Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 Graham and Zeph




Tárgy: Graham and Zeph   Szomb. Márc. 28, 2015 7:56 pm



The Vampire and Hunter
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Van, hogy bosszút forralva keres fel egymás után kétszer vagy még többször valakit, akivel gondjai vannak. Természetesen gyilkos szándékok most se hajtják, inkább bosszú és megleckéztetés, kíváncsiság. Azt pedig felesleges lenne tagadnia, hogy vonzódás is épp annyira akárcsak az a bizonyos bosszú. Az utóbb sikerül ellátnia a vámpír baját és sokáig csak reménykedett benne, hogy nem ölte meg, bár ha egy sebhely mely egyszerűen csak fáj, megöli ezt a vénséget, akkor az tényleg elég szánalomra méltó.
Nincsenek nála fegyverek. Most nem ezzel akar túl tenni rajta. Ruhája is sokkal inkább kifinomult, elegáns mint sem terepre kitalált durva anyagok összessége. Ciklámen csipkeruhájához fekete tűsarkút vett fel, haja kiengedve, fekete fátyolként díszíti hátát és vállát, akárcsak az ezüst ékszerek nyakát és fülét. Hosszú ujjain nincs gyűrű, egyetlen ékszere a halvány rózsaszín körömlakk mely szépen mutat hibátlan formájú körmein és vékony, csontos ujjain. Ez alapján sokan inkább néznék zongoristának vagy valamilyen hangszeren játszó személynek, esetleg táncosnak, mint sem egy olyan vadásznak, aki életének jelentős, eddig leélt életévét verekedve, lövöldözve töltötte.
Barátnőivel múzeumban járt az este, hogy egy aukción vegyenek részt ezzel segítve a múzeum és dolgozóinak helyzetét némi támogatással. Ám legnagyobb szerencséjére belebotlott Grahambe, aki talán ennek nem fog annyira örülni. Természetesen nem face to face álltak egymással szemben, egyszerűen csak látta a másikat maga előtt jó néhány méterrel, ahogy megközelíti a kórházat. Sejtette már akkor is, hogy hova tart, így elköszönve barátnőivel a nyomába szegődött.
A kórházba érve próbál feltűnéskeltés nélkül lépkedni, bár ezt ilyen kinézettel, díszes öltözettel igen csak nehezen tudja megtenni, van, hogy úgy kell leráznia egy kanosabb ápolót vagy dokit aki húszon X órázás után jobban vágyik egy női testre, mint bármi másra.
- Bocs, de dolgom van. Ezt elkérném - kapja ki a kis kártyáját a köpenyéből és már tovább is áll, mígnem eléri a vérbankot. A kis ablakon belesve rögtön meglátja a sötét alakot, ki nagyban kotorászik a zacskók között.
A kártya mágnescsíkjával bejutva, belülről bezárja az ajtót ugyan azzal a felülettel, majd a kis sötétítőt behúzva kíváncsi tekintettel fordul a férfi felé.
- Azt hiszem, hogy meg kell dicsérjelek. Egy élő után a mirelit? Micsoda fejlődés, minden elismerésem - hangjában kísértetiesen csendül a vágy és a büszkeség egyvelege.
- Leellenőriztettem az öreg vérét, és igazad volt. Tényleg csak napjai voltak hátra... talán mégse vagy olyan kegyetlen? - találgat egy újabb lépéssel közelítve meg a másikat.

Ruha

©

avatar
III. Mentor
You don't have to be afraid

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Gemma Arterton
Vonal1 :
Faj : Kiválasztott
Posztok : 37
Kor : 105
Lakhely : Seattle
Rang : Mentor
Vonal2 :
Családi állapot : Bonyolult. Hajadon, özvegy, ki tudja már?
Különleges képesség : Szuper reflexeim vannak. (Jobb, mint bármelyik fajé)
Foglalkozás : Gyerekorvos
Felöltött alak : Az ég megáldott dús ajkakkal és keblekkel, minek bármit is magamra ölteni ami más?
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Graham and Zeph   Szomb. Márc. 28, 2015 8:53 pm

