Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 Audiencia

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Tárgy: Audiencia   Vas. Okt. 04, 2015 9:42 am

1370., Avignon

Már több, mint fél évezred telt el azóta, hogy elcsábítottam, s ezzel elkárhoztattam Corneliust. Azóta sok időt töltöttünk együtt, sőt, elértem, hogy a Pokolban az én lakosztályom melletti lakrészt rendezhesse be sajátjaként, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy bár nem töltjük együtt minden időnket - bőven sok lenne mindkettőnknek, úgy hiszem -, néha rámtör a késztetés, hogy eltöltsek vele néhány pásztorórát, s olyankor igazán megkönnyíti a dolgomat, hogy csak át kell sétálnom a szomszédba.
Bár nem ő az első férfiú, aki nekem köszönheti bukását, a római tagadhatatlanul közel áll a szívemhez. Ez nem jelenti azt, hogy szerelmes lennék belé, hiszen az én meglátásom szerint, arra a magunkfajták nem is képesek, de egy különösen erős kötelék fűz hozzá azáltal, hogy angyal volt, s így, mint ilyen, én voltam az a nő, aki végül bevezette őt a bujaság rejtelmeibe. Azóta már adok-kapok jelleggel működik ez közöttünk, ám mostanában különösen sok időt tölt el a felszínen. Amióta ő, és néhány másik bukott átvették az Avignon-ban székelő pápa felett az uralmat, nem sűrűn teszi tiszteletét errefelé, én pedig kezdem igencsak hiányolni a társaságát. Éppen ezért határoztam el, hogy rövidesen meglátogatom.
Egy héttel ezelőtt kellett, hogy megérkezzen hozzá egy levél, amelyben értesítem róla, hogy hét nap múlva szándékomban áll őt meglátogatni. Nem fejtettem ki bővebben, milyen célból teszem is ezt, hiszen ismer már, pontosan tudja, mit akarok, s várok el tőle ilyenkor, ha a felszínen tiszteletemet teszem. Ugyanakkor, annyival azért kiegészítem irományomat, hogy minden bizonnyal igencsak mocskos leszek - mint mindig, teszem hozzá gondolatban -, amikor megérkezem, ezért készíttessen elő a számomra egy jó ,forró fürdőt, hogy megtisztálkodhassam. A továbbiak tekintetében rábízom magam, lepjen meg, amivel csak szeretne.
Ma végre eljött a látogatásom napja. Az egyik kedvenc ruhámat veszem fel, melyben az egyik újonc kéjdémon leány segít nekem, ugyanis a ruha hátát kapcsokkal kell rögzíteni, hogy aztán le ne essen rólam. Egy hosszú ujjú, a kor szokásának nagyjából megfelelő szabású, fekete ruháról van szó, amelyben azonban van némi csavar: a felső része elől igencsak kivágott, mivel tudom, hogy Cornelius imádja a kebleimen legeltetni a szemeit, ugyanakkor a ruha alatt viselt, nehéz alsószoknyának nem biztos, hogy örülni fog… De majd megküzd vele, ebben biztos vagyok. Nem ismer akadályt, ha az együttlétekről van szó, legyek a társa én, vagy épp bármelyik nő, amelyiket sikerül elcsábítania. Hajamat drága zafírokkal ékesített hajtűk segítségével rendezem kontyba a tarkómon, ezzel is biztosan jól elszórakozik majd a bukottam. Amikor úgy ítélem meg, hogy tökéletesen festek, a lakosztályomban füstté válok, hogy aztán az avignoni eminenciás rezidencia hálótermében bukkanjak fel ismét, amely most Quin tulajdonában áll. Kissé meglep, hogy nem találom itt, de nem jövök zavarba, tudom, hogy rövidesen meg fog érkezni, de az addig is fennmaradó időt arra használom fel, hogy körbenézzek. Azonnal észreveszem a terem hátsó sarkába állított, hatalmas ágyat, melynek négy oldalán oszlopok merednek a plafon felé, azokat pedig újabbak kötik össze, s nehéz, kellemesen fényes anyagból szőtt függöny lóg rajta, amely most a négy oszlophoz kötözve várják, hogy valaki eloldozza őket, így vonva jótékony sötétbe a matracot, ha szükséges, amely valamivel kellemesebbnek tetszik, mint az a lószőrből készült borzalom, amelyen legutóbb szórakoztunk együtt. A terem többi részében is a fa burkolat dominál, na meg az a néhány festmény, amelyek a falat díszítik. Az asztalán, mint mindig, most is pedáns rend uralkodik. Míg várakozok, az asztal előtt álló másik széken foglalok helyet. Ha megjelenik majd a hátam mögött, attól se ijedek meg, ebben biztos vagyok.

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : animae scrinium est servitus
Play-by : Monica Bellucci
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 1086
Vonal2 :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Audiencia   Vas. Okt. 04, 2015 5:56 pm

Unom már Avignont kissé. Na jó, tán nem is kicsit. Még a szánalmas pojáca VIII. Bonifác halálakor néztük ki magunknak a kapzsiság és büszkeség démon cimborámmal magunknak a várost, amikor éreztük a változás szelét. Ott volt V. Kelemen és a remek lehetőség, hogy a gyenge egyházat a világiasság karmai közé lökjük végérvényesen. A francia királyok pedig csak asszisztáltak ehhez politikájukkal. Így került a pápaság Avignonba, ahol mi már akkor megvetettük a lábunkat s hamar ellenőrzésünk alá kerítettük a várost. Felosztottuk a feladatokat és a területeket, s egy utcakövet nem lehet tudtunk nélkül most sem odébb rúgni. Azonban az évtizedek alatt lassacskán megkopott a játék újdonsága, fénye és érdekessége, mostanra pedig már megint kezd a pápaság talpra állni és Róma felé orientálódni. Szorosabbra engedtük volna a gyeplőt? Korántsem... csupán ez a nyomorult Beaufort, vagy IX. Gergely túlságosan is istenes fából faragott ember... lehet körülötte minden romlott, ő akkor is cselekedni fog. Persze mi se fogjuk szó nélkül hagyni, de a küzdelem még odébb van...
Most inkább arra koncentrálok, ami a jelenben jelent szórakoztató feladatot. Mert az állóvizet bizony olykor van, ami felkavarja. Például Lilith levele, melyet gondosan elolvastam és annak alapján fel is készültem. Jó, hogy végre kiszakadhatok a körből, mert már untam, hogy kuplerájok ügyeit és rendjét intézzem, a gazdagokat a legjobb macákkal lássam el, visszafogjam a vakbuzgók ostoba lépéseit. Nem fáradtam bele, csak megcsömörlöttem valamelyest. Kapom a parázna várostól az erőt és energiát, ez kétségtelen, de hol marad az én szórakozásom? A cédákhoz nem fűlik igazán a fogam, akármilyen felső kategóriásokkal is rendelkezik egy pápai székhely, az mégiscsak a gyenge halandóknak van. Egy-egy finom falat persze akad, mint az a bordély tulaj vámpírnő, na de olyan, mint akinek bukásom köszönhetem... mondhatom, hogy egy sem. Épp ezért várom, hogy peregjenek a napok, s türelmetlenebbül is végzem így teendőim, jóformán oda se figyelek, mert az eszem máshol jár. Azon a pillanaton, amit most élek meg: belépek palotám halótermébe, ahol ott találom Őt. - Örülök, hogy szerencsésen megérkeztél királynőm. - ejtem ki határozottan szavaimat, mikor a szolgák által kitárt ajtószárnyakon át a kövön befelé döndülnek lovaglócsizmás lábaim léptei. Estig vadásztam a környéken, így ehhez is öltöztem: térdig ér a barna lovaglócsizma, melyen végig csatok tartanak össze, vörös harisnyáim persze a berhémhez vannak kötözve, melyet elfed a combközépig érő vörös vadászkabát, mely egyrészt drága bársonyból készült, másrészt szabása a divatos testhez álló, mely még jobban kiemeli alkatom. Fejemről a csuklyát hátra hajtottam, melynek gallérját arany hímzés övezi körbe. Derekamon öv, amin kürt és vadásztőr verdesi combom. - Óhajtod most a fürdődet? - közelebb lépdelek hozzá s kézcsókra hajolok hozzá. Megérezheti erdő és vad szagom, ami az örökös kéjes, vágykeltő kisugárzással keveredik. - Vagy előbb beszélgetni szeretnél kissé... - kérdem mosolyogva, ahogy jobban megnézem magamnak. Valóban királynői szépség. - Vérpezsdítően festesz. - simítok végig lágyan arcán.

