Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 Adventures of Batman and Robin




Tárgy: Adventures of Batman and Robin   Pént. Ápr. 10, 2015 10:17 pm


Hát igen. Nehéz alkohol nélkül túlélni egy ilyen napot, mint amilyen a mai. Illetve mint amilyen a mai lesz, hamarosan… tele baromarcú idiótákkal, akiket nem lőhetek le ugyebár. Pedig én általában a baromarcú idiótákat mind lelövöm, vagy megsütöm, vagy van még rengeteg ötletem, nem kell aggódni, hiszen módfelett kreatív tudok ám lenni, ha mások szadizásáról van szó. Nem mintha szadista lennék. Ugyan kérem, szó sincs róla. Tulajdonképpen egyetlen baromarcú van csak, akit nem vagyok hajlandó megfosztani az életétől, pedig az igazat megvallva igencsak kijárna már neki egy kis ibolyaszagolgatás a túlvilágról. Felcsinált a barom állatja. Ugye? Hát ezért már önmagában véve ki kéne nyírnom! De nem teszem. Ezt hívják szerelemnek? Minden bizonnyal.
Vidámabb vizekre evezve azonban hamarosan érkezik néhány orosz tag, szerintem maffiózók lehetnek, de ezt így nyíltan nem kötötték az orromra – értelemszerűen. De hát nem is az a dolgom, hogy ítélkezzek felettük, hanem az üzletelés, amit állítólag nem jól csinálok, merthogy az ügyfelek megfenyegetése, miszerint feldugom a hátsójukba a puskacsövet, mintegy próba gyanánt, hogy leteszteljék az árut, amennyiben nem kívánják megvenni, akkor minek is jöttek tulajdonképpen? Szóval, ja. Sokak szerint ez nem számít üzletnek. Szerintem viszont igen. Elvégre, ha úgysem vásárolnak, akkor akár meg is halhatnak, nemde bár? Odalent a laborban a srácok bizonyára tudnának mit kezdeni velük, avagy néhány kísérleti alannyal.
Robin szerint nem gondolhatnék ilyenekre. Még milyen szerencse, hogy rajta kívül más nem képes hallani a gondolataimat. Enyhén szólva gyalázatosnak és megbotránkoztatónak tartanák azt, ami idebent a fejemben zajlik. Pedig igazán nem értem mi a gond az én gondolkodásmódommal, szerintem teljesen logikus és értelemszerű; akinek nincs haszna, annak halnia kell. Hát nem? És mennyivel szebb volna a világ, ha mindenki így gondolkodna, bassza meg! (…) Csakhogy az a sok nyominger nem így gondolkodik, úgyhogy szerény véleményem szerint akár ők is mehetnének ibolyát szagolgatni azzal a baromarcú Harrisonnal karöltve.
- Christa – szólok bele a csipogóba szenvtelenül, miközben hanyag eleganciával felpakolom a lábaimat a méregdrága tölgyfaasztalra.
Aztán két másodperc múlva, mielőtt még kinyöghetném, hogy tulajdonképpen mit is akarok az én drágalátos asszisztensemtől, már önfeledten hányok az irodámban lévő mosdó klotyójába. Hát igen. Nem gondoltam én ezt át eléggé, úgy érzem…


A hozzászólást Kate Fitzgerald Bennett összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Ápr. 11, 2015 8:59 am-kor.

avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Adventures of Batman and Robin   Szomb. Ápr. 11, 2015 12:34 am

