Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 Have I got your attention now? || Blythe × Crawford




Tárgy: Have I got your attention now? || Blythe × Crawford   Pént. Szept. 11, 2015 11:02 pm



Blythe × Crawford
Carve your heart into mine.
Egy sóhaj, utolsó, rebbenő lélegzet, mielőtt végezne, és hátraveti a fejét.
A plafont bámulja, a combjai közt még a fickó csípője.

Tehát: az éjszakája kibaszottul jó volt.
Két napja még csak le sem hunyta a szemét – leszámítva természetesen a pislogást –, az agya zsong a gondolatoktól, és annyi cigarettától, amennyit elszívott az elmúlt negyvennyolc órában, kipusztulna a fél Nemzeti Gárda.
Természetesen árnyéktól árnyékig közlekedett, mindig olyan helyen mozogva, ahol csak két százalék a leégés esélye, és a napszemüveg állandó lakóként figyelt az orrnyergén, mielőtt a kapitányságra ért volna.
Ott aztán átcserélte a rendes, bár hamis lencséjű szemüvegére, és úton-útfélen minden szerencsétlenre ráhozta a szarást hihetetlenül kék tekintetével.
Jelen pillanatban az irodájában szeretgeti a rezet trombitaszó mellett, Rubik kockát tekerget és állítgat, a szemüvege egészen lecsusszant az orrnyergén, koptatott, fekete színű farmerja a jobb térdén kiszakadt, a nyakkendője hanyagul a széke háttámlájára vetve, a zakónak csúfolt ruhadarab pedig valahol otthon tengődik.
Az inge, köszöni szépen, jól megvan rajta, bár a pisztolytok a hóna alatt mintha szorítaná.
Le van sajnálva.
Három napja hozatták be a gyanúsítottat a kapitányságra, már két utcával odébb hallani lehetett – csukott ablak és levont redőny mellett – a vonítását a rendőrautó hátsó ülésén, három napja megállás nélkül az ügyvédjéért üvölt, aki elvileg ma jelentkezik végre.
Talán jó segge van, gondolja Crawford, emberi szemmel alig követhető mozdulattal rakja félre a Rubik kockát, lecseréli egy műanyag szívószálas pohárra, és beleszürcsöl. Remélem, kurva jó segge van.
A friss vér megtelepszik a gyomrában, és Crawford puszta megszokásból is, megrágja a szívószálat. Kiköpi a lecsippentett szálat, majd ismét kortyol az emberi test borából.
A fickó – a gyanúsított, nem az ügyvéd – három nőt nyírt ki – legalábbis elvileg –, talán éltükben szitává kefélte őket, aztán szétvagdosta.
Persze, még a hülye is látja, hogy minden bizonyíték ellene szól – a tradíciók azonban tradíciók, és a kihallgatás kötelező, mint a kétszer egy. Az ember – illetve hibrid – szívesen elviselne már néhány percnyi szünetet, a mai rohanás mellett viszont fingani sincs időd, nem hogy pihenni.
A poharát marokra szorítva áll fel a székéből – maga a szék szerencsétlenül nyikorog a súlya alatt –, okos telefonját a farzsebébe süllyeszti, és kecses, elnyújtott léptekkel elhagyja az irodát, amiben lassan kezd klausztrofóbiás lenni.
Nem fecsérli az időt a liftezéssel, természetfeletti erejének minden pozitívumát kihasználva siet le a lépcsőkön, és még egyszer, utoljára rágyújt a kapitányság előtt – szigorúan az árnyék falai közt maradva, a borongós, felhős időjárás dacára; elvégre soha, senki nem lehet elég óvatos –, és minél tovább akarja nyújtani a pillanatokat, amíg a cigaretta vége izzva parázslik.
Minden slukk után kortyol egyet a vérből – amit gondosan álcázva, egy McDonald’s-os pohárba töltött a zacskóból –, reflexszerűen végignyal a fogain, hogy a vért eltüntethesse, és mindenkire gyanú felett álló, fehér vigyort villanthasson, az embereket figyeli, sokakat pofátlanul megbámulva.
Irritáló arcberendezése van, ahogy azt a szomszéd kisfarkas már hivatott megjegyezni. Éles szögletű arccsontjaira ráfeszül tejsápadt bőre, a szemei hihetetlenül kékek, a szájszéle állandó mosolyba görbül fel.
Egyszer megpróbálták pofán vágni ez miatt.
Egyszer.
Azóta a fickó rogyasztva jár, mint aki terhes lovon tanult lovagolni.
