Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 In the shadow || Hadraniel versus Lucretia




Tárgy: In the shadow || Hadraniel versus Lucretia    Csüt. Dec. 18, 2014 12:00 pm

A pokolban nem könnyű boldogulni, azt még nekem is el kell ismernem. Természetesen ebben semmi csodálni való nincs, soha nem is bántam meg, hogy eladtam a lelkemet Lucifernek, de attól még kissé kellemetlen helyzetbe keveredtem és még nem fedeztem fel a kiutat belőle. Abban nincs semmi új, hogy egy halandó a lelkét ajánlja fel valamiért és mikor meghal, akkor a pokolba kerül. Ez teljesen természetes, és valójában mindegy, hogy az említett halandó ki és mi volt életében, de úgy tűnik, pont velem valakinek sikerült kivételt tennie. Soha nem volt titok, hogy kifejezetten megbotránkoztató a származásom még ezekben a körökben is, de ráadásul én a pokol urát idéztem meg és vele kötöttem üzletet, amely jó idővel azelőtt, hogy meghaltam volna, már sikeresen adott nekem egy fajta hírnevet. A halálom után pedig olyan szintű közutálatban részesített, amire nem számítottam. Azt hittem, meghalok, szenvedek és démonná válhatok, ahogy az a minimum tőlem, de azzal nem tudok mit kezdeni, hogy mentesítettek és Lucifer mellé rendeltek. Ha korábban egy törtető nőszemély voltam a pokol lakóinak életében, akkor ezzel a húzással sikeresen leértem, hogy még az se kedveljen, akinek egyébként oka nincs utálni engem. Nem mintha zavarna, hogy maradhattam a hatalom közelében, ezt a világom elég régen ismerem ahhoz, hogy eligazodjam benne, de valljuk be, magányos és hálátlan szerepre kényszerültem. Támogatók és segítők, szövetségesek és bizalmasok nélkül pedig teljes egészében Lucifer kegyétől függ, hogy meddig élvezhetem a szerepemet. Ezt pedig nem tudom elviselni. A pokol ide vagy oda, hercegnő voltam, uralkodó és bálvány életemben, halálomban sem tudnak rákényszeríteni, hogy egyetlen lénytől függjek. Hogy ezen változtatni tudjak, ahhoz pedig szövetségesekre van szükségem és információra azoktól akik hajlamosak ezt megadni.
Bele telt egy kis időbe, mire megtanultam, hogyan ismerjem fel a számomra hasznos elemeket, de sikerült és már egy ideje gyűjtöm is őket. De a mai este vár remélhetőleg a legnagyobb fogás, amelyet vakon próbálok megtenni. Hadraniel Belzeebub leghűségesebb követője, az egyik bukott és ha jól tudom, mára már elvileg visszavonult pihenni. Hacsak nem sikerül egy csintalan démon lánynak visszacsalnia egy kis szórakozásra.
A hatalmas fürdő, amit választottam helyszínnek, egészen magányos ilyenkor, mikor senki nem rendez vagy vesz részt orgiában, a terem közepén lévő medencében már a víz gőzölög, mikor beérek. Csak egy arany színű köpeny van rajtam, amely eltakar nyaktól bokáig, mint minden más ruha, amelyet magamnak választok. A levegő párás, nehéz és halványan rózsa illatú, hála a nem kis adag sziromnak, amely már a vízben van. A gyertyák fényében minden narancsos árnyalatban pompázik, sejtelmes lesz. Egy hatalmas tükör előtt állok meg és nyúlok oda a csatokhoz, amelyek a hajamat fogják szorosan össze. Lucifer közelében az a minimum, hogy ápolt legyen a kinézetem, és tökéletes, amelynek része az is, hogy a hajam nem száll ezer felé és nem takarja el a nyakamat. Egyfajta bizonyítéka a bizalomnak, hogy fel van fogva, mert mindenki tudja, hogy a nyak remek gyenge pont és olyankor könnyű támadni meg, ha szabad. Ja, és egyébként ha jól emlékszem, még mindig szokás, hogy leengedve csak a szeretőjének mutatja meg egy erényesebb nő. Nálam a hajam a csábítás része, a szőke nem olyan szokatlan, de ez a halvány, ezüstös arany árnyalat, amivel rendelkezem, kifejezetten egyedi, a gyertyák fényében pedig igazán csillogóvá válik. Mire az utolsó csatot és eltávolítom és egy kis asztalkára helyezem a fésű mellé, már derékig omlik le és takarja be a hátamat. A hajkefe egyedül igencsak hosszú idő alatt bánik el vele, erre mindig is fel voltam készülve, így ráérősen kezdem el bontogatni a tincseket. Nem zavar, ha fel van fogva, de néha kellemes, hogy nem egyetlen ponton érzem a súlyát. És amíg látszólag ezzel foglalkozom, talán senki nem fog csodálkozni rajta, ha "véletlenül" nem veszek észre egy kardot a tükör mellett a falnak támasztva. Gyönyörűen kidolgozott ázsiai típusú darab, nem nehéz kitalálni kinek a tulajdona. Kicsit elvonták a figyelmét, így Hadraniel itt felejtette, és egyszer vissza kell jönnie érte. Ha minden jól megy, akkor pár percen belül méghozzá.
A tükör előtt a hajam bársonyosan ragyog, nagyon lassan és alaposan dolgozom vele, egy felől ráérek, másfelől pedig azt akarom, hogy azt lássa a bukott, ami számomra a legelőnyösebb. A ruhák és a színek a gyertya fényhez illenek, de nem tűnik beállítottnak, a köpeny pedig ugyan vastag szövésű, de nem több rétegű anyag, így a testem is kirajzolódik alatta sokkal jobban, mint általában a ruháim látatni engedik. Szóval a díszlet kész, most már beérhet bármikor a főszereplő is.
Az ajtó nyitódása elég csendes, hogy beszélgetés közben senkinek ne tűnjön fel, de mivel egyedül vagyok az egész teremben, még visszhangzik is. Ijedten fordulok oda, hogy lássam a belépő bukottat. Egy pillanatra megmerevedek, majd a meglepetés elterül az arcomon. Aki nem ismer teljesen, mint például ő, hiheti, hogy a megjelenése miatt történt, de igazából inkább a kinézete fogott meg. Úgy tűnik, nem én vagyok az egyetlen, aki a haját rejtegeti erre, mert még soha nem láttam őt így, leengedett, szénfekete és szabadon szálló tincsekkel. Egyszerűen gyönyörű, a nők fele féltékeny lenne ezekért, az már biztos.
- Azt hittem, ilyenkor már senki nem jár erre - suttogtam csendesen, miközben egy apró, félénk mosollyá alakítottam minden kifejezést az arcomról, mielőtt bármi más árulkodna a terveimről. Ide éppen a félénk lány képe illik, szóval azt fogja kapni. Minden más ráér még egy ideig...
// Kinézet ilyesmi, jobb képet nem találtam, szóval a többit a képzeletedre hagyom //