Nem vártam sokat, csupán csak egy napot, hogy visszamenjek annak a bizonyos tettnek a színhelyére, hogy a szegény öreget végső nyughelyére tegyem, pont a halott felesége mellé. Ahogy ott álltam a frissen betemetett hant fölött, gondolatok százai rohamozták meg az elmémet, és akárhányszor csak behunytam a szemeimet, újra és újra magam előtt láttam az öreg beesett arcát, megfáradt tekintetét. Nem félt. Inkább mintha fel lett volna készülve az egész támadásra. De hisz mit gondolok? Egyértelmű, hiszen haldoklott. A rák már teljesen felemésztette belülről. Csak napjai voltak hátra. Talán még hálás is nekem ott a túlvilágon azért, amiért megelőlegeztem neki, hogy hamarabb a felesége mellett legyen, és hogy megszabadítottam az utolsó napjainak gyötrelmes perceitől. Ezzel a helytelennek tűnő tettemmel csak megkönnyítettem a helyzetét, és felgyorsítottam azt a folyamatot, ami hamarosan így, vagy úgy, de végbement volna az öregben. Nem szenvedett sokáig. Csak az az egy röpke perc lehetett fájdalmas a számára, amikor megérezte fogaimat a nyakába vájni. Utána már minden gyorsan végbement. Gyakorlatilag elvérzett. A mai napig bizton állítom, hogy nem az ölni akarás, és nem is a vér íze voltak azok a tényezők, amiért végeztem az öreggel. Egyszerűen csak eluralkodtak rajtam a vámpír ösztöneim, és tudtam, hogy ha nem jutok hozzá rövid időn belül friss, meleg emberi nedűhöz, akkor nekem befellegzettek. Már pedig van még hátra 305 évnyi rendezetlen ügyem, amikben tisztára akarom mosni a nevem, és ott van még Aisha is, aki... nos, aki talán csak egy újabb elérhetetlen vágyálom volt. Hát ilyen ez. Hiába, nincs mit tenni. Ez a föld, ez a világ nem arra született, hogy a magunk fajtákat magába fogadja. Előbb, vagy utóbb, de az anyatermészet ignorálni fog a felszínéről mindent, és mindenkit, aki több puszta hús-vér halandónál. Olyan ez, mint amikor az anya elveszíti magzatát, mert a szervezete kilökte magából. Érezte, hogy selejt lesz, és nem tudta kihordani. Mi is pontosan ilyenek vagyunk.
Selejt melléktermékei a létnek. Nem illünk ide. Nekünk nem szabadna léteznünk! Démonok, vámpírok, vérfarkasok, hibridek. Mind-mind keverék, életre alkalmatlan korcsok vagyunk!
Fölöslegesen áltattam magam azzal, hogy majd beleolvadok a halandók átlagos világába, és együtt tudok élni velük, a szokásaikkal, amikor a vérszomj, a vágy, hogy minden, az utcán szembejövő embernek átharapjam a torkát, egyre erősebben a felszínre tör bennem, és már alig tudom visszatartani ezt az állatias ösztönt. Az egyetlen megoldás, ami maradt még, az a tasakos vér. Sokáig képes volt csillapítani a mardosó éhségemet, de már egyre kevésbé bizonyul hatékonynak.
A mai nap is pontos, alaposan kidolgozott tervekkel jöttem ide. Egyszerű volt láthatatlanul beosonnom a ruhatárba, hogy magamhoz vehessek egyet az itt dolgozóknak kötelező kórházi viseletből, így beleolvadva a tömegbe. Még egy névtáblám is van. Valami Cameron O'Brien. Biztos Ír, vagy Brit a pasi. De mindez most mit sem számít. A lényeg, hogy lehetőleg mindenféle feltűnősködés nélkül elintézzem azt, amiért itt vagyok. Mágnes kártya, kattan a zár, az ajtó csukódik mögöttem, kamera kiiktatva és már térdelek is a hűtőszekrény előtt. Ma nem válogatok. Szorít az idő. Egyszerűen csak kikapom az első kezem ügyébe akadó tasakot, kiharapom a tetejét, és szívni kezdem a benne lévő vöröslő, jeges nedűt. Szemeim feketén izzanak fel a légkondicionált, félhomályba burkolózott helységben. Az első tasak elpusztítása után hörögve letörlöm a számat, és már jön is a következő. A szinte már csaknem fekete, megdermedt vér lágyan hömpölygő patakként csurog le szám széléről, onnan tovább pedig államra. Érzékeim felerősödnek, a bennem lakozó vadállat ébredezni látszik, és bár hallom az ismerős lépteket, érzem a pacsulijának szagát, mégsem hagyom abba. Még akkor sem, amikor az ajtó nyílik, és csukódik, hogy aztán az ismerő női hang belerondíthasson ösztönös táplálkozásomba. A csupán csak félig kiürült tasakot elemelem a számtól, és továbbra is háttal térdelve a nőnek, kinyújtom oldalra a karomat, kezemben a tasakkal, hogy egy könnyed mozdulattal összeroppanthassam a zacskót, amiből így -mint a vulkánból kitörő gejzír-, majdnem a plafonig spriccel a vér.
-Úgy látom.... - Kezdek bele, és továbbra sem tisztelve meg pofásabbik felemmel, ráérősen kiroppantom elgémberedett ízületeimet.
-...nem voltam elég világos, amikor azt mondtam, hogy tartsd magad távol tőlem! - Halkan beszélek, hangom mégis túlcsordul a benne lakozó fenyegetéstől.
-Ezennel tényleg veszélyes vizekre eveztél, halandó! - Ekkor -mintha csak teleportáltam volna-, már ott állok közvetlen előtte, vérrel áztatott ujjaimmal fenyegetően fogva közre a nyakát, egész testemmel a falnak préselve őt. Orrcimpáim kitágulnak, ahogyan magamba lélegzem a vérének illatát. Az övé más, édesebb, lédúsabb, mint azoké a mirelit szaroké ott a hűtőben. Kedvem támadt belekortyolni. Érezni akarom a nyelvemen, a torkomon, ahogyan az ő meleg, éltető, erővel telt vörös testnedve újra életet lehel belém.