Kate & Christa

Mik a nagy városok előnyei? Szervezett tömegközlekedés. Ha ciki, ha nem az, akkor is metróval járok dolgozni, autóval csak bent ragadnék a reggeli dugóban. Így napról napra meg kell birkóznom a metróban terjedő beazonosítatlan szagokkal. Azt hiszem, van, amikor jobb, hogy nem is tudom, hogy mi ilyen büdös idelent, de néha nagyon is azt hiszem, hogy a mellettem álló embernek van ilyen orrfacsaró szaga. Kate az állapotában már tele rókázta volna a metrót, de persze nem nézném ki belőle, hogy valamikor is utazott metróval. Már csaknem a végállomást elértük, de a mögöttem álló férfi gondolatai egyre inkább bosszantottak. Egy ideig tűrtem. Elvégre mindenkinek jogában áll azt gondolni, amit csak szeretne, de azért az Ő érdekében azért mégsem kellene, hogy ilyen igazán pikáns gondolatai legyenek rólam, egy olyan nőről, aki bele lát a gondolataidba. Nagy levegőt vettem, elszámoltam magamban tízig. Ennyit az önuralomról. Ahogy megállt a metró kinyíltak az ajtók, én pedig egy hirtelen mozdulattal fordultam meg és képeltem fel a fickót a mocskos gondolatai végett. Néhány másodpercig csak értetlenül nézett rám, aztán angolosan távoztam.
Beérve a munkahelyemre még mindig sajgott a tenyerem. Ez egy jó lecke volt arra, hogy legközelebb az öklömet használjam, vagy egy lecke arra, hogy több önuralmat kellene tanúsítanom. Nem képelhetek fel a világon mindenkit, aki fejében olvasva megtudom, hogy erotikus gondolatai vannak rólam. Tényleg nem? Pedig olyan jó lenne. Noha ezt akár vehetném amolyan kimondatlan bóknak is, hogy sokan vonzónak találnak. Igyekeztem elhessegetni a gondolataimat és inkább a munkába temetkezni. Nem sokára megérkeznek az oroszok, ezért jobb ha mindent kézben tartok.
- Kate? - Vártam valamiféle parancsot tőle, vagy bármi mást, de miután nem szólt bele a készülékbe, gyorsan felpattantam az asztalomtól, hogy besiessek az irodájába.
- Most aztán nagyon nem irigyellek. - Ami azt illeti magamat sem. Miért vagyok ilyen jó barát, munkaerő? Mellé álltam, hogy hosszú szőke haját ujjaimmal összefogjam, elvégre nem állhat az oroszok elé, ha lerókázza saját magát. Tekintetemmel inkább a falat pásztáztam, nem akartam látni, hogy mit művel, éppen elég volt hallani is. Az öklendezésétől engem is erősen elfogott az inger. Csodálatos lenne, ha a hányó főnökömet lehánynám, mert nekem ehhez túl érzékeny volt a gyomrom. Biztosan ki is érdemelnék vele egy előléptetést.

avatar
Kiválasztott
Bite me, honey!

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : animae scrinium est servitus
Play-by : Meagan Tandy
Vonal1 :
Faj : Kiválasztott
Posztok : 5
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Különleges képesség : Telepata vagyok.
Foglalkozás : Kate Fitzgerald Bennett személyi asszisztense vagyok
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Adventures of Batman and Robin   Kedd Ápr. 14, 2015 2:53 pm