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Play-by : Russel Crowe
Vonal1 :
Faj : bukott angyal
Posztok : 1157
Kor : 1987 éves (kinézetre harminc és negyven között)
Rang : Asmodeus Bal Keze (hóhér, mindenes)
Vonal2 :
Családi állapot : szabad a világ összes szép nője számára
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Audiencia   Vas. Okt. 04, 2015 6:34 pm

Amíg várom, hogy megérkezzen, rá kell jönnöm, hogy gyűlölök várni. Már azt az egy hetet is kínkeserves volt kivárnom, amit a levelemben ajánlottam neki. Szívem szerint azonnal jöttem volna, de ismerem már annyira a kis kedvencemet, hogy tudjam, jobban szereti, ha tehet bizonyos előkészületeket, amelyekkel mindkettőnket elégedettség tölthet el. Éppen ezért, inkább magamra erőltettem a türelem gúnyáját, de most, hogy itt vagyok, egyre nehezebb magamon tartanom. Régen, talán egy éve is megvan, hogy legutóbb együtt voltunk, na nem azért, mert nem akartunk volna gyakrabban találkozgatni, de valahogy mindig úgy jött ki a lépés, hogy hol ő nem ért rá meglátogatni a Pokolban, hol pedig nekem nem nyílt rá alkalmam, hogy ellátogassak ide. Valakinek olykor muszáj rendet tartania odalent… És amikor Lucifer épp nem hajlandó rá, mert jobb elfoglaltság után néz… Nos, akkor jövök én. És ezt a nagy többség nem szokta szeretni.
- Gyere már - motyogom az orrom alatt, miközben az összefonódott ujjaimat, s a rajtuk sorakozó ékszereket figyelem. Valamennyit tőle kaptam, akárcsak a nyakamban viselt, díszes nyakéket, éppen ezért választottam őket a ma estére. Biztosan örülni fog, hogy ezekben láthat.
Amint meghallom az ajtó nyitódását, felemelkedem a székből, és megfordulok, így szemtanúja lehetek lenyűgöző belépőjének. Szerencsére a szolgák, mihelyst az eminenciás úr beteszi a lábát, becsukjják mögötte a nehéz tölgyfaajtót, így biztosítva számunkra, hogy kettesben maradhassunk. Alighanem azt hiszik, én is csak egy újabb szajha vagyok, akin a kedvét akarja lelni… De jó is ez így. Nem kell, még csak sejteniük sem, mennyivel többet jelent ez a találka holmi közönséges légyottnál… Annál lényegesen komolyabbak az igényeink, ha egymásról van szó. Az öltözéke igencsak kedvemre való, szeretem, amikor olyan ruhákat visel, melyek kiemelik az alakját, amelyet olyan szívesen járok be ujjaimmal, amikor csak megtehetem. Kétségtelen tény, hogy komoly hatást tesz rám a bukott, de tudom, hogy ez legalább ugyanennyire kölcsönös.
- Örülök, hogy látlak, Cornelius - felelem, s a “királynőm” jelző hallatán egy csábító mosoly fut végig ajkaimon,. Szeretem, amikor így becézget, az ő szájából valódi elismerésnek, s nem puszta megszokott jelzőnek hatnak ezek a szavak, amit személy szerint, igencsak nagyra értékelek. Kérdését hallva mintha kissé gondolkodóba esnék, de már pontosan tudom, mit fogok rá felelni:
- Igen, hiszen részben ezért jöttem - mosolyodok el, s nyújtom felé kézcsókra a kezem, ahogyan azt illik - S fürdés közben is prímán tudunk beszélgetni, fiam.
Az illata, mint mindig, most is megbabonáz, már amennyire ez a nálam gyengébbnek tekinthető démontól kitelik, s Cornelius azért ért bizonyos dolgokhoz, ezt elismerem. Bókját hallva halkan elnevetem magam, majd az én kezem is hasonlóan simít végig az arcán, és húzza közelebb, hogy egy rövid, üdvözlő csókot leheljek a szájára.
- Reméltem is, hogy így gondolod majd, drágám. Csak a te kedvedért választottam ezt a ruhát… Épp megfelel az ízlésednek. S te sem nézel ki épp rosszul. Úgy látom, gazdagon megfizet az egyház - pillantok végig a szobán - Azok a festmények egy vagyonba kerülhettek.

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : animae scrinium est servitus
Play-by : Monica Bellucci
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 1086
Vonal2 :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Audiencia   Vas. Okt. 04, 2015 8:23 pm

Színpadias belépő, kétségtelenül. De én nem az az ember vagyok, aki ilyesmiről lemondana. Az részletkérdés, hogy pár éve bíborosként élek, mert előtte egy évtizedig voltam kereskedő is és annak előtte pedig pápai "rokon" meg lovag is... hetven évet nem lehet egy szerepben végigcsinálni, én pedig kedvem szerint váltogattam. A mostani azonban igen testhezálló, a nemesember és az egyházi méltóság keveredik benne. - És hol marad a megszólítás? Talán eminenciás uram... - szalad össze tréfából a szemöldököm, mintha valami probléma lenne s a nyakamban lógó súlyos arany feszületet is megbököm picit. Persze le se tudom venni a szemem róla, aprólékosan és lassan falja őt tekintetem, mindent megfigyelve. A ruhát, a szabását, ékszereit, melyeket tőlem kapott... tetszik amit látok. - Rendben anyám. - tapsolok egy hangosat s a szolgák már hozzák is a forró vizet, amit az oválisra épített fa kádba öntenek, melyet drága és puha, vastag anyaggal béleltek ki belülről. - Frissen melegített víz és keleti szappan, szóval némi luxus... bár kétlem, hogy a mocskot le tudnák rólad mosni. - kisebb kacajra fakadok vásári elméncségemen. Közben a szolgák megtöltik az alkalmatosságot s én intek, hogy távozzanak, így az ajtó ismét záródik. - Igen, remekül kiemeli előnyös tulajdonságaid virágom. Ilyen pompásat egyik bordély se kínál a városban. Ha az utcán jöttél volna, biztos akadt volna néhány rajongód. - viszonzom a csókot természetesen. Megszólalásaimban keveredik alázat, csodálat és gúny, de Lilith és az én viszonyom igen sajátos. - Nincs okom panaszkodni. De a hívek fizetnek, de a bordélyok még jobban... olyannyira, hogy az egyházi pénzt elosztogatom és a marhák azt hiszik, hogy én valami kegyes, jótét lélek vagyok. - elnevetem magam. - Az aranyszívű és markú D'Estrée bíboros... látnod kéne, hogy hajlonganak. - majd az ágy felé intek. - Akkor nézd meg azt ott, az ágy felett. - ahol feszületnek kéne lenni, egy nő képe lóg. - Nem hiába bámult annyit téged az a németalföldi lókötő, csak alkotott valamit.

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Play-by : Russel Crowe
Vonal1 :
Faj : bukott angyal
Posztok : 1157
Kor : 1987 éves (kinézetre harminc és negyven között)
Rang : Asmodeus Bal Keze (hóhér, mindenes)
Vonal2 :
Családi állapot : szabad a világ összes szép nője számára
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Audiencia   Vas. Okt. 04, 2015 8:50 pm

- Eminenciás uram? Nos… annyira vagy eminenciás, mint én a világ legtisztább lelke - felelem nevetve, s a feszületet látva, csak legyintek. - Ha az én nyakamban lógna, még rólam is elhinnék, hogy Isten híve vagyok.
Látszik, mennyire tartom fontosnak az efféle hívságokat, semennyire. Számomra mindez semmit sem jelent, csupán szimbólumok, amelyek értelmüket veszítik, ha a közelembe kerülnek. De ez így is van rendjén, nem zavartatom magam miatta.
Amint Cornelius tapsol, a szolgák máris forrón gőzölgő vízzel töltik tele a kádat, amelyben akár több ember is elférne, ha nem tévedek… Az én bukottam mindig is szerette az ilyen felvágást, ezt alighanem tőlem tanulta… Jó tanára voltam, meg kell hagyni. Odalépek a kádhoz, s kissé megmerítem benne a kezem. A víz forrósága, nagyon is jól esik.
- Igazán kitettél magadért, látom… Azt is mondhatnám, roppant elégedett vagyok - mosolyodom el ismét. Nem is vártam mást tőle. Cornelius szeret a tenyerén hordozni, én pedig örömmel fogadom tőle a kényeztetés minden formáját.
Megjegyzésére bólintok csupán, tisztában vagyok vele, hogy jelen pillanatban, nálam jobb szeretője aligha akadhat az egykori angyalnak. Sosem tudott igazán ellenállni nekem, s én ezt orvul kihasználtam… Ahogy ő is, fordított esetben. Ha az ágybeli tevékenységekről van szó, remekül kiegészítjük egymást, ami engem mindig kellemes érzéssel tölt el, mert tudom, hogy egy újabb csodás élménnyel az elmémben távozok majd innen… Ha egyszer végeztünk.
- Szegénykém, hát ennyire rossz az itteni felhozatal? - érdeklődöm. Mivel nem jártam odakint, nem tudom, miféle nők tévedhettek az útjába, de nem is érdekel, amíg képes csakis rám koncentrálni ezen a “szent” helyen. A többi csak amolyan mellékes zaj.
Amint felhívta rá a figyelmemet, az ágytámla fölé akasztott képre vándorol a tekintetem, s közelebb is lépek hozzá, hogy alaposan szemügyre vehessem. Kissé meglepetten nyílnak el ajkaim a szemem elé táruló látványtól. A festmény engem ábrázol egy mélykék takaróval leborított heverőn fekve, amint ruhátlan testemen simítok végig az egyik kezemmel, míg a másikkal az ölemet kényeztetem, ha jól látom. Nos… Ennyit arról, hogy Cornelius kiérdemelné az eminenciás uram megszólítást.
- Te a meztelen portrémat tartod az ágyad felett, ahol a feszületnek kellene lennie - pillantok rá a vállam felett, s elmosolyodom - Ennél szebb dolgot el sem tudok képzelni, Cornelius. Mintha csak engem imádnál az Istenedként - lépek oda hozzá, s ezúttal lényegesen hosszabb csókot adok neki.
- Köszönöm, drágám. Ennél csodálatosabb meglepetést kívánni se tudtam volna. De remélem, ezt más nem láthatja, rajtunk kívül - teszem hozzá kuncogva, majd megfogom a kezét, és a kádhoz sétálok vele, majd hátat fodítok neki.
- Segítenél? Nem igazán boldogulok azokkal a francos kapcsokkal.
Miután kibont a ruhámból, belépek a kádba, s egy jóleső sóhajjal heveredek el a forró vízben.
- Ez nagyszerű - támasztom a kád szélének a fejemet, ügyelve rá, hogy a hajkoronám még véletlenül se sérüljön. Annak szétbontása majd a bukott feladata lesz, ha szeretné. - És miről akarunk beszélgetni, eminenciás uram? - pillantok rá.

