Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 Norah & Drake




Tárgy: Norah & Drake   Hétf. Ápr. 06, 2015 5:59 pm



Norah & Drake
Nincs miért félned, hogy kárba vész a fáradságod: magadnak tanultál.



Fáradtan túr bele a hajába, ahogy a lakásának ajtajához érve zsebéből próbálja előmatatni a kulcsát. Amint az a bizonyos tárgy végre megadja magát, és keze ügyébe kerül, a vak sötétben próbálja a legjobb lyukérzéskét bevetni, majd elfordítja, ezáltal szabaddá téve maga előtt az utat. Néma csend honol mindenhol, mely némi megkönnyebbüléssel tölti el, majd halkan tapogatózva próbál egyik pontból a másikba jutni. Halk káromkodások törnek fel belőle, ahogy a gitárral meglöki az egyik konyhaszéket, majd ennek fejébe még az egyik pultnak is neki megy, de mit számít ez neki? Inkább csak csörtet előre a nappali felé, hogy lerakva az ágy mellé a gitárját, végre valahára lefeküdhessen aludni. A nap ugyan még nem mutatja jelét annak hogy fel akarna kelni, ezáltal elérkezett számára az alvás idő, mégis úgy gondolja, hogy mára neki ennyi elég volt, és ha törik, ha szakad, ő most aludni fog. A kanapé mellett ácsingózva lerakja hangszerét annak tövébe, majd még tesz egy kitérőt a fürdő felé, hogy hideg vízzel lemoshassa igen csak sápatag arcát. Nem tudja hogy a vámpírlét színe uralkodott el rajta ennyire, vagy pedig csak a fáradtság kerítette hatalmába. Minden esetre, ahogy belepillant a tükörbe csak egy tépett fazont lát, akinek a párnapos borostás álláról és orráról és egyaránt vízcseppek hullanak alá. Mély sóhaj tör fel belőle, majd letörölve csapzott arcát, visszatántorog a nappaliba, ahol jelen esetben a sötétség az úr. Lerúgja magáról mindkét cipőjét, az egyik a szoba egyik sarkába, míg a másik pont az ellenkezőbe landol, de nem érzi szükségét, hogy most a tisztaságra figyeljen. Magát ismerve igazából az egész hely egy nagy cséri telep lenne, de manapság néha odafigyel a tisztaságra. Ki tudja, mi szállta meg...
Lekapva magáról a pólóját, miközben ledől a kanapéra, azt gond nélkül maga alá gyűri. Lévén kicsi neki az ágy, a fejét ugyan gond nélkül a karfára tudja helyezni, de a lábai a másik oldalt lelógnak, ezért egyszerűbbnek mutatkozik, ha az egyiket inkább csak a földön tárolja, ahogy jobb kezét is. De amilyen fáradt manapság egy bizonyos személy miatt, már szinte álló helyében is el tudna aludni, az se jelentene neki kihívást. Még utolsó erőfeszítésként a pólóját a fejére rántja, hogy minden létező fényforrást elzárjon maga elől, ezért lehetővé téve az alvást. Csak ott kezdődnek a problémák, hogy a szervezete még csak véletlen sincs ahhoz hozzászokva, hogy az éjszaka kellős közepén térjen nyugovóra, holott máskor ilyenkor élő legaktívabb óráit. Hát, mit is tesz ilyenkor az átlag ember... vagy vámpír? Ahelyett, hogy valami értelmes dologba kezdene, mint például rendbe szedni az előbb szétdobált cuccokat, vagy a több napja száradó edényeket elmosogatni, inkább csak fordul egyet, és megpróbál úgy aludni... aztán még egyet, ha még úgyse jön össze. És mindezek mellett halkan káromkodik, és morog az orra alatt, miszerint sose történnek úgy a dolgok, ahogy azt ő akarja. Hátára fordulva bal lábát letámasztja a földre, kezeit a fején lévő pólóra szorítja, hátha jön az isteni sugallat, és egyik pillanatról a másikra majd elalszik. Szerintem mondani se kell, hogy, noha a szemei már majd letapadnak, az álom mégse nyomja el őket teljesen. És mindezek fejébe még az a bizonyos lámpa is világít a ház túl oldalában, mely még a kezein és a pólón keresztül is eléri szemeit.


by Nadiya

avatar
V. Tanács tag
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Tom Hiddleston
Vonal1 :
Faj : Született vámpír
Posztok : 165
Kor : 2201
Lakhely : Port Angeles
Rang : Tanács tag
User neve : Anon.
Vonal2 :
Különleges képesség : Láthatatlanná válás
Foglalkozás : Zenész
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Norah & Drake   Vas. Ápr. 12, 2015 4:32 pm

I hate you

A mai nap talán a szokottnál is erősebben erőt vett rajtam a depresszió. Dühös vagyok és megkeseredett. Mindenkire, az egész világra és leginkább Drake-re, mert ő az egyetlen ember, jobban mondva értelemmel rendelkező lény (mert hát ugye élőlénynek nem mondhatom, hiszen halott, akárcsak én), akihez mostanság szólok egyáltalán. Tisztában vagyok azzal, hogy végső soron igazságtalan vagyok vele, hiszen ő a maga módján talán jót akart nekem, ráadásul még a hisztijeimmel együtt is elvisel a saját lakásában, de az élet is igazságtalanul elvett tőlem mindent, amiért küzdöttem, amiről álmodoztam, így nekem sincs kedvem igazságosnak lenni. Különben is, nem én kértem, hogy mentsen még és csináljon belőlem, egy ilyet… Mit kezdjek én ezzel a létformával, vagy minek nevezzem ezt? Öröklétre kárhoztat, amihez semmi kedvem, mert viszont mindazt, amit valaha akartam, amit valaha szerettem, azt viszont elvesztettem így. Mit ér hát?
Hallom, ahogy csörög a kulcs a zárban, majd halkan morogva valaki néha nekimenve ennek-annak végigmegy a lakáson a nappaliig. Szóval Drake hazaért. Eddig csak ültem az ablakban az éjjeli lámpa fénye mellett és a város fényeit pásztáztam már órák óta. Most fülelek, megvárom, míg ledől a kanapéra, majd felállok a párkányról és elindulok a konyha felé. Felkapcsolok minden lámpát menet közben, hogy minél nagyobb fényárban ússzon a lakás és igyekszem a lehető leghangosabban közlekedni. Becsapom magam mögött az ajtókat, majd jó nagy csörömpölések közepette edényeket veszek elő és nekilátok valami kaját összeütni. Valójában persze nem is vagyok éhes, meg nem is annyira ilyesmi ételre van már szüksége a szervezetemnek, nem is nagyon akad itthon igazából semmi, amiből rendes kaját lehetne csinálni, de nem is ez a lényeg. Ha sikerül is kihozni valamit a dologból, az jó eséllyel a szemétben landol majd. Az egész csak azért van, mert tudom, mennyire fáradt Drake, de azt is, hogy nehezen alszik el. És ha én rosszul érzem magam így, legalább egy kicsit érezze magát ő is hasonlóan. Még ha tisztában is vagyok vele, mennyire gyerekes is, amiket mostanában csinálok….
tag: Drake ~ set: Pump mud through my veins ~ notes: Bocsi a késésért! ❤

avatar
I. Újszülött vámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Silent Rebel
Gif vagy kép : I can't recognize my own self anymore
Play-by : Lucy Hale
Vonal1 :
Faj : vámpír
Posztok : 32
Kor : 23
Lakhely : Port Angeles
Rang : újszülött
User neve : Nao
Vonal2 :
Családi állapot : szingli
Különleges képesség : telepátia
Foglalkozás : már magam sem tudom, leginkább semmi jelenleg
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Norah & Drake   Vas. Ápr. 12, 2015 8:28 pm



Norah & Drake
Nincs miért félned, hogy kárba vész a fáradságod: magadnak tanultál.



