Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 Swing of death - Andre & Tabitha




Tárgy: Swing of death - Andre & Tabitha   Hétf. Ápr. 06, 2015 10:53 pm

Bizonyos időközönként kell egy-egy időszaki kiállítás, ami a múzeumba látogatókat csal. Az embereknek kell az újdonság, az érdekesség, és vannak témák, amivel pedig sokakat meg lehet mozgatni. A földszinti időszaki kiállításoknak fenntartott pár terem így kapott az elmúlt hónapban új tartalmat, kínzások és kivégzések, inkvizíció témakörben. Kemény, de látványos téma, a mai erőszakimádó időkben pedig egyenesen borítékolható a siker. Délelőtt már megnyílt a közönség számára, akkor voltak programok és előadások, de azon én, érthető okokból, nem vehettem részt, így van most este is egyfajta megnyitó, bár ez csak kis szegmense és indoka az ünnepségnek, ugyanis egybeesik hagyományos húsvéti fogadásommal is a megnyitó napja, nem épp véletlenül.
A vendégek most gyülekeznek az emeleti dísz aulában, ahol a rendezvény helyet kap. Egyelőre én, mint házigazda még nem nyitottam meg az alkalmat, de ami késik nem múlik, csupán van még dolgom előtte... épp ezért nem ott vagyok most, hanem a személyzeti szint folyosójának puha szőnyege nyeli el fekete bőr cipőm lépteinek hangját, ahogy haladok ifjú, bájos asszisztensem ajtaja felé s mikor elérem, be is kopogok.
- Tabitha kedves, Andre vagyok! - szólok még be kicsit hangosabban, hogy tudja, nem akárki zaklatja. Mostanra kész kell lennie, kértem, hogy legyen pontos, és pár perccel korábbi időpontot is adtam meg neki, hogy biztosra menjek. Ha kinyitja az ajtót, akkor engem pillanthat meg szokás szerint öltönyben, bár ma kivételesen nem sötét (fekete, vagy sötétkék) öltönyt húztam, hanem a szürke mellett döntöttem,még ha az ing ellensúlyozza is ezt feketeségével valamelyest. Azonban nem csak ez a szokásostól kissé eltérő, hanem az is, hogy egy kisebb doboz van a hónom alatt, oldalt fent körbe lyukakkal. És ha ajtót nyit asszisztensem, akkor a kacsóját sem mulasztom el csókkal illetni, ahogy ez már az elmúlt hónapokban megszokottá válhatott köztünk. - Szép estét! - az ilyen apró formalitásokról nem tudok és nem is akarok lemondani, szeretem, ah megvan a kerete a dolgoknak. - Mielőtt indulnánk, átadnám apró húsvéti ajándékom... - nyújtom át a dobozt. Ezért is időzítettem korábbra, hogy erre a kis közjátékra legyen időnk, pár lopott percecske a társasági élet előtt. Én azonban most csak állok az ajtóban és figyelem, hogy Tabitha mit csinál a dobozzal s ha netán kérdezné, hogy bonthat e, csak biccentek egyet. - Mondtad, hogy nem tudod meg tudnál e szelídíteni egy ragadozót, mert még nem próbáltad. Most megteheted. - utalok vissza első napjára, illetve estéjére, mely óta derekasan megállta a helyét s jeges szívem ellenére is ki tudtam neki ezért sütni valami apróságot, meglátjuk mit szól majd a doboz kis lakójához...

avatar
III. Mestervámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Play-by : Diego Boneta
Vonal1 :
Faj : vámpír
Posztok : 25
Kor : 374
Lakhely : Seattle
Rang : mester vámpír
User neve : G
Vonal2 :
Családi állapot : szerinted?
Különleges képesség : Képes vagyok irányítani az időt. lassítani, megállítani
Foglalkozás : Kaszinó és múzeum tulajdonos, "vérkereskedő"
Felöltött alak : nem nyilvánvaló?
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Swing of death - Andre & Tabitha   Kedd Ápr. 07, 2015 1:41 pm



Swing of death
Tabitha & Andre

Megnyitó , megnyitó, megnyitó… Ruha. Smink, beszéd, program és még megannyi dolog van szanaszét az ágyamon. Délután már volt egy ilyenben részem, Andre kérésére bonyolítottam le, most csak mellette kell állnom és hasznossá kell tennem magamat, de hol a szöszben van a fülbevalóm? Izgulok, a nappali megnyitó jól sikerült, jól is szerepeltem, de ez a mostani ugye a főnökkel lesz, és hát, mindig izgul az ember, ha a főnök is jelen van, még akkor is ha most nem nekem kell megnyitnom az egészet és nem nekem kell egy kis köszöntőt mondanom. A piros ruha lekerül az ágyról és felveszem, hozzá jöhet a szolid smink és a hajam átszárítása,a fülbevaló is megkerül végre valahára és a cipőim is készen vannak, rendet teszek gyorsan a szobámban, hogy ne vesszen el semmi se megint. Tate közben visszaszivárog és végre nem tesz megjegyzéseket, hanem segít, ha valamit elhagytam menet közben. Hálás vagyok neki, mert reggel kiidegelt a hülye vicceivel, amikkel szekált.
Végre elégedetten nézek a tükörbe és a szobában is körbe, minden rendben van és én is készen vagyok az estére, és most elsőnek érzem úgy, hogy egy kis ital jól esne, egy korty, hogy végig égesse a torkom, de félő már attól fejre állnék, szóval, hanyagoljuk is ezt a témát. A ruha választásom szándékos, ha Andre úgy gondolja, hogy előbb venné a véremet, akkor ne okozzon ez gondot se neki, se nekem és ne is kenjem össze magam egy kis vérrel, kellemetlen lenne újra átöltözni, ilyen rövid idővel a kezdés előtt.
- Egy pillanat! – Szólok ki a kopogás után és még egy fiókot a helyére tolok, a cipőbe is beleugrok, és végül sikerül ajtót is nyitnom. Meg kell hagyni a főnökömnek jól állnak a színei, és ahogy elnézem össze is öltöztünk, a ruhám illik a nyakkendőjéhez, azt hiszem tudok valamit. Megakad a szemem a dobozon és fel is vonom a szemöldökömet, hiszen valami kaparászik odabent.
- Kellemes estét! Kerülj beljebb…- Nem illik valakit az ajtóban váratni és a szobában is szép rend van most már, szóval, semmi okom a panaszra vagy a szégyenre így ellépek az ajtóból és hagyom, hogy belépjen ha be szeretne jönni. Elvégre ha a vérem kéri, csak nem a folyosón fog inni a csuklómból.
- Ajándék? Ó, én, nem készültem semmivel sem… - Lepődök meg még jobban, hiszen eszembe sem jutott, hogy illik-e adni valami ajándékot, és ettől amúgy is teljesen el vagyok szokva. Zavarba is jövök és csak habogok, ahogy a doboz felé nyúlok, majd ahogy hallom a kaparászás erősödését, nem veszem el a dobozt, helyette csak kinyitom a tetejét. – Ó! – Értelmes válasz nem igaz, de az arcom beszédesebb, ahogy meglátom benne azt a kis tüneményes cica kölyköt, aki a dobozból pislog rám. – Istenem…- Kiveszem a cicát és megnézem magamnak, kézbe veszem, megölelem, simogatom és puszit nyomok finoman a buksijára, figyelve, hogy ne rúzsozzam össze. Fél kézzel fogom a cicát és a másik kezemmel szeretetkitörést produkálok azzal, megölelem a főnököm és még puszit is kap, elérzékenyültem, na.
- Nem is tudom, mit mondjak… Köszönöm! Nagyon köszönöm! – Habogom, miután elengedtem és elszaladok a szobában egy sminklemosó kendőért, sikerült összerúzsoznom az arcát. – Elnézést. – Közben a cica az ágyra kerül, igazán jól mutat a kis fehér bolyhos a kék takarón, amin csillagok és a hold van.