avatar
II. Büszkeség démon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Pokol hercegnője
Gif vagy kép :
Play-by : Holliday Grainger
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 242
Kor : 560 felett
Lakhely : A pokol trónjának lábánál
Rang : Őkirályi főkíváncsisága
User neve : Hana
Vonal2 :
Családi állapot : Volt már minden
Különleges képesség : Előhozom belőled a legrosszabb énedet
Foglalkozás : Lucifer árnyéka
Felöltött alak : Angyalarcú porcelánbaba

Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: In the shadow || Hadraniel versus Lucretia    Pént. Dec. 19, 2014 10:41 pm




Take my hand at the end of the dark and cold tunnel

어둡고 차가운 터널 끝에서 내손을 잡고

A Pokol végtelenül szórakoztató egy hely. Odafent naphosszat álltam a kapuban és lestem ki a fejemből. Hát senki sem vetheti a szememre, hogy feltorlódott bennem annyi gondolat, amit végül képtelen voltam magamban tartani. Nem voltam a legjobb angyalnak. Igazából... Már nem is emlékszem miért emeltek annak idején fel. Gyógyító voltam és védelmező az emberek között. A Geum-folyó partján ülve hallgattam meg mindenkit, akinek valami panasza volt és tanácsot adtam. Ha valaki megtámadta a falut, akkor pedig én is harcba szálltam a támadóinkkal. Egyszerű életem volt. Túl egyszerű és túl sok minden maradt ki belőle. Nőtlenül éltem és haltam, még csak gyerekem se lett. Úgy haltam meg, mint végül mindenki. Teljesen egyedül és elfeledve.
Letaszítva viszont nagyot fordult velem minden. Nem egy tetves kaput kellett őriznem. Felfedezték bennem azt, hogy micsoda lehetőségeket rejtegettem magamban ennyi ideig. Kinyíltam. Mértéktelen lettem. Beelzebub ezért is emelt engem első emberének idővel. A mértékek hiánya miatt is lehet az, hogy rengeteg időt töltök azon a helyen, ahol egykor születtem. Persze a többi démon és bukott tojik arra a különleges kis ékszerdobozra ott a távol-keleten, de nekem ez pont jó. A féktelen italozások, a forró éjszakák és a monumentális csaták az én szívem melengethetik. Nekem nincsen szükségem hatalmi helyezkedésekre, pontosan jó helyen vagyok ott ahol vagyok most. Valószínűleg még nagyon-nagyon sokáig ott is leszek. Miért? Mert a főnökkel kiemelkedően jó a kapcsolatom. Mondhatni erős a bizalom, félszavakból is értem és neki nem pofázok vissza. Minek? Azt mondja, amit én is gondolok. Viszont ahogy hallom, más rendekben megy a zúgolódás valami lány miatt. Kedvelem, ha valaki felrúgja a szabálykönyvet és beleírkál.
A lépteim könnyedek, fürgék és hallani is roppant nehéz őket. Az utóbbi években szívesen múlattam az időm vadászattal. Az erdőkben hátrány, ha nem tud valaki lopakodni. Így tértem be a fürdőbe először, ahol kishíján infarktust kapott tőlem két démonlányka, akik a vízben játszadoztak. Csak sejtelmes mosollyal raktam le a kardom a tükör mellé, mikor hívást kaptam. Nem mondhatom, hogy mindig rajongok azért, hogy ilyen népszerű vagyok. Pláne mikor már ennyire közel járok egy kiadós fürdéshez. De még várnia kell a mókának és a pihenésnek rám egy kicsikét. Vissza a királyi udvarba. Az intrikamennyiség hasonló a lentiekhez. Természetesen most is a királyné akar alkut kötni. Csakhogy a király alkut kötött, hogy a neje ne köthessen alkut és jó uralkodó legyen a fia. A fejem belefájdul ezekbe... és a népem leszármazottai ezek. Meh. Remélem később másmilyen lesz a helyzet.
Éles kanyar, vissza a fürdéshez. Mivel a folyosók környékén is halkul a mozgolódás, így végre leengedem a hajam. A lapockám alá ér igencsak, lassan a hátam közepéig fog érni. Majd egyszer talán levágatom. De az egy másik kor lesz. Viseljék csak mások röviden. Nekem tökéletes így. Persze ezért rengetegszer éreztem magamon mások firtató tekintetét. Így napközben fel van kötve. Másoknak is és nekem is egyszerűbb. Kinyitom a fürdő ajtaját ismét és belépve, a pillanat törtrészére meglepődök. Ilyen későn aligha jár itt egy lélek is. De a mai nap úgy tűnik kivételes. Felmérem magamnak a lányt és elmosolyodom. Igazán gyönyörű teremtés. Szerintem láttam már korábban is. Ő lehet a kis belső mocorgás oka... Közelebb lépek hozzá.
- Hasonlóan hittem én is. Szabad? - nyújtom a kezem, hogy ha gondolja, átadhatja a hajkefét és segítek neki megbirkózni azokkal a csodaszép hosszú szőke hajtincsekkel. Közben talán rájöhetek arra is, hogy milyen démon is ő valójában. - Mondd, hogy hívnak?
Pillantok rá derűs érdeklődéssel a tekintetemben. Szinte állandósult kifejezés ez az arcomon. Felé is megszokott oldalam mutatom.