Némi megkönnyebbüléssel sóhajt fel, elvégre a ház teljes csöndben úszik, és épp hogy kiszűrődik Norah újdonsült szobájából a fény. Ez viszont még mindig nem ad neki elég lehetőséget arra, hogy megtalálja a nappalit, és a benne rejlő kanapét. Ahhoz pedig már nincs affinitása, hogy lámpát is kapcsoljon, mert tart attól, hogy ennek következtében az a csepp kis álom is kimegy a szeméből. Ehelyett csak halk morgások közepette fejezi ki nem tetszését, ahogy többször is beveri a hangszerét és magát is a konyhai felszerelésekbe, de ez már mit se számít neki, hisz célirányosan törtet a kanapé felé. Miután lepakolta a gitárt annak tövében, és leveti magáról a felesleges ruhadarabokat, rögtön levágja magát az ülő, vagyis jelen esetben fekvő alkalmatosságra. Annak rövidsége viszont minden este... akarom mondani nappal megnehezíti a dolgát, de valahogy mindig megoldja, hogy, mondhatni kényelmesen merüljön álomba. Így teljes mértékben úgy van vele, hogy noha most még nem sikerül neki az elalvás, azt teljes mértékben ráfoghatja a kényelmetlen fekvőpózra. Hát igen, a szobáját most már más birtokolja, úgyhogy, mivel felajánlotta a lánynak a helyet, ezért neki csak ez jutott. De hát, mit lehet mit tenni...
Eddig azt hitte, hogy a szobában világító lámpa lesz a legkisebb gondja, de hirtelen minden értelmet nyert, és rá kellett jönnie, hogy más igazából már nincs, ami zavarná. Ennek következtében a pólója egyik pillanatról a másikra a fejére kerül, hátha ezzel mindent megold. A hatékonyság érdekében a kezét és rápakolja a szemére, és mikor már kezdett volna álomba bóbiskolni, egy erőteljes ajtócsapódás az, ami kizökkenti a békés állapotból. Hangosan sóhajt fel, majd az eddigi fekvőpozícióját megváltoztatva befordul a háttámla felé, hogy ezzel is megakadályozza a fényt, ami éppenséggel a ház minden egyes szegletét beborítja. Nos, ez van akkor, ha megengedi, hogy egy engedetlen, mondhatni kamasz korban lévő, újdonsült vámpír lakjon vele egy fedél alatt. Ott akkor biztos, hogy az alvás már tabu téma marad, hisz a másik még nem állt át arra, hogy a nappal jelenti az alvó időszakot. A lámpák irritáló fényét még el tudja engedni szótlanul, habár néha felmorran, ahogy egy újabb lámpa gyúl ki, de amikor a lábasok csörömpölése eléri a fülét, azt már nem tudja szó nélkül hagyni.
- Norah, hogy az Isten verjen meg! -hagyja el a száját ez a mondat, miközben feltornázza magát ülési helyzetbe, és a pólóját is eltávolítja a fejéről. Sóhajtva temeti a tenyerébe a homlokát, majd baj jóslatúan kezdi ingatni a fejét. Minden erejével azon van, hogy megnevelje a lányt, de az eddig még nem tanúsított változást.
- Miért nem tudod figyelembe venni, hogy amikor hazaérek a munkából, akkor nem a te patáliádat szeretném hallgatni? Ahelyett, hogy némi tisztességet mutatnál irányomba, minden egyes porcikád ellenem feszül, és ezáltal próbálsz az idegeimre menni... de miért, ha szabad megkérdeznem? -feltápászkodva a kanapéról indul meg a lány felé, nem is zavartatva magát azzal, hogy minden ruhadarabja valahogy a nappali és a konyha környékén össze-vissza szétszórva hevernek. A saját házában már csak ne kelljen ezzel foglalkoznia. Amint a konyhába ér, pár lépésnyire a lány háta mögött áll meg, és felvont szemöldökkel figyeli, ahogy az teszi-veszi az edényeket.
- És azt is hányszor elpofáztam már, hogy az ehhez hasonló sz*rokat nagy ívből kerüld el? -kikapja a másik kezéből az edényt, és az összes kint lévő élelmiszert a kukába suhintja. -Komolyan mondom, amikor veled vagyok egy helyen, akkor úgy érzem magam, mintha a falhoz beszélnék. Bár, nagyon valószínűséggel még az is jobban megérti -eddigi tanítványai közül ő a legnehezebben tanítható, úgy kell betörni, mint egy rossz lovat, aki nem engedelmeskedik gazdájának. Csak annyi a különbség, hogy Norah még azoknál is szófogadatlanabb.


by Nadiya

avatar
V. Tanács tag
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Tom Hiddleston
Vonal1 :
Faj : Született vámpír
Posztok : 165
Kor : 2201
Lakhely : Port Angeles
Rang : Tanács tag
User neve : Anon.
Vonal2 :
Különleges képesség : Láthatatlanná válás
Foglalkozás : Zenész
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Norah & Drake   Vas. Május 03, 2015 12:16 am

I hate you

Minél nagyobb csörömpöléssel igyekszem pakolgatni az edényeket a konyhában. Mindezt csak azért, hogy semmiképp se hagyjam Drake-et nyugodtan álomba szenderülni. Akcióm sikerrel jár, rövidesen hallom a lépteket a nappaliból a konyha felé. Gunyoros mosoly fut át arcomon, de mire elér hozzám, közönyös, flegmatikus arckifejezést erőltetek magamra, amilyennel mindig is „jutalmazni” szoktam. Kérdését eleresztem a fülem mellett és valójában minden különösebb rendszer nélkül pakolgatom az edényeket a pultra. Nem tudok és nem is akarok válaszolni neki. Tisztában vagyok vele, hogy igazságtalan vagyok, hiszen megmentette az életemet és bármennyire idegesítem és kellemetlenséget is okozok neki, befogadott a házába. Tulajdonképpen jelenleg rajta kívül nincsen senkim. Mégis, talán éppen ezért őt a legkönnyebb bántani, hibáztatni. Valahol felérem persze ésszel, mennyire nem helyénvaló, ahogyan kezelem őt, de elnyomom magamban a józanész hangjait. Az élet igazságtalan, épp ezért én is az leszek! Csak akkor veszek róla tudomást, mikor kitépi a kezemből az egyik edényt és az összes, a hűtőből összekapart kaját belesöpri a kukába.
- Már ne haragudj, de milyen alapon szólsz bele abba, hogy mit csinálok? Ha nekem most főzőcskézni van kedvem, akkor azt fogok. Csak azért, mert te csináltál belőlem egy… egy ilyet, még nincs jogod megmondani, mit tehetek és mit nem! – förmedek rá, mintha tényleg annyira érdekelne ez az egész. Gyerekes módon hisztizek, pont úgy, ahogyan nem is olyan régen még elképzelhetetlennek tartottam. Most azonban, mint egy durcás kisgyerek, visszafordulok a hűtő felé és makacsul ismét kinyitom, noha tudom, lényegében semmi nincs már benne. Magam sem tudom, mit akarok elérni a viselkedésemmel, de a tehetetlen düh miatt egyszerűen képtelen vagyok értelmes viselkedést tanúsítani.
tag: Drake ~ set: Pump mud through my veins ~ notes: Bocsi a késésért! ❤

