérdeltem, a nyakánál feltéptem a bőrét és kiszakítottam a torkából a légcsövét, amitől akármennyire is regenerálódott, elkezdett fulladozni.
Eközben újabb fegyverek után kutattam, észrevettem egy vasbotot és már mentem is érte. Még mielőtt rendbe jöhetett volna a dagadék, belerúgtam egyet, hogy a hátára forduljon, majd két kézzel fogva átszúrtam az egész testén a vasat -nyilván az élesebb felével-, még a padlóba is belefúródott.
-Látod? Ilyen k*rva kiszolgáltatottnak lenni -hajoltam le hozzá, miközben továbbra is tartottam a szúróeszközt és rátapostam a kezére.
-A te köröd jön édes – fordultam Olgához. Elvégre őt kínozta éveken keresztül a pasas. Itt az idő, hogy visszaadja. -Bármit csinálhatsz vele. Ne sajnáld!


▲ music ▲ 631 ▲ made by

avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Play-by : Nolan Funk
Vonal1 :
Faj : vérfarkas
Posztok : 82
Kor : 22 év
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Foglalkozás : felszolgáló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga    Csüt. Nov. 13, 2014 10:11 am

Rhys and Olga




Soha nem undorodtam a vértől, a sűrűségétől vagy a ragacsosságától. Épp elég vért láttam már életemben, ennek ellenére mégse vagyok oda a gondolatért, hogy megint belőlem származik ráadásul úgy, hogy míg az üvegtörmelékek a húsomba vannak szorulva, elállni se fog s mind addig ontom majd magamból a vörös nedűt.
De aztán kénytelen kelletlen rájövök arra, hogy aligha érdekel, hogy hány sebből vérzek és mennyire, míg Rhys sincs biztonságban. Fogalmam sincs, hogy mi mindenre képes jelen esetben az apám, hogy mennyire erősödött meg. Annyi biztos, hogy arra tökéletesen jó a "tudása", hogy engem kétségbe ejtve megdermesszen és a félelem vasmarka megállás nélkül szorongassa a torkomat. Ezután pedig jobbat se tudok mint tűrni a tetteit. Kezét a testemen és még sorolhatnám.
Azért viszont roppant hálás vagyok Rhysnek, hogy a semmiből jelent meg. Már csak azt szeretném tudni, hogy erre hogy jött rá? Mi volt az, ami elültette benne a gondolatot, hogy talán utánam kell jönnie. Ezek után már csak remélni tudom, hogy nem esik bántódása.
Kétségbeesésem akkor hág a tetőfokára, miután kérésem nem talál célba és már emeli is a kezét, hogy ezzel ártson Rhysnek. Komolyan pokolra való ez a férfi! Eddig hittem abban, hogy az élet majd megbocsájt minden tettünkért. De van aki nem érdemel még egy esélyt. Nem érdemli meg mások bocsánatát, se semmit. Egyszerűen a pokolra kell juttatni anélkül, hogy te magad is oda kerülnél.
Szerencsére nem ér célt a támadása, helyette a nyakába csúszik a termetes üvegcserép, mely egy kis időre talán le is bénítja, hisz úgy indul előre, mint aki az egyik oldalára teljesen megszűnt volna létezni. Mintha nem is lenne neki jobb oldala.
Apám vére láttán és a kicsusszanó nyelőcsövének látványától kis híján sírógörcsöt kapok, de nem a sajnálat miatt. Sokkal inkább a látvány és az engem elfogó undor miatt. Ha tehetném, ezt a pillanatot egy életre kitörölném a fejemből! Undorító és merőben meglepő, hogy Rhys erre képes.
A vasrudas akciót már nem láttam olyan tisztán, hisz mióta a nyelőcsöve testen kívülre került nem csinálok mást, csak háttal állok a két másiknak, hogy még csak véletlenül se tévedjen kelletlen helyre a tekintetem. Nem szeretnék még ide is hányni.
És Rhys megszólít...én pedig alig hiszek a fülemnek. Még, hogy tegyek bármit is azzal a szeméttel.
Kétségbeesett pillantással nézek bele Rhys szemeibe, majd felé véve az irányt kezemet a karjára simítom, miközben egész közel hajolok hozzá. Még mindig minden ízemben remegek, de már kezd normalizálódni a helyzet és a szívem se akar kiugrani a helyéről olyan nagy lelkesedéssel.
- Tudod, hogy nem tudnám megtenni - súgom, miközben apám szörcsögő hangját hallgatom. A levegő azon a résen áramlik ki és be, amit a nyakán ejtett percekkel ez előtt Rhys.
- Inkább gyere, menjünk innen! Tegyük rendbe magunkat - utalok itt arra, hogy nem csak a zakója, de az inge is véres lett, mint ahogy a keze és az arca is. És persze én is fürdök a vérben. Mint valami rossz horror.
- Gyere - simítom kezemet az övébe, majd megfogva azt elkezdem az ajtó irányába húzni. Nem akarom, hogy még egy perccel tovább kelljen itt lennünk. Nem akarom az apám testét figyelni, hogy miként kezd el lassan de biztosan regenerálódni. Egyedül annyi biztos, hogy nem akarok itt lenni, viszont Rhyssel máshol annál inkább, valahol máshol. Vannak az emeleten szobák, ott talán nyugodtan rendbe tudjuk hozni magunkat.

avatar
II. Seattle-i Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Jégkirálynő
Gif vagy kép :
Play-by : Blanca Suarez
Vonal1 :
Faj : Vérfarkas
Posztok : 76
Kor : 22

Lakhely : Seattle
Rang : Falkatag
User neve : N.
Vonal2 :
Családi állapot : Hajadon
Különleges képesség : Jó fegyverforgató vagyok.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga    Csüt. Nov. 13, 2014 8:05 pm



Olga & Rhys



Nagyon sok mindenre képes lennék pusztán azért, hogy megmentsek egy olyan személyt, aki közel áll hozzám. Egyszer már az egyik barátom életébe került egyetlen döntésem, nem fogom hagyni, hogy még egyszer hasonló bekövetkezzen. Előbb ártanék magamnak, minthogy elnézzem azt, amit velük csinálnak. Pont ezért puszta megérzésből aggódtam Olgáért, hogy valami baja lesz. Max. tippelni tudtam volna, hogy micsoda, de nekem éppen elég volt az, amit „éreztem” a levegőben. Egy kis gondolkodás után még azt is leszartam, hogy esetleg kattantnak nézhet emiatt, ha tényleg nincs semmi baja. Én azt mondom, inkább nézzen annak, minthogy miattam kelljen szenvednie. Mert tulajdonképpen szinte minden rajtam múlt. Ha nem megyek utána, akkor megerőszakolják. Ha nem haraptam volna be anno az apját, akkor nem lenne ehhez ereje. Az egész már megint visszavezethető volt hozzám... amin igaziból már meg sem lepődtem. Hozzászoktam a hasonló helyzetekhez, valamiért mindig „belelépek a szarba”. Még akkor is, ha már tényleg nem akarom és tiltakozok ellene. Csak úgy megtörténik, jön. Néhány pillanat és egy megerőszakolási kísérlet színhelyén találom magamat... mert miért is ne? Egyszer az életben lehetne egy átlagos estém, erre elbasszák.
Úgyhogy duplán felbőszülve rontottam neki a pasasnak. Nagyrészt leszartam, hogy mennyire vagyok kegyetlen egy külső szemlélőnek, például Olgának. Mégis mi mást csinálhattam volna a szemétládával? Az jobb lett volna, ha megdicsérem és meghívom egy... recskadélutánra? Na ugye, hogy nem! Az ilyen férgekkel ezt kell csinálni. El kell taposni őket, és ha ehhez véres, undorító látvány párosul, akkor is meg kell tenni. Mert ha azért aggódtam volna, hogy ehhez most mit fog szólni a lány, akkor még az is lehet, hogy a hájpacni kerekedett volna felül. Nem, itt kérlek szépen férfias harcmodorra, kegyetlenségre volt szükség, nem apró karmolásokra. Azokkal sosem lehet megfélemlíteni egy ilyen embert, mint amilyen Olga apja. Durva modorral kell neki megmutatni, hogy milyen következményei lesznek, ha még egyszer a lány közelébe merészkedik. El kell érni azt, hogy még azt is megbánja, hogy megszületett. Egyszer még biztos, hogy elkapom, csak játszadozzon még az idegeimmel... meg is öltem volna, ha lett volna a közelben ezüst, ennek híján azonban be kellett érnem a vasrúddal. A légcsövét viszont tényleg nem puszta szórakozásból szedtem. Kezdett regenerálódni, nekem meg cselekednem kellett, mire újból erőre kap, ez a húzás meg legalább addig legyengítette, ameddig elmentem a rúdért, meg vissza. Az a szemét úgy is gyógyul, nem kell sajnálni. Oké, undorító, én sem szeretném nap-mint-nap átélni ezt a jelenetet, de ha egyszer erre volt szükség...
Még mit csinálhattam volna, ami legyengíti? Ha nem cselekedek, előbb-utóbb nekem jött volna, és akkor biztos, hogy nem úsztam volna meg pár karcolással és ilyen kevés vérrel magamon. Logikus, az egyszerűbb utat választottam.
-Akkor...-kezdtem bele, miután Olga azt mondta, hogy nem szeretné leverni annyi év szenvedését az apján. Én megtettem volna a helyében, de az én vagyok. A lényeg, hogy sikerült fájdalmat okoznom a rohadéknak, még akkor is, ha a lány még belerúgni sem akart. Pedig ezután abszolút megérdemelte volna. -Igen menjünk.
Olgán még mindig láttam a sokkhatást, a félelmet, a könnyeket, a vágásokat, még a remegését is éreztem. Ennek gondolom a nagy részét az váltotta ki belőle, hogy megint meg akarta keseríteni az életét az apja. A látvány meg... hát lehet, hogy annak sem örült. De bassza meg, miatta csináltam! Miatta, nem szimpla szórakozásból!
Elkezdtem követni kifelé a raktárból, aminek aztán be is zártam az ajtaját, majd rögtön azután megállítottam Olgát. -Ezt... ezt miattad csináltam -a félreértések elkerülése végett. -Mert amúgy nem vagyok ilyen agresszív típus, tudod -ááá, nem... csak múltkor is nekicsesztem a fotótáskámat a legközelebbi fának. Illetve kidobtam az ablakon. Jó, de az azért egy teljesen más fajta agresszió. Más vérfarkasokhoz képest még egyébként is viszonylag türelmes vagyok és szelíd.
Miután válaszolt ezekre a mondatokra valamit, feltettem a kérdést is, amire már tényleg kíváncsi voltam. -És hova is megyünk? -nyilván nem a parkettre. Ilyen ruhával még a zsaruk is jönnének értünk.