Éjjeli, rakoncátlan haját a reggel folyamán megpróbálta valamennyire megigazítani, viszont csak annyit ért el, hogy a fésűt kidobhatta, annak a fogait pedig egy elcsórt szemöldökcsipesszel operálhatta ki a hajszálai közül, és most körülbelül annyi elegancia sugárzik a frizurájából, mint egy összehányt madárfészek romjaiból.
Úgy dönt, rágyújt még egyszer.
Talán még a mélyen tisztelt Blythe ügyvédúrral is összefuthat, és előbb csekkolhatja bárki másnál. Ami azt illeti, rohadtul kíváncsi rá; nem mintha olyan sokat hallott volna róla – történetesen a tegnapi reggelig azt se tudta, hogy egyáltalán létezik ilyen vezetéknév a világon –, mégis kíváncsi rá, és legfőképp a vérére.
Mivel manapság vámpíréknál divat a ghoulság, és a legtöbb vállalkozó szellemű nő már vagy elkelt vagy valahol bomlik, a férfiak közt pedig ezidáig egyetlen jelentkezőt sem talált, most bepróbálkozik még egy utolsó alkalommal, aztán hagyja az egészet a picsába.
Újabbat szürcsöl a vérből – mivel az már fogyóban, és épp csak pár csepp lézeng a pohár alján, még Washingtonban is hallják, ahogy szürcsög –, a cigarettába szippant és a füstöt az orrán át ereszti ki, mint valami felbőszült bika.
Pillantása madárként rebben férfiról nőre – javarészt férfiról férfira, de le van ejtve a dolog –, nőről férfira és így tovább, míg meg nem akad egy, talán őfelé siető – vagy épp kényelmesen sétálgató – alakon.
Másodpercnyi idő telik el, míg Crawford felméri a férfi minden porcikáját – és, mint később az majd kitudódik, teljesült minden vágya: lecsekkolhatta azt a Blythe ügyvédurat –, majd hagyja, hogy a pillantása sodrott fonalként szakadjon el kettejük közt. Nem kérdőjelezi meg, ugyan a fickó hová szalad – elvégre nem sokan mennek önként a kapitányságra, még feljelenteni sem –, elpöccinti a szűrő nélküli cigarettát, leszedi a műanyag pohár fedelét, és kiissza a vér maradékát, majd a száját megtörli, a tetőt visszahelyezi, és rutinosan lenyalja a fogáról a vörösséget.
– Crawford! – vakkantja oda a kutyadék, akivel olyan „pusziviszonyban” vannak, és aki már a társa. – Jelenésed van a kettesben.
– Fasza – feleli vidoron Crawford, elindul az adott irányba, lépcsőket és folyosókat ró, megigazítja az inget, a pisztolytokot a hóna alatt, az övön húz egyet, majd lelassítja a lépteit, mielőtt a kettes kihallgatóhoz érne.
Hallgatózik, minden szót hallani akar, az ujjai közt morzsolódik-recseg a műanyag pohár, ahogy halad, szabad kezével a vihargyújtóját pattintgatja.
Amikor a kihallgatóhoz ér, megáll, a gyújtót a zsebébe rakja, megigazítja a farzsebben a telefont, öt ujjal túrja hátra zabolátlan, varjúszín haját, és könnyedén benyit. Az inge alól előrántja a három betűs jelvényét, és felvillantja legragyogóbb vigyorát, amiről méternyi messzeségből üvölt, hogy hamisabb a bizsunál.
– Jó reggelt! – a modora fogcsikorgató, valahogy nem is illik a fizimiskájához. Túl vidám, túl… nem ide való. – Bocs, bagzottam. – A jelvényét a kihallgatott felé mutatja, mint holmi bérletet a vonaton, aztán visszabújtatja felül nyitott szélű, tört fehér inge alá, az atlétára.
– Braeden Crawford, FBI. – Hogy imádja ezt a részt! Gyerekes izgatottsággal fonja össze szikár izomzatú karjait a mellkasán, és biccent a kihallgatott felé, aki a jelek szerint kurvára bárhol másutt lenne, csak nem itt. – Gondolom, tudja, miért vagyok itt. A társam majd jön, szíves türelmét kérjük. Tuti épp hugyozik.
Valószínűleg inkább emésztődne egy tigrisben, gondolja Crawford, és a vigyora kiszélesedik. Vagy hagyná, hogy szitává keféljék, mint ő a nőit. Bármi megeshet.
Pillantásával gyorsan felméri a szürke, kopár falakat, a kukucskaablakot, ami belülről átláthatatlan, kívülről azonban mindenki figyelemmel kísérheti a következő időszakot.
És – bingó!
Itt a csini pofijú ügyvéd.
Crawford vigyora most már kis híján kettérepeszti a fejét, miközben ismét a kihallgatottra néz.
Izgalmas lesz.
by Nadiya