avatar
I. Újszülött vámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Silent Rebel
Gif vagy kép : I can't recognize my own self anymore
Play-by : Lucy Hale
Vonal1 :
Faj : vámpír
Posztok : 32
Kor : 23
Lakhely : Port Angeles
Rang : újszülött
User neve : Nao
Vonal2 :
Családi állapot : szingli
Különleges képesség : telepátia
Foglalkozás : már magam sem tudom, leginkább semmi jelenleg
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Norah & Drake   Vas. Május 03, 2015 10:41 am



Norah & Drake
Nincs miért félned, hogy kárba vész a fáradságod: magadnak tanultál.



Mikor a ház, mondhatni összes lámpája felvillan, azzal egyenes arányos foszlik szét minden álma, miszerint ő most kellemesen, mély álomba szenderül a következő éjszakáig. Hiszen, amióta Norah itt van, az élete fenekestül felfordult. Sokan ezt általában pozitív jelzőként szokták használni, de Drake nála negatívabb személyiséget még életében nem látott, pedig lássuk be, igen csak szép korral áldotta meg a sors. Mindig, de halál komolyan, mindig ellenkeznie kell az újszülöttnek, független attól, hogy a mestere mit mond neki. Hiszen, száz százalék, hogy ő annak az ellenkezőjét fogja csinálni. Drake pedig, a maga több mint kétezer évével még nincs hozzászokva ahhoz, hogy feleselő, nem törődöm tanítványokkal kéne foglalkoznia. Elvégre, eddig kettővel dicsekedhetett, de azokat szépen fel is nevelte, és mind, alig pár éven belül elhagyta őt, hiszen már volt kellő tapasztalatuk ahhoz, hogy önállósodjanak. Sose futott át még a gondolat se az agyán, hogy rajta marad egy tanítványa, ki tudja mennyi ideig, de most meggyőződése van afelől, hogy Norah a kelleténél tovább fog táncikálni a megmaradt idegein. Pedig meg van hozzá a kellő esze, hogy kitanulja a képességét, és a vámpírlét se jelentene a lánynak túl nagy kihívást, de ott van az a hátulütő, hogy lusta, és tele van ellentmondásokkal. Látni rajta, hogy csinálná, amit az öregebb mond, de ott van a fejében a tudat, hogy ő változtatta át, holott nem kérte, és ennek köszönhetően minden megnyilvánulásával szeretne Drake agyára menni. És lássuk be, igen csak jó úton halad. Hiszen, azok a bizonyos edények most is előkerülnek, és meggyőződése, hogy nem maguktól ugranak egymásnak, ezáltal olyan hangot képezve, ami a Vámpírt szinte felkergeti a plafonra. De ahelyett, hogy instant pókemberkedésbe kezdene, felpattan az ágyból, és komótosan ugyan, de megközelíti a lányt, aki szokásához híven éppenséggel olyan sz*rt próbál meg csinálni magának, aminek a gondolatától Drake-nek akaratlanul is grimasz húzódik arcára. Nem tetszését azzal is kifejezi, hogy nagy ívből hajítja bele az emberi hulladékot a kukába, ezáltal rákényszerítve a lányt arra, hogy hagyja el az ilyesfajta táplálékot. És már ezt is hányszor elregélte neki...
- Olyan alapon, hogy tudtommal még Te laksz az Én házamban, és Én vagyok a Te mestered, nem pedig fordítva. Fel kell, hogy fogd, hogy nem puszta jókedvből szállásoltak el, hanem csakis a tanítás céljából, ergo neked itt csak a létfontosságú dolgokat kell végrehajtanod, és ez a fajta kaja nem az. Felsőbb rangút csináltam belőled, nem pedig "egy ilyet". El kell fogadnod a helyzetedet, és nem pedig gyerekes módon ellenszegülni. De akár kiugorhatsz egy vadász elé, hidd el, előszeretettel küldene a másvilágra, elvégre, nélkülem úgyis az várt volna rád -kezeit mélyen a zsebébe temeti, majd egy száznyolcvan fokos fordulatot véve nekidől a konyhapultnak, tekintetével végigkísérve a lány mozdulatait. Komolyan, ha így halad, elfogja érni azt, hogy tálcán kínálja fel a vadászoknak. A hozzájuk hasonlóak igen csak kapnak az alkalmon, de még így is kínzások közepette vonnák ki belőle az összes csepp vért.
- És az imént feltettem neked egy kérdést, amire nem kaptam választ... szóval, megtisztelsz azzal, hogy kiböksz arra valami elfogadhatót, vagy továbbra is játszod a jégkirálynőt? -hangja unott, kellemesen mély, és hallható benne az álmosság összes jele. Komolyan, még Ray is, az a bizonyos jegesmedve alakváltó is szófogadóbb volt, pedig vele csak tíz röpke évre sodorta össze a sors. De itt azon van a hangsúly, hogy egy más fajból valót is jobban meg tudott tanítani bizonyos dolgokra, mint egy olyat, akit ő maga változtatott át, és köztük, ezáltal egy megmásíthatatlan kapocsnak kéne lennie, a tanítványnak feltétel nélkül kéne tisztelnie a mesterét. Na, hát ebből pontosan nem történik meg semmi...


by Nadiya

avatar
V. Tanács tag
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Tom Hiddleston
Vonal1 :
Faj : Született vámpír
Posztok : 165
Kor : 2201
Lakhely : Port Angeles
Rang : Tanács tag
User neve : Anon.
Vonal2 :
Különleges képesség : Láthatatlanná válás
Foglalkozás : Zenész
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Norah & Drake   Vas. Május 17, 2015 9:55 pm