▲ music ▲ 633 ▲ made by

avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Play-by : Nolan Funk
Vonal1 :
Faj : vérfarkas
Posztok : 82
Kor : 22 év
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Foglalkozás : felszolgáló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga    Vas. Nov. 23, 2014 8:05 pm

Rhys and Olga





Soha nem voltam híve az erőszaknak és valószínűleg soha nem is leszek. Nyilván emiatt se vagyok képes nekimenni az apámnak még akkor se, ha az a saját védelmemet jelentené. Talán nem kerülnék megint olyan kellemetlen helyzetbe, hogy a földön kúszva mászva tudjak csak elmászni előle annyira, hogy legalább levegőt tudjak venni. Nem érdekel, hogy ezer meg ezer szilánk vág a bőrömbe, csak kúszok előre mígnem meghallom azt az istentelen robajt, amit apám és immáron Rhys produkál.
Szó szerint fáj belegondolni abba, hogy belekevertem ebbe a családi kis hacacáréba amibe amúgy nem lett volna szabad.
És, hogy mi van apámmal? Nem tudom én magam se. Annak idején nyilván azért tudott nem egyszer kikezdeni velem mert beteges voltam, apró és törékeny, most viszont, hogy farkas vagyok tudnék vele tenni egyet mást. Csigolya törés, lábszár törés, kiherélés esetleg. Viszont ezek szerint, mivel ugyebár ezt érzem a szagán és látom is, vérfarkasként tengeti ő is a napjait.
Fáj a gondolat, hogy Rhys ilyen gyengének kell, hogy lásson. Fáj az is, hogy őt kell látnom apámat nyúzva és nem azért, mert így rosszabbnak, kegyetlenebbnek vagy visszataszítóbbnak látom. Sokkal inkább azért, mert kegyetlennek tartom a sorsot, hogy neki kelljen beleszólnia abba, hogy mi történjen velem.
Végül pedig felkínálja, hogy azt csinálhatok az öreggel amit akarok. Többek között rúghatom, haraphatom, törhetem, csíphetem. De ezt nem vagyok képes megtenni, nem véletlen hát, hogy kézen fogom és húzom magammal az ajtó felé nem is érdekelve, hogy ezek után mit fog csinálni ez a vadbarom idebent. Ha normális akkor elhúzza a belét. Ha nem, akkor magára vessen.
- Tudom... nagyon jól tudom - szakad fel belőlem miközben Rhys nyakába "vetem" magam, hogy arcomat a nyakába fúrva érezhessem a belőle áradó erőt.
- Nagyon köszönöm, és... sajnálom, hogy belekevertelek ebbe. Igazán nem akartam, csak... így jött ki a lépés - nem értem, hogy minek magyarázkodok, elvégre nem rajtam múlt, hogy itt megjelenik vagy sem. Számolhattam volna vele, hogy ahol én ott vagyok, nagy valószínűséggel ő is megjelenik, viszont nem gondoltam, hogy pont most lesz ez az alkalom, hisz hetek, sőt hónapok óta nem éreztem még csak a szagát se. Tudtam én, hogy tisztában van azzal, hogy mikor érzem magam jól.
- Van az emeleten néhány szoba, valószínűleg nem vennék zokon, ha belógnánk az egyikbe kicsit rendbe szedni magunkat. Nem hiszem, hogy örülnének így nekünk - kulcsolom ujjaimat az övéibe s már húzom is magam után miközben arra összpontosítok, hogy ne törjön ki a cipőm sarka. Már odabent hallottam egy jó kis reccsenést a jobb sarok felől, de szerencsére még rendben van. Még!
Nagyot sóhajtok mikor rátérek a lépcsőkre, mely nem túl hosszú úton vezet fel minket a következő szintre. Szagokból megállapítható, hogy nincs túl nagy élet idefent, egy ember se lézeng a környékünkön, vagy épp természetfeletti. Minden teljesen csendes és nyugodt, így megcélozva az első ajtót már le is nyomom a kilincset. Mi a fene? Nem gondoltam, hogy nyitva van. De úgy néz ki, hogy megbíznak itt az emberekben vagy szimplán arról van szó, hogy ez jár ahhoz, hogy itt vagyunk.
Kíváncsi tekintettel lesek magam mögé, s amint találkozik tekintetem Rhys szemeivel, már be is húzom magam után.
- Remélem megbocsájtasz pár pillanatra - kapaszkodok bele a fürdőszoba ajtajába amit belökve magam előtt rögtön felcsapom a villanykapcsolót. Meglepő módon nem úgy nézek ki mint egy őrült, a sminkem csak részben folyt szét, viszont a vér nem csak a kezemen, de a nyakamon és a mellkasomon is megtalálható. A lehető legóvatosabb mozdulatokkal bújok ki a csipkeruhából így a fekete, szintén csipkéből készült fehérneműt kivillantva. Amint a ruha lekerül rólam, felakasztom a törülköző fogasára, s egyesével kezdem kihúzni a bőrömbe ékelődött szilánkokat melyek mentén folyamatosan, gyorsan gyógyulnak a sebek. Tényleg csak ennyire van szükség. Ki kell húzni őket és tökéletesen rendben van minden.
- Esetleg... a minibár... szerintem jó szolgálatot tenne most - lépem át a küszöböt, hogy intézhessek Rhys felé néhány szót, miközben vidáman mutatok a tükör felé ami alatt ott van a kis bárszekrény. Egy jó nagy pohár whisky vagy valami most igazán belém férne.

avatar
II. Seattle-i Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Jégkirálynő
Gif vagy kép :
Play-by : Blanca Suarez
Vonal1 :
Faj : Vérfarkas
Posztok : 76
Kor : 22

Lakhely : Seattle
Rang : Falkatag
User neve : N.
Vonal2 :
Családi állapot : Hajadon
Különleges képesség : Jó fegyverforgató vagyok.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga    Hétf. Nov. 24, 2014 6:22 pm



Olga & Rhys



Igaziból sosem láttam gyengének. Ahhoz képest, amin keresztülment nem az. Elmondása szerint évekig egy cellában kellett élnie, ahol naponta megerőszakolták, kiskorától kezdve. Ezek után ő még képes volt lábra állni és úgy mesélni erről az egészről, hogy közben egyszer sem láttam könnycseppeket. Tehát lelkileg erős. Azt meg azért mégsem várhatom el tőle, hogy egy durván 400 kilós hájpacnival szemben is legyen erős testileg... fogalmam sincs milyen szinten áll kiképzés ügyileg, de gondolom már csak az is megnehezítette a dolgát, hogy azért mégis a saját apja ellen kéne harcolnia. Egyébként ha már itt tartunk akkor álljunk már meg egy pillanatra. Hogy lehet az a dagadt állat az apja? Tuti, hogy ebben volt egy harmadik személy is, mert Olga egy kicsit sem hasonlít rá. Mérföldekkel jobb géneket örökölt, mint amennyit attól a baromtól lehetne. Még akkor sem lenne ilyen szép, ha kiderülne, hogy az anyja egy modell volt. Szóval ez azért elgondolkodtató...
-Akkor jó. Nem szeretném, ha állatként tekintenél rám -öleltem át úgy, hogy lehetőleg azért a ruháját ne vérezzem össze még ennél is jobban.
A következő mondatára felsóhajtottam. Muszáj elmondanom neki az igazat, mielőtt maga jönne rá valamilyen úton-módon. Tudnia kell, hogy igaziból nekem köszönheti ezt az egészet. Jobb, ha tőlem hallja, minthogy más mesélné el neki... mondjuk az apja, ha egyáltalán életben marad. Mert mondjuk ezek után ha még egyszer összefutok vele, akkor biztos, hogy nem ússza meg egy karóval a hátában. Most csak és kizárólag Olga miatt nem váltottam brutálisabb stílusra. Pedig megtehettem volna, mert megérdemli. Ettől még nem lennék gyilkos, csak egy vérfarkas, akinek hálás lehetne a világ, amiért megszabadította azt egy újabb idiótától.
-Olga... igaziból. Igaziból az én hibám az egész- húzódtam el tőle, miközben próbáltam kerülni a tekintetét. Féltem, hogy „megöl” vele. -Én változtattam át az apádat -vallottam be meghunyászkodva és lapítottam mint egy kutya, aki rossz fát tett a tűzre. Fogalmam sem volt ezt most hogyan fogja lereagálni. Mert lehet, hogy pont az miatt szenvedett duplán, hogy az apja erősebb lett... és akkor meg is érteném, ha felpofozna, vagy valami. Sőt, még azzal is egyetértenék, ha itt hagyna a picsába. Mert megérdemlem. -De ezt... ezt a hibát ki szeretném javítani -nyúltam a tisztábbik kezemmel az övéért, reménykedve, hogy annyira mégsem fog kiborulni, mint amennyire számítottam. Mert végül is az előbb is a kibaszott hibám kijavítását próbáltam meg. Ha nem lenne egy kicsit sem fontos Olga, és én is legalább olyan nagy seggfej lennék mint az apja, akkor hagytam volna megerőszakolni.
-Rendbe szedni magunkat? -kérdeztem vissza kicsit kételkedve abban, hogy ha egy szobába zárnak minket, akkor abból biztos csak rendbe szedés lesz... mondjuk azok után, hogy az előbb majdnem megerőszakolták. Hát én biztos nem kényszerítenék rá semmit, de ha megint produkálni fog, akkor nem én leszek az, aki visszafogja magát. A végletekig nem húzhatja az idegeimet, van egy pont, ahonnan már nincs menekvés és szex lesz. Ha ő nem akarja, akkor mással... -De persze így én sem mennék vissza a parkettre -bólogattam komolyra fordítva a szót. Kétlem, hogy hagynának minket ilyen állapotban táncolni, úgyhogy követtem felfelé Olgát.
Az emeletre érve a biztonság kedvéért beleszagoltam a levegőbe, ahogy láthatóan a lány is. Mindenhol üresség... -Ez érdekes, én arra számítottam, hogy legalább hatan kefélnek majd idefent -jegyeztem meg, leginkább magamnak. De végül is ami késik, az nem múlik.
-Neked bármennyire-mosolyogtam rá és hagytam, hogy menjen a dolgára. Én az ellenkező irányba fordultam, ahol szintén volt egy ajtó. Felkapcsoltam a villanyt. Még egy fürdőszoba, tökéletes. Beléptem, lemostam a kezemről a vért, majd nyitott ajtónál levettem az öltönyömet a zakóval és a nadrággal együtt. Egyedül a boxert hagytam magamon, úgy nyitáltam a fürdő előtt lévő szekrényeket ruha után kutatva. Mily meglepő, több „pótruha” is volt itt, mintha előre tudták volna, hogy ezekre még szükségünk lehet. Éppen kitettem az egyiket az ágyra, mikor Olga kilépett a fürdőből. Egy elégedett és ravasz mosollyal nyugtáztam a megjelenését. Már láttam pucéran, úgyhogy igaziból most sem csalódtam. Rettentő szexisen festett abban a falatnyi csipkében. Arról meg ne is beszéljünk milyen előnyösen emelte ki a domborulatait, alakját a melltartó és a bugyi.
-Igazad van, erre a látványra már innom kell -futtattam végig rajta a tekintetemet bólogatva. Szerencsére a tervezők mindenre gondoltak, így mikor Olga lehajolt a tükör alatt lévő minibárhoz (ami pont velem szemben volt), hátulról becserkészős stílussal odamentem hozzá. Megragadtam a derekát és magamhoz húztam, hogy a formás hátsója a farkamhoz érjen...