©




A hozzászólást Hadraniel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Dec. 22, 2014 5:45 pm-kor.

avatar
II. Falánkság démon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : 어린왕자
Gif vagy kép :
Play-by : Kim Bum
Vonal1 :
Faj : Fallen angel
Posztok : 48
Kor : 3754
Lakhely : Bellevue / Pokol
Rang : Derek első embere
User neve : 아리카
Vonal2 :
Különleges képesség : Nem vagyok elég különleges így is?
Foglalkozás : Showman, műsorvezető
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: In the shadow || Hadraniel versus Lucretia    Szomb. Dec. 20, 2014 11:10 pm

Azt hiszem, a tervem első kicsike pontjáig sikeresen elértem már. Ez volt az egyszerűbb és a kétségesebb darabkája, az egész, kidolgozott és alaposan megszőtt mintának, amelyen végig kellene vezetnem a bukottat. A megjelenése a kedvétől és persze a képességeitől függött, valójában még a véletlenek játéka is alaposan közre játszott benne, hiszen ha nem felejti itt a akrdját, nem olyan biztos, hogy vissza tért volna még a mai este folyamán a fürdőbe. De az alapján, amit eddig hallottam róla ő nem az a fajta, akit az angyali múltja teljesen hidegen hagy, sokkal megértőbb a legtöbb bukottnál, és ez lehetővé teszi számomra, hogy megpróbálhassam felhasználni azt, amit hajlandó nekem adni ezüst tálcán. Még én sem tudom biztosan, mi lesz és mivel kell érte fizetnem, de az alapján, amit eddig hallottam róla, láttam vele kapcsolatban és érzékeltem, biztosan nem megfizethetetlen dolgot fog kérni, és még inkább tudom, hogy nem olyasmit, amit nehezemre esik megtenni. Ennél azért többet feltételez róla bárki más is. Szóval röviden, ha meg akarom magamnak szerezni a biztonságot, akkor ő a tökéletes kezdés.
Minden érzelmet elnyomok magamban, amely kicsit is diadalmasnak tűnhet, miközben nézem, ahogy belép a terembe és becsukja maga után az ajtót. Bár ázsiai, elég magas és izmos, így nem tudom nem figyelni a mozgását. Megbűvöl, akár egy kígyó, és alig várom, hogy többet megtudjak róla. Kezdem érteni, miért rajonganak érte annyira a nők, és biztos vagyok benne, ha vele találkozom emberként, akkor könnyedén rá tudott volna venni, hogy teljesítsem néhány kérését. Démonként eltöltött nem túl hosszú, ám annál eseménydúsabb időm ellenben megtanított rá, hogy nem minden a külső, és túl sok gyönyör van ahhoz a pokolban, hogy egynek áldozd magad. Furcsa, nem? A legtöbbeknek a kín az első dolog, ami eszükbe jut erről a helyről, nekem azonban csak az élvezetek és a romlottság, amelyet meg lehet találni máshol is kis mértékben, de az igazi szabadságát csak itt tudjuk élvezni, ahol már senki és semmi nem tud elítélni miatta. Be kell vallanom, emellett megértem azokat, akik nem szeretnek, hiszen az ő szempontjukból és minden kín és szenvedés nélkül kerültem olyan helyre, amelyről csak álmodozhatnak. Kellemetlen lehet, de mivel nem kértem, okom nincs rá, hogy ezért hosszú távon is tudjak velük szimpatizálni, azt valaki más megteszi majd úgyi helyettem. Második tanulság: itt nincs olyan feladat, amire valaki ne akarna önként jelentkezni. akkor is, ha őrültségnek tűnik.
A gondolataim kissé túl sokat ckáznak, így fókuszálatlanul pislogok és jó néhány méternyi kimarad abból, ahogy Hadraniel felém közeledik, igazából csak akkor veszem újra észre a jelnlétét a teremben, mikor már alig pár méterre van tőlem. De ezzel be is tölti annyira a teret, hogy ne tudjam figyelmen kívül hagyni, melynek eredményeképpen kissé meg is rettenek. Nem szeretem a váratlan dolgokat, és nem tesz jót a tervemnek az álmodozás sem, így megijeszt a helyzet, és kivételesen nem is próbálom palástolni. Hagyom, hadd higgye azt, hogy miatta van, mert felismertem. Egy kis félénkség nem fog megértani, itt még úgy sem tud róla senki, hogy képes vagyok kimutatni a fogam fehérjét, így pedig nyilván elvárható, hogy szolid, engedelmes, halk, és visszahúzódó legyek, akit csak akkor venni észre igazából, ha valaki tudja, hol és mit keressen. Szobadísz, ha úgy tetszik, porcelán baba, kis játékszer, amit egyelőre mutogatnak és nagy kár lenne, ha eltörne.
- Ha szeretnéd... Hadraniel, igaz? - emelem meg a kezemet, hogy átnyújtam neki a fésűt egy bizonytalan mosoly kíséretében, amely elárulja neki, hogy mennyire nem vagyok biztos a dolgomban. Nem akarom semmire kényszeríteni, ha úgy kívánja, természetesen megpróbálkozhat a hajammal is, igazából ez még előnyömre is válik, de én ilyesmire nem kérem. Ahhoz túl félénk vagyok, vagy éppen törékeny, rajta múlik, melyiket hiszi el. Emberként magamat nem éreztem ilyen kicsinek, hiszen senki nem volt túl magas, de a pokol lakói kifejezetten nyúlánk és izmos férfiak, így még inkább ráerősítenek, az amúgy sem gyenge, törékeny kinézetemre. Nem mintha bánnám, a magas férfiak jellege nem könnyen ijeszt meg, inkább az alacsony és alamuszi az, akitől tartanom kell. És olyan éppen nincs a közelemben.
- Idelenn egyszerűen Lucretia vagyok - válaszolok halkan, miközben vissza fordulok a tükör felé, hogy befejezhetővé válhasson a fésülködés. Ez remek helyzet, mert a tükörnek hála látom őt és a tekintetét is, de közben magamat és azt is, hogyan reagálok arra, hogy mellettem van. Nem, nem törpülök el, jelentéktelenné sem válok, csak látszik, hogy a bizalom még nincs meg. Mozdulatlanul tűröm, ha hozzám ér, el nem húzódom, de nem tudom, mire számíthatok tőle, így óvakodva követem szemmel a tetteit. És persze az arcát meg a haját is, amelyek remek keretet adnak az én vonásaim mellé. Tipikus európai nő, szőke, világos bőrű és alacsony, mellé a kelet ázsiai férfiak iskolai példája, fekete haj, kissé napbarnított bőr, szikár testalkat. Ellentétek, de a maguk formájában mindkettő tökéletessen jellemzi a fajtáját, hogy úgy mondjam. - De könnyen előfordulhat, hogy törtető kurva és hasonló kellemes becenevek alapján hallottál rólam - mert senki nem olyan hülye, hogy veszélyesen nyílt terepen ócsároljon név szerint, sokkal jobb, ha egyszerűen a számukra ideális jelzőket adják nekem. Ugyanolyan kellemetlen, mindenki tudja miről van szó, de letagadható is. Hiába, azért a pokolban való túléléshez kell egy jó adag ész is, még ma.