I hate you

Tisztában vagyok azzal, hogy teljesen feleslegesen patáliázok és lényegében csak a saját dolgomat nehezítem meg azzal, hogy nem működök együtt Drake-el. Ettől aztán végképp nem lesz jobb semmi, sőt. Akármilyen gonosz is vagyok vele, nem fog változni semmi. Nem térhet vissza semmi a megszokott kerékvágásba. Ő változtatott át, de visszafelé ugyanezt, ha akarná, sem tudná megtenni. Annyit már biztosan elértem, hogy magában sokszor megbánta már, hogy átváltoztatott és nem hagyott ott meghalni, de ezzel nem megyek sokra. Felérem én ésszel, hogy együtt kellene működnöm vele, hogy kihozhassam a maximum a helyzetből. Hogy megtanuljak így élni. De én nem akarom megtanulni! Vissza akarom kapni a régi életemet! Vagy akkor már inkább meghalni! Régen mindig a jó oldalát néztem mindennek, de most ez sehogy sem megy. Helyette csak hisztizek, mint valami kezelhetetlen tinédzser. De egyszerűen nem tudok és nem is akarok ésszerűen gondolkozni. Jelenleg csak sajnálom magamat és gyűlölöm a világot, de leginkább Drake-et. Mert mégiscsak kell valami arcot is adni a gyűlöletemhez. Még ha egy hang ismételgeti is a fejemben olykor-olykor, hogy ez mennyire ostoba és igazságtalan, hogy éppen őt büntetem. Elnyomom magamban és csak igyekszek keresztbe tenni neki, ahogy lehet. Amit mond, megint dühöt ébreszt fel bennem és mélységes önsajnálatot. Eszembe juttatja, hogy én már soha nem lehetek ember… csak egy… ilyen… élőhalott…
- Mintha kértem volna! Hagytál volna inkább ott! Én nem akarom, hogy a mesterem legyél, sose akartam! Sose akartam semmi ilyesmit! Legkevésbé téged! – tör ki belőlem az indulat. Kiabálok vele, bár fogalmam sincs, miért. Illetve tudom, mert sajnálom magam és azt, ami már sosem lehet. Miért kell neki erre állandóan emlékeztetnie mindennel, amit mond? Meg ahogy néz. Meg ahogy levegőt vesz. Minden idegesít. És ő persze csak fokozza tovább. Mintha nem tudná nagyon is jól az okokat! Miért kell állandóan feltépni ezeket a sebeket? Direkt élvezi?
- Azért, mert egy szörnyet csináltál belőlem, hát nem érted? Én így nem akarok élni… Sehogy! Egyáltalán… - hangom elfullad és érzem, hogy könnyek kezdenek csorogni az arcomon. Egy szörnyszülött lettem, egy undorító, visszataszító lény, akitől mindenkit csak viszolygás és rettegés tölt el. Elvesztettem mindent és mindenkit, aki fontos volt nekem. Mit ér ez így? Tényleg szeretném, ha annyira felidegesíteném, hogy elzavarna. Akkor talán tényleg vége lehetne végre. Valahogyan. Akárhogyan, nekem már mindegy. De hogy utálok előtte sírni! Régen is utáltam, ha valaki gyengének, sebezhetőnek látott, ráadásul, most meg már, hogy véres könnyeket sírok, ha sírok, még visszataszító is leszek tőle. Nem mintha nem lenne mindegy. Csak ő ne látná rajtam a sebezhetőséget! Előrehajolok közben, mintha nagyon kutakodnék az amúgy szinte teljesen üres hűtőben és csak remélni tudom, hogy nem hallja meg a hangomon és a lélegzetvételemen, hogy sírok.
tag: Drake ~ set: Pump mud through my veins ~ notes: Bocsi a késésért! ❤

avatar
I. Újszülött vámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Silent Rebel
Gif vagy kép : I can't recognize my own self anymore
Play-by : Lucy Hale
Vonal1 :
Faj : vámpír
Posztok : 32
Kor : 23
Lakhely : Port Angeles
Rang : újszülött
User neve : Nao
Vonal2 :
Családi állapot : szingli
Különleges képesség : telepátia
Foglalkozás : már magam sem tudom, leginkább semmi jelenleg
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Norah & Drake   Hétf. Júl. 06, 2015 11:01 pm



Norah & Drake
Nincs miért félned, hogy kárba vész a fáradságod: magadnak tanultál.


Se Norah, se pedig maga számára nem lehet meglepő, hogy egyértelműen feszülnek meg az idegszálai, ahogy hallja azt a bizonyos szöszmötölést a konyhában. Tudja, hogy a lány még nem állt át a számukra megfelelő étkezésre. Ezzel önmagában még nem is lenne nagy probléma, mert általában minden megy a szemétbe, ami nem vámpírnak való étel. De az már roppant mód fel tudja húzni, amikor éppenséggel a kanapén fekve, megkísérelve az alvást, mást se hall, mint hogy azok a nyamvadt edények egymás felületét súrolják, rosszabb esetben ütlegelik. Már átfutott az agyán a lehetőség, miszerint fogja az összes vas készletet -mert ugye nem mai darabról van szó-, és átviszi a szomszéd néninek, had ügyködjön benne, de minden esetre ne Norah használja őket. És elég erőszakosan ugyan, de a tudtára is adja a nem tetszését, miután fáradtan, hiányos felszerelésben odacsattogott hozzá, és kikapta a kezéből az összes lábast, és nem meglepő módon a kaja a kukában talált végső nyughelyére. Mert hát, oda való, de végül is azzal se téveszt nagy irányt, ha esetlegesen egy halandó szervezetbe kerül, körülbelül az is annyit ér. Azok is csak vérbanknak jók, semmi másnak... Tudja, hogy az előző manőverével még inkább mérhetetlen dühöt kelt a lányban, de aligha rendül meg egyetlen arcvonása, amikor végre megtalálja a saját hangját, de aligha nevezhető pozitív hangvételűnek. Sőt, annál kevésbé, mert lássuk be, nem meglepő módon, de ellenszegül a mesternek, csak, hogy bebizonyítsa, ezúttal ő fogja nyerni a viadalt. De egyértelmű, hogy megint pofára fog esni...
- Ugyan már, Norah, csak a sértett kölyök beszél belőled, aki egyáltalán nem tudja felmérni a helyzetét! Vagy, ha tisztában is van vele, minden áron meg akarja azt cáfolni, mert miért ne, hiszen olyan jó mindig az idősebb idegszálain táncolni. Szóval, kérdem én, mikor fejezed már be ezt a gyerekes viselkedést, és megpróbálsz beletörődni abba, ami van? Kezdhetnéd azzal, mivel úgy is felhánytorgattad, hogy esetlegesen megbékélsz velem? -fáradtan sóhajtja ki a szavakat, orrnyergét két ujjával masszírozva, amivel legfőképp próbálja elérni azt, hogy lenyugtassa magát, és ne akarjon egyből a növendéke nyakának ugrani. Pedig megtehetné, mert lássuk be, valahogy meg kell mutatni neki az erő és egyben rangkülönbségeket, de akármilyen hihetetlen is, Drake sose kezdeményezte a testi terror témakörű neveltetést. Mert minek, azzal nem lehet semmit elérni, csak, hogy minden egyes mozzanattól féljen a tanítvány, ami meg szintén nem jó, mert nem fog bízni a mesterében. Szép lassan kell elérni azt a helyzetet, amikor is behódol, és nem rákényszerítve fog helyeselni a mester előtt. Csak, másban ez a gondolat később fogalmazódik meg, mint az átlagnál. És sajnos, Norah pont ez a kategória, a tipikus hisztis liba, aki egyébiránt jó vámpír alapanyag lenne, viszont ezt ő maga nem tudja feldolgozni.
- Első körön kikérném minden fajtársunk nevében a szörnyeteg kifejezést... mert miért lennénk azok, kérdem én? Azért, mert halhatatlanok vagyunk? Hogy csak az embervér tart minket életben? Ugyan annyi ideje vagyunk a Földön, mint a drágalátos halandók, nekünk is annyi jogunk van, mint nekik. Sőt, több, mert lássuk be, Isten csak utolsó mentsvárnak teremtette meg az emberiséget... a halandókat, akik úgyis meghalnának a természetfeletti erők nélkül is. Hát nem tök mindegy, hogy akkor mikor teszik őket végleg föld alá? De te örülhetnél a fejednek, hogy veled nem lett ez! Most őszintén, jobb lenne, ha a felmenőid nap hosszakat töltenének kint a sírod mellett? Így még van lehetőséged látni a családodat, a szeretteidet, mert már nincs véka alá rejtve a létezősünk! De, ha te ilyen körülmények között nem akarnál élni, mert nem tudod felfogni, hogy mi adatott meg neked, hogy további, élési lehetőséget adtam a kezedbe, némi feltétellel, akkor kérlek, dőlj bele valamelyik vadász karójába, mert így már nem tudok veled mit kezdeni! -mindig is híve volt a hosszú szónoklatoknak, és az ebben való jártasságát nem egyszer hánytorgatja fel a lány előtt, de van egy olyan érzése, hogy most se fog ezzel sokat elérni, mint az esetek nagy többségében. Nem tud a lelkére beszélni, nem tudja vele elhitetni, hogy ami vele történt az nem rossz dolog, mi több, jobb, mint az emberi lét, csak tudni kell kihasználni, és élvezni. De akadnak olyanok, akik nem tudják elviselni a nyomást, ami rájuk nehezedik, és ezt a csoportot erősíti a lány is, aki éppenséggel spontán hisztirohamban óhajt kitörni.
- Norah, basszus kulcs, ha most elkezdesz itt nekem sírni, esküszöm kirakom a szűrödet... nőj már fel végre, az isten szerelmére, már nem vagy gyerek, a sírással pedig nem fogsz semmit elérni. Nálam legalábbis nem -egy fikarcnyi lelkiismeret furdalás sincs benne, mert lássuk be, nem sajnálatra, hanem szánalomra méltó az, amit leművel itt előtte a csaj. Komolyan, ha ezért koronát lehetne osztani, egyértelműen a fejére kerülhetne... Fel kell mérnie a helyzetet, hogy mi az, amivel a tanárát le lehet kenyerezni, és egyértelműen levenni a lábáról. És lássuk be, a sírás nem tartozik ezek közé.


