Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 Armand and Chrissy




Tárgy: Armand and Chrissy    Szer. Júl. 15, 2015 7:24 pm

Armand and Chrissy




A pokol egyik pillanatról a másikra szabadult el az épületben, mikor ismeretlen személyek tömkelege csapott le ránk. A füst mint kavargó, zavaros lidérc beterítette az egész épületet, fények villództak minden irányban ezzel elvágva az összes létező menekülőutat előlünk, ahol megléphettünk volna. Épp az aznapi edzéstrevről értekeztünk Fenrirrel és Seddel, mikor az elős puskaropogásokat és csattogásokat, nyikorgásokat meghallottuk. Nem tudtuk őket mire vélni, lévén ismeretlen szagokat alig éreztünk, egyszerűen csa ka hangok változtak meg és az épület környezete. Először kétségbeejtő csend honolt, csak a saját beszélgetésünket lehetett hallani. Mintha mindenki elment volna, vagy a helyzetre való tekintettel, megöltek volna mindenkit aki az előterekben és a csarnokrészben voltak.
Ám mikor a hangos, fülsiketítő csattanások elérték a nem túl nagy szobát, Fenrir épp, hogy csak arrébb tudott lökni, hogy ezzel a saját testével fogja fel a felém suhanó golyót. Ijedtemben csak arra futotta, hogy egy sikkantás kíséretében a számhoz kapjak, ahogy a férfi egy pillanatra fájdalmas grimasszal nézett bele a szemeimbe, ezután pedig átadva magát a farkas énjének, a támadókra vetette magát.
Nekem lehetőségem se volt átváltozni, amit első körökben a kétségbeesés és a rettegés idézett elő. Van, hogy teljesen leblokkolok és bár elindul az átváltozási folyamat, tovább nem tudok továbbmenni. Emberi maradok és sebezhető Ezt még nem tudtuk megfejteni, hogy miért van, de úgy érzem, hogy kezdem legyűrni még ha most nem is úgy néz ki.
Sed segítségével eljutottam az egyik hosszú folyosóra, hogy ezzel menekülési útvonalat találjuk, ám az egyik ajtó mögül egy vadász lépett elő és közel egy egész tárat eresztett belénk, melyet mindketten megsínylettünk. A golyó ott ért ahol csak tudott, de igyekeztem nem is foglalkozni már vele.
Éreztem ahogy a húsom felfogja az ezüst golyókat majd abból valami savas, maró anyag kezdett el szivárogni. Szúrt, égetett többször ordításra késztetett és csak Sednek és a háttérben hörgő Fenrirnek köszönhetem, hogy időben kijutottam a hatalmas, immáron roncstelepnek ható épületből s az erdők felé vetve magam menekülőre foghattam.

Érzem, ahogy az erőm kezd cserben hagyni. Lábaim már nem visznek olyan lendülettel, mint eddig és nem is szeretnék belegondolni abba, hogy mennyi vért veszítettem a lőtt és szúrt sebekből melyek testem számtalan pontját tarkítják. Könnyeim vörös mintát hagynak az arcomon és nyakamon, ahogy a karcolásokra és kisebb vérfoltokra ráfolynak, de mit sem érdekel. Egykoron hófehér, térdig érő szakadt tüllruhámban és csapzott hajammal leginkább egy erdei kísértetre hasonlíthatok, ahogy mezítláb küzdöm át magam a dús, esőtől nedves aljnövényzeteken. Az eső lassan fél órája minduntalan csak esik és bevallom őszintén, nem szívesen néznék tükörbe.
Térdem többször is megrogy alattam, francia manikűrrel díszített körmeim a fák kérgeibe marnak ahogy azok segítségével próbálok állva maradni, és mostanra eljutottam arra a szintre, hogy nem akarom megtudni, hogy mi volt azokban a golyókban. Egyszerűen csak túl akarok lenni ezen. Ha a falkának annyi, én se akarok élve maradni...
A horizont lassan egy, kavargó képpé folyik össze szemeim előtt, ezután pedig tompa puffanással földet érek és várom, hogy a sötétség magával vonszoljon valahova, ahol találkozhatok Fenrirrel.
Ruha

avatar
II. Seattle-i Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Jégkirálynő
Gif vagy kép :
Play-by : Blanca Suarez
Vonal1 :
Faj : Vérfarkas
Posztok : 76
Kor : 22

Lakhely : Seattle
Rang : Falkatag
User neve : N.
Vonal2 :
Családi állapot : Hajadon
Különleges képesség : Jó fegyverforgató vagyok.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Armand and Chrissy    Hétf. Júl. 27, 2015 6:08 pm