avatar
II. Civil vámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Visszaeső
Gif vagy kép :
Play-by : Aidan Turner
Vonal1 :
Faj : Vámpír
Posztok : 68
Kor : 305
Lakhely : Itt-ott
Rang : Civil
User neve : H.T
Vonal2 :
Családi állapot : Ragaszkodni kezdtem Aishához
Különleges képesség : Fizikai és szellemi jól lét befolyásolása
Foglalkozás : Éjszakai kidobó
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Graham and Zeph   Szomb. Márc. 28, 2015 9:21 pm



The Vampire and Hunter
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Igazából nem így tervezte ezt a mai napot, és erre könnyedén lehet következtetni ruhájából is mit egy normális nő első körben jeles alkalmak esetén ölt magára, hogy kiemelje vele legcsinosabb, leginkább szemre való pontjait, így a vékony derekat, a hosszú combokat és izmos lábait mely a vadászatnak és rengeteg testedzésnek hála Zeph esetében nem elhanyagolható.
Fekete hajának lágy tánca üde foltja alakjának ahogy magassarkújának ütemes kopogása kíséretében halad előre folyosóról folyosóra mígnem eléri a célját. Illetve a célja az a személy, aki a helyiségben tartózkodik, és most ő evez veszélyes vizekre azzal, hogy vajmi kevés dolog lesz mely a segítségéül szolgálhat az elkövetkezendő ki tudja mennyi időben. Múltkor megmondta neki a másik, hogy óvakodjon következő találkozásuktól. Viszont Zeph soha nem adott fel semmit. Anyai ösztönöktől túlfűtötten képes volt lemondani szerelmének szült gyermekéről, így egy hosszú fogú vérszomjas vámpír aligha jelent komoly fejfájást neki.
Obszidián tekintete figyelemmel követi a másikat, miként az a földön térdelve juttatja szervezetébe a számára éltető nedűt. Nem érez undort. Annyit koránt se, mint az előtt az erdőben, mikor a férfi holttestével nézett farkasszemet keserédes tekintettel. Akkor érezte először, hogy fáradt. Belefáradt más fajok állandó hajkurászásába. Miért kell neki bármelyiket is elkapnia úgy, hogy azok csak a saját ösztönüket teljesítik be? Ez pontosan olyan, mint egy menni nem akaró gyermek rángatása. Felesleges és ostoba próbálkozás, hisz ha akkor sikerül is, a következő esetek úgyis elhanyagolhatatlanok. Mint egy kerék mi forog, meg nem áll, örök útvesztő, egy béklyó ami kábulat és kiűzhetetlenül visszatartó átok minden faj számára.
- Nem szokásom feladni semmit. És ezért képes vagyok kockáztatni is. Gondoltam elég férfi vagy ahhoz, hogy így ne akarj hozzám érni - na nem mintha így, kézzel nem tudná megvédeni magát. Csak valószínűleg hosszabb ideig tartana és ha tetszik ha nem, a vámpír idővel felül kerekedne.
- Halandó? Épp oly' halandó vagy te is, mint amilyen én - néz bele mélyen végtelenül sötét szemeibe - csak meg kell találni a gyenge pontot. De meglepődnél, ha megtudnád hány éves vagyok - ez esetben lehet, hogy meggondolná magát a halandó szó említését illetően.
Az erős mellkas szinte összepréseli Zephiryne tüdejét, így akaratlanul is próbálja jobban kihúzni magát, hogy az ím említett szerv megkapja azt, amire vágyik. A férfi levegővételének áramlása viszont oly kellemesen simogatja nyakát és arcát, hogy pár pillanatig még arról is megfeledkezik, hogy a várt levegő aligha akar megérkezni.
- Kívánod igaz? - utal gondolkodás nélkül a vérére. Tudja, hogy mire vágyik a vámpír. Olyan vérre ami tiszta és édes, ami nem a hűtőből érkezett, ami még meleg és kellemes mikor a torkán csurog lefelé.
- Vedd el. Csak kérned kell - suttogja már-már az ajkaira, elvégre a közelség ezt is lehetővé teszi.