Hát nem kellemes. Valóban nem. Csak azt tudnám, hogy Robin mikor lett ilyen kurvára bölcs… Persze lehet, hogy csak a szarkazmusom beszél belőlem, mert hát köztudott, hogy én mindent csakis a remek humorérzékem segítségével tudok átvészelni, amit ugyan mások képtelenek értékelni és/vagy megérteni, de hát az már legyen az ő problémájuk, nemde? Egy a lényeg: romantikusan a WC-t ölelgetve hányást imitálni, miközben egy komoly üzletre készülök, nem ám olyan jó móka, mint amilyennek tűnik. Nem egy népünnepély. Nem mellesleg, ha már itt tartunk, ennek a gyereknek a megcsinálása sem volt egy népünnepély, már ha csak azt az apróságot vesszük figyelembe, hogy az a baromarcú miket csinált, vagyishogy miket nem csinált! Nem volt valami kedves lélek, maradjunk ennyiben. Nem mintha ez engem annyira érdekelne, mert hát tudjuk már, hogy mindez rólam alighanem lepereg. Az ő „kedvessége” pedig annál is inkább, mert sajnálatos módon felettébb elnéző vagyok vele. Értsd: akármekkora gyökér is legyen, nem tudok rá haragudni. Ahhoz túlságosan szórakoztató feje van, amikor idegbeteg. Ugye? Hát mindenkit motivál valami… Egyeseket a pénz, másokat pedig a szerettük idegbajtól rákvörös feje.
Nyilván most nekem is szórakoztató fejem lehet – legalábbis Christa inspiráló arckifejezéséből ítélve –, habár korántsem szórakozom valami jól, megmondom őszintén. Finom volt az az ebéd, egyáltalán nem állt szándékomban kihányni. Gondoltam, meghagyom még későbbre is. Hát, rosszul gondoltam – nagyon úgy fest a helyzet.
Valahol a lelkem mélyén, egy ismeretlen és mindeddig feltérképezetlen helyen némileg azért értékelem a másik kedvességét. Mármint a „fogjuk már fel a hajadat, le ne okádd” műsorszámra gondolok itt. Igazán figyelmes tőle ez a kedvesség, tényleg. Bárcsak kevésbé lennék érzelmileg retardált ahhoz, hogy mindezt ki is tudjam fejezni neki. Hoppá.
De hát sajnos vagyok, aki vagyok. Még szerencse, hogy Ő pontosan tudja, hogy ki vagyok. Az a személy, aki két évvel ezelőtt megmentette az életét. Persze nem egészen így történt az eset, szerintem erre már magától is rájött, mert vagyok ám akkor pofátlan paraszt, hogy az elsődleges célom a dög megölése volt, és nem az, hogy mindenféle bajbajutott hölgyet megmentsek. Mindenesetre kár lett volna érte, ugyanis bevallom, hogy azóta egészen megkedveltem. Igazából Christa az egyetlen olyan emberi lény ezen a világon, akit el tudok viselni és nem a családom tagja. Megbízok benne. Márpedig ez az én esetemben nem semmi. Nem semmi, hanem VALAMI. Csupa nagybetűvel, kérem.
És most itt hányunk együtt, meghitten. Illetve csak én hányok, ő meg asszisztál, elvégre benne van a nevében is: személyi asszisztens. Totál jó, hogy ennyiféle dolgot magába foglal ez a munkakör, ja.
Nagyon rég volt az, amikor én legutoljára hánytam. Már nem is igazán emlékszem rá, ha őszinte akarok lenni. És hát miért is ne akarnék őszinte lenni? Sőt, hogy bizonyítsam, mennyire őszinte tudok lenni néhanapján, megsúgom azt is, hogy mindez nagy valószínűséggel annak az irdatlan mennyiségű vámpírvérnek köszönhető, amit az évek folyamán oly’ önfeledten adagoltam magamba. Azért nem voltam soha beteg. Azért nem is hánytam soha. De most terhes vagyok, és a terhes nők köztudottan hánynak.
- Megvagyok… megvagyok – nyöszörgöm vérszegényen, legalábbis magamhoz képest vérszegényen, miközben kiadom magamból az utolsó löketet is, a kezeimmel pedig idétlenül hadonászok egy sort, ezzel jelezvén a másiknak, hogy köszönöm a bizalmat, de nem kérek a tutujgatásból.
Végre végeztem.
- Hát ez módfelett élvezetes volt… Valóságos élmény! – jegyzem meg keserűen, majd a klotyó mellől egyből a mosdóhoz veszem az irányt, hogy kicsit felfrissítsem magamat. Csak akkor veszem észre, hogy lehánytam a blúzomat. Fuck me.
Na de nem esünk kétségbe, nekem egyébként sem volt szokásom soha az ilyesmi; hanyag eleganciával dobom le magamról az összemocskolt ruhaneműt, majd örömittasan felrikkantok. – Mehetünk! – A világért se várassuk meg azokat a drága orosz cimborákat. Nincs igazam?
Természetesen képes lennék egy szál melltartóban bevágtatni a tárgyalóba és rájuk sózni magamat az árut. Mert én már csak ilyen vadállat vagyok, ugyebár. Ám remélhetőleg az asszisztensemnek lesz annyi esze, hogy nem is tudom… előkerítsen valami ruhát a számomra?

avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Adventures of Batman and Robin   Csüt. Ápr. 16, 2015 6:11 am

Kate & Christa

Tudja, hogy tudom minden egyes gondolatát, de nem úgy tűnik, mintha igyekezne bármi gondolat szűrűt alkalmazni saját magánál. Noha tudnám annyira kordában tartani a képességemet, hogy kizárjam a fejemből és csak a saját gondolataimmal legyek elfoglalva, de abban mi a pláne? Így sokkal jobban szórakozok. „Annyira egyszerűbb lenne az életem, ha tudnám, hogy mások mire gondolnak” nem rég egy kávézóban elcsíptem két nő beszélgetéséből egy részletet. Vicces volt. Mindenki azt feltételezi, hogy megkönnyítené az életét, ha olvashatná mások gondolataiban, pedig az a csúnya valóság, hogy csak megnehezíti. Vannak olyan pillanatok mikor nem kell gondolat olvasónak lennem, hogy tudjak bizonyos dolgokat… Mondjuk mikor anyám kivirulva dúdolgat reggeli készítés közben… Nyilvánvaló, hogy eseménydús éjszakája volt, de tudni is róla… Gyomorforgató tudni a szüleid szexuális életéről. Ilyenkor mindig annyira perverznek és mocskosnak érzem magam.
- Szerintem ezt inkább saját magaddal akarod elhitetni. – Mert én aztán nem dőlök be neki. Nézzünk szembe a tényekkel: Először is terhes és a tünetei is erről árulkodnak, másodszor pedig egy nagy üzlet lebonyolítása előtt áll. Most a legnagyobb félelmem, hogy adni fog egy kis privát műsort az oroszok előtt is.
Hátammal a falnak dőltem miközben várakoztam arra, hogy drága főnököm összeszedje magát. Ó, ne! Tudtam mire fog készülni még azelőtt, hogy megtette volna. Rosszallóan csóváltam fejemet, de cseppet sem voltam meglepett rögtönzött majdnem sztriptízét látva. Kate veszedelmes lényekre szokott vadászni, mi neki egy kis melltartó villogatás mások előtt?
- Bárcsak rá lehetne fogni arra, hogy a terhességed során felszabadult hormonoktól viselkedsz így. – Drámaian felsóhajtottam, miközben utána mentem. - Kell lennie egy ingnek, pont az ilyen esetekre tartogatva. – Szeretek felkészült lenni, és ha netalán valaki leöntene valamivel, vagy saját ügyetlenségemnek tudhatnám be… Jobb, ha van tartalékban egy váltás öltözék. - De ha nincs, akkor megkaphatod az én ingemet. – Pimaszul mosolyogva pukedliztem előtte. - Egy jó alkalmazott bármit megtenne a főnökért. – Szerencse, hogy ma vettem fel melltartót, viszont balszerencsémre a kardigánom csipkés és nem takarna annyit belőlem, amennyit szeretnék. Ha hívő lennék, akkor most azért imádkoznék, hogy legyen nálam tartalék ing. Mindegy mi történik, nekem mindent meg kell oldalon, elvégre erről szól egy asszisztens munkája.

avatar
Kiválasztott
Bite me, honey!

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : animae scrinium est servitus
Play-by : Meagan Tandy
Vonal1 :
Faj : Kiválasztott
Posztok : 5
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Különleges képesség : Telepata vagyok.
Foglalkozás : Kate Fitzgerald Bennett személyi asszisztense vagyok
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Adventures of Batman and Robin   



Sponsored content
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down
 
Adventures of Batman and Robin
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Batman karakterek
» Part 14 / 11
» Humor
» Tim Drake-Wayne/Robin

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Washington state
A játéktér legfontosabb városai
 :: Seattle városa :: Egyéb helyszínek :: Fitzgerald Industries
-