avatar
Hibrid
Two sides, one soul

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : SICK IS THE NEW SANE
Gif vagy kép :
Play-by : Joseph Gordon-Levitt
Vonal1 :
Faj : hibrid (démon-vámpír)
Posztok : 8
Kor : 672 év
Lakhely : Vancouver
Rang : nincs rangja
User neve : ozzie
Vonal2 :
Családi állapot : vadászidény van
Különleges képesség :
tehetsége konkrétan annyit takar, hogy emberünk egyetlen tudatszikrával kiújítja nyílt lábszártörésedet, újra átélheted segítségével, milyen volt, amikor szilánkosra roncsoltad az orrodat, amikor részegen karamboloztál gyalogosan egy fatörzzsel, és ismét megismertetheti veled, milyen érzés, ha kitörik egy fogad. Mindezt hatalmas műélvezettel, csak azért, hogy a véredet vehesse.

Foglalkozás : FBI, nem hivatásos tolvaj
Felöltött alak :

Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Have I got your attention now? || Blythe × Crawford   Szomb. Okt. 03, 2015 8:24 pm



Braeden & Norman
--- I'LL WORSHIP LIKE A DOG IN THE SHRINE OF YOUR LIES ---

Paragrafusok kelepcéjében találom magam. Néhány fénypászma átbukik rézsútosra húzott szalagfüggönyöm apró résein, hőjük bekönyököl az ablakon. Fullasztó. Kissé meglazítom nyakkendőmet, egyik papírt a másik fölé fektetem, elmosódott betűket igyekszem kiolvasni, természetesen nincs olyan ember a rendőrkapitányságon, aki hibátlanul átfaxolná a sebtében nyitott ügyaktát. Egyedül kell megbirkóznom ennyi információmorzsával. Velem szemben huszonéves ügyvédbojtár, vaskos könyvbe temetkezve igyekszik egérutat nyerni legújabb kliensünknek, akiről sejtem, bűnös, de a társam kérésére kötelességem végigszenvedni egy ilyen megaláztatást. Nincs az a bíróság, amelyik felmentené. Nincs az az esküdtszék, amelyik szimpatizálhatna vele. El fogok vérezni, ráadásul néhány vámpírvédő, humanitárius – komolyan, ez valami vicc? – szervezet nyilvánvalóan örök billogként égetik ránk, hogy előbb védelmezünk egy többszörös gyilkost, mint egy ártalmatlan vámpírt.
Szemüvegemet kissé feljebb tolom, mutató és hüvelyujjam gyöngéd ölelésbe szorítja orrnyergemet. Winston fel-alá járkál, kezével hol az állát dörzsöli, hol a homlokán simít végig, hol az alkarját gyúrja. Nem lenne semmi probléma, elutasítottuk volna – ha éppenséggel nem a másod-unokatestvére férje lenne. Vannak királyi és cári dinasztiák, és vannak ügyvéddinasztiák is. Ha Winston nem ígérte volna meg, hogy vállaljuk az ügyet, bizonyára nem kap desszertet karácsonykor a családi vacsoránál. Újra bekezdésekbe mélyedek, valahol muszáj megbújnia egy kibúvónak, bármilyen apró ballépésnek, amivel kihozhatom arra a kis időre, amíg elbúcsúzhat. Mert hiába töri magát az ügyvédbojtár, és hiába járkál gondterhes várakozással Winston az irodámban, ezt az ügyet képtelenség megúszni. Ujjlenyomat, testnedvek, alibi-hiány. Tankönyvi példája a bűnös embernek.