// Cica //

avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Swing of death - Andre & Tabitha   Kedd Ápr. 14, 2015 2:27 pm

Aki azt hiszi, hogy egy múzeum poros régi tárgyak homályos és unalmas raktára, nagyot téved. A múzeum egy prosperáló kulturális létesítmény, igyekszik követni a modern világ érdeklődését és eszközeit, ha szakértő kezekben van. Az én múzeumom pedig nem maradhat el ezektől a követelményektől, akkor önreprezentációs célja nem teljesülhetne. Ennek jegyében kell évről évre új időszaki kiállítást nyitnom, hogy az új érdeklődőket vonzzam a létesítmény falai közé. Persze egy ilyen kiállítás hivatalos aktusokkal is jár, mint a kiállítás megnyitó, amit mára, húsvétra időzítettem. Egy ilyen ünnepnapon több érdeklődőt lehet idecsábítani kedvezményekkel, meg az újdonság ígéretével, átgondolt húzás ez. A délelőtti megnyitón azonban, érthető okokból, nem tettem tiszteletem, annak levezénylésére ott a stábom s annak élén Tabitha, ő és a többiek maradéktalanul el tudják végezni a feladatot nélkülem is. Persze teljes sötétítés mellett én is jelen lehettem volna, de nem tartottam érdemesnek, egyrészt mert az esti, ténylegesen komoly fogadásra koncentrálok, másrészt mert asszisztensemnek is kell a gyakorlat, edződnie kell ebben a feladatkörben is. Úgy hallottam remekül megállta a helyét, így jár neki valami jutalom, ahogy eddigi hónapok során tanúsított szorgalmáért és jó munkájáért is, így most egy dobozzal fogok szobája ajtajához érkezni, de persze már teljes harci díszben s elvárom, hogy ő is így legyen, teljesen készen. Nem engedhetünk meg magunknak linkséget, slamposságot és késést, túlságosan is fontos egy ilyen rendezvény ahhoz. Épp ezért számoltam rá gondosan időpontban a kezdésre, hogy előbbre legyen kész Tabitha s én is ezzel párhuzamban érkezek lakosztálya elé, másodpercre pontosan, hogy be is kopogjak szépen, illedelmesen. Kérésére türelmesen várakozok, tudom már, hogy nála a pillanat az tényleg csak pillanat és nem valami páváskodó nőszemély fog most megváratni. És igazam is lesz, nem telik el sok idő, hogy nyíljon az ajtó s az estére kész Tabithával találjam szemközt magam, mire arcomra a megszokott kifejezés ül ki, a nagyjából komoly arckifejezés, melyet kicsit megtör és árnyal a szám szegletében húzódó apró kis mosoly-féle, melyet nehéz lenne pontosan megnevezni, de sugall némi könnyedséget, csipetnyi játékosságot, de a komolyság összképét nem rontja el igazán, csupán apró "kikacsintás". - Köszönöm. - bólintok felé s lépek is be lakosztályába, ha már engedélyt adott. Bent rend és otthonos légkör uralkodik, mint konstatálom, de nem tanúsítok ennek több figyelmet a kelleténél, inkább asszisztensem nézem meg szépen tetőtől talpig, tüzetesen, persze nem tolakodóan és mellőzve a szemérmetlen gusztálás taszító alpáriságát is. Aki egy udvarban élt sokat, megtanul úgy nézni, hogy lát, de nem kifejezetten láttatik.. - Nem is kellett, ez az ajándék lényege: önzetlen. És a mai szép teljesítményed, helytállásod még indokolja is. - válaszolok neki, míg átadom, azaz csak átadnám a dobozt. Ilyen apróságokkal én nem foglalkozom, bizalmas köröm el nem mulasztanám jutalmazni, kedvükben járni, Tabitha pedig maga a legbelső kör jelenleg. Az az arc, ahogy a fiatal lány néz a doboz tartalmára, meg rám, bőven megérte. Ilyenkor ha lenne szívem, melengetné a látvány, ehelyett inkább csak elégedettséget tudok érezni és valami árnyalatát a fent említett érzésnek. Érintése viszont kicsit meglep, bár nem állok úgy, mint egy darab fa, egyik kezem hátára simul, ezáltal vissza ölelek, még ha ez kicsit fel is zaklatja a bennem sikkadó ragadozót, aki érzi Tabitha minden szívverését, az ereiben áramló vér sodrát, nyelvemen érezteti nektár ízét... s ehhez társul még a kellemes női test meleget sugárzó érintése is. De szomjam nem akarom még oltani, azt későbbre tervezem. - Te mondtad, hogy nem próbáltál még ragadozót szelídíteni, most kicsiben elkezdheted. - súgok kicsit tréfálkozva fülébe s utalok vissza első beszélgetéseink egyikére, majd ezt követően elengedem, hogy rendezhesse a cicát, magát és persze engem is, mert nem úsztam meg folt nélkül. - Igazán nincs mit. - teszem még hozzá, ahogy megköszöni, majd apró várakozás után tűröm tisztító akcióját. - Semmi probléma. - nem zavar különösebben a dolog, neki elnézem. - Csodásan festesz ebben a ruhában Tabitha kedves. - mondom, mikor végzett a tisztogatással s szavaimat megtoldva végig is simítok még arcán finoman. - A vendégeink álla le fog esni, és ha egy részük nem lenne vámpír, akkor mind sárgulhatna is az irigységtől. - teszem még hozzá, majd ha készen vagyunk, hogy távozzunk, karom nyújtom neki s megindulhatunk. - Az ilyen reprezentációs rendezvényeken fontos minél többet mutatni kifelé. Nem vagyok ennek híve, mert túlzottan anyagias és tárgyiasít is valamelyest, de sokat nem lehet tenni ellene. Eszközként, álca és fegyverként kell erre tekinteni. - magyarázok neki, mivel neki ez az első ilyen rendezvénye. Jobb, ha nem lepődik meg az ilyesmin, vagy nem érzi úgy, hogy valami dísztárgynak gondolom, mert tudnia kell, hogy ez nincs így, csupán most, egy estére kifelé kell valamelyest így mutatni. Közben elérjük a lefelé vezető liftet is, amibe beszállunk, hogy egy szinttel lejjebb vigyen minket, ahol ismét a folyosóra kerülünk. - Csak úgy, ahogy a megnyitón: szép mosoly, határozottság, intelligencia, kellem és büszke leszek rád virágszál. - adom még tanácsaim, ahogy elérjük a lefelé vezető díszlépcső tetejét, amin kart karba öltve lépdelünk le, az alkalomhoz berendezett és feldíszített díszaulába, felbukkanásunk alkalmából meglepett és csodálkozó, vagy csodálatot kifejező hangokkal és tapssal kísérve. - Kezdődjön a mulatság! - lakonikusan adom meg a hagyományos vezényszót, mint ilyenkor szoktam, természetesen nem a tőlem eddig megszokott halk hangon, hanem most sztentori tónusban, melyet csak nagyon ritkán eresztek ki. Erre persze megindul a zene, a pincérek kiosztják a pezsgős poharakat a koccintáshoz, melyek tartalma faj szerint változik: nekem és fajtársaimnak frissen olvasztott vér jut a tartalékaimból, melyet köszöntőre is emelek némán, szokásomhoz híven, hogy aztán Tabithával koccinthassak, aki pezsgőt kapott, s leküldhessem a hideg, gyöngyöző folyadékot, míg alvadni nem kezd, gyorsan.