music ▲ 717 ▲ made by


avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Play-by : Nolan Funk
Vonal1 :
Faj : vérfarkas
Posztok : 82
Kor : 22 év
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Foglalkozás : felszolgáló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga    Hétf. Nov. 24, 2014 7:45 pm

Rhys and Olga




- Rhys, miért tekintenélek rád, én... nem értem - dadogok s csak akkor jövök rá, hogy nem beszélek túl nagy összefüggésekben, mikor kinyögöm, hogy nem értem. Egyáltalán nem nézek rá úgy mint egy állatra aki jobb pillanatában is egy őrült gyilkos. Engem próbált védeni, és gyanítom, hogy az emberek között is az lenne a normális, ha a pasik megvédenék a női egyedeket kik rákényszerültek az erősebbik nem védelmére. Mert ugyebár minket, vagy legalábbis a legtöbbünket nem abból a fából faragtak, akik nagy vidáman osztanák a pofonokat. Mi inkább elszenvedjük azokat ha nem is fizikálisan. Viszont értelmet úgy nyer az emberi lét, ha a férfiak kiállnak a nők mellett, védelmezik és óvják őket, nem pedig ennek ellenkezőjét produkálják a nap huszonnégy szegényes kis órájában.
- Nem tekintek rád állatként és szerintem nem lehetek elég hálás neked azért, amit tettél - fűzöm hozzá egy biztató mosollyal, mígnem olyan dolog hagyja el a száját, amit képtelenségnek tartok.
- De... ez, hogy? - hüledezek és csak az mutathatja igazán, hogy nem tudom felfogni amit mond, hogy kék szemeim szinte havas fehérré fakulnak, pupilláim apró, picike bogárrá szűkülnek.
Ám a felismerés, miszerint farkas lett, és, hogy Rhys elmondása szerint ő változtatta át, nem tesz semmit. Az előtt is állat volt, most is az... nem változott semmi. És valószínűleg addig nem is fog, amíg nem fog megdögleni.
Mintha nem akarnék vele foglalkozni, csak megragadom a fiú kezét és elkezdem magam után húzni az emelet felé, annak reményében, hogy majd ott rendbe tudjuk szedni magunkat annyira, hogy üzemképesek legyünk valamilyen szinten.
- Hidd el, én is. De a szerencse most nekünk kedvez, szóval szedd a csülkeid - unszolom, hogy legyen kicsit gyorsabb miután kinyitom az ajtót. Nem szeretnék pont most lebukni, ki tudja, hogy kiknek vannak ezek a szobák fenntartva. Mert abban nem vagyok biztos, hogy nekünk.
- Kösz - kuncogok mire már robogok is a fürdő felé, hogy rendbe hozzam magam. Az üvegtörmelékek gyorsan eltűnnek a karomból, így a sebek is idejében beforrnak, hogy aztán vízzel leöblögethessem, majd szárazra töröljem vizes, hűvös tagjaimat. Hajam cseppet csapzott kontyát megszüntetve kiengedem a hullámos tincseket, így azok elégedetten lejtenek vidám táncot a hátamat csiklandozva a melltartó csatja alatt.
Hogy mi vesz rá arra, hogy egy szál neglizsében - se - csattogjak ki, hogy a minibár felé invitáljam a másikat azt nem tudom, de mikor megérzem magamon Rhys kezét, majd magához vonva azt a bizonyos testrészét is, halk sóhaj szakad fel belőlem s kis híján még a whiskys üveg is a földre pottyan, de még idejében megmarkolom annak nyakát s így egyenesedve fel, a kanos kedvencünk felé fordulok.
Teljesen hozzápréselődök erős, izmos mellkasához, melynek forróságát a saját bőrömön is tisztán érzem. Karjaim a nyakát karolják miközben ajkam vadul tapad az övére ezzel buja, nem túl óvatos keringőre hívva.
Szinte belenyögök az érzésbe, s csak remélni tudom, hogy nem lök el magától, bár ha ilyen lelkesen közeledett akkor csak nem lesz gond belőle.
Háta mögött kikapom az üvegből a parafát mely annak eldugításául szolgált, majd elhúzódok tőle annyira, hogy egy jókorát húzhassak a tömény alkoholból.
- Kérsz? - lebegtetem meg előtte az aranyló folyadékot melynek szinte hallom a kristályos csilingelését.

avatar
II. Seattle-i Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Jégkirálynő
Gif vagy kép :
Play-by : Blanca Suarez
Vonal1 :
Faj : Vérfarkas
Posztok : 76
Kor : 22

Lakhely : Seattle
Rang : Falkatag
User neve : N.
Vonal2 :
Családi állapot : Hajadon
Különleges képesség : Jó fegyverforgató vagyok.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga    Kedd Nov. 25, 2014 6:38 am



Olga & Rhys



Tudom, így van rendjén, hogy megvédtem. Csak hát a módszereim... igaziból mindkettőnk élete veszélyben volt, nem maradt túl sok választásom. Csak hát azért nem tudom mennyire imponált neki az a hideg brutalitás, amit alkalmaztam az apján. Nem így kéne megnyerni magamnak, tisztában vagyok vele. Kicsit lehettem volna körültekintőbb és kevésbé undorító, de hát akkor éppen nem azon gondolkoztam melyik mozdulatot kéne kiiktatnom Olga miatt... csak, hogy azt a rohadékot legyőzzem.
Az meg még csak rátett egy lapáttal a szar kedvemre, hogy úgy éreztem az egész miattam van. Én változtattam erősebbé az apját, és csak reménykedtem, hogy igaziból akkor sem alakultak volna másként a dolgok, ha nem haraptam volna meg azon az éjszakán. Mert legbelül eléggé lelkiismeretes vagyok, még akkor is, ha amúgy nem tűnök annak. Persze van, amit nem bánnék meg. Például, ha végre tényleg megölném Olga apját. Igen, azt hiszem azt még meg is ünnepelném. De vannak olyan dolgok, amik a mai napig nyomják a vállamat... Nelson halála, és most meg ez is jött, hogy ki tudja mennyire szenvedett többet Olga, pusztán az apja nagyobb ereje miatt.
-Ez... hosszú történet. Nem most szeretném elmesélni -főleg azért, mert láthatóan hála istennek nem érdekelte annyira, mint amennyire azt hittem, hogy érdekelni fogja. És végül is nem akadt ki, de attól még ugyanolyan szarul éreztem magam miatta. Most már mindenképp rám hárult a feladat, hogy megöljem a kínzóját. Az én teremtményem, én fogom elvenni tőle azt, ami nem lenne az övé amúgy sem. Az erejét, vele együtt pedig az életét. Csak ahhoz mondjuk nem ártana beszereznem egy ezüst tölténnyel teli fegyvert... hmm, azt is megszerzem hozzá. Levadászom.
-Megyek, megyek -siettem be mögötte az ajtón, amit később bezártam. Kulcs ugyan nem volt hozzá, de jelenleg annyira nem tartottam fontosnak. Egyelőre csak az érdekelt, hogy lemossam magamról vért, amit beérve a fürdőbe, meg is kóstoltam. Csak úgy ösztönösen jött ez a mozdulat, mert néha bevallom elég erősen elkap a vér utáni vágy. Bár azért a másik vérfarkasokat elnézve ez nálam nem fordul elő olyan sűrűn. Ráadásul figyeltem rá, hogy Olga még véletlen se lássa a mozdulatot.
Miután megmostam a kezem és az öltönyt is levetettem már csak ruhát néztem magamnak, ha esetleg Olga most rögtön vissza szeretne menni. Meg amúgy is kellett valami amiben kimehetek az utcára. Tiszta véres öltönnyel nem kicsit hívtam volna fel magamra a figyelmet.
Mondjuk akkor már biztosan tudtam, hogy nem lesz ebből semmiféle tánc egy ideig, mikor megint engem húzva „alig ruhában” pucsított. Úgy éreztem ezt megint szándékosan csinálja, én meg eddig bírtam az örökös kínzásait. Visszautasítástól nem félve lopóztam oda hozzá hátulról, amolyan jelzésként, hogy most már tényleg rohadt kanos vagyok...
Szerencsére neki sem kellett könyörögni. Megfordult és amint hozzám simulva kezdeményezett, én elfogadtam a meghívást a nagyjából fél perces csókcsatára. Közben a kezeimet lejjebb csúsztattam és erősen belemarkoltam a formás fenekébe. Még akkor sem engedtem el teljesen, mikor elhúzódott, hogy igyon a piából.
-Mindkettőből. Belőled is, meg a whiskyből-villantottam rá egy perverz vigyort, majd elvettem tőle legelőször az üveget, majd miután valamivel többet ittam mint ő, letettem a piát a tükrös szekrény. Utána legalább olyan hevességgel, mint az előbb, nekiestem a lánynak és csók közben szépen leszereltem a melltartóját. Az pedig repült valahova a földre, ahova éppen jólesett ledobni.
Aztán szépen megemeltem Olgát, hogy ugorjon és a lábait kulcsolja körém. Ha ez megvolt, akkor így vittem oda az ágyhoz, miközben csókolgattam a nyakánál is.