avatar
II. Büszkeség démon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Pokol hercegnője
Gif vagy kép :
Play-by : Holliday Grainger
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 242
Kor : 560 felett
Lakhely : A pokol trónjának lábánál
Rang : Őkirályi főkíváncsisága
User neve : Hana
Vonal2 :
Családi állapot : Volt már minden
Különleges képesség : Előhozom belőled a legrosszabb énedet
Foglalkozás : Lucifer árnyéka
Felöltött alak : Angyalarcú porcelánbaba

Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: In the shadow || Hadraniel versus Lucretia    Hétf. Dec. 22, 2014 6:23 pm




Take my hand at the end of the dark and cold tunnel

어둡고 차가운 터널 끝에서 내손을 잡고

A mai első tisztességes meglepetés esett az ölembe, most mikor beléptem. Lehet ez lesz az egész heti adagom, szóval be kell osztanom. Lehet belé sem botlottam volna, ha nem hív el a királyné. Vagy ha kicsit tovább tart az egész. Sosem tudhatom mikor lesz a héten olyan napom, amikor arra sem lesz időm, hogy felsóhajtsak. De ez az ára annak, amikor valaki egyrészről rangot szerez, másrészt nem rühellik. Mert úgy tudom, hogy nem vagyok kimondottan népszerűtlen idelent. Nem mintha érdekelne bármilyen közvélemény-kutatás vagy ahhoz hasonló dolog. Betudom az egészet annak, hogy Beelzebub rendjének tagja vagyok és vannak közülünk olyanok, akik szeretnek másokat is magukkal rántani az élvezetek sűrűjébe, hogy utána együtt ne lássunk ki onnan. Viszont ez a szokásom ad nekem egyfajta biztonságot is. Egy oldalam mutatom meg másoknak. Senki sem tudhatja milyen meglepetések bujkálnak a tarsolyaimban.
Érzem magamon a tekintete súlyát anélkül is, hogy odatekintenék. Defenzív reflex még nagyon-nagyon régről, de hasznos hölgyek közelében is. Úgy teszek, mintha észre sem venném. Ez egy alapvető hazug játék az ilyen helyzetekben. Már pontosan tudom milyen koreainak lenni a pokolban. A bukottak körében talán egyedüli is vagyok, aki nem a szabványos arcvonás-készlettel bír. A legtöbben életükben nem láttak hozzám hasonlót. De kérem, nyugodtan lehet legeltetni rajtam a szemeket, azért vannak, azért vagyok. Ez is egy fajta falánkság. Furcsa örömforrás. Mint az érzés ami átjár, amikor a legtöbb tanonc megpillantja a kardom. Szinte látni a kín emlékét a kis szemeikben. Olykor nevetni lenne kedvem ezeken, de van, hogy visszafogom magam. Nekem is volt korszakom, amikor az egyik legkegyetlenebb kínzó voltam. Sikolyokat akartam hallani minden mennyiségben. Akár meg is bánhattam volna ezt a tettem, de amint átvándoroltak az érdeklődéseim, egyből kárpótoltam az áldozataim egy száznapos orgiával. Amolyan nesztek módon.
Valami meglódítja a kisasszony gondolatainak futkosását. Nem vonok le következetéseket, hogy micsoda. Ezt az egyet egészen biztosan megtanultam itt lent. Sosem szabad elhamarkodottan levonni egy szikrányi következtetést sem. Mert ha téves, abból talpra állni nagyon nehéz. Szabályos semlegességgel közelítem meg őt és figyelem kis mosollyal, ahogy megretten. Csak nem megleptem, kegyedet...? Félénknek tűnik. De valamiért van egy érzésem, hogy ez messze nem a teljes igazság.
- Bizony, én volnék az. Örülök a szerencsének. - szinte kajánul mosolygok. Felismert. Mondjuk számítottam erre a fordulatra. Kimondottan csodálatos mandarin vagyok ahhoz, hogy csak egy névtelen senki legyek. Átveszem tőle a fésűt és finom fogom a kezeim közé a haját, kicsit elnézegetve miként játszik rajta a fény. Igazán szép haja van, a fénye különleges, a tapintása pedig puha és selymes. A hullámok pedig következtetni engednek arra, hogy napközben miként volt felkötve. Szinté fölé tornyosulok, ahogy elkezdem fésülni a haját, balról jobbra haladva, precízen. Még egészen új voltam a Pokol köreiben, mikor összeismerkedtem egy volt fodrásszal. Ha valaki benyitna most, biztos jót nevetne rajtunk.
- Lucretia... - ízlelgetem kicsit a nevét. - Igazán szép név, idelentre is. - mosolygok, a tekintetem sötétje pedig elszántan fürkészi a tincseket és az azok által bejárt utat. Közben fel tudom mérni őt is valamelyst. A légzése hangja nyugodtnak tűnik, nem fészkelődik, nem próbál forogni. Közben az ujjhegyeim többször is finoman érik a nyaka bőrét. De még erre sem ugrik meg, ahogy sokan tennék. Nem tudom eldönteni egyelőre, hogy bátor, ostoba vagy tud valamit. - Ah. Igen, így hallottam már rólad. Törtető kurva, hülye liba, széttárt lábú talpnyaló... Népszerű vagy. - nevetek fel kedélyesen, miközben végzek az utolsó tincs kibontásával is. Lerakom a fésűt, majd egy cseppet sem zavartatva magam kezdek el vetkőzni.
- Végre van időm fürdeni. - sóhajtok halkan, majd felkapom a fejem Lucretia-ra szegezve a tekintetem. - Csatlakozol hozzám?

©



avatar
II. Falánkság démon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : 어린왕자
Gif vagy kép :
Play-by : Kim Bum
Vonal1 :
Faj : Fallen angel
Posztok : 48
Kor : 3754
Lakhely : Bellevue / Pokol
Rang : Derek első embere
User neve : 아리카
Vonal2 :
Különleges képesség : Nem vagyok elég különleges így is?
Foglalkozás : Showman, műsorvezető
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: In the shadow || Hadraniel versus Lucretia    Szer. Dec. 24, 2014 2:53 pm