Kávéspoharam kiürül, dühödt mordulásomra a bojtár lecsapja vaskos könyvét, kérdés nélkül szalad újabbért. Jó gyerek, nem beszél feleslegesen, túlbuzgósága pedig messzire esik a nyomasztó törleszkedéstől. Tudja, mi a dolga, és teszi is. Összehúzok néhány lapot, sötétbarna bőrtáskába csúsztatom, mellé két golyóstollat helyezek, mindkettő egyedi tervezésű, könnyű, elegáns darab, és már nyúlok is a zakómért. Ülhetünk felette akár órákig, semmivel sem leszünk előrébb. A másik három bojtárt hazaküldtük, eseménytelen, papírmunkával dúsított napnak ígérkezett a mai. Helyette elindulhatok egy szégyenkörmeneten. Kevés emberért vállalnék ilyen karrier-harakirit. Ráadásul nekem kellene elhoznom a lányomat az iskolából. Órákig a kapitányságon ragadok, képtelenség, hogy érte menjek.
Sms-ben megkérem a szomszéd fiatal lányát, aki némi plusz pénzért szívesen besegít, hogy délután dupla bérért intézzen el mindent, amit nekem kellene. Mosás, porszívózás. Zakóért nyúlok, könnyedén belebújok, középen egyetlen gombot a helyére igazítok, nyakkendőmet szorosabbra húzom, galléromat lehajtom, tökéletesen kell festenem. Winston kérdőn rám pillant, válaszként megrázom a fejemet, idegesen toppant, de mélyen belül ő is tudja, csakis a szerencsén múlhat. Talán óvadék fejében… Valakinek valahol hibát kell ejtenie a rendszerben, és nekem meg kell találnom. Más esélyünk nincs.
A bojtár visszatér, kávét és pármai sonkás szendvicset hozott, arcán nincs mosoly, semmi behízelkedés, egyszerűen észrevette, hogy nem ebédeltem, ahogyan Ő sem. Egy blokkot az asztalomra ejt, okos gyerek, sokkal jobban zavarna, ha saját pénzen venné. Kellemetlenül érintene, mintha megvásárolná a nálunk töltött gyakornokoskodást. A szegényes mappát aktatáskába helyezem, kattan a csatt, és már ott sem vagyok.

Vaskos üveglap mögött ül, testtartása kissé megtört, vállait leejti, háta természetellenesen görbül, már rég feladta. Nem engednek be hozzá, protokoll szerint meg kell várnom, hogy mindkét nyomozó bent lehessen, azonban minden másodperc súlyosan, terhesen pereg, arcának legapróbb rándulásain is látom, bármelyik rezdülés lavinát indíthat el benne. Vallani fog. A nyomozó túlságosan hanyagnak tűnik, testtartása laza, öltözete lezser, vonásai mégis rejtve maradnak előlem, leül, mielőtt megérkeznék. De beszélni kezd, és minden arrogáns, pöffeszkedő FBI-os legborzasztóbb baklövését adja ajándékként, amiért nem lehetek elég hálás. Talán majd később küldök neki egy ajándékkosarat. Szó nélkül félrelököm a főfelügyelőt, feltépem az ajtót, sebes léptekkel balra fordulok, és benyitok az elsőn, amelyik közel esik hozzám. Védencem éppen szóra nyitná a száját. Ha pedig beszélni kezd, végem van. Nem okos gyilkos. Az okos gyilkosok nem hagynak maguk mögött ilyen egyértelmű nyomokat. Ösztönök által vezérelt gépezet, egy állat – amint magánál erősebb jellemmel találkozik, rögtön meghunyászkodik. Elképzelem, ahogy Winston a családi asztalnál ugratja ezért, szórakozik vele, kiélvezi.
- Norman Blythe, védőügyvéd. – Székért nyúlok, könnyedén leülök, aktatáskámat az asztalra helyezem, közben az asztal alatt bokán rúgom a férfit, aki újra saját őrjítő gondolataiba mered. Majdnem kihúztad belőle, de csak majdnem. – Kint maradtam volna, de kissé előreszaladt. Elég lett volna bemutatkozni. – Előveszem a mappámat, kinyitom. – Mindenesetre ideje megvárni a társát, nem gondolja? – Kétségbeesetten bámulok magam elé, a lapok továbbra is némák, üresek.