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : animae scrinium est servitus
Play-by : Monica Bellucci
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 1086
Vonal2 :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Audiencia   Vas. Okt. 04, 2015 10:19 pm

- Jól van na, csak tréfáltam. - legyintek, bár nem bosszant ez az egész, de ennyi kis játék belefér a dologba. - A te nyakadból már rég leolvadt volna. - húzom tovább kicsit, de ez sem ér többet egy kis muslicánál. A lényeg, hogy a szolgák hozzák a vizet. Hűséges kis alávetettek, és meg is ölhetem őket bármikor, elfecsegni semmit nem fognak. - Neked a legjobbat szépségem. - bólintok szavaira. Van mivel felvágni és meg is teszem, elvégre a földiekből azt sajtolok ki, amit akarok. Azonban én többet és mást akarok. Lilith-et. Amióta ismerem, így van ez, pontosabban amióta kísértésbe vitt. Nem úgy akarom, mint szerelmet, hiszen két magunkfajta közt ilyen nem lehet, azaz a maga különös módján... úgy, ahogy mi csináljuk: a másik hatása alatt állunk, akarjuk őt, és a másik játékszerévé avanzsálunk, hogy valami módon bírhassuk a másikat. Különös és sajátos módja ez a dolgoknak, de én nem bánom és Lilith sem. Az eredmény az, hogy mind ketten megkapjuk amit akarunk. - Nem rossz, mert gondolhatod, figyelek a lányok minőségére egy bizonyos körön belül. De azok nem érdekelnek, mert semmi érdemlegeset nem adhatnak. - legyintek. - Nem mondom, van egy-két formás darab, akik közül választok, de nekik az életük utolsó menete egyben. - mire végzek velük, már nem lennének jók eredeti feladatukra. Kinek kéne olyan nő, akit egy kéjdémon leamortizált? Inkább megszabadítom őket földi nyűgjeiktől. - inkább azt, amit te szimbolizálsz: a kéjt. - pontosítok, mert azok az idők már elmúltak, amikor én még imádatra képes voltam. Azóta legfeljebb a magam örömét meg magamat imádom. De olykor már azt sem... a bukás a teljes kétely, korlátlan elfogadásra képtelenség állapota. Csókja viszonzásra talál, karcsú testét át is ölelem közben - Nem, egy kárpit szokott előtte lenni, csak a kedvedért vettem le. - bólintok, hiszen ez nem mutogatni való. -Persze. - bólintok és segítek is a kapcsokkal, bár most ehhez kicsit kevés a türelmem, de megacélozom akaratom. Mondjuk innentől kezdve a dolog át fog csapni a másik irányba, sokkal több türelmem lesz, semmint Lilith szeretné. De végül elégedetten nézhetem, ahogy a ruha lehullik és szeretőm teste fokról fokra válik láthatóvá, aprót mordulok is. - Arról, hogy milyen szórakozást is keres nálam egy mocskos nőszemély... - ülök az alkalmatosság szélére. - Mire lenne igénye, mire vágyik. - folytatom könnyedén s várom, hogy megmosakodjon. - És van itt neked két apróság... - intek az ágy felé, ahol van egy doboz és valami más is... ha megfürdött és megnézi, a dobozban egy rubintköves arany koronát talál. A másik pedig ruha. Nem díszes és nem gazdag ajándék, de annál mókásabb, mert apáca ruha.

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Play-by : Russel Crowe
Vonal1 :
Faj : bukott angyal
Posztok : 1157
Kor : 1987 éves (kinézetre harminc és negyven között)
Rang : Asmodeus Bal Keze (hóhér, mindenes)
Vonal2 :
Családi állapot : szabad a világ összes szép nője számára
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Audiencia   Vas. Okt. 04, 2015 11:01 pm

- Tudom, szívem - biccentek, nem is vettem komolyan a szavait, azt sem, amikor a leolvadt feszületről beszél, csak nevetve legyintek egyet. Ha Cornelius ettől jobban érzi magát, ám, legyen.
- Minden szeretődet így elhalmozod minden földi jóval? - kérdezem mosolyogva.
Nem bánom, ha igen a válasz, szíve joga azt adni nekik, amit csak szeretne, nem rovom fel neki. Ugyanakkor sejtem, hogy csak akkor veszi elő a teljes arzenált, ha az én látogatásomról van szó, hiszen szeret levenni a lábamról, amikor csak alkalma nyílik erre. Én pedig örömmel fogadom a gondoskodását.
- Mily kegyes vagy, Cornelius… És hányan kárhoztak el miattad haláluk után? - kuncogok.
Tudom, hogy újabb és újabb kárhozottakat hoz a pokolba, akiket aztán ő maga taní be, hogy odaadó, jó szeretők legyenek, akik aztán újabb lelket csábíthatnak el. Tagadhatatlanul jól végzi a feladatát, ezt el kell ismernem.
- A kéjt? Igazán? - mosolygok rá, majd újra a képre pillantok. Mi tagadás, van benne realitás... - Hát, nem is a tisztaságot, ezt elismerem. Viszonzom az ölelését, igyekszem annyira hozzásimulni, amennyire csak lehetséges, s a ruhám engedi.
- Ez megtisztelő, eminenciás uram - nevetem el magam, mert annyira vicces őt így szólítani… finoman szólva nem illik rá, főleg így, hogy világi ruhában parádézik előttem, mintha semmi köze nem lenne ehhez a helyhez…
Érzem a türelmetlenségét, ahogy a ruhámat bontogatja,mozdulatai inkább sürgetőek, mintsem gyengégek, s be kell vallanom, nagyon jól szórakozom rajta. A türelem sohasem volt az én bukottam erénye, miután az ujjaim köré csavartam abban a templomban… S ez azóta sem változott, ahogy látom. Mordulását hallva hátrapillantok:
- Talán valami gond van, uram? Nem vagyok elég tetszetős? - kérdezem ártatlan mosollyal az ajkaimon, majd elmerülök a kádban, s élvezem a meleget, amely körbeveszi a testemet. Kérdésére rápillantok:
- Nos, azt keresem, amit kínálni tud nekem, eminenciás uram. Mi az ajánlata számomra? - érdeklődöm, miközben a szappannal kezdem tisztogatni a bőrömet. - Nincsenek komoly igényeim… Néhány órányi önfeledt szórakozás a portrém alatt, éppen megfelelne. És Önnek?
Amikor megfürödtem, feláll s kilép a kádból, és intek Quinnek, hogy adja oda a köntösömet, amit szintén előkészítettek a számomára. Igen díszes darab, de csak a férfi jelenlétében szeretemi viselni, éppen ezért tartom nála, s nem a saját rezidenciámon. Odalépek az ágyhoz, s szemügyre veszem az ajándékokat. A korona láttán elmosolyodom:
- Nem túlzás ez egy kicsit? Bár, királynőnek ez dukál - teszem a fejemre egy pillanat erejéig - Hogy áll? - mutatom meg Quinnek, majd a másik dobozt veszem szemügyre.
- Ez most komoly? Mit kezdjek én egy apácaruhával? - nézek kérdőn a szeretőmre, de hangomban ott bujkál a nevetés.