©

avatar
III. Mentor
You don't have to be afraid

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Gemma Arterton
Vonal1 :
Faj : Kiválasztott
Posztok : 37
Kor : 105
Lakhely : Seattle
Rang : Mentor
Vonal2 :
Családi állapot : Bonyolult. Hajadon, özvegy, ki tudja már?
Különleges képesség : Szuper reflexeim vannak. (Jobb, mint bármelyik fajé)
Foglalkozás : Gyerekorvos
Felöltött alak : Az ég megáldott dús ajkakkal és keblekkel, minek bármit is magamra ölteni ami más?
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Graham and Zeph   Szomb. Márc. 28, 2015 10:26 pm

16+

Minden újabb korty, hörgő légvétel egyre inkább előbbre csalogatja azt a bizonyos, az ösztönei által vezérelt lényemet, aki több száz éven keresztül uralkodott a testem felett, és akit sikerült hosszú időre visszaszorítanom, de most újra vissza akarja szerezni a hatalmat, és én egyre gyengébb vagyok, hogy visszatartsam.Mindent bekebelező árnyéka újra és újra magáévá teszi azt az énemet, ami képes uralni a vérszomját. Ám minél többször veszek magamhoz vért, annál inkább halványulni látszik a remény, miszerint egyszer talán nekem is esélyem adatik egy normális, halandókéhoz hasonló életet élnem. Hamarosan már nem marad más csak a kínzó vérszomj. ami -akárcsak egy időzített bomba-,időt sem hagyva ketyeg bennem, és minden egyes alkalommal, amikor eljön az ő ideje, alig várja, hogy kiszabadulhasson, és a tömegbe lőhessen. Sokáig küzdök, próbálom kitalálni, hogy melyik zsinórt kell elvágnom ahhoz, hogy hatástalanítani tudjam a bennem ketyegő szerkezetet, de az nem vár addig, ameddig kielméskedem a dolgot, sípol, robban, és mindent a levegőbe röpít maga körül. Hirtelen minden eddigi elhatározásom, humánus gondolkodásmódom, a vérszomj elleni megszállott küzdelmem semmissé lesz, és újra elönt, újra az árnyéka alá csalogat, és maga mellé láncol, hogy józan, elhalványult felem csupán csak a szakaszvonalról nézhesse végig az elkövetkezendőket. Hirtelen minden valaha volt emberség kihal belőlem, és csak a gyilkos ösztönök maradnak ringben. A meccset megnyitó gong felhangzik, és az elmém józanabbik fele végleg kikapcsol.
-Talán simogatást vártál?! - Szánalomra méltó, és egyben nevetséges ez a nyamvadt kis szuka, ahogy játssza a kemény nőt. Végtelenül bosszantó kis tünemény, ugyanakkor kedvet érzek arra, hogy a legaljasabb, legmegalázóbb módokon küldjem az öreg nyomába, annak ellenére, hogy tudom, ő már egy sokkal nehezebb falat lenne. Ő nem nyugodna bele olyan könnyen a sorsába. Ő küzdene, és pont ezért tűnik olyan izgalmasnak.