avatar
III. Mestervámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Play-by : Diego Boneta
Vonal1 :
Faj : vámpír
Posztok : 25
Kor : 374
Lakhely : Seattle
Rang : mester vámpír
User neve : G
Vonal2 :
Családi állapot : szerinted?
Különleges képesség : Képes vagyok irányítani az időt. lassítani, megállítani
Foglalkozás : Kaszinó és múzeum tulajdonos, "vérkereskedő"
Felöltött alak : nem nyilvánvaló?
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Swing of death - Andre & Tabitha   Kedd Ápr. 14, 2015 7:29 pm



Swing of death
Tabitha & Andre

Nem vagyok páváskodó és atom hiú nőszemély csak annyira, ami egészséges egy fiatal lány esetében és nem is vacakolok sokat a dolgaimmal. Könnyű smink, ami szinte alig látszik, le sem mostam a nappali sminkemet, most csak kijavítottam és felfrissítettem, hogy a ruhához teljesen passzoljon. Korábban terveztem, hogy alszom az este előtt egy keveset, de nem jött össze a dolog, volt még egy kis dolgom, amit szerettem volna rendbe tenni a szobámban, ha már ilyen szépet kaptam és volt néhány kicsomagolatlan holmim is, ami napokkal korábban érkezett meg. Első fizetésből költöttem egy keveset, néhány csinos ruhára, amiből való a piros is és végre megengedhettem magamnak egy parfümöt is amire úgy vágytam. Nem bírtam ki, hogy ne böngésszek a neten és nézzek szét az on-line katalógusokban, még nem igen érzem magam kint biztonságban, így inkább a rendelés mellett döntöttem, de eddig egyik ruhadarabbal sem volt problémám. A múzeumot pedig nagyon szeretem, szabad perceimben, szívesen veszek el a szobákban és tanulmányozom a kiállított darabokat, segít a gondolkodásban is, ha olyan feladatot kapok, és ha valami nehezebb, akkor a fegyverteremben valahogy sikerült tökéletesen higgadta kezelni minden problémát, ami felmerül. Telefon ugyebár van a világon és a mobil előnye, hogy ott is tudok időpontot egyeztetni vagy intézni amit telefonon lehet. De ez csak a nappali feladatokra vonatkozik, este a helyemen vagyok és ott dolgozom gőzerővel, minimális hibával, de azt is azonnal igyekszem javítani, oda akarom magamat tenni, a legjobb lenni, hogy nélkülözhetetlen legyek. Szeretek itt lenni, kellemes a légkör és nem érzem magamat fenyegetve.
A cipőmbe bújok bele, a kopogás és a pillanatkérésem után, hogy ajtót nyithassak, teljes harci díszben, indulásra készen.
Andre megjelenése nem lepett meg, de a doboz annál inkább és a lakója?! A szobámba végre a helyükre kerültek a barack illatú illatgyertyák, elegáns üvegpoharakban, kellemesen elrendezve, hogy aki belép és körbenéz egy otthonos és hívogató hangulatot érezhessen.
- Zavarba hozol… - dünnyögöm az orrom alatt a szavaira válaszul, hiszen így van, zavarba hozott, nem vagyok hozzászokva az ajándékokhoz, de ettől még lelkesen fogadom a dobozt. A cica elbűvöl, gyönyörű kis szőrpamacs, bájos tekintettel és istenem milyen puha a bundája. Persze, hogy érzelem kitörést eredményez bennem és azonnal meg is ölelem Andret a cicával a kezemben. Azt hiszem tudom mi lesz a következő amit a neten böngészek, kisállatos boltokat fogok keresni, ahol lehet on-line rendelni minden jót a cicusnak.
- Azt hiszem most lesz alkalmam elkezdeni a dolgot… - Nézem a cicát és fülig ér a szám, mindig is szerettem volna valami kisállatot, de nem lehetett, eddig. Utána pedig gyorsan rendbe hozom a főnök öltönyét.
- Köszönöm a bókot. – Most nem fordulok körbe ugrálva, csak finoman mozdulok kicsit oldalra, hogy megmutassam a ruhát. Nehéz ellenállni a késztetésnek, hogy körbeforduljak és megmutassam milyen szép is, de moderálom magamat. – Inkább sárguljanak, mint kóstoljanak… - jegyzem meg egy kis mosoly kíséretében. Majd a cicus az ágyra kerül. Majd becsukom az ajtóm a kezemben egy elegáns kistáska, púdernak, rúzsnak és a céges telefonomnak, vagyis csak az az egy van. Közbe Andreba karolom és hallgatom a szavait.
- Egy vámpír mellett a Kiválasztott presztízs, hangsúlyozza a vámpír befolyását, erejét és hatalmát is… - Olvastam és tanultam is, hogy mi is a helyzet, és a neten sok minden fent van, én meg igyekeztem kiszűrni a releváns információkat. meg aztán, ami Andre is mondott ezt támasztja alá. ismerkedem a vámpírok világával és figyelek arra amit Andre mond nekem, nem sokban különbözök más elit kultúráktól, a vadászoknál is megvoltak azok amik presztízst jelentettek, különösen, ha több generáció óta vagy vadász.
Belépek mellette a liftbe és megállok, egyenesen előre, csak ügyesen és profin, közben hallgatom amit mond és miután kiszálltunk a liftből válaszolok neki halkan.
- Csak profin, hogy ne hozzak szégyent a fejedre. – csipkelődök egy kicsit, de ez scak a feszültségoldás miatt van, nappal nem voltak vámpírok most vannak, és vennem kell egy mély lélegzetet, hogy leküzdjem a félelmemet, nem mutathatom ki. – Kicsit izgulok… - vallom be, de ahogy haladunk előre, úgy szedem össze magamat, nem mutathatok félelmet és szégyent sem akarok Andre fejére hozni, így nincs más hátra, mint előre.
Baki van a levesben, nem alkoholmentes pezsgőt kapok, ezt már az illatáról tudom, de nem rezzenek meg, töretlenül mosolygok, a lehető legnagyobb magabiztosságot és bájt sugárzom Andre oldalán és koccintok is vele, de kortyolni éppen, hogy csak kortyolok. Ha lehet, alkoholmenteset iszom, mondtam nem szoktam inni, és nem tudom mennyi a limitem a pezsgőnél, amivel még nem csípek be, de nem egy ilyen estén fogok kísérletezni, az is biztos.

avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Swing of death - Andre & Tabitha   Hétf. Ápr. 27, 2015 4:53 pm

*nesztelenül és ajkaimon halovány félmosollyal lépek be asszisztensem lakosztályába s tekintetem megsétáltatom közben kicsit a berendezésen, na nem nagyokat bámulva, hanem az oly régen elsajátított finom, láthatatlan pillantásokkal. Nem kíváncsiskodom, nem bámészkodom, csak felmérek a látnivaló rangjához méltó és kellő figyelmet és időt fordítva rá, azaz nem sokat. Villanásnyi, egységes képek maradnak meg csak tudatomban, a benyomás a fontos, az, amit ez az egész elárul Tabitháról. Épp ezért nincs is sok nézni való, mert amit itt látok, az teljes összhangban áll azzal, amit estéről estére látok a lányból munka közben, s ezzel pedig eddig is teljes mértékben elégedett voltam.
Elmotyogott szavaira csak legyintek aprót, szóra sem érdemes tényleg a dolog, én pedig nem az vagyok, aki akár egy árva hangot is kiengedne fogai kerítésén indokolatlanul és fölöslegesen... Az viszont sokkal fontosabb, hogy mi lesz a reakció, mit fog szólni az ajándékhoz a leányzó. Igen, csak ez számít ilyenkor, semmi más, sem az alkalom, az apropó, a viszonzás, csupán a másikból kiváltott érzések. Ebben a tekintetben pedig úgy látom és érzem saját bőrömön, hogy osztatlan a siker, még magam is meglepődök kicsit, pedig én terveltem ki. Na meg azon is meglepődöm, hogy a szemem előtt lejátszódó események, Tabitha mimikája, gesztusai bizony hatással vannak rám, valamiféle érzelmek húrjait megpendítik halványan, holott ez nem épp jellemző rám, én a hűvös és tartózkodó kimértséget tudom mozgó szoborként megjeleníteni az esetek jelentős hányadában. - Sok sikert hozzá. - jegyzem meg válaszára s lezártnak is tekintem a kérdést, innentől kezdve az állatka és a lehetőség is az övé, neki kell saját képességei és belátása szerint cselekedni, gondozni, nevelni a cicát. Ebből is tanulni fog, efelől kétségem sincs. Mosollyal nyugtázom válaszát kisebb bókomra és azt is ezzel együtt, hogy már most felvette az elvárt modort, ez tükröződik mozdulatán, nem ismétlődik meg első munkanapjának játékos, aranyos gesztusa, mely bár elbűvölő, most még se lenne indokolt. - Azt semmiképpen sem. - bólintok szavaira. - Ez az én előjogom és ha valaki kezet emelne rád, nos... utána többet nem emelné fel. - bármennyire erőszakos cselekményre is utalok, hangom ugyan olyan csevegő és nyugodt marad, mint eddig, talán kicsit azért színtelenebb, de akkor sincs benne egy szál indulat sem. az a vámpír vagyok, aki hideg vérrel cselekszik, és a legkeményebb megoldások sem törik meg ezt. - Pontosan. - elégedetten nyugtázom a formás, rúzsozott ajkakat elhagyó szavakat. - Örülök, hogy gyorsan tanulsz és emellett alkalmazkodsz is zokszó nélkül. Ügyesen kezeled a dolgokat a helyükön. - elismerőek a szavaim, és nem is indokolatlanok. Az elmúlt száz évben Tabitha eddig a legjobb munkaerőm ebben a szerepkörben, erre rövid időn belül rá kellett döbbennem. Közben persze haladunk is, mert az óra ketyeg, a rendezvény kezdődik s nem engedhetem meg magamnak a legkisebb késést sem, nem csak renomém, de belső késztetéseim miatt sem elfogadható számomra az ilyesmi. - Ó, te mindig profi vagy... - adom meg válaszom szavaira még, de nagyon ragozni a kérdést idő nincs, mert megérkezünk, szempárok sokasága rajtunk, ilyenkor a szerep a csendes, méltóságteljes bevonulásé, melyet különösebb koncentráció nélkül, ösztönös beivódásaim által tudok abszolválni, évszázadok álltak eddig rendelkezésemre. Nem figyel engem senki oly élénken, de ha hibáznék, botlanék akár kicsit is, azt azonnal észrevennék s szájára is venné a publikum. a jelszó a tökély. A tekintetek inkább bájos alkalmazottamra szegeződnek, ruhája színválasztása is elegendő ehhez önmagában, de a látvány ezt megsokszorozza. - Tudom, hogy most először kerülsz a figyelem középpontjába ennyire, de nem kell izgulnod. - súgok finoman fülébe, míg kiosztják a poharakat, ezáltal pedig időt nyerek erre a kis cselekményre, mindenki más a pincérekre és a poharakra figyel, én pedig észrevétlen nyugtathatom kicsit a lányt. azonban ez a pillanat sem tart sokáig, most már mindenki kezében ott a finom metszésű üveg, így itt az ideje a hagyományos néma köszöntőnek, a koccintásnak. Ezt követően pedig mivel megindult a zene, megélénkülhetne a parkett is, látom a vendégek testének a lendülésén, illetve azon, hogy a különböző neműek már kezdenek párokat alkotni. Én intek egy pincérnek, hogy jöjjön. - Azt hiszem ideje lenne megnyitni a tánc lehetőségét is. Remélem megtisztelsz azzal, hogy veled tehetem ezt meg. - szólok továbbra is Tabithához, míg a pincér megérkezik, hogy ha kell, elvehesse poharát.