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : animae scrinium est servitus
Play-by : Monica Bellucci
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 1086
Vonal2 :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Audiencia   Hétf. Okt. 05, 2015 8:46 am

- Változó. Van, aki megérdemli, azt pedig érdemei szerint jutalmazom. -adom meg a választ viszonozva Lilith mosolyát. - De nem szórok el vagyonokat nőkre. Csak rád. - teszem még hozzá, mert ez az igazság. Jelen évszázadban se nagyon akadt olyan nő, akit különösebben méltónak éreztem volna ilyesmire, így be kell érniük a testi kielégüléssel, na meg azzal, hogy a pokolban senyvedjenek majd haláluk után... - Meglehetősen sok lélekkel gyarapítottam és gyarapítom a pokol sorait. Férfiak, nők... romlásba taszítom őket így vagy úgy... persze a jó részük csak szenvedésre méltó, de vannak kevesek, akikből még démonok is lehetnek. - épp ez a jó ebben a kis hatalmi játékban, hogy rengeteg lelket kaszálhatok be. A prostitúció útján sok férfi lélek is hatáskörbe kerül, na meg mindig akad férfi, aki odaadná a lelkét egy hőn áhított nőért. Hogy jó üzletet csinál e? Szerintem nem, mert sokkal nagyobb a hátulütő. - Igen. A porhüvelyed és amit teszel az mind-mind a kéj megtestesülése. - a nő közelsége mérgező teljesen, de mégis uralkodok magamon. Még. Nekiállok a ruháját bontogatni ahogy kéri. Nem tekintem megalázó feladatnak, bár korunkban ez szolgák dolga, de köztünk ez nagyon is belefér. - Igen, nagy gond van. Olyan észbontó vagy, hogy alig bírom magam türtőztetni. - mégis önuralmat parancsolok magamra s ez oda vezet, hogy innentől megacélozom magam. Akaratom célja még tovább kitartani, márpedig ha én akarok valamit, azt el is érem. Jelen esetben a játszadozás jegyében a nagy önuralmat. - Nos, sok mindent kínálhatok. - biccentek és csak delejező szemeit figyelem már, meztelensége ellenére is. - Teljes önfeledt szórakozást biztosíthatok, meg olyan hosszú és annyi élvezetet, amennyit csak akarsz. - mondom neki, majd amikor kilép, ráterítem köntösét, mely egyszerre mutat sokat és takar, tehát ördögien jól megkonstruált darab. - Sőt, még néhány lelket is felkínálhatok a még nagyobb élvezet jegyében... - súgom fülébe, ahogy befedem testét az anyaggal s van lehetőségem közel húzódni. Még apró csókot is nyomok a célterületre, amibe belesűrítek minden vágyat és ígéretet. - Nem éppen. - adom meg a feleletet, hiszen az aranyművesnél volt még jó pár darab, ami azt illeti. Bárók, grófok, hercegek mind vásárolnak ilyesmit asszonyaiknak, szóval akad koronás női fő nem is egy, ha azt veszem. - Pazar az összkép. Olyan vagy, mint a bujaság királynője. - az idomait kiemelő és lágyan fedő díszes ruha, a korona a fején, a kacér tekintet... teljes az összkép. - Ha van kedved egy kicsit játszani, bele is bújhatsz. Persze, lehet később is, nem fontos pont most. A tiéd az időm és azt teszünk, amihez csak kedvünk van.

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Play-by : Russel Crowe
Vonal1 :
Faj : bukott angyal
Posztok : 1157
Kor : 1987 éves (kinézetre harminc és negyven között)
Rang : Asmodeus Bal Keze (hóhér, mindenes)
Vonal2 :
Családi állapot : szabad a világ összes szép nője számára
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Audiencia   Hétf. Okt. 05, 2015 1:51 pm

- Megtisztelő, hogy szeretsz ilyen sokat költeni rám - felelem. Való igaz, egy ilyen vallásos világban aligha találna kellően romlott nőt, akitől megkaphatná ugyanazt, mint tőlem… Bár sosem lehet tudni, az embert mindig érhetik meglepetések, ugyebár…
- Igen, hallottam hírét… büszke is vagyok rád miatta. Remek döntés volt a részemről, hogy bevezettelek a kéj világába - jegyzem meg elégedetten. Cornelius nagyon érti a dolgát, ha a lelkek elkárhoztatásáról van szó.
- Hízelgő szavak, csak nem le akarsz venni a lábamról? - nevetek rá. Látom rajta, hogy küzd önmagával, ám még nincsen itt az ideje, hogy leteperjen… várnia kell még egy keveset. De néhány perc múlva erre is sort kerítünk majd, ebben biztos vagyok.
- Már nem kell sokat várnod - felelem, miközben a kapcsokkal küzd.
Én is tudom, hogy ezt szolgákra kellene bízni, de ez most a kettőnk dolga, nem akarom, hogy más jelen legyen, még ha csak egy ilyen rövid dologról is van szó.
- Ez tökéletesen megfelel, eminenciás uram - felelem elégedetten.
Pontosan ezt várom el tőle. Miután megfürödtem, kilépek a kádból, s belebújok a köntösbe, ami szintén a kedvenc bukottam ízlését tükrözi vissza. Mindig is jó ízlése volt ilyen téren, ezt el kell ismerem.
- Nem is tudom… Szeretem az orgiákat, de ezt talán halasszuk kicsit későbbre. Rég nem élveztem már a társaságodat, fiam - bújok bele a köntösbe, a fülemre lehelt csókját pedig egy elégedett sóhajjal nyugtázom.
Bár szeretem, amikor a bukott szinte állatias erővel tesz magáévá, de most a gyengéd csók is nagyon jól tud esni.
- Ha te mondod - hagyom rá a dolgot, legyen neki igaza, nekem aztán nincs ellenemre a luxus és a fényűzés, s ezt ő is tudja rólam, így aztán biztosan nem leszek semmi jónak elrontója.
A koronát viselve az egyik falon függő tükör felé fordulok, s szemügyre veszem magam a sokat sejtető, mégis takaró köntösömben, újdonsült csecsebecsémmel a fejemen. Mi tagadás, valóban pazarul festek… Mintha ez a kis ékszer mindig is rám várt volna, mióta elkészült.
- Tetszik ez a jelző - nevetek - Úgy is érzem magam, mint egy igazi királynő.
Bár mi tagadás, nem kell ehhez korona, ha Corneliubs közelében vagyok, ő a puszta viselkedésével, amit irányomba tanúsít, megerősíti bennem ezt az érzetet. Szeret a tenyerén hordozni, bár, hogy ennek mi állhat a hátterében, még nem sikerült ráébrednem. Kétlem, hogy az irántam táplált “anyai szeretete” ilyen mérvű ajándékozási hajlamot hozna elő belőle, bár, ki tudja. Én biztosan nem fogom szóvá tenni, hiszen élvezem a helyzetet.
- Erre most biztosan nem fog sor kerülni - rázom meg a fejem - Nem érzek rá ingert, hogy apácaként parádézzak, hiszen még Isten is sokkal inkább lenézem, mintsem, hogy neki tetsző módon viselkedjek… Nem az én világom. De, ki tudja, talán te majd meghozod hozzá a kedvemet - pillantok rá kacéran, majd odalépek hozzá, hogy kissé lábujjhegyre emelkedve, ismét csókot adhassak neki, amely minden eddiginél hosszabbra és szenvedélyesebbre sikerül.
Szorosan átölelem a nyakát, és egyelőre valahogy nem áll szándékomban elengedni őt. Azt hiszem, izgalmas estének nézünk elébe.
- És meddig rendelkezem az időddel? - érdeklődöm, amikor a csók véget ér.
Ha megadja a választ, eleresztem, s helyet foglalok a kényelmes karosszékben, amelyben korábban időztem, ám előtte megfordítom, hogy láthassam Corneliust.
- Vetkőzz! - parancsolom határozott hangon. Kezdődhet a játék.