Érdekes, hogy mennyire ellentétes érzelmeket tud valakiből kiváltani egy másik lény felbukkanása.Hadraniel az alapján, amit eddig hallottam és tudok róla, kifejezetten békés és bőkezű bukott a maga módján, de soha nem volt titok, hogy ő sem szent. A jelenléte viszont számomra sokkal megnyugtatóbb, mind sok más démoné, akik megfordultam már a közelemben. Általában bízom a női megérzéseimben, sokszor mentettek már ki egy-egy kellemetlen helyzetből, most pedig azt súgják nekem, hogy nem kell tőle tartanom, mert nem az időhúzós fajta. Ha zavarná, hogy itt vagyok, akkor már régen elküldött volna és nem azzal töltené az idejét, hogy megpróbáljon valamit tenni a félénkségem ellen. Mert bizony nem hülyeség tartani a tisztes távolságot egy olyan valakivel szemben, aki kifejezetten erős és képes rá, hogy egyetlen mozdulattal eltörje a nyakát a másiknak. Márpedig szerintem egy ilyen mutatványba én is gond nélkül halnék bele, mint nagyjából mindenki más erre. Az egyetlen, amit el lehet mondani előnyeként, hogy törött nyakkal még holtamban is jobban nézek ki, mint az a szerencsétlen, akinek a szívét tépték ki a mellkasából. De most egyik miatt sem aggódom, mert van valami a tudatom mélyén, ami azt súgja nekem, hogy ő nem olyan, ő nem fog megölni, és ehhez hozzáadódik minden, amit megfigyelhetek róla, miközben a hajammal foglalkozik. Nyugodtnak tűnik, de ugyanakkor nyúzottnak is, mint akinek túl sok feladata lett egyszerre és most sem tudja még, hogy végre véget ért a napja, vagy még nem. Ismerem ezt a tekintetet, meg annyiszor láttam már az apámon és a bátyámon is, tudom, mennyire képtelenség hosszú időre a tulajdonosát lefoglalni. Egy-két óra még belefér, de egy egész éjszakához már az kell, hogy teljesen ki tudja kapcsolni az aggodalmát, amely embereknél eléggé valószerűtlen ötlet tud lenni. De egy bukottnál, akinek stabil és állandó helye van a pokolban, hiszem, hogy ilyesmire még lehet is esély. Nekem nem ártana meg legalábbis az ilyen, hiszen amit elterveztem, az kissé időigényesebb foglalatosság. Ha csak megismerni akartam volna, simán bemutatkozom vagy csatlakozom valamelyik orgiához, amit a hozzá hasonló falánkság démonok tartanak, nem azzal töltöm az időmet, hogy létre hozzam a számomra legjobb helyzetet...
A fésű a hajamban teljesen lefoglalni nem tudja, ezt látom rajta, miközben a tükröt tanulmányozom. Alacsony vagyok, emberként még teljesen elfogadható magassággal, de idelenn nagyon is szembeötlő, mennyire nem nőttem magasra és lehetőséget ad több dologra is. Például nem tud elrejtőzni mögöttem, a tükörben végig nézhetem minden mozdulatát és tettét. A fésűt fogó kezén látszik, hogy a saját haját is hasonlóan szokta ápolni, ezért nem okoz neki problémát elbánni az én tincseimmel sem, hiába göndörek. Reggel alaposan megfésülök minden tincset, mielőtt megcsinálnám a hajamat és csak ilyenkor szedem szét, így nincs esélye úgy összekuszálódni, hogy komolyabb munka legyen helyrehozni. Ez csak egyfajta idegnyugtató, szinte gondolkodást nem igénylő tevékenység, de visszahozza számunkra a rutinosság nyugalmát. És a kószáló ujjai sem tudnak megijeszteni közben, hiába ér a nyakamhoz, nem hiszem, hogy rá akarna szorítani, így nem is reagálok rá. A tükör segítségével persze figyelem, merre jár a keze, de nem teszek semmilyen mozdulatot, ami felhívná arra a figyelmet, hogy érzékeltem is az érintéseit. Mondjuk úgy, tetszik ez a játék, és nem akarom még abbahagyni.