avatar
III. Mestervámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Play-by : Diego Boneta
Vonal1 :
Faj : vámpír
Posztok : 25
Kor : 374
Lakhely : Seattle
Rang : mester vámpír
User neve : G
Vonal2 :
Családi állapot : szerinted?
Különleges képesség : Képes vagyok irányítani az időt. lassítani, megállítani
Foglalkozás : Kaszinó és múzeum tulajdonos, "vérkereskedő"
Felöltött alak : nem nyilvánvaló?
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Swing of death - Andre & Tabitha   Kedd Ápr. 28, 2015 9:39 pm



Swing of death
Tabitha & Andre

Ha ma este odajön valaki hozzám és azt mondja, hogy a főnököm ajándékot hoz nekem, akkor gondolok én minden másra, csak nem arra, hogy álmom és vágyam fog teljesülni általa. Egy bolyhos kis cicával ajándékoz meg, aki tüneményesen ül a dobozban és ijedten pislog ki a világra onnan, és ahogy kézbe veszem, és magamhoz ölelem fészkelődik, puha kis tappancsok érnek a bőrömhöz. Első pillanatra beleszerettem a cicába és Andre nem is tudja mennyire boldoggá tett most ezzel, ennél jobban nem is fejezhette volna ki, hogy elégedett a munkámmal. A cica az ágyra kerül a doboz az ágy mellé a földre, gondom lesz később beszerezni a szükséges eszközöket, amik egy cica mellé feltétlenül kelleni fognak. De előbb a kötelesség, később pedig a szórakozás. Nagyon remélem, hogy illő nevet találok majd neki és sikeresen szelídítem magamhoz a kis ragadozót és a barátjává fogad majd. Azt hiszem, ezt az estét semmivel sem lehet majd elrontani, ilyen kellemes meglepetés után. A ruhám és az egész megjelenésem illik a partyhoz és az eseményhez is, és én már nem követem el azokat a hibákat amiket az első napomon, nem szökdécselek, nem fordulok körbe és vigyorgok mint a tejbe tök, csak elegánsan cselekszem. Azt hiszem felnőttem a munkámhoz és a munkaadómhoz is, így amikor a karját kínálja, kedves mosollyal és elegánsan fogadom el a felém nyújtott kart és karolok bele, hogy elindulhassunk.
-- Köszönöm, ez most sokat elvett abból ami miatt izgultam. – csak profin, csak kifinomultan és elegánsan. Ennyi vámpír között még sosem jelentem meg. természetes, hogy kissé feszélyezett az, hogy most elsőnek leszek a szemük előtt egy ekkora teremben, de ahogy Andre biztosít arról, hogy nem eshet bántódásom ellazulok és újra csak a professzionális arcom van elől, nem akarok rá szégyent hozni.
- Igyekszem a legjobbat nyújtani, hiszen nem kis lehetőséget kaptam és nem is jöhetett volna jobbkor. – Mosolyodom el kedvesen. Valóban, a legjobb időben jött a lehetőséggel, hogy dolgozzam neki, mikor épp szorult a hurok a nyakam körül, több napja nem ettem és az is csak isteni csoda hogy aznap volt víz, még ha hideg is, és hajat tudtam mosni, hogy ne tűnjek csapzottnak, amikor összefutottunk. Tehát elég vacak körülmények közül kerültem a kezei közé és ezt leginkább a kitűnő munkával tudom csak meghálálni. Az aki jó helyről jön, nem tudja azt megbecsülni annyira amit én is kaptam itt, de aki olyan helyről jön, mint én a negyedének is örül, és keményen dolgozik, hogy maradhasson. Én is ezt teszem, keményen dolgozom, igyekszem nem hibázni, ha van, akkor korrigálom, ha kell, akkor tanulok. De megteszek minden tőlem telhetőt, hogy a legtökéletesebben láthassam el a feladatomat.
Közben pedig haladunk és lassan elérjük a termet is, ahol jelenésünk van. Szavaira már nem tudok felelni, hiszen megérkezünk és itt nekem az a dolgom, hogy bájosan mosolyogjak és ékszerként ragyogja Andre mellett, olvastam, tanultam az ilyen eseményekről, mi az etikett, mi a protokoll, hogyan kell viselkedni mit szabad, mit nem? Nekem még koncentrálnom kell, de gyakoroltam a lépcsőn való levonulást, ekkora sarkakon és most ellazultam, hogy ne legyen benne semmi hiba, Andrera bízom magamat és az ő vezetésével, botlás nélkül sikerül szépen célt érnünk.
- Csak egy kicsit… - Súgom vissza és a bájos, finom mosolyom töretlen, nem vigyorgok, nem is széles a mosolyom, csak amolyan finom és elegáns, amivel azt üzenem, hogy üdvözlöm az egybegyűlteket és jó, hogy eljöttek hozzánk. A poharat elveszem, a köszöntő után éppen hogy csak belekortyolok, majd amint lehetőségem van rá, visszaadom a pincérnek, hiszen nem szeretnék alkoholos pezsgőt inni és malőr volt, mert azt kaptam, a rózsaszín jelölésű mentes helyett. Holott kifejezetten kértem. De nem estem kétségbe és nem is hoztam szégyent Andre fejére.
- Gyakoroltam…- súgom vissza neki, majd halkan hozzáteszem. – Köszönöm a lehetőséget. – Majd segélykérő pillantást küldök felé, vajon most itt kell-e a pukedli vagy sem? Amit találtam youtube videot és ami alapján gyakoroltam, illetve a testőröm segített benne, nos, előbbiben volt pukedli, utóbbinál, csak a lépéseket gyakoroltuk. A szalagavatómon nem voltam jelen, büntetésből, korábban pedig nem tanultam táncolni, így most kellett azt pótolnom néhány nap alatt.

avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Swing of death - Andre & Tabitha   Kedd Júl. 21, 2015 11:05 am

Elégedetten, és, mondhatni büszkén szemlélem Tabithát. Elégedett vagyok, hiszen a mai esemény is csak megerősített benne, hogy jól választottam, és büszke, mert a csiszolatlan ékkőből egyre inkább kezd kibontakozni valós formája s csak idő kérdése, hogy mikor fog teljes pompájában ragyogni. - Nyugalom, fontosabb vagy számomra, semhogy hagyjam, hogy bántódásod essen. - mondom neki, majd szavaimat újabb könnyed kézcsókkal zárom, majd elengedem kacsóját és el is indulhatunk a helyszínre. - Pontosan erre gondoltam, jól méred fel a helyzetet. Ez pedig egyfajta garancia, hogy jól élsz a lehetőséggel, amin gyümölcsöző együttműködésünk alapul. Mint jobb kezem és legbelső munkatársam, nem is annyira alkalmazottnak, mint inkább társnak tekintelek. Mondjuk azt csak remélni merem, hogy te se kimondottan egy tipikus főnöknek tekintesz. - kedves mosolyára, mely egyébként jeges lelki világom olvasztgatja, finom, és a magam módján szintén kedvesnek szánt félmosoly a viszonzás. Szeretek vele együtt dolgozni, kellemes társaság és színt visz az irodai életbe, amikor munkával foglalkozom, üdítő kis légkört ad az egészhez, amire előző asszisztenseim nem voltak képesek. Igaz, túlnyomó többségben férfiak voltak és végül hátba szúrtak. Aztán őket szúrta valaki más hátba. Vagy szíven... inkább nem boncolgatom tovább magamban a múltat, mert lassan elérjük az esemény helyszínét, így már koncentrálnom kell és egy megfelelő viselkedésformát felvennem. Nem engedhetek meg semmilyen malőrt és fiaskót, így tökéletesen begyakorolt mozdulattal hajtom végre a pohárköszöntőt, a megnyitást s menetrend szerint jöhet a nyitótánc is, mert egy ilyen rendezvény enélkül üres lenne. Pillantását sikerül elértenem, így finoman bólintok neki, hogy jól gondolja, kell az a kis mozdulat s meg is erősítem azzal, hogy könnyedén fogom meg a kezét és derékból enyhén meghajlok felé, mozdulatomra válaszként már jöhet az övé s ha ez megvolt, finoman helyezem kezem derekára, másik pedig az ő kacsóját fogja s a számot így táncoljuk végig, természetesen az én vezetésemmel. Ezt követően viszont az egyik üzlettársam jelenik meg mellettem s szólít meg: - Üdv Andre! Igazán pazar kis estély ez! Viszont szeretnék veled pár szót váltani... - és itt pillantásával sugallja, hogy négyszemközt. - Ugyan Bill, asszisztensem előtt beszélhetsz, olyan, mintha négyszemközt lennénk! - jegyzem meg kissé rosszallóan, hiszen nem kívánom, hogy megfosszon társaságától. - De ez most más! - nem tetszik rámenőssége, de Bill egész régi üzlettársam, azt hiszem kénytelen vagyok engedni neki, így Tabitha felé fordulok kicsit. - Megbocsátasz egy pillanatra? - végül, ha bólint, akkor Billel el is távolodunk egy félreeső sarok felé, míg eközben Tabithát egy jó kiállású, középkorúnak látszó férfi, valójában ő is vámpír, felkéri egy táncra. - Na mi is az, ami ennyire bizalmas és nem tűr halasztást? - kérdem Billtől felvont szemöldökkel és jeges, feszültséggel teli hanggal. Nem sejtek jót és ez be is igazolódik, mert így szólal meg. - Figyelj Andre, nagyon sajnálom, de nem volt más választásom, Le Marchand a torkomhoz nyomta a kést... - Bill fiatalabb vámpír nálam, így erősebb vagyok, a születettségemről nem is beszélve, így torkon ragadom és a falhoz vágom, kissé megemelve. - Mi a jó életről beszélsz?! - még mindig jeges a hangom, de most sokkal több benne a fojtott indulat és már épp komolyabb kárt akarnék tenni benne, amikor megszólal a tűzjelző. Rosszat sejtve engedem el Billt és fordulok a terem belseje felé. Eközben az illető, aki felkérte Tabithát, a leányzót a tűzjelző zavarát kihasználva magával hurcolja ki a teremből...

avatar
III. Mestervámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Play-by : Diego Boneta
Vonal1 :
Faj : vámpír
Posztok : 25
Kor : 374
Lakhely : Seattle
Rang : mester vámpír
User neve : G
Vonal2 :
Családi állapot : szerinted?
Különleges képesség : Képes vagyok irányítani az időt. lassítani, megállítani
Foglalkozás : Kaszinó és múzeum tulajdonos, "vérkereskedő"
Felöltött alak : nem nyilvánvaló?
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Swing of death - Andre & Tabitha   Vas. Szept. 20, 2015 12:06 am