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : animae scrinium est servitus
Play-by : Monica Bellucci
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 1086
Vonal2 :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Audiencia   Vas. Okt. 11, 2015 11:11 am

+18

- Hát, nem is Mammon kapzsijai közül vagyok az egyik... - felelem önérzetesen, hiszen a fukari fösvény démonokkal sose tudtam egyet érteni. Kétségtelenül elterjedt bűn a kapzsiság az emberek körében, meg a birtoklási vágy, de amikor ez az egész pokoli jelleget ölt... végtelenül unalmas és fárasztó kuporisággá válik sokszor. Még az irigység démonjai is szórakoztatóbbak, pedig velük aztán lehet drámázni... - Köszönöm anyám, sokat számít nekem, ha büszke vagy rám. - felelem egy bólintás kíséretében. - Nem leveszlek, hanem egyenesen ledöntelek és aztán... aztán tudod mi jön. - kacaj koronázza szavaimat, hiszen mind a ketten nagyon jól tudjuk, hogy miről van szó. - Bírom én! - felelem könnyedén, hiszen ez is vágykeltő játék a maga módján s tudom ezt is élvezni. A kéjdémonok jó része az apró finomságokra nem fogékony, de ez az én esetemben messzemenően más. Lilithnek köszönhető ez? Talán, de az is lehet, hogy belső lényemből is ez fakad, már nem tudnám ezt megmondani. - Rendben anyám, ahogy óhajtod. - bólintok ismételten szavaira. Óhajait lesem, mert ha így teszek, az számomra is előnyös lesz, tudom jól. Valamit valamiért... bár még nem jött el a perc, hogy vadul csapjak le rá, az eljövendőket gyengéd apróságokkal azért éreztetem, érzékeket ébresztő kis csókocskákkal például. - Mert az is vagy. - válaszolom szemérmetlen hízelgéssel, melyre valamelyest rácáfol a birtokló csók, amivel a "királynő" ajkaira lecsapok a következő pillanatban. - Csak gondoltam a parázna szentségtörés kilátása szórakoztatna. De ha nem, akkor nem. - nem erőltetek semmit, csupán lehetőségeket kínálok neki, hogy kedvére szórakozhasson, mert az engem is örömökhöz juttat, tapasztaltam. Ölelését és csókját kellő hévvel viszonzom, ahogy azt illik és ahogy csak tudom. Lilith közelsége rendkívül mérgező, de én ezt nem bánom. - Addig érek rá, ameddig csak kedvem tartja. - pozíciómban azt tehetek, amit csak akarok, könnyedén kimenthetem magam bármilyen kötelesség alól és tudván Lilith érkezéséről semmi fontosat nem szerveztem. - Igenis. - felelem tőlem mások irányába szokatlan engedelmességgel, majd szépen leveszem a csuklyát, aztán elkezdem a temérdek apró arany gombot sorra végiggombolni. Divat szerint legalább 30 ilyen van, szóval nem két perc lesz.... de végül az utolsó is megoldódik s a vörös kelme is a padlón landol. Végül megoldom végig csizmám szíjait, az se két perc, s lekerülnek, akárcsak a vörös harisnyák, majd a berhe, amire azokat felkötöttem s Lilith előtt állok Ádám kosztümben. Nem siettem el a dolgot, így fizetvén vissza az ő hergelését a fürdés előttről.

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Play-by : Russel Crowe
Vonal1 :
Faj : bukott angyal
Posztok : 1157
Kor : 1987 éves (kinézetre harminc és negyven között)
Rang : Asmodeus Bal Keze (hóhér, mindenes)
Vonal2 :
Családi állapot : szabad a világ összes szép nője számára
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Audiencia   Vas. Okt. 11, 2015 11:47 am

- Tisztában vagyok vele. Te az én fiam vagy - simogatom meg az arcát, ám most nem adok neki csókot.
Arra ráérünk még bőven… Talán még sok is lesz neki belőle.
- Igazán? Ennyire illedelmes fiút neveltem? - pillantok rá. - Hm… A ledöntést el is várom majd… Nem szeretnék farkaséhesen visszatérni a pokolba.
Bár, Corneliust ismerve nem kell efféle dolgoktól tartanom, úgy hiszem.
- Bírod? Ennek örülök - kuncogok. Hát, még azt hogy fogja bírni, amikor majd a meztelen bőrömet érintheti, s nem csak most, vetkőztetés közben… Akkor kezdődik majd az igazi móka a számára.
Az igazat megvallva, nagyon is kedvemre való, amikor Cornelius ennyire igyekszik a kedvemre tenni mindenben, amiben csak tud. Bár, jól kitanítottam, így ezen nincs mit csodálkoznom, nem igaz? Tudja, ha az örömömet szolgálja, abból ő igen sokat nyerhet a későbbiekben, mint mindig… Hiszen ő az egyetlen férfi, akinek meg szoktam engedni, hogy olykor fölém kerekedjen az együttleink során, s nem kizárt, hogy erre most is sor kerülhet majd, ha jól keveri a lapokat a kisfiam.
- Lehet benne némi igazság - értek egyet, csókját pedig, mellyel szinte ledönt a lábamról, készséggel viszonzom, hiszen nincsen ellenemre, amikor a fiam részben ilyen formában bizonyítja előttem a rátermettségét.
Nem véletlen lett belőle épp kéjdémon, úgy gondolom. Olyan dolgokat hoztam felszínre az ártatlan angyalkából, aki egykoron volt, hogy még ő maga se hitte volna… Ám most itt vagyunk, és én örömmel aratom le a munkám gyümölcsét.
- Nem mondom, hogy nem szórakoztat, de most egészen más dolgokat forgatok a fejemben - nevetek.
Szinte elveszek Cornelius ölelésében, ami komoly teljesítmény lenne a részemről, hiszen nem sokkal magasabb nálam az egykori angyal, ugyanakkor végtelen elégedettséggel tölt el a tény, hogy ilyen komoly hatással vagyok rá.
- Ezt szerettem volna hallani - felelem vidáman, majd változik a hangnem, ahogy rövidesen ráparancsolok, ő pedig készségesen próbál megszabadulni a ruháitól, ami persze idővel sikerül is neki.
Tény, az a sok gomb kissé megnehezíti a folyamatot, de valamit valamiért, nem igaz? Megéri a várakozást, még akkor is, ha szívem szerint a tulajdon körmeimmel szabdalnám le róla a ruhadarabokat. Amikor végez, leplezetlenül hordozom végig rajta a tekintetemet, és meg kell mondanom, roppant mód kedvemre való a látvány. Ugyanakkor, már egészen másvalami jár a fejemben.
- Itt akarsz a száddal eljuttatni a csúcsra, vagy inkább az ágyadon? - kérdezem, de ebben már benne van az is, hogy mit várok el tőle az elkövetkezendő percekben, mindössze adok neki némi választási lehetőséget, hogy eldönthesse, hol kényelmes neki.

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : animae scrinium est servitus
Play-by : Monica Bellucci
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 1086
Vonal2 :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Audiencia   Csüt. Okt. 15, 2015 10:03 am

+18

-Ezek szerint. - kacsintok egyet Lilithre. Bár az illedelmességre nem ő nevelt, ennyi kis játszadozás belefér. - Farkaséhes biztos nem leszel majd. - bólintok szavaira. Nem okoztam még neki ilyen téren csalódást és nem mostanra tervezem, hogy elkezdjem. Tudja ő is, hogy mindent meg fogok tenni. Közelsége mérgező és a kísértés is nagy, ahogy levetkőztetem s láthatom természetes valójában, érinthetem bőrét... egy kéjdémonnál ez már beteszi a kaput, de bennem van elég önuralom és kontroll, meg akarat. S ezt szavakkal is kifejezem neki, majd hagyom a dolgokat a maguk medrében történni. Kicsit szabadjára engedem magam s hagyom ajkaimnak hogy vonzalmam tárgyát illessék szenvedélyesebb csókkal, melyben ott vannak persze az elkövetkezendő idők kéjes ígéretei is. - Értem. Általában amit a fejedben forgatsz az mindig jó és mocskos, szóval nem állok az útjába. - adom meg neki feleletem, ezzel pedig az apáca ruha sorsa le is van tudva. Karjaim közben már birtoklóan ölelik is a nőt, igaz nem túl sokáig, mert hamarosan újabb utasítást kapok, ami kedvem szerint való s eleget is teszek neki. Na persze nem olyan egyszerűen és gyorsan, adni kell a játékra is kérem, épp ezért nyújtom a vetkőzés folyamatát, kihasználva korunk körülményes ruhadarabjainak lehetőségeit. Amúgy se gyors ezeket fel avagy levenni, de ha az ember még így játszik is velük... nos, egész jól lehet fokozni a hangulatot, ahogy az összkép lassan bontakozik ki, mint most. Azonban végül csak én is meztelen leszek, így állok meg anyám előtt. Nem zavar vándorló tekintete, nincs mit szégyellnem: erő és izmok, jó alkat és termet jellemeznek, nincs olyan nő aki előtt zavartatnám magam. Szép is lenne az én helyzetemben! - Legyen az ágy. - adom meg a feleletet. A kényelem másodlagos, a lényegesebb az, hogy ott jobban hozzáférek testéhez, semmi nem maradhat ki hatókörömből, ami nagyon is lényeges. Így fogom és felkapom a nőt, mintha csak tollpihe lenne és az ágyra penderítem, ahol széthúzom a köntöst testén s fölé helyezkedem, hogy nekikezdjek az előételnek, mert ez bizony az. Lassú, szenvedélyes, de nem éppen erélytelen simogatások és csókok járják be Lilith testét. Ajkain kezdem s úgy haladok lefelé, gondosan elidőzve erogén zónáin. Kiemelt figyelmet kap nyaka mind a két oldala: harapások, csókok, apró kis nyelv érintések repertoárját csillogtatom meg itt, sőt, végig le két keble között, hasán, oldalain, combjai külső oldalán. Húzom, nem mintha szükség lenne rá, de így az igazi nem igaz? Kerültem az elsődleges területeket, míg alaposan bejártam minden porcikáját, majd, ha már ettől kellően türelmetlen lett, akkor következnek először keblei. Itt sem aprózom el: a méretes és formás halmokat is bejárják ajkaim, majd bimbóját kezdik el ingerelni csókokkal, szívásokkal, harapásokkal s olykor nyelvem is köröz rajtuk. Kezeim közben birtoklóan cirógatják Lilith testét. S ha ezzel is elértem a kívánt hatást, akkor csókolok végig belső combján felfelé, hogy végül elérjem ölét s itt kezdjem meg hozzáértő ténykedésem. Nyelvem lassú és lágy játékkal kezd, aminek erejét és sebességét folyamatosan fokozza, harapásokat, szívásokat is keverve belé.