- Olyasmi miatt irigyelnek, amit nem én kértem,és közben nem veszik észre, hogy az életem Lucifer egyetlen kézmozdulatától függ - foglaltam össze röviden, hogy mégis mit gondolok én arról, ahova kerültem. Igen, egykor talán azért mentett meg Lucifer, mert imponált neki a merészségem és a romlottság, ami bennem volt, de hogy még mindig jelen vagyok ugyanott, az egyedül az ő döntése miatt van, amibe sem bele látásom, sem beleszólásom nincs, teljes egészében a kedvétől függ csak. És a kedve bármikor megváltozhat, ami egyben azt is fogja jelenteni, hogy kegyvesztetté válok és bárki büntetlenül szállhat velem szembe. És még le is tudna győzni, hiszen hozzájuk képest nem vagyok elég erős. Egy bárd függ felettem, és még nem tudom, hogy kikötik vagy el fogja-e engedni a hóhér. Mert ez a pokol, itt ilyen az élet még a "kiváltságosaknak" is.
- Most már ki nem hagynám - mosolyodom el sejtelmesen, a szemébe nézve, majd egyszerűen ellépek mellette és a medence széléhez megyek. A lábam éppen csak beleér a vízbe, ellenőrizve, mennyire meleg, majd hagyom, hogy a köpeny lecsússzon rólam. Háttal állok Hadranielnek, mert bármennyire is szeretném végig nézni a vetkőzését, ez az én tervem jelenleg, én akarom őt elcsábítani, és ahhoz nem szabadna elcsábulnom. A ruha egyetlen, halk suhogással gyűlik kupacba a lábam előtt és érzem, amit a hajam végig beteríti a hátamat és a derekamat. Magabiztosan, lassan indulok el a vízbe és ereszkedem bele egészen addig, hogy immáron csak a kulcs csontom legyen látható a felszín felett. Alatta pedig nem túl sok, hiszen a víz torzít, a felszínen pedig már ott úszik az a több tucatnyi rózsa szirma, amelyeket korábban beleszórtam az illat miatt. Egykor régen rászoktam, hogy parfüm helyett a fürdővízbe rakott friss virágok adjanak nekem illatot, egy igencsak jó orrú vámpír pedig megállapította, hogy természetileg leginkább a rózsa illik hozzám. Így kizárólag ezt használom. A szirmok egy része pedig azonnal a kezemre tapad, ahogy végig simítok a víz felszínén, érzem a belőlük kioldódott olaj szerű anyagot is. Nem zavaró a jelenléte, de ott van és rá tapad a bőrömre is. Egyszerűen imádom.
Lassan, kíváncsian fordulok vissza a bukott felé miután pár pillanatig kiélvezem a víz simogatását, így láthatom őt a medence szélén, ruha nélkül is, mielőtt a víz elveszi a kilátást. Kis kíváncsisággal, pimasz mosollyal az arcomon nézek végig rajta, mielőtt elfordulnék, hogy pár pillanatra a víz alá bukva eláztassam a hajamat is. Milyen szerencse, hogy nekem nincs szükségem vastag réteg festékre a fehér bőrért, mert az most egészen biztosan leázna.
- Ahonnan én jöttem, az úszást a boszorkányság egyik jelének tartják még ma is, jobb volt, ha csak titokban tanulta meg valaki. Keleten is hasonló nézeteket vallanak? - tettem fel a kérdést kíváncsian, miközben vissza fordultam felé, immár nyakig a vízbe merülve. Csak szépen, lassan haladjunk, kérdésekkel, kíváncsisággal, a csábításra még oly sok idő marad így is...