Swing of death
Tabitha & Andre


- Abban biztos lehetsz, hogy nem kimondottan egy vaskalapos főnöknek tekintelek, attól kifejezetten messze állsz. Volt már részem ilyen típussal együtt dolgozni és ha megint csak ebbe a helyzetbe kerülnék, kereket is oldanék, de még itt vagyok, tehát a képlet egyszerű. – Mosolyodom el, a kézcsókot már nyugodtan fogadtam és nem is voltam tőle zavarban. A tömeg annál jobban izgatott, benne a sok különböző lénnyel és személlyel egyaránt. A dicséret jól esett, de nem kezdem el megköszöngetni, annál több porfesszionalitást szedtem már magamra. Meg amúgy is, leköt a járás, ekkora sarkokon még nem nagyon billegtem, gyakoroltam ugyan, de figyelnem kell a lépéseimre. Szeretem a színeket és a vidámságot, így az asztalomra is becsempésztem pár apróságot, amik feldobják az egészet és aranyosak is, ráadásul ahogy egyre többet tudok, dolgozok, úgy oldódom fel és mutatkozik meg szerethető, izgága és élettel teli személyiségem is. Minden érdekel és szívesen ülök le tanulni is, ha valami nem megy, másnapra bepótolom, ha olyan könnyen elsajátítható. De legalább utána olvasok, hogy fogalmam legyen róla.
A táncnál megteszem amit csak kell, elfogadom a kezét, jön a köszöntés és a többi, hogy utána könnyed léptekkel hagyjam, hogy vezessen és igyekszem mosollyal álcázni a koncentrációmat, hogy ne lépjek a lábára, vagy ne törjem ki a bokámat ebben a cipőben. Hosszú napok óta gyakorlom benne a járást, előtte csak bakancsot és tornacipőt hordtam, a magas sarkú nem épp a kiképzés vagy a menekülés megfelelő eszköze. Tehát, nem is nagyon hordtam ilyeneket korábban, emiatt sem veszem észre, hogy valaki mellénk kerül, csak a hangra leszek figyelmes.
Biccentek, hogy persze akkor tárgyaljanak csak én pedig szeretnék leülni egy kicsit, de helyette egy másik vámpír kér fel táncra és nincs időm nemet mondani neki, így egy pillanattal később már megint a parketten vagyok és csak bízom abban, hogy nem taposom meg az urat. A fickó mosolya nem tetszik és a szellemem is épp figyelmeztet a gondra, a tűzjelző pedig abban a pillanatban kapcsol be. Tate sikít a fülembe, hogy csapda, így megpróbálom a tűsarkúm sarkát a vámpír lábszárába vágni, vagy a cipőjébe, amit épp eltalálok és ha sikerül, akkor futni kezdek be a tömegbe Tate iránymutatásába. A tűsarkút azonnal leveszem, ahogy el is botlom benne, de kézben tartom, karónak még jó lehet!

avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Swing of death - Andre & Tabitha   Pént. Okt. 09, 2015 11:47 am

- Megnyugtató. - megszokhatta már lakonikus stílusom, azt, hogy ha elég egy szó, nem mondok százat, mert annak az egynek akkora súlya van, hogy beszédesebb a száznál is. Nyugodt vagyok és magabiztos, mert az ilyen alkalmakkor nem szabad mást kimutatni. Nem mintha ez alakítás lenne részemről, távolról sem... És Tabitha is jól reagálja le az egész szituációt, profin viselkedik, amivel kiérdemli megbecsülésem. Tulajdonképpen ez a nap az ő vizsgája, a próbaideje ezzel véglegesen véget érhet. Kétségem sincs afelől, hogy ne felelne meg, mert volt időm ilyen tekintetben megismerni. És most a parketten is bizonyít. Na nem arról van szó, hogy mi most valami televíziós vetélkedő csúcs projektjét adnánk elő, félreértés ne essék. Sokkal inkább arról van szó, hogy tudtam jól, ilyen jellegű gyakorlata nincs és a nulláról kellett ezt is elsajátítania. - Ügyes vagy, remekül megtanultad a leckét. - mintha finoman kuncogva súgnám oda szavaimat tánc közben a lánynak. Nem jellemzőek rám különösebben az ilyen érzelmi megnyilvánulások, de az ő társaságában nagyobb fokú oldottság uralkodhat el rajtam, ami az efféle bizalmaskodást adekváltá teszi. Szóval a lány megállja a helyét, és a tánc végül be is fejeződik. Ezzel megnyitottuk a rendezvényt, jöhet az est többi része, a társasági élet, udvarias társalgások s más párok is megjelennek a parketten. Mellettem pedig egy ismerős, aki módfelett tolakodóan adja tudtomra, hogy milyen körülmények között kíván velem szót váltani. Nincs ez ínyemre a legkevésbé sem, de fontosnak tűnik a dolog, így hát ellenérzéseimet sutba dobva engedek akaratának. De még le fogom rajta verni valahogy, s ha tudnám, hogy milyen hamar fog ez megtörténni... Szavai a legrosszabb érzeteket keltik bennem, na nem félelmet, csak dühöt, mérhetetlen indulatot. Le Marchand... már a név felcsendülésére is elkap az indulat, de ahogy megcsendül a tűzjelző, már tudom, hogy gond van. Méghozzá nagy. Ez a kellemtlen vetélytársam nyilvánosan kíván megalázni, ez már nyilvánvaló, így nem engedhetek a vak indulatoknak, csak a falnak dobom Bill-t, hogy nyekkenjen. Öltönyöm hajtókájához nyúlok ösztönösen, egy apró gombot lenyomok és a bele rejtett mikrofonba beleszólok. - Biztonságiak, figyelem. Egyes akcióterv életbe lép. - pár szóval elintézem ezt is, ebből tudják, hogy az épületet le kell zárni, egy lélek se juthat ki. Minden folyosóra jól felkészült és felszerelt fegyveres őrök kerülnek így pillanatokon belül, muníciójuk és fegyvereik alkalmasak a vámpírok ellenében is, erre ügyeltem. - Van itt a falnál némi szemét, takarítsátok el. - mondom még a mikrofonba Billre utalva, míg szemem már a kavarodást fürkészi és Tabitha-t keresi. Látom is a lány vörös ruháját villanni. S én utána is eredek, nem törődve vele, kiket lökök félre az utamból.