by Nadiya

avatar
V. Tanács tag
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Tom Hiddleston
Vonal1 :
Faj : Született vámpír
Posztok : 165
Kor : 2201
Lakhely : Port Angeles
Rang : Tanács tag
User neve : Anon.
Vonal2 :
Különleges képesség : Láthatatlanná válás
Foglalkozás : Zenész
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Norah & Drake   Csüt. Aug. 06, 2015 7:02 pm

I hate you

Szeretnék lenyugodni, szeretném megoldani a helyzetet. Mindent, ezt az egészet. Ami kialakult, akaratom ellenére. De ez már régen nem a racionalitásról szól. Túl sok bennem a feszültség és a keserűség, egyszerűen muszáj valahogyan levezetnem. És jelenleg nincs más, akin ezt megtehetném, csak Drake. Úgy érzem felrobbanok és ő csak fokozza az indulatomat kimért, fagyos, érzéketlen szónoklataival. Nyilvánvalóan egyáltalán nem ért meg. Talán nem is akar. Ostoba kölyökként hisztizek valamiért, ami már soha nem lehet az enyém, még ha tisztában is vagyok a ténnyel. Nem tudom elfogadni. Viszont éppúgy, mint a kicsi gyerekek, én sem vágyom valójában másra, minthogy valaki magához öleljen és azt mondja, minden jóra fordul. Még ha hazugság is lenne. Jól esne elhinni. Ezt persze Drake-től hiába is várnám. Na meg, ha meg is próbálná, biztosan tiltakoznék a testi kontaktus ellen. De csak mert jól esik ellentmondani. Ha elég kitartó lenne, biztosan feladnám az ellenállást és megnyugodnék. Ez persze az utolsó dolog volna, ami eszébe jut. Csak papol és papol. Van rá egyáltalán esély, hogy valaha megtaláljuk egymáshoz a helyes utat, ahogyan kezelnünk kéne egymást, ahogy közeledni tudnánk a másik lelkéhez? Kevés rá az esély. És hogy ez a pillanat nem ma lesz, mikor megtörik a jég, az is szinte biztos. Mert ezzel az érzéketlen szónoklattal csak olajat önt a tűzre.
- Undorító féreg vagy! Mocskos parazita! Gyilkos! És még csak nem is próbálod tagadni, sőt! Ezért utálom a ti fajtátokat! És ilyenné tettél engem is! – sziszegem dühtől elfúló hangon. Kezem ökölbe szorul, torkomat egyre jobban fojtogatja a feltörni készülő sírás. Aztán amit utána mond, attól végképp elszakad a cérna. Dühösen bevágom a hűtőajtót, ami mögé mintegy elbújtam a tekintete elől és szabad folyást engedve a könnyeimnek török ki.
- Akkor tedd azt! Hajíts utcára! Zavarj el! Etess meg valami farkassal, vagy mutánssal, vagy bánom is én mivel! Vagy miért nem pusztítasz már akkor inkább el te? Úgysem zavar téged, ha ölsz! Eggyel több vagy kevesebb már mindegy, nem? Vagy csak halandókat szórakoztató ölni, fajtársakat nem? – valósággal őrjöngök. Tekintetem haragtól lángol, ahogy kihívóan a szemébe nézek. Úgy érzem, menten felrobbanok. Minden visszafojtott indulat kitör belőlem. Nem bírom tovább, dühösen lesöpröm, ami az asztalon maradt még a ténykedésemből, majd az asztalt is felrúgom vele együtt. Csörömpölve esik le onnan minden. Régen sose tettem volna ilyesmit, de most törni-zúzni akarok. Az asztal pont Drake lába elé zuhan. Továbbra is rá szegezem a tekintetem és várom a reakcióját. Még messze nem nyugodtam meg, ez erőteljes zihálásomból is alighanem nyilvánvaló, addig azonban semmiképp sem merészkednék, hogy rátámadjak. Hogy provokálni akarom-e, hogy ő tegye meg ezt a lépést? Még az is lehet. Rám nem jellemző módon, nem igazán mérlegelem a tettem a következményeit.
tag: Drake ~ set: Pump mud through my veins ~ notes: Bocsi a késésért! ❤


avatar
I. Újszülött vámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Silent Rebel
Gif vagy kép : I can't recognize my own self anymore
Play-by : Lucy Hale
Vonal1 :
Faj : vámpír
Posztok : 32
Kor : 23
Lakhely : Port Angeles
Rang : újszülött
User neve : Nao
Vonal2 :
Családi állapot : szingli
Különleges képesség : telepátia
Foglalkozás : már magam sem tudom, leginkább semmi jelenleg
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Norah & Drake   Hétf. Aug. 10, 2015 4:35 pm



Norah & Drake
Nincs miért félned, hogy kárba vész a fáradságod: magadnak tanultál.