avatar
II. Büszkeség démon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Pokol hercegnője
Gif vagy kép :
Play-by : Holliday Grainger
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 242
Kor : 560 felett
Lakhely : A pokol trónjának lábánál
Rang : Őkirályi főkíváncsisága
User neve : Hana
Vonal2 :
Családi állapot : Volt már minden
Különleges képesség : Előhozom belőled a legrosszabb énedet
Foglalkozás : Lucifer árnyéka
Felöltött alak : Angyalarcú porcelánbaba

Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: In the shadow || Hadraniel versus Lucretia    Vas. Feb. 15, 2015 8:50 pm




Take my hand at the end of the dark and cold tunnel

어둡고 차가운 터널 끝에서 내손을 잡고

Tudom miket szoktak csinálni a pokoli kistestvéreim és azt is, hogy sok mindenben a gyökeres ellentétük vagyok. Én nem megyek el csak úgy vért ontani, mert megtehetem vagy kifosztani másokat. Persze nem szeretek kimaradni egy-egy jó orgiából vagy hatalmas ivászatból, de ez megint más dolog. Kinek mi a stiklije. Ezért sem szoktam parancsolgatni vagy ugráltatni, hacsak a szükség nem hozza. Ha valamit akarok, akkor magam intézem el. Lehet ez egy kis bizalmatlanság jele is, de inkább csak az, hogy így mehetek biztosra. Így van ez a kis szőke nővel is. Érdekesnek tűnik és nem fogok utána küldeni majd valakit, hogy tudjon meg róla dolgokat. Inkább kihámozom én őt a szendeség burkaiból és belenézek a vulkánba.
A fáradtság már lassan a csontjaimban is érződik, de így, hogy lekötöm a figyelmem a haja fésülésével nem tűnik akkora tehernek a dolog. Mifelénk keleten a hajnak szinte kultusza van. Neki, pedig akinek ilyen szép haja van, mérhetetlenül szomorú lenne, ha nem lenne megfelelően ápolva. Látszik a tincsein, hogy ő maga is nagy gondot fordít rájuk, nap nap után. Ez most egy kicsit leköt. De én egy vihar vagyok, amit nem lehet csak úgy dobozba csukni és elrakni egy napsütéses napra. Ha nem figyelnék közben azért befelé is kicsit, még elkezdenék dúdolgatni is, ahogy reggelente szoktam.
- Nem is akarják. Üdv a Pokolban, ahol a legjobb elfoglaltság egymás kivesézése, majd a kiszedett szerveken való áttaposás. Már akinek... - sóhajtom a szavaira, meg sem lepődve. Mert ezek a füstös valagúak nagyrészt semmivel sem törődnek csak azzal, hogy vághassák valaki alatt a fát, lényegtelen szinte, hogy ki az és miért. Ha valaki most azt mondaná nekem, hogy évszázadokkal később önző módon én is valakit erre a sorsra juttatok, pofán röhögném.
- Örömmel hallom. - hajolok meg felé kissé a szavaira, a mosolyom pedig hasonlóan sokat sejtető. Kis szemtelen. Már sejtem miért keltette fel a jó öreg Luci érdeklődését. Félszemmel figyelem csak, ahogy lecsusszan róla a köpeny, felfedve a testét. Nem most jöttem le a falvédőről, de férfiból volnék és a látvány meglehetősen kellemes... Ahogy belelép a vízbe, inkább folytatom a vetkőzést, mert a Csoszon öltözködési habitusa nem éppen az egyszerűen levehető darabokból áll.
Érzem magamon a tekintetét, amikor végigjáratja rajtam, míg én a ruháim hajtogatom össze. Nem vagyok egy hanyag bukott, nem szórom szét a dolgaim és szeretem a holmijaim rendben tudni. Majd egy mosollyal lépek a medence felé és lépek bele a vízbe. Számomra kissé szokatlan a rózsaszirmok jelenléte de... érdekes.
- Nálunk ha valaki nem tud úszni, az vagy nemes vagy ostoba. Keleten nincs kereszténység, így mi kimaradtunk ezekből a dolgokból. Cserébe például Csoszon királyában is vannak udvari sámánok, akik mágusok és boszorkányok és nagy becsben vannak tartva. Különös, hogy Nyugaton nincs ilyesmi. Honnan jöttél pontosan? - kérdezem tőle, végig rajta tartva a tekintetem, ahogy elmerül kissé a vízben, élvezve, ahogy az állam is végigsimítja lassan.
Csatlakozol hozzám?
©



avatar
II. Falánkság démon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : 어린왕자
Gif vagy kép :
Play-by : Kim Bum
Vonal1 :
Faj : Fallen angel
Posztok : 48
Kor : 3754
Lakhely : Bellevue / Pokol
Rang : Derek első embere
User neve : 아리카
Vonal2 :
Különleges képesség : Nem vagyok elég különleges így is?
Foglalkozás : Showman, műsorvezető
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: In the shadow || Hadraniel versus Lucretia    Hétf. Feb. 16, 2015 9:30 pm