avatar
Halandó
I live a normal life

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : valami
Vonal1 :
Posztok : 5
Vonal2 :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Have I got your attention now? || Blythe × Crawford   Vas. Okt. 25, 2015 7:22 pm



Blythe × Crawford
Carve your heart into mine.


Nem mintha nem élvezné a munkáját.
De még mennyire, hogy élvezi!
Mármint, élvezné, ha engednék neki, ha kiélhetné minden szadista hajlamát a vele szemben ülővel, aki látszólag rohadtul be van szarva.
Nem kellett volna kinyírnod azokat a nőket, gondolja kárörvendő vigyorra húzva a száját, kivillannak fehér fogai, és egészen addig nem szakítja el a pillantását a flótásról, amíg valaki nagy hévvel be nem nyit a vallatóba.
Tekintetét aztán rávezeti – és elismerően füttyentene, ha nem ebben a helyzetben látná először.
Mert a betoppanó fickó nem semmi, az egyszer biztos. Nyilván a védőügyvéd – ezt a később felhangzó bemutatkozás is megerősíti –, mert olyan védőügyvéd-megjelenése van.
Csücsörítve szippant bele a levegőbe, és a francba, kurva jó illata van.
Összeszalad a nyál a szájában.
Biccent neki üdvözlésképpen.
– Üdv a köreinkben – mondja vigyorogva – gödröcskék mélyülnek el az arcán –, és a kezét nyújtja, hogy parolázhassanak. Rohadtul meg akarja érinteni, mert ha megérintheti, olyan helyre mozdíthatja a kezét, észrevétlenül, mintha csak véletlenül csúszott volna oda a tenyere, ahol érezheti az érverését. Mondjuk, csuklótájék, ahol kifejezetten papírvékony a bőre.
Tuti rohadt jó a vére.
Tegyen vele egy próbát?
A vele szemben ülő bűzlik a félelemtől, az adrenalin biztos jól feldúsította a vérét, őiránta mégsem érdeklődik.
Őt jobban izgatja Mr. Blythe, a kirendelt védőügyvéd. Hűvös elegancia, megfontolt komolyság, mint akinek egy zabszem se férne a seggébe. Nem gondolja zárkózottnak, de jelen pillanatban egy kavicsnak is több humora lehet, mint Mr. Blythe-nek, és talán ezt találja vonzónak.
Fincsin nézel ki, haver, gondolja, és a vigyora egyszerre még jobban kiszélesedik. Nagyon is. Szingli vagy? Ismerkedünk? Szabad vagyok ma este, és teszünk róla, hogy te is az legyél. Na? Na?
Pillanatokkal később esik csak le neki a tantusz, hogy már egy ideje merőn bámulja, éhes vigyorral a képén, aztán nagy nehezen elszakítja tőle a tekintetét.
– Elnézést – szabadkozik tőle meglepő komolysággal. – Elgondolkodtam. A társam mindjárt megjön – reményeim szerint –, csak nem húzta le magát a budin. – A karórájára néz, feljebb pöccinti a szemüvegét az orrnyergén. Jajkék pillantását a kihallgatottra villantja, aztán lefeslik a komolyság álarca. – Nincs para, nem zabálom meg magát – mondja, és közben azt gondolja: nem most. Talán holnapután. Senkinek sem fog feltűnni, hogy eltűntél a celládból, és ha fel is tűnik, leszarják.
Hosszú pillanatokig csak ül, a tekintetét megint a védőügyvédre fixálta, a vigyorgást pedig átmenetileg felfüggesztette. Hogy az meddig fog tartani, erősen kérdéses, de ha még vagy húsz percig itt ülnek ebben a fullasztó kihallgatóban, tigrisként fog átvetődni az asztal fölött, hogy a nyakán landolhasson kifent agyarakkal.
A fickónak kurva jó illata van. Keveredik az emberi kipárolgással, a férfi dezodorral, észbontóan remek elegyet alkot a három együtt, és megint csak azon kapja magát, hogy kis híján már nyálzik.
Higgadj le, szól magára, mintha bizony ez annyira hatna. Szórakozottan törli meg a száját – még arra sem véve a fáradságot, hogy esetleg álcázza a mozdulatot –, aztán felrebbenve az átmeneti kábulatból, ismét az órájára pillant.
– Pillanat, türelmüket kérem – mondja illemtudón, aztán felpattan a székéről, és pár lépéssel kiviharzik a kihallgatóból.
– Morgan! – kiáltja, a hangja nem sikerül olyan öblösre, mint ahogy tervezte. Sokkal inkább hangzik egy eltaposott kutya nyüszítésének, de ezzel már nem törődik. Férfiúi büszkeségét összekaparva ismétli meg a nyomozó nevét, még hangosabban, mint előzőleg.
Elindul, hogy felkereshesse a társát, és már a bejárati mosdóknál jár, amikor a kutyadék Grey eltéríti a szándékától.