Fáradtan kémleli a konyhában serénykedő, természetesen ideges, és ugyanakkor számára teljesen idegen lány ténykedését. Nem is tudja, mikor harapta be, hogy mióta lakik vele, de azóta egyáltalán nem tudott eredményesen belekezdeni a tanításába. Ilyenkor az eddigi eseteket előtérbe véve már nagyobb, mondhatni drasztikus változás ment végbe az új vámpír jellemfejlődésében, de mindaz pozitív irányba történt. És tény, hogy Norah is változott, nem is keveset, de az a legnagyobb problémája, hogy negatívan, a mestere ellen tette, holott ő csak segíteni próbálna neki, tekintettel arra, hogy más választása nincs. Vámpírt, harcképes vérszívót kell belőle faragnia, aki nem függ mástól, de ehelyett csak egy hisztis újszülöttel van dolga, aki fél a változástól, és nem inkább megfeszül, és nem tűri, hogy minden folyjon a medrében. Pedig, bár nem tudja, de ezzel a saját maga dolgát is megkönnyítené. Nem veszi észre, hogy a mestere azért van, hogy vele, és ne ellene legyen, és ez Drake-el sincs másként, hiszen ő mindig is szerette a tanítványait, és nagy gondot fordított rá, hogy életerőssé nevelje őket. Azonban most Norah egyértelmű kihívást jelent az öreg vámpírnak, aki egyáltalán nem volt felkészülve erre, és most is, mint mindig, ridegen fürkészi a tanítványát, láthatólag reakciómentesen, még ha belül már összecsaptak a feje fölött a hullámok. Csak, ennek nem szeret hangot adni, ha mégis, az kivételes alkalom, a lányra való tekintettel viszont egyre gyakoribb, és már ő maga is kezdi tapasztalni, hogy nem bánhat vele mindvégig kesztyűs kézzel. Ő maga is tudja, hogyha máshogy nem, akkor fizikai úton kell a tudtára adni, ki is a dominánsabb fél ebben a kabaréban, de nem viszi rá a lélek, hogy akár egy ujjal is bántsa a lányt. Arra még ő maga se lenne képes, még akkor se, ha látszólag ez egyáltalán nem okozna neki problémát. Arcberendezésére való tekintettel is lehet látni, hogy sokkal inkább intrikus, mintsem kellemes de ő ezzel mit sem foglalkozik.
- Őszintén szólva nem értem, hogy mi okból engeded meg magadnak ezt a hangnemet, a szavakat... na, de ha már erre terelődött a téma, akkor el kell ismernem, hogy öltem, nem is egyszer, már csak a koromra való tekintettel is ki lehet ezt következtetni. De gyilkos nem vagyok, a vámpírok ösztönlények, ragadozók vagyunk, ezt fel kell fognod, és ha életben akarsz maradni, akkor te se tehetsz másként, Norah... nem adhatod fel olyan könnyen, szánalmas egy tett lenne, ha az embereket féltve inkább magadat kínoznád -hangja egyértelműen rideg, semmiféle érzelmet nem mutat, egyszerűen csak folynak ki belőle a szavak mély, búgó baritonján. Ezt nem egyszer elmondta már a lánynak, és már csak remélni tudja, hogy egyszer tényleg meg fogja érteni, és nem felesleges minden egyes mondata. De a látszólagos nyugodtsága pillanatok alatt szertefoszlik, amint Norahból kitörnek a szavak, és a könnyek, amivel hallhatóan eddig is küzdött, de csak eddig tudta magában tartani. Ez viszont aligha tudja Draket levenni a lábáról, mindössze szánalom támad a lelkében, és nem törnek fel benne az atyai ösztönök, miszerint keblére kéne ölelnie egy szem lányát.
- Örömmel tölt el, hogy végre fajtársamnak nevezed magad... De a sajátjainkra nem lövünk, csak kivételes alkalommal, inkább végignézem, ahogy felemészted saját magad azzal, hogy megvonod magad a vértől, vagy tudatlanul egy olyan lénybe ütközöl, akihez nem ér fel a tapasztalatod. Mindaddig én kihozom belőled a maximumot, már csak azért is, mert felelős vagyok érted, és nem akarom, hogy rajtam kérjék számon. De, amennyiben te nem ezt az utat választod, könnyedén el tudom simítani az ügyet, kapsz helyettem egy másik mestert, de ígérem, hogy az nem fog veled ilyen kesztyűs kézzel bánni... -arrogáns mosoly húzódik arcára, tesz felé egy lépést, balját a nadrágja zsebébe mélyesztve. Azonban azt már ő se tudja szó nélkül hagyni, mikor az asztal konkrétan a lába előtt ér földet nagy csattanással, üvegek és porcelánok törésével. Némán fürkészi az előtte heverő bútordarabot, majd egy mély levegőt véve, egyértelműen dühösen, ugyanakkor könnyedén löki odébb az asztalt, hogy két lépéssel átszelje a kettejük közt lévő teret. Jobb keze másodpercek töredéke alatt kapja el a lány nyakát, kissé rámarkolva arra, de ügyet fordít arra, hogy ne legyen túl durva a mozdulat. Közelebb rántva magához alig pár centiméter választja el őket egymástól, és immáron vöröslő tekintetét a lányéba vési.
- Fel akarsz dühíteni? Tényleg ezt akarod? Én kétlem, hogy meg akarnád ismerni azt az oldalamat... -az eddigi nyugodt hangszíne helyett egy agresszívabb hangnemet hallat, amivel nem sokan futhattak eddig össze, de most az ifjonc ezt is megtapasztalhatja. Nem akarja ennél jobban megfélemlíteni, azonban, ha továbbra is nagyobb lesz a szája a kelleténél, akkor hajlandó bármit bevetni ellene.


by Nadiya

avatar
V. Tanács tag
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Tom Hiddleston
Vonal1 :
Faj : Született vámpír
Posztok : 165
Kor : 2201
Lakhely : Port Angeles
Rang : Tanács tag
User neve : Anon.
Vonal2 :
Különleges képesség : Láthatatlanná válás
Foglalkozás : Zenész
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Norah & Drake   Vas. Szept. 13, 2015 1:07 am