music ▲ 557 ▲ made by

avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Play-by : Nolan Funk
Vonal1 :
Faj : vérfarkas
Posztok : 82
Kor : 22 év
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Foglalkozás : felszolgáló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga    Kedd Nov. 25, 2014 11:05 am

Rhys and Olga





Őszintén bevallom, hogy most ezzel a problémával akarok a legkevésbé foglalkozni. Nem érdekel, hogy mi volt percekkel ez előtt, nem akarom, hogy ezen rágódjon akár Rhys, vagy épp én. Ami megtörtént az megtörtént, ezen nem változtathatunk... legalábbis a múlton nem. Az, hogy a jövőben mi fog történni az pedig csak a jövő kérdése, nem ebben a percben fogunk róla dönteni akármilyen hihetetlen is. Jelen pillanatban azzal kellene foglalkoznunk, hogy sikerült valamilyen szinten "lebénítani" az öreget még akkor is, ha elég kegyetlen példáját láttam ennek. Lehetett volna finomabban, vagy kevésbé véresen ez tény, de tekintettel arra, hogy nem akarok erre gondolni, kénytelen leszek minden létező emlékképet kitörölni az elmémből ha nem akarok felsírni álmomban. Igaz ez az ami a legkevésbé számít most.
- Jól van. Majd máskor - simítok végig az arcán jelezve, hogy nem haragszok rá. Miért tenném? Majd megmagyarázza, addig is nem ítélhetek az alapján, mert mondani mert egy-két szót az incidensről. Kénytelen vagyok most úgy venni, hogy a beszélgetésünknek ezen szakasza meg se történt.
Nem akarok én az idegeivel játszani, de néha annyira jó másokkal játszadozni. Most viszont egyáltalán nem ezt tartottam szándékomnak, sokkal inkább azt, hogy mihamarabb megszerezzem magamnak az áhított itókát, amiért legszívesebben már a falat kaparnám. Nem vagyok nagy ivó, nem is szoktam túlzásokba esni, viszont érzem, hogy most ez az egyik ami segíthet a "keserű" helyzetemen. A tömény, a másik pedig az, aki pillanatok alatt a hátam mögött terem, én pedig úgy préselődök hozzá mintha nem lenne elegendő hely a szobában, s egy egy hatalmas tömeg közepén állnánk. Annyi a különbség, hogy akkor nem szokás úgy rácuppanni a másik ajkaira, mintha legalábbis az életet jelentené. A levegőt, a túlélést.
A hosszúra nyúló csókba szinte belenyögök, s körmeim a hátába vájnak. Igyekszek odafigyelni magamra, nehogy túlzásba vigyem a dolgot, de odalent érzem azt amit hát... érezni lehet, és ennek gondolata teljesen felcsigáz.
Széles vigyorral fogadom megjegyzését, majd végignézem ahogy kortyol a whiskyből. Annak útját végigkövetem az asztalig, de ezután már nincs időm foglalkozni vele, hisz ismét nekem esik miközben a melltartómmal kezd el bíbelődni ami meglepő könnyedséggel kerül le rólam. Mit is mondott? Nincs nagy gyakorlata?...
Nem érzem magam kellemetlenül annak tudatában, hogy már csak egy falatnyi kis fekete csipkés bugyi van rajtam semmi más. Nincs mit takargatnom ezzel tisztában vagyok, s nem az könnyíti meg a helyzetem, hogy már látott meztelenül. Bár ez is segít rajta valamicskét azért.
Ugorva egyet, lábaimat a csípőjére fonom így azok segítségével és Rhys tartásával igyekszek magam fenntartani rajta addig míg az ágyig nem érünk. Kimondhatatlanul élvezem ahogy csókokkal halmozza el a nyakam, s legszívesebben magamhoz láncolnám úgy, hogy többet nem szakadnánk el egymástól. De ennyire önző én se lehetek.
Amint lehuppanunk az ágyra, máris feljebb húzódok, hogy ne lógjon le róla semmink, majd kezemet a nyakára csúsztatva húzom le magamhoz, hogy így csókolhassam tovább. Lábaimat le se veszem a csípőjéről, sarkam kemény fenekébe vág, és a tudat, hogy percekkel ez előtt még az apám "szórakozott" velem, most Rhys karjainak ölelését élvezhetem. Imádom ennek a pasinak minden egyes porcikáját, s ezt mi sem bizonyítja jobban mit tetteim. Csókjaim s az, ahogy végigsimítok arcán, nyakán, vállán vagy épp az oldalán és a hátán.

avatar
II. Seattle-i Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Jégkirálynő
Gif vagy kép :
Play-by : Blanca Suarez
Vonal1 :
Faj : Vérfarkas
Posztok : 76
Kor : 22

Lakhely : Seattle
Rang : Falkatag
User neve : N.
Vonal2 :
Családi állapot : Hajadon
Különleges képesség : Jó fegyverforgató vagyok.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga    Kedd Nov. 25, 2014 9:05 pm

+18




Olga & Rhys



Ahhoz képest, hogy szerintem kissé elcsesztem az időzítést, egyáltalán nem akadt ki. Sőt, meglepően jól kezelte. Még az arcomra is felcsúszott a keze, talán megnyugtatásképpen, hogy mégsem hibáztam. Holott tudtam nagyon jól, hogy pár dolgot elcsesztem, amit nem szabadott volna. Például ez az egész brutalitás, amiből igazán visszavehettem volna. De mindegy, ezeken már nem tudok változtatni. A lényeg, hogy felakasztom magam, ha ez miatt lesznek rémálmai Olgának... ha miattam lesznek rémálmai. (Mintha a felakasztás olyan sokat érne.)
De legalább ideiglenesen sikerült túltennünk magunkat ezeken az „apróságokon”, amik mondjuk később vitákat szülhetnek. Mindketten barátságosabb külsőt „varázsoltunk” magunkra, Olga pedig megint húzta az agyamat. Lehet, hogy egyébként nem szánt szándékkal, a nőkben ugyanis van egy tudatalatti kanosító modul, amit nem lehet bennük kikapcsolni. Még akkor sem, ha lecsesznek, mert olyan mozdulatokat tesznek, amivel eltekerik a fejed. Például ordibál veled de nem tudsz a szövegre koncentrálni mert időközben majdnem kiesnek a mellei... neked meg a szemeid. És még neki áll feljebb, hogy miért nem figyelsz rá. De figyelsz rá, csak nem arra amit mond, hanem a dekoltázsára. Erről ennyit.
-Hey, ha már most karmolgatsz mi lesz ha benned leszek? -azt lehet inkább nem akarom elképzelni... de egyébként meg szeretem, ha karmolgatnak. Nagyon be tudok indulni tőle, de ez csak egészen addig jó játék, amíg elő nem húzza a farkaskarmait és azzal nem nyúzza le rólam a bőrt.
Miután úgy rendesen meghúztam a whiskys üveget, természetesen megint nekiestem a lánynak. Legalább úgy, mint aki két év után először érintett női testet... olyan vadsággal és fékezhetetlenséggel, ami ellen úgy látszik Olga sem tiltakozott. Sőt, szerintem még tetszett neki, hogy gentlemanből átmentem egy állatba. Fogadjunk, hogy titkon minden nő egy vad szexet szeretne. Jó, mondjuk Olgára azért vigyázni akartam. Főleg azért, mert sejtem, hogy amikor megerőszakolósat játszottak vele, akkor biztos nem finomkodtak. Ha meg azt akarom, hogy ne törjenek elő belőle az emlékek,ami miatt visszautasíthatna, akkor vissza kell fognom magam.
Az ágyra határozott mozdulattal ráfektettem, majd folytattam a csókcsatát, amit elkezdtünk. Aztán a nyakától lefelé haladva néha szándékosan, néha direkt sikerült alul „hozzádörgölőznöm”, így érezhette a meredező zászlórudat.
És innentől már tényleg hidegen hagyott még a gondolat is, hogy mindent elsietünk. Arra is volt már példa, hogy valaki az egyéjszakásnak ígérkező hölgyeményt csípte fel, második randin ennyi idősen abszolút nem gáz, ha nem tudunk parancsolni magunknak.
Erre alapozva szépen folytattam amit elkezdtem és miközben mellette támaszkodtam, lefelé haladva apró csókokkal halmoztam el az egyre forróbb testét. A melleinél mondjuk többet elidőztem, azokat kényeztettem egy darabig a számmal és a kezemmel. Csak utána haladtam tovább és miközben a lábai szorításából kivergődtem, letoltam a boxeremet (hogy kevésbé durranjon szét a farkam mondjuk azért) és róla pedig leszedtem a lucskos kis bugyiját. -Megelégszel a farkammal vagy kérsz egy kis ráadást?