-Azt kell, hogy mondjam, ócska humorodból ítélve, nem lehetsz valami túlkoros. - A füle mellett suttogok, homlokomat a falnak szorítom, vér mocskolta ujjaim már koránt sem szorongatják a kecses hattyú nyakat, helyette lejjebb csúsznak, hogy vértől ragadó körmeim végigkaristolhassák egyre inkább mélyülő dekoltázsát.
Szemeim meredten fókuszálnak a nyakán pulzáló, és vérrel telt vénára, majd követve kezem imént megtett útját, hamvas, hófehér kebleit kezdem el szuggerálni. Lehetetlenül világos, és makulátlan bőrén minden egyes vérrel telt kapilláris átüt, és hívogat, akárcsak góbi sivatagban bandukoló zarándokot a frissítő víz gondolata.
Szemfogaim fájdalmasan alsó ajkamba marnak, ujjaim pedig nyaki vénájára tapadnak, hogy mintegy így tapasztalhassam meg vérének eleven, eszement pulzálását. És, hogy eközben a bennem keringő vörös nedűvel mi történik? A válasz nagyon is egyszerű! Egy bizonyos pont felé kezd el áramolni. A farkam követelőzően feszül neki a kórházi göncnek, és a nőért könyörög.
A színek, a hangok, minden összefolyik, kezem pedig nyakáról felfut a tarkójára, hogy ujjaim rámarhassanak hajtűjére, amit kitépve dús loboncából, olyan képet kaphassak erről a csábító kis szukáról, amilyet én akarok!
Minél inkább arra gondolok, hogy mennyire jó lenne a testének minden egyes pontját végig kóstolni, megízlelni, felfalni, annál jobban erősödik bennem a vágy, hogy meg is tegyem.
-Meg-foglak-ke*élni. Durván! - Nem kérés volt, nem is puszta üres szavak, hanem őszinte kijelentés. Az állat, a vérére éhező, ösztönei által vezényelt vámpír beszél belőlem, és mint uralkodó kankutya, aki így akarja fitogtatni erejét, birtokló merevedésemet csípőjének dörzsölöm, már-már átszakítva a rajtam, és rajta lévő textíliát is egyben, de holmi apróságokkal miért is foglalkozna ez a vérszopó vadállat, amikor éppen az imént kínálta fel neki magát egy kiválasztott?!
-Olyan lesz, mint még soha! - Zihálom füle mellett, kezeim pedig egymás tempójában haladva csúsznak le combjára, onnan pedig hátra, hogy formás seggébe marhassak. A tenyereimbe simuló halmok páratlan érzésére felhördülök, és teret engedek magamnak a rövid, falatnyi kis textília alá, hogy közelebbről is megtapasztalhassam elevenségét, bőrének forróságát.
-Inni fogok belőled, és nem állíthatsz meg! - Mintha csak manipulálni akarnám, úgy parancsolok rá, mindvégig elszántsággal telt szemeibe bámulva. Akkor sem szakítom el tekintetemet bogárszerű sötét szempárjáról, amikor lassacskán térdre ereszkedem előtte, amikor körmeim csípőjének két-két oldalába marnak, és amikor szemfogaim célt érnek combjában.