- Ez a földön sem ritka, csak ott az ostobaság halálos véteknek bizonyult - válaszolok csendesen, hiszen ugyan démon vagyok már egy ideje, de ez még mindig elhanyagolható azon idő mellett, amelyet a földön töltöttem el. A földön, Európa egy olyan részében, amely a fél világot uralta a maga módján és nem átallott ennek minden mocskával beszennyeződni közben. Az udvari intrika nem ismeretlen számomra, soha nem is volt, de már réges-régen volt időm megtanulni, mennyire alá tudnak becsülni, ha csak egy naivának tartanak, aki szerintük fel sem fogja, mi történik körülötte. Igazából köszönő viszonyban sem vagyok én az ilyen helyzetekkel, de az még rólam is elmondható, hogy remekül meg tudom játszani magamat, ha arra van szükség. Márpedig a pokol nem jobb mint bármelyik király udvartartása, ahol senkinek nincs jobb dolga, mint a másik ellen szövetkezni és az egyetlen esély a túlélésre, ha az ellenfeleid egyszerűen csak túl későn ismernek ki. Azután, hogy aláírták a saját halálos ítéletüket és felvezették őket a hóhér emelvényére. Mert ez az egyetlen pillanat, amikor tisztán látnak, miután ők elhasználták az utolsó szó jogát is és a halál közelsége hihetetlen bölcsességgel látja el őket. Ez a helyzetek netovábbja, utánozhatatlan, felülmúlhatatlan és a minimum, amit el kell érnem, mielőtt itt bármibe is belefognék. Itt ugyanis bármikor elhasalhatok, aminek nem örülnék.
A bukott nálam pedánsabb, ezt már most látom, pedig alig pár percet töltöttem vele. Eléggé könnyű egyébként ezt kitalálni a mozdulataiból és persze a törődéséből anélkül is, hogy felfigyelnék arra, hogyan bánik a ruháival. Én csak könnyedén eldobtam a köpenyemet, hiszen nem igazán aggódom érte, csak annyi időre használom, amíg a fürdőbe jövök meg visszaérek a szobámba, igazából nem gondolom, hogy ettől baja eshet. Igaz, talán ha a saját ruháimról lenne szó, amelyeket nap közben viselek, én is kétszer meggondolnám, hogyan teszem le, hiszen azok a reneszánsz műremekek igazából mind eredeti, kézzel készült példányok, kifejezetten aprólékos munkával megvarrva és az én alakomra igazítva teljes mértékben. Ez így egészében elég nyomós ok arra, hogy ne akarjam összegyűrni őket, arról nem is beszélve, hogy a pótlásuk sem egyszerű. Jó pár hónap kell egyetlen ruha elkészítéséhez is, a ruhatáramat például évekig csinálták folyamatosan, miközben mindig változtatni kellett valamin benne az aktuális divat és egyebek függvényében. Igazából még meg is értem Hadranielt, amiért a saját, egyéni ízlésű ruháit ő is csak alapos mérlegelés után teszi le, arról nem is beszélve, milyen csodálatos kilátásom nyílik rá közben. Nyami. Mondtam már, hogy odavagyok a kockahasért? Nem, nos, nem titok, hogy imádom a férfiakat, akik tényleg erőt rejtenek magukban és bármikor szívesen múlatom az időt ilyenekkel. Ja, és nem vagyok egy pirulós fruska sem, aki azonnal zavarba jön, ha meglát egy fedetlen testrészt. A vörösség inkább akkor kap el, ha azt a testrészt saját kezűleg szeretném megvizsgálni és most már viszketni is kezd emiatt a tenyerem. Igen, eddig is akartam a bukottat, de most már biztos vagyok benne, hogy meg is fogom kapni. Már a gondolatától is megszédülök, hogy egy ilyen mértéktelen férfival mi mindent tudnék kezdeni...
- A családom magas rangú spanyol nemesi, de még a születésem előtt Itáliába költöztek, még több hatalom reményében. A sors fintora, hogy én voltam az egyetlen sarj, aki visszakerült a szülőországba - jó, majdnem az egyetlen, Juan bátyámnak spanyol felesége volt, aki mellett le is húzott két évet Madridban, de Rómába való visszatérése után meggyilkolták. Apám szintén Rómában halt meg, az öcsém Nápolyban, a másik bátyám pedig Franciaországban. Négyen voltunk testvérek és a fejlett Európa négy sarkában ért el minket a halál. Csak a többiek nem tudták, hogy én maradtam legtovább életben. Én, aki mindig is a legtörékenyebb voltam, kaptam meg azt, amit apám és bátyám kívánt felállítani, egy új birodalmat. Lucifer ajándéka volt az erő, amellyel elértem, jutalma pedig a hercegnő, aki szolgájává vált a világ végéig. - Te pontosan honnan származol? És melyik korból? - dobtam vissza a kérdést, miközben végre felé fordultam és kicsivel közelebb araszoltam hozzá, mintha a kíváncsiság hajtana. Még mindig volt köztünk jó egy méter, de ezzel a kis mozdulattal sokkal bizalmasabbá vált a társalgás, ösztökélve őt, hogy meséljen. Utána talán én is megteszem, hiszen az én történetem még a pokolban is egyéni. Bűn és szentesség határa, egy kés éle, melyen évtizedekig egyensúlyozni tanultam...

avatar
II. Büszkeség démon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Pokol hercegnője
Gif vagy kép :
Play-by : Holliday Grainger
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 242
Kor : 560 felett
Lakhely : A pokol trónjának lábánál
Rang : Őkirályi főkíváncsisága
User neve : Hana
Vonal2 :
Családi állapot : Volt már minden
Különleges képesség : Előhozom belőled a legrosszabb énedet
Foglalkozás : Lucifer árnyéka
Felöltött alak : Angyalarcú porcelánbaba

Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: In the shadow || Hadraniel versus Lucretia    



Sponsored content
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down
 
In the shadow || Hadraniel versus Lucretia
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Jester és Shadow búvóhelye
» A trónterem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Other times
Alternatív játékhelyszínek, hogy a fantáziád szárnyalhasson
 :: Visszatekintés
-