▲ music ▲ 450 ▲ made by

avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Play-by : Nolan Funk
Vonal1 :
Faj : vérfarkas
Posztok : 82
Kor : 22 év
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Foglalkozás : felszolgáló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga    Szer. Nov. 26, 2014 4:30 pm

Rhys and Olga





Egyre érdekesebbnek bizonyul az este. Nem elég, hogy képes vagyok magamra aggatni egy vörös csipke ruhát, még táncra is perdültem amit egy kis civakodás követett az apámmal és csak csodával határos módon, Rhys segítségével sikerült túlélnem az esetet. Most pedig egy szobában tartózkodok vele, fehérneműre vetkőzve, az ő ölelésében. Gyors ez tény, viszont akarom! Nem tudok nemet mondani és nem is akarok.
Whisky Rhyssel kombinálva... tökéletes részegség. És most nem is kell más, csak, hogy belerészegüljek az italba, valamint a fiúba noha ez utóbbit már sikerült elérnem, elérnie. Nem fáj már a fejem a gondolattól, hogy miként kell közel kerülni hozzá, s bár eleinte se okozott komoly gondot, mostanában mégis úgy éreztem, hogy nem vagyok elég hozzá. Ahhoz, hogy akár a párja lehessek, vagy ki tudja, hogy mi? Szükségem van az erejére, arra, hogy ragaszkodhassak valakihez, hogy végre tényleg nőnek érezhessem magam valaki oldalán.
- Akkor visítani fogok - morgom az ajkaira, hisz alig vagyok képes elhúzódni tőle. Csak azután válok el tőle egy kicsit, míg egy jókora kortyot húz az üvegből, de ez alig vesz igénybe tíz másodpercet, és ezután ismét képes arra, hogy közelebb húzzon magához, és megállás nélküli csókpárbajra hívjon. Vajon ki fog nyerni?
Az ágyon fekve igyekszek teljesen egyé válni a vastag dunyhával. A fehér paplantömeg mely selymesen érinti meztelen, felhevült bőrömet, piszok jó érzést kelt bennem annak tudatában, hogy felettem itt van Rhys is. Teljes biztonság.
Férfiassága amint hozzám dörgölőzik, halk, kéjes nyögés szakad fel belőlem miközben fogaimmal becsípem alsó ajkam szélét. Szinte fáj kivárni, hogy lekerüljön rólunk a maradék ruhadarab, viszont a gondolat, hogy mit tehet velem méretes férfiasságával, feltüzel és képes vagyok várni még egy kicsit. Talán... esetleg.
- Ne húzd az idegeimet, könyörögve kérlek - nyöszörgöm, itt jelezve arra, hogy már most képes lennék teljes nagyságában magamba fogadni, ám a melleimmel komoly kéjcsatát fojtatnak ajkai és ujjai is, ez pedig kicsit elködösíti az agyam. Jobb kezem ujjai rámarnak a fehér takaróra, míg jobb kezemmel Rhys hátát simogatom és karcolgatom körmeim hegyével. Nem viszem túlzásba, nem karmolom, csak fel le táncoltatom a forró bőrén őket.
Miközben elhúzódik tőlem, hogy lábaim elengedjék s elkezdi levenni magáról a boxert, kénytelen vagyok megkapaszkodni, hisz kíváncsiságom akaratlanul is hajtott előre, így van szerencsém egy pillantást vetni a méretes tagra.
- A tiéd vagyok Rhys, tégy velem amit akarsz - na jó ez kicsit drámaian hangzott, de jelen pillanatban nem érdekel, hogy mit akar csinálni, csak csinálja már! Minden ízemben remegek a vágytól, s ez így nyilvánvalóvá is válhat számára, ha már úgy fekszek alatta mint egy kiterített pikniktakaró.

avatar
II. Seattle-i Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Jégkirálynő
Gif vagy kép :
Play-by : Blanca Suarez
Vonal1 :
Faj : Vérfarkas
Posztok : 76
Kor : 22

Lakhely : Seattle
Rang : Falkatag
User neve : N.
Vonal2 :
Családi állapot : Hajadon
Különleges képesség : Jó fegyverforgató vagyok.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga    Csüt. Nov. 27, 2014 5:46 am

+18




Olga & Rhys



-Garantáltan -vigyorogtam. Mondjuk úgy, hogy van mire büszke lennem, elég jó géneket örököltem. Szóval igen...szerintem ha nagyon akarnám, akkor lent is mindenki megtudná mi a helyzet. Bár gondolom Olga már hozzászokott a brutalitáshoz, nem tudom volt-e része olyan menetben egyáltalán, amit ő is akart...mert valószínűleg nem unalmában adta magát az apjának.
De igaziból ezzel nem akartam foglalkozni, rákérdezni sem kérdeznék semmi ilyesmire, főleg nem ilyen helyzetben, amikor enyém a csaj teste. Komolyan mondom felejthetetlen élmény ezzel a whiskyvel kombinálva... és biztos anélkül is az lenne. De azért a pia dobott egyet a hangulaton érezhetően. Én már őszintén szólva nem tudtam mitől melegedtem ki annyira, hogy lassan égetett a bőröm. A whiskytől, vagy inkább a csajtól?
-Igen? Én húzom az idegeidet édes? -hagytam abba egy percre, amit csináltam és az arcához hajoltam egy kaján vigyorral. Komolyan mondom, hogy jólesett hallani amikor nyögve kimondta, hogy húzom az idegeit. Annyira felemelően hatott rám... -Akkor beszéljünk arról, mit volt annál a háznál... -igen, ezért esett jól az a mondat. Nem arra koncentráltam konkrétan, hogy visszaadjam a dolgot, de úgy látszik tudat alatt mégis összejött.
Akár el is siethettem volna a dolgot azzal, hogy gyorsan belevágom a farkam. Csak hát megadtam neki a tiszteletet legalább annyival, hogy pár percig még izgatom a melleinél. Ezt amúgy is élvezte, másképpen nem simogatott és karcolgatott volna a kezével a sóhajai közepette. Plusz én sem akartam fél munkát végezni, ha már eljutottunk odáig, hogy szórakozhatok a melleivel akkor élek a lehetőséggel, ilyen egyszerű.
Miután sikerült megszabadulnunk a maradék két ruhadarabtól és feltettem a kérdést, egy elégedett mosollyal hajoltam oda Olgához egy csókra. -Úgy imádom ezt hallani -de most őszintén, ki nem? És ha már adott választási lehetőséget, akkor nyilván az egyszerűbb utat választottam, ami nekem jobban kedvez. Úgyhogy lassabban ugyan, de hallhatóan nyögve megosztottam vele a dákómat. Utána pedig Olga kezeit összekulcsolva az enyémmel „lefogtam”. Miközben mozogtam benne és próbáltam nem kurva hangos lenni, főként a nyakát csókolgattam.


music ▲ 318 ▲ made by

avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Play-by : Nolan Funk
Vonal1 :
Faj : vérfarkas
Posztok : 82
Kor : 22 év
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Foglalkozás : felszolgáló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga    Pént. Nov. 28, 2014 11:28 am

Rhys and Olga




- Ó - nyögöm mosolyogva, s kétség sem fér hozzá, hogy "büszke" arra amije van. Mert én is éreztem ám, hogy mekkora dolog feszül odalent neki még akkor is, ha az a szemét gatya visszafogta valamennyire. Fáj a gondolat, hogy még várnom kell rá egy kicsit, de úgy érzem ha türelmes leszek, akkor úgyis eljön az ideje. Addig is élvezek mást.
Kíváncsi tekintettel keresem meg a tekintetét, majd enyhén félrebiccentett fejjel elmosolyodok.
- Az teljesen más... az... tudod, hogy nem szándékos volt még ha annak is tűnt - némi szuszogás van a hangomban, hisz még mindig érzem a hevét azon fajta kényeztetési módszerének amit kapok tőle. Hihetetlenül jó érzés.
- Szóval nem illik visszavágni - villan meg gonoszan a tekintetem.
Imádom ahogy a melleimmel játszik. Minden ízemben remegések gyötörnek, akárhányszor hozzám ér és csak nagyon nagyon nehezen tudok uralkodni magamon, hogy idő előtt a csúcsra jussak.
- Akkor élvezd ki - sóhajtom a csók után, s kifejezetten élvezem a gondolatot, hogy egy darab ruha nincs rajtam. Amúgy soha nem szerettem emberek előtt mutatkozni még csak fehérneműben se. Mindig biztonságban éreztem a ruha kellemes simogatásában, a tudatot pedig soha nem vetettem el, hogy takar. Így miniszoknyát se nagyon szoktam venni, mivel erős késztetést érzek arra, hogy lejjebb akarjam húzni, nehogy kilátszódjon a fenekem. És ugyan ez vonatkozik a túl mélyen dekoltált felsőkre is. Fő a biztonság noha tényleg nincs mit takargatnom. Nincsenek kellemetlenül kinéző úszógumijaim se olyan melleim amiket szégyellnem kellene. De nő vagyok, szolid és természetes.
Lábaimat széjjelebb tárom, hogy nagyobb helyet biztosíthassak neki miközben lassan belém vezeti férfiasságát.
Sóhajom egy halk nyögésbe fullad miközben körmeim valamivel határozottabban vágnak a bőrébe háta környékén, ám tenyeremet végül rásimítom a forró bőrre és noszogatom, hogy még közelebb jöjjön hozzám. Igaz nem tudom, hogy hova lehetne még ennél is közelebb, de lényegtelen. Mohó vagyok, és teljes egészében akarom őt.
Kezei az enyémmel egybekulcsolódnak s így igyekszik szinte belepréselni kacsóimat a matracba, miközben nyakamat csókolja és kisebbeket, nagyobbakat lök.
Alkalmakkal nagyobbat nyögök a kelleténél, sóhajaim is zihálóbbak, határozottabbak. De nem érdekel.
- Istenem - hangom kifejezi amit érzek s ha más nem akkor ez tényleg legyezgetni fogja Rhys egóját.
Egyik kezemet kiszabadítva keze szorításából arcára simítom azt jelezve, hogy csókjára vágyok amit meg is szerzek tőle. Ajkaim az övéire tapadnak és egy ideig nem is engedem el. Lábaim néha határozottabban fogják közre a csípőjét, remélem nincs ellenére.