avatar
II. Civil vámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Visszaeső
Gif vagy kép :
Play-by : Aidan Turner
Vonal1 :
Faj : Vámpír
Posztok : 68
Kor : 305
Lakhely : Itt-ott
Rang : Civil
User neve : H.T
Vonal2 :
Családi állapot : Ragaszkodni kezdtem Aishához
Különleges képesség : Fizikai és szellemi jól lét befolyásolása
Foglalkozás : Éjszakai kidobó
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Graham and Zeph   Vas. Márc. 29, 2015 10:49 am



The Vampire and Hunter
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Nincs talán tisztában azzal, hogy mekkora veszélynek tette ki magát? Nem gondolkodott mikor idejött, viszont remélte, hogy azzal, hogy múltkor ivott egy kevés emberi nedűt a vámpír, most kifejezetten jól kellene, hogy érezze magát. Viszont bele kell gondolni abba is, hogy az a vér nem volt egészséges. A férfi halálos beteg volt, és ő csak felgyorsította a folyamatot, elvette a szenvedését. Nem lassan, hosszú szenvedések sorozatában kellett egyedül meghalnia, hanem egy vámpír karjai között miként az feltépte a torkát s nagyokat kortyolva mohón erőszakolta magába a vért.
Nem volt megfelelő tápérték dús a vére, mérgezett volt és beteg. Vámpír pedig telhetetlen, éhes és akaratos.
- Elszoktam tőle, szóval nem várok semmiféle gyengédséget - villan a tekintete haragosan majd elvigyorodik a következő hozzáfűzni valóhoz, mire felsóhajt.
- Vagy inkább kiöregedtem a humorból. Száz elmúltam drágám, ezért vagyok képes a megszokottnál is könnyebben tartani veled az iramot. Te mennyi lehetsz? Háromszáz? Szerintem arányaiban egész jó nem? - utal itt arra, hogy ismer olyan vadászokat akik ötven-hatvan évesen öltek már meg több száz éves vámpírokat. Neki is meglenne a lehetősége rá még most is, csak az a gond, hogy túlságosan hajtja a kíváncsiság és nem utolsó szempont, hogy nagyon vonzódik testileg a férfihez. Tudja nem lenne szabad, tudja, hogy tilos, de kíváncsi arra, hogy mit alakítana a másik ha kutyaszorítóba kerül.
Haragos, dühödt ménesként vágtázó vére könnyedén elárulhatja izgatottságát mikor a férfi ujjai a nyakának egy bizonyos pontjára siklanak. Szándékosan kereste a bajt, hisz nem tud betelni a férfival, ám ügyes, jó kislány ő. Nem kell attól tartani, hogy engedi megöletni magát.
Egyre keményedő férfiassága szó szerint vágyra lobbantja a nő szívét, s bár az ő esetében teljes mértékben felejthető az ami a sok szerelmes vámpír könyvben van leírva, hogy első látásra beleszeret a főhősnő a csúnya gonosz vámpírba. Testi vonzalomról van első körben szó, valamint kíváncsiságról. A szerelem leghaloványabb szikrája se érzékelhető a részéről.
Alsó ajkára harap, majd gyilkosan elvigyorodik a férfi hangja és szóhasználata hallatán.
- Kíváncsi vagyok azért, hogy milyen az emberibb éned - a mondat vége némiképp egy halk nyögésbe torkollik ahogy egyre intenzívebben érzi a férfi ágaskodó pontját.
Körmeit Graham hátába mélyeszti ahogy annak keze a fenekébe mar, majd bepofátlankodik az alsóneműje alá minek "hála" kicsit nyit lábának távolságán, mintha szó szerint azért könyörögne, hogy a férfi könnyebben érhessen hozzá. A gond csak az, hogy nem adja magát olyan könnyen mint ahogy azt a másik gondolja.
Még hagyja, hogy letérdeljen elé, s a fogait a combjába mélyessze ám mielőtt még ihatna is belőle, nemes egyszerűséggel a hajába mar, elrántja magától, s állon térdelve lök rajta egyet.
- Azt mondtam, hogy kérned kell! Nem követelni - lép közelebb hozzá, majd leguggol ahogy csípőjének két oldala mellett megveti a lábát.
- Vannak határok, és a pofátlanságot nem díjazom... - villan undorodóan a szeme, s érzi ahogy a vörös nedű lecsorog a combján.

©

avatar
III. Mentor
You don't have to be afraid

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Gemma Arterton
Vonal1 :
Faj : Kiválasztott
Posztok : 37
Kor : 105
Lakhely : Seattle
Rang : Mentor
Vonal2 :
Családi állapot : Bonyolult. Hajadon, özvegy, ki tudja már?
Különleges képesség : Szuper reflexeim vannak. (Jobb, mint bármelyik fajé)
Foglalkozás : Gyerekorvos
Felöltött alak : Az ég megáldott dús ajkakkal és keblekkel, minek bármit is magamra ölteni ami más?
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Graham and Zeph   Hétf. Ápr. 13, 2015 7:38 pm