Ezzel egy időben a vámpír, vagyis már nevesíthetjük, Le Marchand, első megrökönyödésében elengedi Tabithát ahogy megérzi a cipősarkat lábába vágódni. Azonban ő sincs cukorból, hamar felülkerekedik a fájdalmon s Tabitha után ered, akit ruhája után könnyű azonosítani. - Nem aranyom, nem mész te sehova nélkülem. - röhög fel kaján hangon, míg erőteljesebb pofont kever le a nőnek, hogy újfent megragadja és kihurcolja a teremből. Ő is hozott magával embereket, nem is merne egyedül idejönni, így ők biztosítják útját ki a teremből. A folyosókon pedig épp ezért már tűzharc kezdődött...

avatar
III. Mestervámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Play-by : Diego Boneta
Vonal1 :
Faj : vámpír
Posztok : 25
Kor : 374
Lakhely : Seattle
Rang : mester vámpír
User neve : G
Vonal2 :
Családi állapot : szerinted?
Különleges képesség : Képes vagyok irányítani az időt. lassítani, megállítani
Foglalkozás : Kaszinó és múzeum tulajdonos, "vérkereskedő"
Felöltött alak : nem nyilvánvaló?
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Swing of death - Andre & Tabitha   Vas. Okt. 11, 2015 3:26 pm



Swing of death
Tabitha & Andre



Az utóbbi időben, ha nem az irodában ültem és dolgoztam, akkor edzőterembe jártam, felfrissítettem azokat az ismereteket amiket a kiképzésem során sajátítottam el. Kések, közelharc, egyéb fegyverek, újra gyakorolni kezdtem az íjászatot is, és a lőtérre is szorgalmasan kijártam. Nem utolsó sorban pedig táncórákat is vettem, hogy nőveljem a sokoldalúságomat és kellemes levezetése volt az erősítő edzéseknek. Formában akarok lenni, végre van mit ennem, nem éhezem, hogy csont soványra fogyjak és alig legyen bennem erő. Mióta van normális hajlék a fejem felett, étel a tányéromon és lehetőségem az erősítésre visszaszedtem a régi súlyom és végre nőnek is érzem magamat, újra magabiztos lettem. Kezd előjönni a karakánabb természetem is a nyuszi helyére, hiszen már nem kell állandó félelemben lennem és ennek nagyon örülök. Tate is erősebb lett, mivel tőlem kapja az energiáját, tehát mind a kettőnknek jót tett, hogy van állandó és biztos élelemforrásunk és nem kell a napi megélhetésért harcolni, sanyargatni magunkat. Tate a közelemben van, itt lebeg a hátam mögött, de néha eltávolodik, amikor valami érdekeset lát. Szemmel tartom őt is.
- Nem szeretem ezt a figyelmet, amit most kapok, azzal, hogy a nyitótáncban szereplek… - Adok hangot a frusztráltságomnak. Sosem szerettem szerepelni, de csinálom és igyekszem nagyon jól csinálni, hogy ne okozzak csalódást és helytálljak. Ez is csak a munkám része, amiből ki kell hozni a legjobbat. Ennek köszönhetem, hogy nem hibázom el a lépéseket és végig egyenes a hátam. Na meg annak, hogy Tate azért a közelben van és biztosít arról, hogy minden oké és nem kell tartanom semmitől sem. Ő a szemem és a fülem is, amikor valamit nem látok, vagy hallok. Andrenak csak egy aprót biccentek, majd ahogy illik, megköszönöm a táncot.

Átkozott a tűsarkú és a szűk ruha, amit nem arra terveztek, hogy a nők verekedjenek benne. Viszont tagadhatatlanul jól jön a tűsarkú, ha rúgni kell és taposni, így kiszabadultam a vámpír karjaiból és felvettem a nyúlcipőt, Tate ott van velem, majd előre megy, menekülő utat keresni magunknak. Nem hoztam fegyvert, egyszerűen ez a ruha alá semmi sem fért, még egy átkozott kés sem. Kellett nekem azzal törődni, hogy valami csinosat vegyek fel?! Egyszer akarok kirúgni a hámból, csinosabban kinézni és nem a praktikusságot részesíteni előnyben és már is ez történik?! Fegyvertelen vagyok, csak magamra utalva és nincs egy árva, kósza szellemsereglet sem a közelben, csak Tate van velem, aki bár fel van töltve, de egy szellem nem elég ennyi vámpír ellen. Nem tart sokáig a szabadságom, visszaránt a másik vérszopó és még pofon is vág, amibe bele is szédülök, megtorpanok és egy kissé el is kábulok, de a vér íze a számban észhez térít és elindul a robotpilóta, kiképeztek az ilyen helyzetekre, egész gyerekkoromban ezt tanultam. Harcolni, fegyverként használni saját magamat. Könyök és térd, bevetem és a leggyengébb pontokat célzom, egy vámpír is csak érez fájdalmat és ugyan olyan érzékenyek lágyék részen mint a többi lény. Közben Tate is besegít nekem, összezavarja a legközelebb állókat, asztal terítőt borít rájuk és megcibál ezt azt, a vámpír vér nem csak engem töltött fel, neki is ad némi pluszt. Meggörnyed a vámpír nem számított arra, hogy nem hagyom magamat és a képébe vágódó pezsgő is okoz neki némi meglepetést, így én újra inalhatok, immáron a cipőimmel a kezeimben, amit belevágok egy másik vámpír gyomrába. Nesze neked, Tate közben egy tálcányi pezsgőt dobálgat, amivel lassítja a vámpírokat, megvannak lepve, hogy ki a fene ez a levegőben repkedő pohárkészlet. Nem nézem, ki merre van, egyenesen az emelet felé veszem az irányt, a szobám a cél és a fegyvereim, meg ha van időm akkor valami olyan ruha amit felkaphatok és elfér benne pár apróság ami jól jöhet. Az adrenalin dolgozik benne és a tanultak, a legjobb menekülő út és menj a fegyvereidért! Parancsok.


avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Swing of death - Andre & Tabitha   



Ajánlott tartalom
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down
 
Swing of death - Andre & Tabitha
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Világ Vége (Másik Világ 3)
» i came 2 party -Pietro&Tabitha
» Hela; the queen of life&death

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Other times
Alternatív játékhelyszínek, hogy a fantáziád szárnyalhasson
 :: Privát játékok
-