avatar
II. Seattle-i Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Jégkirálynő
Gif vagy kép :
Play-by : Blanca Suarez
Vonal1 :
Faj : Vérfarkas
Posztok : 76
Kor : 22

Lakhely : Seattle
Rang : Falkatag
User neve : N.
Vonal2 :
Családi állapot : Hajadon
Különleges képesség : Jó fegyverforgató vagyok.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga    Vas. Nov. 30, 2014 7:17 pm

+18




Olga & Rhys



-Értem, ezek szerint véletlen riszáltad nekem a seggedet -vigyorogtam ördögien, mint aki már most tudja, hogy sikerült felülkerekednie. Egyébként tudtam miről beszélt. Persze mégis jobb az, ha az agyamat húzza annál, minthogy berongyoljon a legközelebbi barlangba sírva, hogy megláttam a középső részét... annál minden jobb. Az már más kérdés, hogy abban a helyzetben azért elég csúnya kínzásnak minősült, amit csinált. Mintha legalább a tűzzel akart volna játszani.
-Én pedig egészen véletlen foglak kielégíteni -hát, mondhattam volna megb*szást is, de inkább kulturáltabban fogalmaztam, hátha sértésnek veszi, aztán itt hagy a picsába álló farokkal, hogy kezdjek magammal azt, amit akarok. Mondjuk ennyire szemétnek azért nem nézném, meg eleve őt is láthatóan sikerült feltüzelnem azzal, amit csináltam. De hát ki tudja. A nőknek mindig is híresen nagyobb volt az önuralmuk ilyen téren. Ha nagyon megsérteném biztos itt tudna hagyni.
-Úgy nézek ki mint aki nem élvezi? -másztam vissza hozzá fájó lassúsággal, hogy aztán egy csók után végre nekem is jusson színtiszta élvezet. Rendesen bele is nyögtem a további csókokba, amit már főként a nyakára adtam. Olga körmei még inkább „rakták a fát a tűzre” és csak, hogy teszteljem mennyit bír és hogyan szereti, a kelleténél erősebben löktem és a nyakába haraptam miután a kezeit lefogtam. Amit mondott pedig egyértelműen kifejezte a tetszését. Azt, hogy jól b*szom. Hát, igen. Mondjuk én sem úgy születtem, hogy pontosan tudtam mit hogyan csináljak és annyira nem is magas a szexuális partnereim száma. Azt hiszem tíz. Ez pont olyan kerek szám, mint Olga mellei, amikkel egész jól el lehet játszadozni.
A csókját a vártnál talán nagyobb hevességgel viszonoztam, majd a füléhez hajtottam a fejemet, úgy ziháltam és pár pillanatig csak simán fölötte támaszkodva löktem. Hallhatóan elkezdtem számolni, próbáltam kicsit elterelni a gondolataimat, nehogy még a végén idő előtt elmenjek.
A következő pillanatban egyszerűen átadtam Olgának az irányítást azzal, hogy arra késztettem, hogy fölém kerüljön.


▲ music ▲ 306 ▲ made by

avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Play-by : Nolan Funk
Vonal1 :
Faj : vérfarkas
Posztok : 82
Kor : 22 év
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Foglalkozás : felszolgáló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga    Hétf. Feb. 09, 2015 7:00 pm

Rhys and Olga




- Javaslom ejtsük a témát, úgyis te fogsz nyerni - hangom olyan magas, mintha legalábbis héliumot szívtam volna bár be kell vallanom, hogy nem véletlen. Rhys baromira jól tudja, hol kell hozzám érnie ahhoz, hogy ne bírjak magammal túl sokáig. Nem is értem, hogy érezhet rá ennyire a dologra, de nem igazán akarom megkövezni érte, hisz majd bele döglök az élvezetbe.
Ha belegondolok abba, hogy hosszú éveken keresztül milyen szexben volt részem, komolyan leborulok a nemlétező Isten előtt, hogy most egy ilyen pasival kerülök egy ágyba. Azok a nagydarab hájas, vagy épp izmos pacákok koránt se arról voltak híresek, hogy finomkodjanak vagy odafigyeljenek arra, mit akarok. Jó, mondjuk Rhysre való tekintettel is elhanyagolható a finomkodás, hisz kifejezetten határozottan adja a tudtomra akaratát, ennek ellenére mégse idegesítő. Nem okoz fájdalmat, inkább feltüzel és legszívesebben bőgve kapaszkodnék belé, amiért most mellettem van... illetve rajtam.... no de hagyjuk is a formaiságokat.
- Véletlen? Na ettől félek én is - kuncogok fel kislányosan miközben újra végigsimítok izmos hátán és vállán.
- Nem, ezt nem mondanám - sóhajtom félrebiccentett fejjel mikor a nyakamat hinti be csókokkal. Mikor odalent találkoztam apámmal, gondolni se mertem arra, hogy ma még ehhez hasonló "akcióban" lesz részem. Most viszont piszok módon örülök neki, s úgy néz ki a gyógyulást is feltudja gyorsítani az adrenalin és a romantika.
Amilyen őrjítő a teste és az, amit velem tesz, épp annyira mondható annak a zihálása is, amit közvetlenül a fülem mellől hallok. Mozgása hol gyorsabb, hol pedig lassabb és épp ezért olyan idegölő is. Játszik az idegeimmel, mintha tudná, hogy hol vannak kifeszítve a határaim.
Mikor csípője körül kicsit lazul a lábam szorítása, egyszerűen csak elkezd átfordulni, hogy ezzel én kerüljek fölé. Meglepő és furcsa helyzet, hogy most én vagyok az aki lát mindent, de ugyan akkor kielégítő is. Tekintetem pár pillanatig legeltetem mellizmain, kockás hasán amin aztán végighúzom a körmeimet, így cirógatva is a bőrét. Ezzel egyidejűleg persze finoman hintázok is rajta, hogy a megfelelő élvezetben tudjam részesíteni. Lehet, hogy ő mester ebben, én viszont annál kevésbé, ennek ellenére csak benne van az emberben is az ösztön nem?
Nagyot nyögve támaszkodok meg a mellkasán, hogy így diktáljam az iramot, miközben egyik kezemmel hátrafésülöm előreomló tincseimet. Testemet közben apróbb remegések rázzák meg, s sokáig nem is tudom visszatartani azt a gyönyört, amit Rhys csalogatott elő belőlem és aminek még soha nem voltam részese. Azok a férfiak soha nem okoztak gyönyört. Soha nem éreztem úgy, hogy szép lennék mellettük, vagy, hogy kellenék nekik. Ezzel szemben most mind ez egy kalap alá vehető.
Azért, hogy ne dőljek rögtön rá, határozottabban támasztom meg magam mellkasán, majd halkan pihegve pillantok fel arcára.

avatar
II. Seattle-i Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Jégkirálynő
Gif vagy kép :
Play-by : Blanca Suarez
Vonal1 :
Faj : Vérfarkas
Posztok : 76
Kor : 22

Lakhely : Seattle
Rang : Falkatag
User neve : N.
Vonal2 :
Családi állapot : Hajadon
Különleges képesség : Jó fegyverforgató vagyok.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga    Szer. Feb. 11, 2015 7:50 pm