Agyam másodpercek töredéke alatt borul el. Olyan ez, mint amikor a tavaszi napsütésben úszó táj fölé viharfelhők gyűlnek, és váratlanul lecsapnak. Az addig nyugodt, békés környezet viharos csatatérré alakul.
A vér éltető, édes szaga -akárcsak egy újfajta, ellenállhatatlan kölni-, mindent körülleng, megszáll, és anélkül taszít a lábai elé, mint csaholó, rabszolga dögöt, hogy te csak egy pillanatig is, de ellenálhatnál kínzó, édesgető csábításának.
A kiválasztott nő vére, akárcsak friss, jeges vizű csörgedező patak több napos sivatagi szomjazás után. Több száz éves halott szívem mintha csak egyszerre lüktetne a bőre alatt pulzáló, oly' csábító, és lédús ütőérrel, amiben a világ legkülönlegesebb vére csörgedezik.
Ahogy ujjamat birtoklóan hozzányomom, egész testemben remegni, bizseregni kezdek. Megmagyarázhatatlan, vad, ösztönös vágy lobban bennem a nő iránt, ami egyre inkább azt diktálja, hogy szipolyozzam ki az összes vérét, tegyem magamévá, és birtokoljam egész testében!
Izgalmas, ugyanakkor izgató a gondolat, hogy milyen lenne az éhségtől lüktető fogaimat a bőrébe vájni, ágaskodó, uralhatatlan férfiasságomat pedig keményen, és dominánsan megmeríteni benne, és a végkimerülésig pumpálni.
További szavai már csak üres, jelentéktelen, összefolyt szavak halmaza, amik lágy, tavaszi szellőként suhannak végig elborult elmémen, nyomot sem hagyva ott.
Már csak a vágyakozó hörgésemet hallom az agyamban, amikor kezeim formás fenekébe marnak. Szinte fáj, ahogyan férfiasságom újra és újra nekifeszül az őt akadályozó textíliának, hogy aztán keményen döfködhesse a kiválasztott szentélyét.
Teljes öntudatlanságomban szisszenek fel, éles szemfogaimat alsó ajkamba vájva, mikor a nő karmai késként hatolnak a hátamba. Édes, kínzó gyönyörűség, ahogyan elfogadja a játékszabályaimat, és mintegy kihívásként tekintve kíméletlen bánásmódomra, ő is hasonlóban részesít engem, még feljebb korbácsolva ezzel kéjtől duzzadó, megállíthatatlan vágyaimat, a bennem tomboló állatias ösztöneimet, amiknek eleget is teszek első lépésben annyival, hogy a combján duzzadó, egyik vérdús eret úgy tépem fel, akárcsak oroszlán az elejtett gazella húsát.
Szemeim izgatottan felizzanak, ahogyan az első cseppek a számba áramlanak, és extázissal borítják be az elmémet.
Nyögésem elhaló, mégis egyértelműen tudatja célomat, ki nem mondott vágyaimat. Ekkor érkezik az első kiábrándító, észhez térítő pofon egy kemény állon térdelés formájában. Hirtelen nem tudom eldönteni, hogy az ő vérén kívül újonnan az enyémet is érzem-e a számban, de határozottan kedvemre való a kialakult helyzet. Agresszív megnyilvánulása nem tántorít el kitűzött célomtól, inkább csak még jobban kedvet kapok hozzá!
-Ne nevettess, Kiválasztott! Mind ketten tudjuk, hogy mennyire vágyod a vérem ízét, ahogyan selymesen, lédúsan lecsorog a torkodon... - Suttogom vágykeltően, miközben mutatóujjaim fel, és le simítanak hamvas combjain, minden mozdulatommal nagyobb területen kenve szét kiserkenő vérét.
-Játszhatod a kemény harcos nőt, de mindketten tudjuk, hogy időtlen idők óta nem jutottál már hozzá a magamfajták véréhez. A kísértés nagy, az ellenállásod pedig percről percre... megcsappan... - Hangom bűnbe csábító, akárcsak annak a kis ördögnek, aki egész életünkben a bal vállunkon ücsörög, és olykor olykor rávesz a rosszra. Szónoklatom végén kezeim megállapodnak térdhajlataiban, és egy kíméletlen rántással az ölembe húzom, kényszerítve őt arra, hogy lábait csípőmön fonja körbe.
-Érzem, ahogy lüktetsz. Engem akarsz. A véremet kívánod. Megkaphatod, Kiválasztott. - Szemeim mélyre hatolnak sötét, eltökélt pillantásába, felforrósodott bőrömet pedig szinte égeti a mögöttem tornyosuló acél pult, aminek a földön ülve támasztom a hátam, mialatt kutakodni kezdek a fiókokban, anélkül, hogy akárcsak egy pillanatra is elengedném tekintetét. Kisvártatva azonban végre célt érek, és a rozsdamentes acélfiókból előkerül a steril penge.
-Én komolyan gondoltam mindent, és állom a szavam. - Szavaim közvetlenül füle mellett sivítanak fel, a penge pedig ebben a pillanatban áthatol nyakam jeges bőrén....

avatar
II. Civil vámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Visszaeső
Gif vagy kép :
Play-by : Aidan Turner
Vonal1 :
Faj : Vámpír
Posztok : 68
Kor : 305
Lakhely : Itt-ott
Rang : Civil
User neve : H.T
Vonal2 :
Családi állapot : Ragaszkodni kezdtem Aishához
Különleges képesség : Fizikai és szellemi jól lét befolyásolása
Foglalkozás : Éjszakai kidobó
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Graham and Zeph   Csüt. Ápr. 16, 2015 12:01 pm