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Play-by : Russel Crowe
Vonal1 :
Faj : bukott angyal
Posztok : 1157
Kor : 1987 éves (kinézetre harminc és negyven között)
Rang : Asmodeus Bal Keze (hóhér, mindenes)
Vonal2 :
Családi állapot : szabad a világ összes szép nője számára
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Audiencia   Csüt. Okt. 15, 2015 11:26 am

18+

- Biztos vagy ebben? - érdeklődöm kuncogva. - Tudod, milyen az étvágyam… Mint egy feneketlen kút. Nehéz feladat jóllakatni.
Ami tény, az tény. Alighanem én vagyok az egyik legéhesebb kéjdémon a Pokolban, ám egy cseppet sem bánom ezt, hiszen ezt az étvágyat adtam át részben a fiamnak is, aki így igencsak jó szolgálatokat tesz nekem az együttléteink alkalmával. Nem hiába az “én vérem”.
- Ez így van - biccentek szavaira.
Valóban nem kell mocskos ötletekért a szomszédba látogatnom, jönnek azok maguktól is, és Cornelius mindig hű társ ezeknek a valóraváltásában.
Örömmel legeltetem rajta a tekintetemet, miután megszabadul a ruháitól, ugyanis nagyon is kedvemre való a látvány, főleg a lassan éledező férfiasságáé, ami tudom, hogy csak rám vár majd… Ám, még előtte lesz néhány feladata Corneliusnak, ebben biztos vagyok. Vagy én, vagy ő, de mindig kitalálunk valamit, ami kissé elodázza a tényleges behatolását, de persze csak ideiglenesen. Előbb-utóbb úgyis bennem lesz. Addig is, most én adok neki egy ilyen kis feladatot, amiben azonban kap némi választási lehetőséget.
- Ahogy szeretnéd, fiam - egyezek bele.
Az, hogy rábíztam, hol akarja megtenni velem, amire kértem, egy nagyon jó döntésnek bizonyul. Amikor felkap, kacagás tör fel belőlem, és testem rövidesen már a hatalmas ágyon landol, a festményem alatt. Azt ugyan nem tudom, miféle anyagokkal tömték ki az ágybetétet, de az kétségtelen, hogy ezerszer kényelmesebb, mint az, amin régen a birtokába vett - feltéve, ha megengedtem neki, természetesen, mert azért engem sem kell félteni, ha időhúzásról van szó - , szinte belesüpped a köntösbe burkolt testem. Kész csoda, hogy a korona még kitart, és nem esett le a fejemről, bár a hajtűk is a helyükön maradtak, legalábbis egyelőre, így talán ez mégsem akkora meglepetés…
Nem ellenkezem, ahogy az ujjai széthúzzák a köntöst, sőt, éppen ellenkezőleg, örülök neki, hiszen hozzá hasonlóan nekem sincs mit szégyellnem azon, ahogyan festek. Főleg, hogy tudom, a meztelen testem puszta látványától is teljesen be tud indulni, nem kell ahhoz semmiféle különösebb praktikához folyamodnom, hogy elcsavarjam a fejét.
A testemet érő kényeztetést elégedetten fogadom, bár van bennem némi tüske amiatt, hogy nem azonnal annak kezdett neki, amit mondtam. Elvégre, arról nem volt szó, hogy magához ragadhatná az irányítást jelen pillanatban… Ennek ellenére nem akarom leállítani, mert a ténykedése nagyon is jól esik, ám amikor már eltelik jónéhány perc, és még mindig nem azt kapom, amire vágyom, akkor ezt szóvá is teszem neki:
- Csináld már, Cornelius! - követelem tőle két elégedetten morrannás között.
Nagyon jól tudom, mi a fiam valódi célja ezzel: fel akar húzni. Na, nem olyan értelemben, mint a pokolbéli démonok némelyike, akik úgy gondolják, az a legjobb, ha megpróbálják nálam kihúzni a gyufát - aztán végül minden egyes alkalommal kénytelenek megbánni a saját ostobaságukat, ugyebár… -, hanem teljesen másképpen. Azt akarja, hogy az izgalomtól és a várakozástól az őrület határára sodródjak. Tuom mivel ezt már nem egy alkalommal eljátszotta velem, akkor is, ha éppen nem akartam, na, nem mintha megbántam volna később, de ettől még igencsak idegtépő tud lenni a ténykedése. A türelmetlenségtől ökölbe szorulnak a kezeim, de aztán lép egyet előre, és a melleimet veszi végre kezelésbe, amit egy megkönnyebbült sóhajjal veszek tudomásul. Így már mindjárt jobb, bár, még mindig nem az, amire valójában vágyom, de azért egészen kielégítő.
Ahogy a csókjai idővel lejjebb vándorolnak rajtam, úgy tárom szét a lábaimat egyre jobban és jobban, hogy minél könnyebben hozzámférhessen. Amikor a nyelve végre, valahára rátalál az ölemre, felnyögök:
- Na, ezt már szeretem - mondom a plafonnak, amikor pedig megérkeznek az első harapások is, ujjaim ösztönösen az ágyat borító takaróba marnak, mintha attól tartanék, hogy a kéj hatására előbb-utóbb lezuhanok róla.

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : animae scrinium est servitus
Play-by : Monica Bellucci
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 1086
Vonal2 :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Audiencia   Hétf. Okt. 19, 2015 10:26 pm

+18

- A mi fajtánkat teljesen jóllakatni eleve lehetetlen. - felelem kuncogva. - De amit csak lehet, azt meg fogom tenni. - teszem még hozzá, hiszen tudja, hogy így lesz, hogy nem egyszer vagy kétszer fogja az este folyamán a csúcsot elérni. Gáz is lenne, ha csak annyira lennék képes. De ez nem a valóság ugyebár, mert a reális az, hogy Lilith bármely mocskos kis ötletére vevő vagyok és segítek azokat megvalósítani neki, mert mind nagy élvezettel kecsegtet: vagy az ötlet maga az, vagy a "kárpótlás". Most viszont ideje tovább mozdítani az eseményeket, így nem minden időhúzástól mentesen, de végül levetem ruháimat, hogy mezítelenül álljak "anyám" előtt, akinek tekintetén még mindig látszik valamennyi elismerés és vágy s ez némi büszkeséggel tölt el, ami azt illeti. Persze én is szeretem őt nézni, de van olyan a földön, aki nem akarnak szépségének hódolni? Kétséges... Lilith kérdése ás választási ajánlata pedig újabb lépést jelent, ami óhatatlanul az este ígéretének beteljesítéseinek irányába hat. Már nem húzom az időt, engedek természetes hajlamomnak és felkapom, hogy az ágyon kössünk ki végül. A csepű, ami a tömőanyagot jelenti, remek, puha fekvést biztosít, sokkal jobbat, mint a szalma, elvégre csak gyapjúról van szó... de most a legkevésbé sem az ágyam komfortérzete érdekel, hanem az, aki benne fekszik. Kicsit visszaváltok modorban, ismét a húzás kerül előtérbe, de itt másképp, mint az öltözésnél: tevőlegesebb és azokat az energiákat, azt a mohóságot forgatom belé, ami majd a későbbiekben a felszínre fog törni. Fittyet hányok arra, hogy Lilith utasítása mi volt, túlságosan is csábító a teste ahhoz, hogy ne aknáznám ki a lehetőségeket s ezt valahol ő se bánja. Tudhatja már, hogy ha utasítása ellen cselekszem is, azzal nem fog rosszul járni semmiképp... De én se tudom ezt a végtelenségig húzni, túlságosan is csábít, így először kebleinek buja halmainál kötök ki, majd végül megteszem azt is, amit annyira várt. Nem aprózom el, alaposan kényeztetem: nyelvem minden tudását bevetve jár, és olykor harapások, szívások is vegyülnek a kényeztetésbe. S ha ez nem lenne elég, két ujjam is hamarosan bekapcsolódik tudatosan dolgozva...