I hate you

Van az a pont, amikor a túláradó érzelmek elnyomják az értelmet. Régen azt hittem, mindig, minden helyzetet lehet higgadtan, értelmesen, logikusan kezelni. Hogy képes vagyok erre. De ez azelőtt volt, hogy megtapasztaltam a felfoghatatlant. Meghaltam, mégis élek. Ám ez már régen nem ugyanaz, ami volt. Tulajdonképpen ez így már nem is igazán élet. Legalábbis semmiképpen sem olyan, amilyen előtte volt. Az újat pedig nem akarom elfogadni, nem akarok alkalmazkodni hozzá, a szabályai szerint élni. Drake azonban nem hagyott választást a számomra. És nem, nem akarok belegondolni abba, hogy esetleg csak jót akart. Önző módon csak azt látom, azt akarom látni ebben, hogy valami olyan létformába kényszerített bele ezzel, amit én sehogyan sem tudok elfogadni. Egyébként is, annyira nincs benne semmi empátia! Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy a jóakarat vezette volna, mikor átváltoztatott. Bár tény, nem is teszek semmi erőfeszítést azért, hogy meglássam benne a jót. Mennyire más ez, mint régen. A régi Norah minden emberben a szeretnivalót, a pozitívat kereste. De hát Drake tulajdonképpen nem is ember. Egy szörnyeteg. Mint én… És most is tesz magasról az érzelmeimre, csak tolja ugyanazt a kimért, rideg, alázó maszlagot, amit mindig is. Amivel természetesen aligha kerülünk egy kicsivel is közelebb egymáshoz, ahogy egy mesternek és tanítványának kéne, inkább egyre nagyobb lesz a szakadék közöttünk.
- Á, szóval te magasabb rendűnek tartod magad, aki megérdemli, hogy embereket öljön, hogy életben maradhasson? Pont ez a gondolkodásmód tesz téged visszataszítóvá! Egy szörnyeteggé! Vedd tudomásul, hogy én soha nem akarok ilyen alávaló gyilkossá válni, mint te! Mert igenis az vagy! Gyilkos! – magamból kikelve üvöltözök vele, miközben a szememből áradó véres könnytengertől már gyakorlatilag alig látok. De Drake egyre csak folytatja ugyanolyan lekezelő, rideg stílusban, mint eddig, ami csak olaj a tűzre, ami az indulataimat illeti. Nem is bírom sokáig, kitör belőlem a dühöm, aminek az asztal látja kárát. Régen ez alighanem észhez térített volna, de most nem. Csak állok ott, még mindig indulatosan zihálva és Drake-re meredek, akinél ezzel a megmozdulásommal úgy tűnik, végleg kihúztam a gyufát. Látom, ahogy végigméri a pusztítást, aztán néhány másodperc múlva már ott van a közvetlen közelemben, a kezét pedig a nyakamon érzem. Nem szorít erősen, épp csak megnehezíti kissé a légzésemet, de egyértelműen érzem benne az erőt, amivel tudtomra akarja adni, hogy ő a főnök kettőnk közül. Tekintete vörös és dühtől izzik, ahogyan még sosem láttam korábban, ahogy arcomba acsarogja szavait.
- Nem félek tőled, Drake Wallenberg! Már elvettél tőlem mindet! Nekem már nincs vesztenivalóm, ezt ne feledd! – bár kissé nehezen kapok levegőt, a szavakat érthetően ejtem ki. Bár tekintetem még mindig dühtől lángol, már nem olyan hisztérikus hangnemet ütök meg, mint eddig, egészen kimérten hagyja el a számat a mondandóm. A sírást is szinte egyik pillanatról a másikra hagyom abba, bár a szemem alja még mindig könnyes és az indulattól továbbra is szinte az egész testem remeg. Nem teszek semmit, nem szegülök ellen, vagy próbálok szabadulni. Csak állom a soha nem kívánt mesterem vérvörös tekintetét és várok, készen arra is, hogy esetleg megtámadjon. Félelemnek egy fikarcnyi szikráját sem érzem, még ha jól tudom is, semmi esélyem vele szemben. Nem árthat nekem. Nincs már semmi, amivel nagyobb fájdalmat tudna okozni, mint amit most érzek. Az én életemet már régen elvették. Mit tehetne még ellenem, ami ennél is borzalmasabb lenne?
tag: Drake ~ set: Pump mud through my veins ~ notes: Bocsi a késésért! ❤

avatar
I. Újszülött vámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Silent Rebel
Gif vagy kép : I can't recognize my own self anymore
Play-by : Lucy Hale
Vonal1 :
Faj : vámpír
Posztok : 32
Kor : 23
Lakhely : Port Angeles
Rang : újszülött
User neve : Nao
Vonal2 :
Családi állapot : szingli
Különleges képesség : telepátia
Foglalkozás : már magam sem tudom, leginkább semmi jelenleg
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Norah & Drake   Vas. Szept. 27, 2015 5:47 pm



Norah & Drake
Nincs miért félned, hogy kárba vész a fáradságod: magadnak tanultál.