The Vampire and Hunter
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Utálja a kiszolgáltatottságot. És kiindulva abból, hogy egy kifejezetten határozott, öntudatos nő, nem fogja engedni, hogy azt higgye a másik, hogy ő most per pillanatt egy elejtett vad, aki bárhol, bármikor odaadná magát neki. Lehet, hogy tényleg vágyik nem csak a férfi vérére de úgy ahogy van az egész lényére, erejére és testére, de ettől még nem fogja tálcán kívánni magát, a vérét pedig főleg nem. Neki is szüksége van rá, valamint másokéra.
Nem véletlen hát, hogy határozottan és ellentmondást nem tűrően, egy jól irányított vállon rúgással löki el magától a vámpírt, nem is törődve azzal ,hogy ezzel csak még inkább megsebesítette saját magát. A forró vér gyorsan csordogálva halad lefelé a combján, egészen le a bokájáig ahol összegyűlik egy kis csíkban. Utálja a kezelhetetlen vámpírokat, viszont most olyan szinten felizgatja a dolog, hogy legszívesebben ő kezdeményezné az elsődleges lépéseket addig, hogy a férfit magáévá tegye.
- Túlságosan nagyra becsülöd a véred, vámpír. Selymesen? Lédúsan? Inkább keserűen és maróan nem? - billenti félre a fejét miközben cipőjének hangos kopogásával tesz néhány lépést felé.
- Nem esek olyan hamar bűnbe, mint te az én véremtől. Vágysz rá, epekedsz érte... és gondolom nem utolsó szempont az se, hogy nőtől származik - kétség sem fér hozzá, hogy elég kívánatos nővé cseperedett az egykoron apró, csenevész lányka. Dús keblei, feszes, hosszú combjai sokszor kívánatosabbak, mint egy hajszálvékony fruskáé. Ő maga is vékony, de szó se róla, hogy erősebb csontozatú, inkább formásabb és van mit fogni rajta.
Ajkára harap, mikor egész közel ér hozzá a vámpír, s csípője köré font lábakkal, mélyen szemeibe néz.
- Sokat képzelsz magadról... vérszopó - ha már személyeskedünk akkor tegyük stílusosan. Hangja viszont kellemes, lágy és vágyakozó. Mert ugyebár nem tagadhatja, hogy vágyik rá. Ujjai végigzongoráznak ruhával borított mellkasán, majd csípőjére vándorol, s ott simít végig rajta néhányszor.
Sötét szemei végig szemmel tartják Grahamet, mint ahogy azt a pár röpke pillanatot is ahogy a kezét a pengével együtt a nyakához emeli, ám... azt már nem látja ami történik. A következő pillanatban pedig nyelve hegye hozzáér a világos bőr felületéhez, ahonnan lenyalja a vékony csíkban csordogáló vörös nedűt.
Halk sóhaj tör fel belőle, s még közelebb húzódik a férfihoz, hogy ajkait a nyakára tapasztva szívhasson ki még pár kortyot, mígnem kezét a mellkasára simítja, hogy eltávolodhasson tőle.
Ujjai lábai közé csúsznak, oda ahol pár perccel ez előtt megharapta, s egy kisebb adag vért ken rá dús ajkaira.
- Én is állom - ezzel máris a férfi ajkaira tapad, s a vér lehet az első számú löket, ami tettre sarkallja a másikat. Minden szempontból szüksége van most rá, és nem fogja csak úgy feladni. Vért ad és vért kap, de egyéb szórakozásra is szüksége lenne most, mert bele fog pusztulni a vágyba, ha az nincs.
- Ne kímélj! - csattan a hangja.

©

avatar
III. Mentor
You don't have to be afraid

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Gemma Arterton
Vonal1 :
Faj : Kiválasztott
Posztok : 37
Kor : 105
Lakhely : Seattle
Rang : Mentor
Vonal2 :
Családi állapot : Bonyolult. Hajadon, özvegy, ki tudja már?
Különleges képesség : Szuper reflexeim vannak. (Jobb, mint bármelyik fajé)
Foglalkozás : Gyerekorvos
Felöltött alak : Az ég megáldott dús ajkakkal és keblekkel, minek bármit is magamra ölteni ami más?
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Graham and Zeph   



Ajánlott tartalom
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down
 
Graham and Zeph
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Graham & Hayley - friss hús

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Other times
Alternatív játékhelyszínek, hogy a fantáziád szárnyalhasson
 :: Privát játékok
-