Most kissé mogorvábban a szokottnál tér vissza a kihallgatóiba, a lépései most nem olyan légiesek, mint történetünk legeslegelején.
– A társam rosszul lett – narrálja gépies hangon. – A védőügyvédnek – itt Blythe felé biccent – kell döntenie, halasztjuk-e a kihallgatást, vagy megvárjuk, míg az egyik kollégám beugrik. Jelzem, ennek annyira nem örülök, mert egy igazi seggfejet akarnak beállítani Morgan helyére. Nos? – pillant Mr. Blythe-re, most először az étkezés bármiféle szándéka nélkül, és felvonja a szemöldökét. Az ő légzése egészen ráhangolódik a fickó szívverésének ütemére, mintha így komponálta volna meg, és a karjait összefonja a mellkasán.
Megpróbál azon túllátni, hogy a fickónak amúgy kibaszottul jó szaga van, mint az egyik legnívósabb szakács remekművének, és megint csak hevesen nyálzani kezdene, ha nem nyelne előtte egyet, megelőzendő a bajt.
A francba.


by Nadiya

avatar
Hibrid
Two sides, one soul

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : SICK IS THE NEW SANE
Gif vagy kép :
Play-by : Joseph Gordon-Levitt
Vonal1 :
Faj : hibrid (démon-vámpír)
Posztok : 8
Kor : 672 év
Lakhely : Vancouver
Rang : nincs rangja
User neve : ozzie
Vonal2 :
Családi állapot : vadászidény van
Különleges képesség :
tehetsége konkrétan annyit takar, hogy emberünk egyetlen tudatszikrával kiújítja nyílt lábszártörésedet, újra átélheted segítségével, milyen volt, amikor szilánkosra roncsoltad az orrodat, amikor részegen karamboloztál gyalogosan egy fatörzzsel, és ismét megismertetheti veled, milyen érzés, ha kitörik egy fogad. Mindezt hatalmas műélvezettel, csak azért, hogy a véredet vehesse.

Foglalkozás : FBI, nem hivatásos tolvaj
Felöltött alak :

Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Have I got your attention now? || Blythe × Crawford   



Ajánlott tartalom
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down
 
Have I got your attention now? || Blythe × Crawford
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Other times
Alternatív játékhelyszínek, hogy a fantáziád szárnyalhasson
 :: Privát játékok
-