Unott arckifejezése egyértelműen árulkodik arról, hogy egyáltalán nem érdekli az, amit a lány próbál bele megértetni, persze mindezt agresszív, szidalmazó hangnemben, ami számára még mindig csak egy kis gyerek hisztinek tűnik, már csak a korkülönbséget tekintve. Ez olyan, mintha a majd' öt éves gyerek próbálna magyarázni a harmincas éveiben járó apjának, kisebb nagyobb sikerrel. Csak az a baj, hogy itt részéről a siker halvány foszlánya se látható, mert ahogy Norah mondja a szavakat, érvénybe lép az egyik fülén be, másik fülén ki elv. Hallja, amit mond, érti is, csak egyszerűen nem érdekli. Mellkasa előtt összekulcsolt kézzel dől neki a háta mögött lévő pultnak, ahogy oldalra döntött fejjel kémleli a lány kitöréseit, a mimikáját, ahogy a hangulata egyik pillanatról a másikra változik... természetesen azt is a negatív irányba. Hiszen Drake olyan kimérten, precízen, és ridegen tud szónoklatot tartani, hogy az embernek és az afeletti lényekben egyöntetűen nyílik ki a bicska a zsebükben. Mindenféle érzelemtől mentesen, monoton hangon mondja azt, ami éppen az eszébe ötlik, ahogy azt már a hosszas évek alatt kitanulta. Próbálja magában tartani az érzelmeit, amivel jelen esetben könnyű dolga van, hiszen aligha érez mást a szánalmon kívül. Talán ez az egyetlen, amit ha a lány nem is érez, de biztos, hogy sejt. Egyszer-kétszer már sikeresen a tudtára adta, hogy a viselkedése, amit felé mutat, és produkál az több, mint szánalmas, hiszen ő csak segíteni próbál, vagyis próbálna neki, ha nem lenne ennyire ellene. De minek is járatja egyfolytában a száját, hogyha reakciónak nem engedelmességet, hanem további szájalást, és a megszokott beszédet kapja viszont?
- Ez tán meglepett, kedves Norah? Hidd el, az ember nagyobb pusztító és gyilkos, mint amilyenek mi vagyunk, csak ezzel nem foglalkozik senki, mivel ők a védtelenek, akik nem tudják magukat megvédeni. Ehhez mérten közülük nőnek ki a vadászok is. Hát most, hogy mondod, tényleg sajnálatra méltóak... De annyit árulj el nekem, hogyha nem akarsz olyan "alávaló gyilkossá" válni, mint amilyen én vagyok, akkor hogy fogsz életben maradni? Kiéhezteted magad, ingerülté válsz, pont a vadászok, a drágalátos embereid karmai közt fogod végezni, és vége mindennek. Csak hát ugye én ezt hiába próbálom neked elmagyarázni, úgyse fogod megérteni... vagyis meg tudnád, csak nem akarod felfogni, hogy ez van, és ennél nem lesz jobb, de ha te akarod, akkor rosszabbá egyértelműen fajulhat. Minden csak rajtad múlik, csak kicsit kevesebb visszabeszélés, és engedelmesség az ára mindennek -szép lassan, minden szót egyenletesen megformálva mondja el szónoklatát, figyelmen kívül hagyva, hogy a lánynak egyhuzamban vérvörös könnycseppek folynak végig arcán. Ez is csak a szimpla gyengeségét mutatja, amit kellő magatartással rendbe lehetne hozni, és nem két állapot közt inogna, a régi életébe sóvárgó lány, és a mostani, ellenszegülős, hisztirohamoktól teli vámpír közt. Azonban most nagyon úgy tűnik, hogy az utóbbi énje kerekedik fölé, és ezt leginkább az idősebb vámpír lába előtt heverő asztal tudatja vele. Értetlenül mered a fára, és a jobbra-balra guruló tárgyakra, majd ingerülten tekint fel a másikra, akit meg is közelít, miután egyetlen lökéssel eltávolítja az útjából az akadályát. Fojtóan szorítja a kezét a nyakára, de azért törekszik arra, hogy ne vaduljon el túlzottan, amire jelen esetben gond nélkül képes lenne, és ezt a szeme színe is egyértelműen tudatja vele.
- Nem? Pedig jobban tennéd -agresszív mosoly szökik szája szegletébe, majd taszít rajta egyet, hogy a háta a falhoz érjen, ezáltal ne legyen menekülési útvonala, ezzel kezét ismét a nyakára simítja, és a falhoz szegezi. - Elvettem tőled mindent? Én? Norah, gondolkozz már, én adtam nekem vissza mindent! Máskülönben most mi lennél? Egy porhalmaz a föld mélyében! Ehhez mérten itt vagy, élsz, és ahelyett, hogy örülnél ennek, csak ellenszegülsz mindennek, holott engem tényleg csak a jó szándék vezérelt. De ha ezt akarod, be tudok keményíteni, de én azt a helyedben nem vártam volna meg... -a szorításon egyre inkább erősít, majd tétovázva ugyan, de elengedi, viszont a közelségen nem óhajt változtatni, fölé kerekedve továbbra is vöröslő tekintettel mered rá. Ezek után már csak abban tud reménykedni, hogy megjön a lány józan esze, különben ő nem lesz rest másmilyen tanítási módszerekhez folyamodni.


by Nadiya

avatar
V. Tanács tag
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Tom Hiddleston
Vonal1 :
Faj : Született vámpír
Posztok : 165
Kor : 2201
Lakhely : Port Angeles
Rang : Tanács tag
User neve : Anon.
Vonal2 :
Különleges képesség : Láthatatlanná válás
Foglalkozás : Zenész
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Norah & Drake   Szomb. Nov. 07, 2015 9:15 pm

I hate you

Avitám Drake-el éppoly parttalan, mint bármelyik másik korábbi. Közelebb nem kerül egyikünk se ahhoz, hogy megértsük vagy elfogadjuk a másik gondolatait, érzéseit. Nagyon rossz választás volt Drake-től, hogy a tanítványává tett. Szinte esélytelen, hogy valaha közeledjünk egymáshoz és elfogadhatóvá váljon a kapcsolatunk. Én legalábbis jelenleg nem sok esélyt látok erre. Tudom, ez részben az én hibám is, de jelenlegi lelkiállapotomban a legkevésbé sincs kedvem megértőnek lenni vele. Olyannyira nem, hogy szokásos rideg, pökhendi szónoklata hatására olyan módon törnek ki belőlem az indulatok, mint korábban soha. Ez pedig belőle is egy olyan oldalát hozza ki, amivel korábban nem találkoztam. A falhoz nyom és a nyakamat szorongatva, vészjósló hangon sziszegi arcomba a szavait. Meg nem félemlít vele, azt mindenesetre eléri, hogy a sírást, a hisztit abbahagyjam és a dühkitörésem is csillapodjon némiképp. Nehezen veszem a levegőt a szorítástól, de fagyosan állom a tekintetét, ahogy szinte már érzelemmentes, bár meg-megbicsakló hangon ejtem ki a szavaimat. Nem reagálok semmit arra sem, mikor arrébb lök és a nyakamat elengedi ugyan, de továbbra is fenyegető közelségben marad. Szavaira szárazon fölnevetek, ami arcpirító pimaszság lényegében a jelenlegi szorult helyzetemben. De tényleg úgy érzem, nincs már mit veszítenem.
- Jó szándék? Ez a nap vicce. Visszaadtál nekem mindent? Mégis mit, Drake? Én nem kértem tőled semmit. De te belekényszerítettél ebbe a helyzetbe. Tudd, engem nem rémiszt meg az üres fenyegetőzésed. Másnál lehet, hogy bejön, de nálam nem. Nincs már semmi, amivel árthatnál nekem – már-már szemtelenül állom a tekintetét. A hangomat is sikerül lassan megtalálnom. Egyértelmű, hogy direkt provokálom, ezt biztosan érzi ő is. De vajon mit akarok én ezzel elérni? Hogy megöljön itt, a lesötétített konyhája közepén, miközben odakint lassan megjelennek az első napsugarak? Vagy hogy kitaszítson a számomra halálos fényre? Egyik ellen sem tehetek semmit. Vajon miért kísértem mégis továbbra is a sorsot? Magam sem tudom. Talán ez már tényleg csak arról szól, hogy a határaimat feszegessem. Hogy meg tudjam, mire képes ez a magát mesteremnek nevező személy, akinek a lakásában élek már néhány hónapja. Hogy meglássam, ki is ő valójában. Hogy lássam a valódi szörnyeteget, aki benne lakozik és immár joggal gyűlölhessem őt.
tag: Drake ~ set: Pump mud through my veins ~ notes: Bocsi a késésért! ❤

avatar
I. Újszülött vámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Silent Rebel
Gif vagy kép : I can't recognize my own self anymore
Play-by : Lucy Hale
Vonal1 :
Faj : vámpír
Posztok : 32
Kor : 23
Lakhely : Port Angeles
Rang : újszülött
User neve : Nao
Vonal2 :
Családi állapot : szingli
Különleges képesség : telepátia
Foglalkozás : már magam sem tudom, leginkább semmi jelenleg
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Norah & Drake   



Ajánlott tartalom
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down
 
Norah & Drake
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Tim Drake-Wayne/Robin
» Drake A. Yeong

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Other times
Alternatív játékhelyszínek, hogy a fantáziád szárnyalhasson
 :: Privát játékok
-