Sosem tartozott a kedvenceim közé a varázsszerekhez való eszközök összeválogatása, gyűjtögetése, csakhogy sajnos ez is elengedhetetlen kelléke az úgynevezett „szakmámnak”, így tetszik vagy sem, kénytelen vagyok néha erre az alja munkára fanyalodnom. Habár olykor előfordul, hogy lefizetek valakit, hogy alkalomadtán szerezzen be ezt-azt bizonyos varázslatokhoz, de legnagyobb bánatomra nem mindig van alkalmam ilyesmire – arra jutottam, hogy szereznem kéne egy tanítványt, aki elvégzi mindezt helyettem –, mint ahogyan azt a jelen példa is mutatja; vehemens léptekkel gázolok az erdő sűrűjébe, a lombok és bokrok, meg még kitudja, hogy miféle dolgok közé. Nem mondom azt, hogy nem vagyok természetbarát, elvégre elboldogulok én efféle közegben is könnyűszerrel, ugyanakkor tény és való, hogy a városi életet mindig is jobban preferáltam. Ott jobban kiismerem magamat, mint a természet lány ölén. Na, jó. Igazából itt is kiismerem ám magam, félreértés ne essék, mindössze csak unalmasnak tartom ezt a feltűnően nagy nyugalmat és kiegyensúlyozottságot, s zavarónak a csendet, ami egyértelműen nem nekem való. A káosz az én barátom, de az ilyesfajta nyugalom, mint a madárcsicsergés és levélsusogás – jaj, szegény fejem!
Még félúton sem vagyok a kitűzött célom, avagy a begyűjtenivaló cuccok felé, mikor is hirtelen semmiből jövő dulakodás, hangoskodás, halálhörgés csapja meg a fülemet. Értelemszerűen ez már sokkal inkább felkelti az érdeklődésemet, hát nem is vagyok rest abbahagyni az eddigi tevékenységemet, és felhagyni a kellékek keresésével, hogy aztán a fülsértő hang irányába indulhassak. Egyre nagyobb csetepaténak lehetek tanúja, ugyanis hamarosan már égett hús szaga is terjengeni kezd a levegőben, és TŰZ! Ó, igen… ez az illat, ez az édes aroma – amely olyan nekem, akár a legédesebb méz! – semmivel sem téveszthető össze.
Váratlanul megtorpanok.
Igazából majdnem pofára estem, merthogy valami, illetve egészen pontosan valaki úgy döntött, hogy a lábaim előtt esik össze, én pedig mivel annyira el voltam foglalva a tűzzel, nem igen figyeltem semmi másra – lám, itt az eredménye. És természetesen, ami legelőször szemet szúr nekem a hölgyikén, az a különös öltözéke, ami teljesen olyan, mint valami báli ruha – felhorkantok. Igen, szinte azonnal nevethetnékem támad ettől a gondolatmenettől, azonban a nevetés ezúttal elmarad, mert a hölgyike szemmel láthatólag nagyon nincs magánál, így pedig nem akkora poén kinevetni valakit, hogy az nincs is magánál, hiszen akkor az olyan volna, mintha csak magamban nevetgélnék, nemde bár?
- Valaki nagy bajban lehet – mormogom a bajszom alatt, miközben sötét ötlettől vezérelve nyalábolom fel a hölgyikét. Elvégre valamire még biztosan jó lesz… Meg ugyebár úgyis gyűjtögetés címszóval érkeztem az erdőbe, tehát ennyi még igazán belefér. Sőt – ő a grátisz!
Azt persze nem mondom, hogy így majd vele együtt a többi holmit is be tudom fogom spájzolni, mert sajnos – bármennyire is nehéz elhinni – az én képességeim is korlátozva vannak. Éppen csak annyira futja a jelenlegi lehetőségeimből, hogy elcipeljem ezt a bajbajutott némbert a kocsimig, ami egyébként meglehetősen messze van, szóval egyáltalán nem olyan egyszerű a művelet, mint amilyennek tűnik. Akár a mai edzést ki is hagyhatnám nyugodt szívvel…
Mivel lusta vagyok újra bemászni az erdőbe – meg hát ugye kitudja, hogy a hölgyike időközben nem tér-e magához, és teszem azt, dönt úgy, hogy lenyúlja a kocsimat, amíg távol én vagyok –, így arra az elhatározásra jutok, hogy majd később visszajövök, vagy mint ahogyan azt eredetileg is kellett volna: küldök valakit magam helyett, aki elvégzi ezt a fajta alávaló munkát.
Odahaza aztán úriemberhez illő módon megszabadítom a véres báli ruhájától, meg egy kicsit megtisztogatom vizes ronggyal – csak hogy lássa, kivel van dolga, köhömm –, hisz’ retkesen csak nem rakhatom az ágyamba, a végén még összevérezne nekem mindent!
Vendégágy pedig nincsen. Bocsika.

avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down
 
Armand and Chrissy
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Other times
Alternatív játékhelyszínek, hogy a fantáziád szárnyalhasson
 :: Privát játékok
-