+18




Olga & Rhys



Nekem sem volt mindig olyan szerencsém, hogy 10/9-10-es csajokkal kerüljek egy ágyba. Sokszor már ott elbukott a mutatvány, ha valakit leszólítottam. Nem mondom, hogy sosem volt szerencsém, de azért tény, hogy nem tudnék sok olyan esetet emlegetni, amikor bármi összejött. Ennek az egyik oka az, hogy eleve nem is tartom létszükségletemnek, hogy hetente mással keféljek. Persze, hogy fontos a szex, csak azért nekem jobban imponálna végre egy barátnő. A gond az, hogy valaki már eleve úgy kezdi, hogy nem gondolt semmi komolyra. Plusz eleve egyre nehezebb olyan csajokat találni, akik nem pszichopaták. Túl sok lett mostanában a hataloméhes természetfeletti. Nem véletlen örülök annak olyan nagyon, hogy belebotlottam Olgába. Igaz, hogy a jelenlegi helyzet nem azt tanúsítja, hogy bármi komoly szándékom lenne… de ő produkálta ki, hogy rámásszak, mentségemre szóljon! És különben sem törvényszerű, hogy nem lehet első randin egy jót kefélni…
-Nyugodj meg, van más amitől félhetsz… -egy önelégült vigyor azért felkúszik az arcomra néhány pillanat erejéig. Nem mondanám azt, hogy egoista vagyok, de azért vannak dolgok, amikkel tökéletesen tisztában vagyok (ide tartoznak az előnyeim és hátrányaim). Ebből következik, hogy van valamennyi önbizalmam, amit azért néha már csak a poén kedvéért is szeretek reklámozni. A tesóm szerint az amúgy is csak az előnyömre válhat, ha a lány látja, hogy van önbecslésem. Különben meg azt már én is észrevettem, hogy a legtöbben nem szomszéd Pistikére buknak, akinek az is gondot okoz, hogyan fogja meg a fütyköst, hanem azokra a férfiakra, akiknek van valamiféle macsó „beütésük”. Az mondjuk nálam például jelentős hátrány, hogy valószínűleg 30-40 év körül is úgy fogok kinézni, mint egy kamasz, de a viselkedésemmel még bőven javíthatok ezen az aprócska gondon.
Ha már enyém az irányítás, megpróbálom maximálisan kihasználni. Bár tartózkodok attól, hogy mindent szépen és finoman csináljak, de úgy gondolom erre Olgának nincs is szüksége. Csak pont annyira kell vigyáznom, hogy lehetőleg ne juttassam eszébe azokat a vadbarmokat, akik anno megerőszakolták. Azt akarom, hogy ő is legalább annyira élvezze, mint én, hallani akarom a kéjes sóhajait és nyögéseit. Pont ezért próbálok a tempóváltások mellett is ugyanannyi figyelmet szentelni rá. Ha éppen nem a nyakánál csókolom és zihálok, akkor a szájában keresem a boldogságot. Egy idő után még a kezeit is elengedem. Hadd körmözzön össze, attól úgy is csak beindulok... már ha a bőrt nem tépi le rólam.
Félidőben úgy gondolom ránk fér a póz váltás, úgyhogy erőlködés nélkül elérem, hogy ő kerüljön fölülre. Olyan szexben valószínűleg eddig úgy sem volt része, amiben ő irányított. Legalábbis gondolom, mert nem az a jellemző megerőszakolási forma…
-Gyerünk Cicavirág, mutasd meg mit tudsz – a kezeim szinte azonnal megállapodnak a csípőjénél, hogy irányítsam a mozgását. Jelzem neki, hogy tőlem nyugodtan válthat keményebb stílusra, elég régen volt már részem egy normális szexben. Amint közelebb hajol, erősen rámarkolok a formás, kerek fenekére és közben odahajolok hozzá, hogy követeljek egy vad nyelvcsatát.
Olga minden egyes lökésével egyre inkább az az érzés erősödik bennem, mintha pattogatott kukoricát raktak volna a bőröm alá. Izzok, mintha benzinnel locsoltak volna be. A kezemet időközönként végigfuttatom a lány tökéletes alakján,főleg a hosszú combjain, amikkel támaszkodik. De többnyire a kerek fenekét markolászom, miközben követelem azokat a csókokat.
Komolyan mondom, Olga olyan nekem mint egy drog, amiből sosem kaphatok eleget és nem tudok mellette mértékletes lenni… elég egyszer megkóstolni és átveszi fölöttem az irányítást. Még azt is elfelejtem, hogy egy kibaszott bál van alattunk és járhatnak errefele idegenek. Egyszerűen csak hagyom, hogy elvegye az eszemet és nem félek kiengedni a hangomat. Főleg amikor már tényleg nem bírom tovább, számolással és az előbbi kitépett légcső emlékével sem. Az élvezet rövid időre elkábítja az agyam nagy részét és úgy érzem majd’ szétszakadok tőle. Csak akkor eszmélek fel igazán, amikor Olga is már csak szuszogva támaszkodik rajtam. Egy erőtlen mosolyt villantok rá, de több egyelőre nem telik tőlem.
-Mondd, hogy jó voltam.


music ▲ 626 ▲ made by

avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Play-by : Nolan Funk
Vonal1 :
Faj : vérfarkas
Posztok : 82
Kor : 22 év
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Foglalkozás : felszolgáló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga    Szer. Feb. 11, 2015 8:56 pm

Rhys and Olga




Se testileg, se máshogy nem vonzódtam még senkihez, így mondhatjuk azt is, hogy azzal a nappal mikor Rhys belépett az életemben, új korszak kezdődött. Nem csak akkor, mikor farkassá lettem, hanem ezzel a bűvös néhány órával is megváltozott az életem. Előtte nem tudtam milyen az igazi szenvedély, milyen az, ha bizsereg a tested mikor meglátsz valakit. Csak azt tudtam, hogy a szex mint olyan, kegyetlen és gonosz, gyereket eredményez amit szépen szólva is még az előtt elvesznek tőled, hogy akárcsak nyomát látnád magadon a terhességnek. Azt hittem csak ilyen módon lehet egymásé férfi és nő, és azzal, hogy Fenrir kihozott abból a patkányfészekből, minden megváltozott. A mai nappal pedig főleg, és komoly mondhatom, hogy soha nem éreztem olyan jól magam, mint most Rhys karjai között.
Ujjaimmal gonndosan kitapogatom minden egyes izomkötegét a hátán és a vállán is, némelyiken elidőzök egy kicsit. Cirógatom és finoman karcolgatom körmömmel odafigyelve arra azért, hogy ne essek túlzásba, hisz jelenleg nem a fájdalom okozás a cél, sokkal inkább a gyönyör ami néha néha szinte tornádóvá erősödve igyekszik mindent elsöpörni a testemben, de még egy kis ideig próbálok gátat szabni neki.
Megjegyzésére csak elmosolyodok, majd ahogy átfordulunk s én kerülök felülre, egy kis ideig még a fejemben van a gondolat, hogy mit gondolhat rólam, elvégre teljes rálátása nyílik így a testemre. Nyomokban egy-két elhalványult heg még mindig - és valószínűleg örökké - torzítani fogja a bőrömet, és bár nem vagyok rájuk büszke, mégis próbálom úgy felfogni, hogy ezek olyan sebek amiket túléltem. Egy olyan életre emlékeztetnek amit már el kellene felejtenem mert tudom, hogy elegendő társam van körülöttem már ahhoz, hogy ne ismétlődjön meg. Fenrir vigyáz rám, ahogy a falka is. És most már azt is érzem, hogy Rhys itt van és az életemet is képes lennék rábízni. Lehet, hogy még nem ismerjük egymást teljesen, nem ismerjük egymás gyengéit, vagy tüzetesen a múltját. Van amit felesleges megbeszélni. De azzal amit a házban tett és amit ma is, tudom, hogy nem csalódhatok benne.
Határozottan, viszont annál lassabban, már-már idegőrlően lassan mozgatom rajta a csípőmet. Nem akarok vadállat módjára szexelni vele, mi abban az élvezet, ha fájdalmat okozunk egymásnak? Itt inkább az élvezeten és a szenvedélyen van a hangsúly, amit próbálok megadni neki.
Néha kénytelen vagyok megtámaszkodni izmos hasán, márcsak a gondolattól és az érintéstől is ahogy kezei a combomat vagy épp a fenekemet érik. Nem tudok betelni ezzel a pasival! Lehet, hogy agresszívnek és gyilkosnak tűnt odalent, viszont egy pillanatnyi ingerhullám alapján nem ítélkezhet az ember. Viszont most ahogy fekszik alattam, ahogy az arcát figyelem, ahogy hozzám ér, s tekintetünk olykor egybe forr, érzem, hogy ízig vérig szenvedélyes, figyelmes és óvó. Nekem pedig szükségem van rá és visszavonhatatlanul a magaménak akarom.
Nagyjából egyszerre érünk fel a csúcsra. Az élvezet hulláma az egész testemet elporítja és csak nagyon nehezen tudok ülve maradni, nem véletlenül van szükségem arra, hogy támaszkodjak Rhysen, ha már alattam van. Halvány mosollyal figyelem arcának változásait, amire halk kuncogással reagálok, végül lekecmergek róla, s odamászva hozzá forró testéhez bújok.
- Tökéletes voltál - suttogom a fülébe ajkaimat a bőréhez érintve, majd egy puszit nyomok a nyakába - köszönöm neked - folytatom majd állammal megtámaszkodok mellén, így figyelve tovább az arcát, miközben ujjaimmal apró köröket írok le izmain.
- Tervezted még visszamenni a bálba? - hangomban szórakozottságot vélhet felfedezni amit nem is félek kimutatni.

avatar
II. Seattle-i Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Jégkirálynő
Gif vagy kép :
Play-by : Blanca Suarez
Vonal1 :
Faj : Vérfarkas
Posztok : 76
Kor : 22

Lakhely : Seattle
Rang : Falkatag
User neve : N.
Vonal2 :
Családi állapot : Hajadon
Különleges képesség : Jó fegyverforgató vagyok.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga    Pént. Feb. 13, 2015 11:20 pm

+18



Olga & Rhys



Ha valamihez nagyon ért Olga, akkor a feltüzelésemhez mindenképp. Sajnos vagy nem sajnos, gondolom bőven van tapasztalata… bár nem tudom anno azzal mennyire vesződött, hogy bármiféle örömöt okozzon azoknak a seggfejeknek. Gondolom nem az volt az elsődleges célja. De attól még jól csinálja, mert lassan megőrjít minden egyes érintésével. Azt pedig külön díjazom, hogyaz ágyba nem hozta magával az oroszok jellegzetes stílusát, hanem tudja hol a határ. Tudja, hogy meddig kellemes és vadító a karmolgatás, úgyhogy bízok benne, hogy ha eddig nem, akkor ezek után sem fogja leszedni a bőrömet. Voltam már olyan csajjal, akinél fenn állt ennek a veszélye. Macska alakot tudott felvenni és időközben annyira bevadult, hogy belém eresztette a körmeit. Annak ellenére, hogy zuhanyoztam, vérfoltos lett az ágyam. Elég durva volt.
Amikor Olga kerül felülre, a legkevésbé sem érdekelnek az esetleges (beképzelt) hibái. Bosszantóan tökéletesnek látom úgy, ahogy van és ez nem volt másként múltkor sem a háznál. Úgyhogy szerencséje van, hogy semmi olyan megjegyzést nem tett eddig, ami arra utalna, hogy kevés az önbizalma, mert akkor kinyírnám. Nem szó szerint, de attól még kinyírnám. Persze a hegeket érzem rajta, ahogy végigfuttatom rajta a kezeimet, de az egy dolog. Nem mindegyik látszódik és… idővel lehet, hogy végleg eltűnnek. Nyilván sajnálom ez miatt, mert elég sok szörnyűséget megélhetett, de ezen kívül nem tudok sok mindent csinálni. Az a legjobb, ha nem beszélünk erről az egészről. Én azért vagyok, hogy elfelejtessem vele a bánatát, nem azért, hogy erősítsem. Úgyhogy minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy neki is minél jobb legyen…
-Kikészítesz –idegőrlő az a lassúság, amivel mozgatja a csípőjét, és azt hiszem ezzel tökéletesen tisztában van. Nem tudom pontosan mit érezhet, nem vagyok hermafrodita, viszont a kéjes sóhajai alapján gondolom ő is legalább ugyanannyira élvezi ezt az egészet, mint én. A különbség annyi, hogy Olga valószínűleg nem azon fáradozik minden egyes másodpercben, hogy egy vulkánkitörést késleltessen… ellentétben velem. Mert nekem erősen koncentrálnom kell, hogy legalább egy kis ideig bírjam még. Az ereim így is mindjárt szétdurrannak az élvezettől. De azért még kihasználom arra a maradék időt, hogy időközben a melleivel játszadozzak, miután kielégítettem a segg-fétisemet.
Nem tudom egészen pontosan mit gondolhat rólam Olga azok alapján ami odalent történt és ami itt történik most. Nem vagyok pszichopata, sem szoknyavadász és ezek után szerintem azon fogok dolgozni, hogy ezt el is hitessem vele. Mert az, hogy néha elkap a gépszíj egy dolog. Szerintem ilyesmi mindenkivel megesik, főleg akkor, ha azt kell látnia, hogy a lányt akit randira vitt a perverz apja meg akarja erőszakolni… igen, azt hiszem ez egy olyan sokk, ami mindenkiből előhozná az állatot. Az a fellángolás meg ami történt köztünk… semmiképp sem csak az én „hibám”, bár én tettem pontot az ügy végére. De miért is lenne baj egy röpke első randis dugás? Már úgy is mindketten tudjuk, hogy nem csak erre ment ki a játék. Mert ahogyan rám néz… a tekintetétől is lassan megőrülök… a szép kék szemeitől, nemhogy az érintésétől. Nem sűrűn fordult még elő ilyesmi, hogy valaki ennyire eltekerte a fejemet, de Olgának úgy látszik sikerült.
Miután sikerült nagyjából egyszerre elélveznünk, legalább fél percig meg sem szólalok. Kell egy kis idő, mire az élvezetek kapujától visszatérek a valóságba.
-Szívesen máskor is... -vigyorgok rá fáradtan, majd a jobb kezemet átpakolom a törzsén. Egy ideig csak simán az oldalánál tartom, de aztán nem tudom megállni, hogy ne rakjam a fenekére. És már megint nem értem, hogy a picsába lehetett ilyen tökéletesre összehozni őt mikor az apja… hát messziről sem egy fotómodell. Leginkább Chewbaccára hasonlít. Bár… most, hogy így jobban belegondolok szerintem ha hozzá hasonlítgatom azt a perverz állatot megsértem vele Chewiet…
-Inkább pihennék veled egy darabig –lassan már ott tartok, hogy a szemeimet is becsukom, mert olyan tökéletes ez így... ő és én, egy ágyban, egymást simogatva. Nem lehetne egyszerűen lestoppolni az időt vagy újraélni ezt még párszor? –Aztán még bármit csinálhatunk ma este -egy sokat sejtető, ravasz vigyort villantok a lányra. Mert az egy dolog, hogy most egy időre lefáradtam, viszont ez az állapot sem tart örökké. Oké, lehet, hogy nem kéne első randin végigkefélni az éjszakát, de hát carpe diem. Elégszer mondtam már nemet az élvezeteknek, ma este biztos nem fogok.
-Uhm… most jutott eszembe. Szedsz valamit? Mármint… nem drogra gondolok, hanem fogamzásgátlóra –az a nagy büdös helyzet, hogy a gumit mindketten elfelejtettük, de azért én még látok fényt az alagút végén így utólag is. Ha nem szed tabit, akkor beugrok vele a legközelebbi gyógyszertárba. Mondjuk amiket csinálhattak vele régebben, nem tudom… neki egyáltalán lehet még gyereke? Remélem, hogyha igen, akkor sem most akar teherbe esni, mert akkor kifutok a világból. Nem viccelek. –De ha már témánál vagyunk, akkor bevallhatod, hogy szabadidődben kertészkedsz. Öntözöd a füvedet –próbálok kicsit poénkodni, mert nem szeretném elrontani az eddigi jó hangulatot.


music ▲ 784 ▲ made by

avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Play-by : Nolan Funk
Vonal1 :
Faj : vérfarkas
Posztok : 82
Kor : 22 év
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Foglalkozás : felszolgáló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga    Szomb. Feb. 14, 2015 12:03 am

Rhys and Olga




Érzem, hogy ezt a srácot nem szabad elengednem. Sohase! Nem akarom magamhoz kötni, hogy azt higgye egy lökött pszichopata nőszemély vagyok, de érezni akarom őt. Mindig. Tudni, hogy mellettem van akkor is, ha fizikailag nem teheti. Tudni akarom, hogy mindig lesz aki gondol rám, aki vár rám valahol. Úgy tekeregnek és csavarodnak a fejemben a fogaskerekek, hogy szinte hallom a kattogásukat. És ez is bizonyítja, hogy végre van min gondolkodnom. Végre tudok valami olyannak foglalkozni, ami nem a múlt, sokkal inkább a jelen és majd a jövő is. Mert ugyebár a holnap is valamilyen formában jövő, ami egybeforr a jelennel. Nem engedhetem, hogy elszaladjon, élnem kell a pillanattal, a gondolattal pedig főleg, hogy van valaki, akinek kellhetek. Valaki él ezen a nyomorult bolygón, aki lát még bennem valamit, nem csak egy egyszerű gyors menetet de főleg nem egy foglyot akit évekig tartottak láncra verve mint egy megvadult kutyát.
És bár a falka tagjai a családommá nőtték ki magukat, mégis szükségem van egy olyan lelki támaszra, aki jó barátom és valami sokkal több, sokkal kedvesebb is lehet. Mert miért ne? Miért ne merjek nagyokat álmodni és reménykedni, hogy közöttünk több lehet puszta szexnél?! Hiszem, hogy ez már most több és első randi ide vagy oda, lehet, hogy most az ágyban kötöttünk ki. De le se tagadhatjuk azt a rettenetesen erős testi vonzalmat ami közöttünk van.
- Miből gondolod, hogy... nem erre megy ki a játék? - sóhajtom egy könnyed mosollyal miközben lassan mozgok rajta. Nem tudom, hogy célom-e az idegelése, viszont kétség kívül jó látni az arcának rezdüléseit, összes izmának vad rángását ahogy igyekszik uralkodni magán.
Az, ahogy a fenekemet érinti a keze, csak még inkább feltüzel, ám érzem, hogy lassan de biztosan elérkezik az, amikor már nem tudjuk visszatartani magunkat.
Sikerül pár másodperces csúszással egyszerre felérnünk a csúcsra, ami után pihegve várok pár pillanatot, hogy megtudjak szólalni bár ahogy elnézem, ezzel Rhys sincs másként.
Lassan ledőlök mellé, majd megjegyzésére felnevetek.
- Csak nehogy megbánd ezt a kijelentést - simítok végig mellkasán, majd ahol megállapodik a kezem, arcomat is odafektetem így hallgatva szívének egyre normalizálódó dübörgését.
- Ez egy nagyon okos ötlet, de akkor - ülök fel, hogy gyorsan magunkra rántsam a paplant - így ni! Máris jobb - mióta kihozott Fenrir abból a patkányfészekből, bolondulok a paplanokért. Melegek és biztonságérzetet adnak. Na nem mintha most nem érezném magam biztonságban Rhys mellett, de azért egy takaró alatt kellemesebb feküdni mint azon rajta és azon rágódni, hogy be kéne takarózni mert fázok.
- Szerintem első körben menekülni fogunk, ha valaki ránk nyit - ezt nem hagyhattam ki, elvégre ki tudja, hogy mikor jelenik meg itt valaki? Viszont nem érdekel. Tőlem még az atya úristen is ránk nyithat, az se zavarna.
- Megnyugtatlak, hogy felesleges ezen gondolkoznod - hangom teljesen nyugodt, noha az ilyen téma kellőképpen feltud zaklatni. De jelen pillanatban még az se érdekel, hogy ez szóba került. Ha már alapból nemi életet élünk, akkor nem árt tudni egymás hibáiról nem?
- Nem lehet gyerekem. Legalábbis az orvos ezt mondta - vallom be neki és csak reménykedni tudok benne, hogy nem dob ki az ágyból. Sokan nem szeretik, ha a nőci az ágyban ilyet benyög, amit mondjuk megértek. Viszont jobb most tisztázni a dolgokat.
De emellett persze van nálam tabletta amit csak a biztonság kedvéért is be fogok venni. Mert véletlenek a mai napig léteznek.
Kék tekintetem kétségbeesetten fürkészi az arcát, amin remélem, hogy nem idegességet fogok felfedezni, vagy épp undort.
- Hogy mit csinálok? - billentem félre mosolyogva a fejem.

avatar
II. Seattle-i Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Jégkirálynő
Gif vagy kép :
Play-by : Blanca Suarez
Vonal1 :
Faj : Vérfarkas
Posztok : 76
Kor : 22

Lakhely : Seattle
Rang : Falkatag
User neve : N.
Vonal2 :
Családi állapot : Hajadon
Különleges képesség : Jó fegyverforgató vagyok.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga    



Sponsored content
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down
 
Rhys and Olga
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Other times
Alternatív játékhelyszínek, hogy a fantáziád szárnyalhasson
 :: Privát játékok
-