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Play-by : Russel Crowe
Vonal1 :
Faj : bukott angyal
Posztok : 1157
Kor : 1987 éves (kinézetre harminc és negyven között)
Rang : Asmodeus Bal Keze (hóhér, mindenes)
Vonal2 :
Családi állapot : szabad a világ összes szép nője számára
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Audiencia   Pént. Okt. 23, 2015 4:42 pm

18+

- Ez is igaz - értek egyet, hiszen nap mint nap tapasztalom saját magamon, hogy szükségem van a kéjvágyra, különben egyszerűen megőrülnék nélküle.
És ez már nem feltétlen az éhség miatt van, hiszen azt réges-régen megtanultam kezelni, inkább csak annyi, hogy minél öregebbé válok, mint démon, annál jobban erőt vesz rajtam a telhetetlenség. Na, nem mintha ezt bánnám.
Azért örvendetes, hogy a férfi ruhadarabokat nem tart olyan sokáig elválasztani a testtől, mint az én esetemben tartott, még a fürdőzésem előtt. Éppen ezért nyugodtan legeltethetem rajta a szememet, ami, ha jól sejtem, őt büszkeséggel tölti el. Nagyon helyes. Legyen is csak büszke, nem sok férfi mondhatja el magáról, hogy ilyen leplezetlen elégedettséggel méricskélem.
Egy cseppet sem ellenkezem, amikor végül felkap, s ily módon cipel az ágyához, mely fölött ott lóg a képem. Csak egy pillantást vetek rá, s máris érzem, hogy mosolyra húzódik a szám széle. Mindig is imádtam a normálisnak ellentmondó dolgokat, márpedig ez kétségtelenül az. És nekem nagyon is tetszik, éppen emiatt. Remekül kifejezi, mennyire veszi komolyan Cornelius az egyházi tisztségét… Épp semennyire.
Hiába tudom, hogy oka van annak, ha nem azt teszi, amit én akarok, de azért azt be kell vallanom, hogy kezdetben ez igencsak frusztráló tud lenni a számomra, bármennyire is próbálok úgy tenni, mintha nem így lenne. Szeretem, ha az én kezemben van a gyeplő, és én irányítok. Ugyanakkor Cornelius az egyetlen, akivel kapcsolatban ezt képes vagyok félretenni egy időre, és engedni, hogy ő “uralkodjon” rajtam, mondjuk így. Még akkor is, ha eleinte nehezemre is esik. Sőt, néha még most is szokatlan a számomra, hogy az egykori angyalnak, aki épp az én közreműködésemmel jutott arra a sorsra, hogy elbukjon, majd az én kezem alatt tanulta meg mindazt, amit most tud, s vakmerő módon, ilyen mérvű hatalmat adok a kezébe… Lehet, hogy ezt egyszer még meg fogom bánni, talán. De az is lehet, hogy nem. Minden a bukottam hűségén múlik, amit eddig nem állt okomban megkérdőjelezni.
Természetesen élvezem a kényeztetését, mint mindig, még akkor is, ha ez nem teljesen az, amit én vártam volna tőle… legalábbis eleinte. Gyanúsan sokat időzik el a melleim halmain, ahelyett, hogy rögvest azt tenné, amit korábban mondtam neki. Corneliustól azonban ez félig-meddig megszokott dolog a részemről. Ismerem a képességeit, így tisztában vagyok vele, hogy ilyenkor éppen azért mond nekem ellent, mert a tetteivel még több gyönyört lesz képes kicsikarni belőlem, mintha egyszerűen csak úgy cselekedne, ahogyan azt én parancsoltam.
Így aztán nem nagyon tehetek mást, minthogy megadom magam neki, és hagyom, hogy a saját belátása szerint cselekedjék. Azonban nem kell sokat várnom, s megérzem a nyelvét az ölemen, majd benne, amitől kellemes borzongás szalad végig minden porcikámon. Ez az érzés pedig csak még tovább fokozódik, amikor a nyelvéhez két ujj is csatlakozik, ezzel még közelebb lökve engem a gyönyörhöz. Szinte azonnal felé mozdítom a csípőmet, hogy érezze, igencsak kedvemre való, amit tesz. Azt, hogy szavakba is öntsem, feleslegesnek tartom, mivel olyannyira ismeri már a porhüvelyem rezdüléseit, hogy ezzel alighanem ő maga is teljesen tisztában van.

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : animae scrinium est servitus
Play-by : Monica Bellucci
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 1086
Vonal2 :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Audiencia   Csüt. Nov. 26, 2015 10:26 pm

Kéjdémonnak lenni nem mindig szórakoztató, vagyis... de, mindig az, mert ha az éhség elragad és a feneketlen űr tüze perzsel, akkor minden eszköz rendelkezésre áll csillapítására. Élelmesnek és erősnek áll a világ, egy igazi pokollakó márpedig ilyen. Engem Lilith nevelt azzá, aki vagyok, és erre büszke is vagyok, nem keveset értem el és nem ért el rossz eredményt. Épp ezért hálásan teszek kedvére, mert már tudom jól, hogy ez nekem is csak jót jelent majd.
Most is így van ez, kérdés nélkül engedelmeskedem parancsának, de azt a magam módján teszem. Tehát engedelmes vagyok és nem is. Nem állom meg, hogy ne csókoljam végig és ne cirógassam át minden porcikáját. Porhüvelye mindig is igézően varázslatos volt s én mindig is szerettem rajta elidőzni. Most se látom értelmét, hogy siessek. Felőlem tépheti a haját, de tudja ő, hogy csak még jobb lesz, ha most hagy kicsit játszadozni az ő rovására. Édes kínzás és kín ez, egyre több kéj van benne, mert figyelek rá, hogy módszeresen növeljem azt s lépésről lépésre haladjunk előre, vagyis inkább felfelé. Tökéletes keblei után persze eljön az a pont, amikor tovább fokozni már nem lehet, így ölét veszem kezelésbe. Lassan és módszeresen fogok neki, nem kímélem az energiát és a szakértelmet, pontosan úgy teszek mindent, ahogy Lilith szereti. Nyelvem lágysága folyamatosan erősödik, majd a sebesség is változik s az irány se folyamatosan egyező, ami azt illeti. És ha ez nem lenne elég, bekapcsolódik először egy ujjam, majd egy második, míg nyelvem továbbra is serényen dolgozik. Örömmel konstatálom, hogy Lilith elégedett hangja muzsikál a fülembe, amit mindennél szebb zenének találok, minden nő élvezetének a hangja közül a leginkább igéző. Mindent megteszek, hogy hallhassam s most is kiteszek magamért. Ujjaim a nő G pontját kezdik keresni, majd ingerelni. Sőt, még némi plusz változtatást is eszközölök egy idő után: hasra fordítom, hogy nyelvem más területetet is elérjen, míg ujjaim szorgosan dolgoznak az érzékeny pontot tovább, hogy, kérése szerint eljuttassam végre a csúcsra. Ha pedig ez megtörtént, felegyenesedek. - Kezdetnek nem rossz... - jegyzem meg kuncogva, majd hátulról belé is hatolok kérdezés nélkül, hogy határozottan magamévá tegyem. Mérges lesz esetleg? Nem zavar, majd akkor megoldom a dolgot, de most már nem bírok magammal, ezt ő is érezheti mohóságomból s abból, ahogy tolni kezdem.

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Play-by : Russel Crowe
Vonal1 :
Faj : bukott angyal
Posztok : 1157
Kor : 1987 éves (kinézetre harminc és negyven között)
Rang : Asmodeus Bal Keze (hóhér, mindenes)
Vonal2 :
Családi állapot : szabad a világ összes szép nője számára
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Audiencia   Vas. Nov. 29, 2015 11:01 pm

Szeretek parancsolgatni a bukottnak, ezt sohasem tagadtam. Mégis csak az egyik kedvenc játékszeremről van szó, akire mindig öröm időt szakítani... Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy igencsak önfejű férfiúról van szó, ami azt jelenti, hogy úgyis a saját ízlése és tervei alapján valósítja majd meg azt, amit mondtam neki. Nem egy éjszakát töltöttünk már együtt - olykor napokig elnyújtva a dolgot -, hogy kitapasztaljam ezt. A cirógatásai nincsenek ellenemre, jóllehet, én alapvetően a durvaság híve vagyok - és ezt adtam át neki is, miközben kitanítottam annak idején -, tőle még ez is jól tud esni, ezért is hagyom neki.
Tetszik, ahogy a kebleimet kényezteti, nem tagadom, de az még inkább az ínyemre való, amikor végül továbbhalad, hogy az ölemet vegye végre valahára kezelésbe, ami már igencsak nedvessé vált az estében rejlő, ki nem mondott ígéretek gondolatától is. Cornelius alaposan meg fog dolgozni, ebben egy pillanatig sem kételkedem, mégis csak az én “gyermekem”, aki pontosan tudja, mire vágyik a drága édesanyja. Ahogy növeli a tempót, egyre hangosabban adok hangot az elégedettségemnek, és valósággal beletolom a csípőmet az ostromba.
Meg kell vallanom, Cornelius nagyon ért hozzá, hogy miként tehet leginkább kedvemre, még akkor is, amikor a szó legszorosabb értelmében véve nincs is bennem, mindössze az ujjaival és azzal a virgonc nyelvével tesz az örömömre. Már meg sem lepődöm, amikor lényegében a mozdulat közepén fordít rajtam egyet, így rövidesen már hason fekve találom magamat az ágyán, miközben a nyelve ismételten kezelésbe vesz, amit egy elégedett sóhajjal nyugtázom. Annál is inkább, mert rövidesen a bukott mozdulatainak köszönhetően sikerül elérnem a csúcsra, amit egy igencsak hangos kiáltással adok a tudtára, bár alighanem érzi is a bizonyítékát.
Bár meglep, nem ellenkezem, amikor belémhatol, sőt, kifejezetten tetszik a dolog. Pillantásom az ágy felett található portréra téved, miközben ujjaimmal az ágytámlán keresek fogódzót, hogy viszonozni tudjam az altestemet érő lökéseket.
- Tudod, van abban valami nagyon izgató, hogy a saját portrémat nézem,miközben rajtam dolgozol - jegyzem meg kuncogva egy idő után.
És, ha még hozzáveszem, hogy mindez egy egyházi rezidencián történik… Nos, ez egy egészen új szintre emeli a mocskosság fogalmát.


avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : animae scrinium est servitus
Play-by : Monica Bellucci
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 1086
Vonal2 :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Audiencia   Pént. Márc. 11, 2016 3:19 pm

- Téged nem épp a legbonyolultabb feladat felizgatni. - felelek kuncogva szavaira, míg könnyedén tartom a tempót csípőmet mozgatva. - Ha az utcán séta közben nyúlnék a szoknyád alá, akkor is nedvességet tapintanék. - hiába a beszéd, nem esek ki a ritmusból és nem csökken az intenzitás, bár nem teljesítőképességem csúcsán mozgok most, de Lilithnek így se lehet oka panaszra. Újra és újra tövig küldöm méretes szerszámom hüvelyébe, míg tenyerem csattan egyet-egyet kerek tomporán s bele is markolok a felületbe természetesen. De nem állok meg ennyinél, nem én lennék, ha csak egy monoton dugás lenne ez az egész, épp azért változtatom menet közben a tempót játékosan: fokozatosan gyorsulok, hogy halljam Lilith élvezetének hangjait s amikor már túlságosan jó lenne neki, mindig hirtelen vissza lassítok, hogy szenvedélyes, lassú, de mély tempóban dolgozzam tovább testén, aztán pedig majd vissza a gyorsításhoz. Lilith buja, selymes fürtjei köré fonódnak ujjaim ahogy elmerülnek hajkoronájában és belemarkolok, hogy húzni kezdjem hátra s hátát ívbe feszítsem, ezáltal még több esztétikai örömhöz jutva. Némi idő után pedig ujjaim is beszállnak a játékba a nő csiklóján járva, hogy most már áttolhassam ismételten a gyönyör kapuján, ami szintén nem a véget jelenti, csupán azt, hogy a nő lüktető orgazmusa alatt is tovább jár benne hímtagom, de más szögben: G pontját ingerli vad, intenzív tempóval, hogy második orgazmust is ráhúzzak azonnal az elsőre. - Vadító vagy... - mormolom a fülébe s érezheti is, hogy így van, neki a legtöbbet és legjobbat nyújtom, ő mindent megkap. Egyrészt mert felpörget, másrészt mert megérdemli. Végül de nem utolsó sorban pedig el is tudja viselni és kibírja a démoni szervezete, hiszen ez csak a bemelegítés volt, hamarosan az egyik selyem lepedőt összecsavarom s nyakába vetem, hogy utána rövid, gyakorlott módon felköthessem az ágy baldachinjának felső keretére és utána állva tegyem őt magamévá. Karom mozgatja őt fel s le, és a tempók lefelé tartó részénél az anyag megfeszül a torkán, levegőtlen állapotot idézve elő és növelve az élvezetet, míg ajkaim falják nyakának vonalát, kulcscsontját és buja kebleit s meredező hímtagomra újra és újra felnyársalom.

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Play-by : Russel Crowe
Vonal1 :
Faj : bukott angyal
Posztok : 1157
Kor : 1987 éves (kinézetre harminc és negyven között)
Rang : Asmodeus Bal Keze (hóhér, mindenes)
Vonal2 :
Családi állapot : szabad a világ összes szép nője számára
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Audiencia   Pént. Márc. 11, 2016 8:04 pm

- Téged sem - ha tudnám, megvonnám a vállamat, ám ez jelen körülmények között igencsak furcsán festene, így inkább csak a hangsúlyom által érzékeltetem Cornelius-szal, hogy nem árult el nagy igazságot, ami ráadásul rá éppen ugyanúgy igaz, mint énrám. Ilyenkor meglátszik, hogy mégis csak az anyja fia, nem igaz? Különben is, ismerem már annyira, hogy tudjam, a közelségemtől azonnal kőkeménnyé válik a férfiassága, onnantól kezdve pedig csak pillanatok kérdése, hogy mikor veti rám magát. És éppen ezt szeretem benne.
- Lehetséges - értek egyet - Ezt alkalomadtán letesztelhetjük - nevetem el magam, ahogy elképzelem a jelenetet, amint mondjuk Avignon utcáin járva, az igencsak vallásos tömegek előtt felhajtja a szoknyám szegélyét, és leellenőrzi, vajon kellően nedves vagyok-e már odalent… Ezt egyszer mindenféleképpen ki kell próbálnunk, szeretem megbotránkoztatni a népeket. Ha tudnák, hogy épp a nagyrabecsült eminenciás uruk férfiassága mozog bennem nem épp lassú tempóban, biztosan kitérnének a hitükből. Én pedig remekül szórakoznék ezen, mint mindig.
Minél többször és minél keményebben merül el bennem, annál közelebb kerülök a várt beteljesüléshez, ám a bukott mindig is értett hozzá, hogy elodázza az örömömet, és csak sokkal később juttasson el oda. Ennek megfelelően, amikor már csak másodpercek választottak volna el attól, hogy felérjek a csúcsra, lelassított, és nem engedett a vágyamnak. Ezen akár be is sértődhetnék, de tudom, hogy a későbbiekben ettől csak még jobb lesz nekem.
Ahogy ujjai elmerülnek a hajamban, a hajtűk nagyrésze elengedi a fekete fürtöket, és az ágyra, valamint a hátamra esve fejezik be eddigi pályafutásukat, majd gördülnek le onnét az ágyneműre, amikor Cornelius ívbe feszít, mintha csak egy felajzott íj lennék, és így dolgozik bennem tovább. Amint az ujjai is becsatlakoznak a mókába, és izgatni kezdenek, nem tudom tovább türtőztetni magam, és végül végigrobog rajtam a kielégülés első, illetve a fiam hathatós segítségével, a második hulláma is, amitől a porhüvelyem egy pillanatra mintha teljesen elgyengülne, ám szerencsémre van, aki megtartson.
- Tudom - felelem hasonló stílusban, hiszen tisztában vagyok vele, milyen hatást tudok rá gyakorolni… És, ha már itt tartunk, nem csak őrá, hanem a világ szinte minden férfijára. Ez, természetemet figyelembe véve nem akkora csoda, mégis elégedettséggel tölt el, valahányszor ennek megtapasztalom a bizonyítékát, mint például éppen most, ahogyan Cornelius egyre durvább tempóban tesz magáévá, így csalva elő belőlem egyre hangosabb nyögéseket.
Amikor a lepedő finom anyaga a nyakam köré csavarodik, már sejtem, mi vár majd rám, aminek hatására izgatottan pihegni kezdek. Rövidesen már állva tesz magáévá, miközben az ágy szinte megnyikordul a mozgásunknak hála. A fojtogatás érzésére kapkodok a levegő után, mely bár engem már nem éltet, hozzátesz az élményhez, és a bukottban is azt az érzést kelti, hogy ezzel is komoly fájdalmat okoz nekem adott esetben.
- Imádom ezt - motyogja elégedetten. - Csináld durvábban! - parancsolok rá, miközben kezeimmel belé kapaszkodom.

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : animae scrinium est servitus
Play-by : Monica Bellucci
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 1086
Vonal2 :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Audiencia   Kedd Márc. 15, 2016 11:07 pm

- Vedd úgy, hogy megtörtént. - válaszolok a nőnek, hiszen ismerhet már, egy ilyen ötlet megvalósítás után kiált s ki lenne az, ha nem én, aki meg meri ezt tenni? S kivel mással, ha nem vele? - De ne hibáztass, ha megjelennek körülötted a kérők! - kuncogok, míg tovább dolgozok, merthogy a móka beszéd közben sem állt le, Lilith örömére munkálkodom folyamatosan. Jó, az igazság kedvéért nem teljesen azon, hanem elszórakozok vele. Nem engedem, hogy rövid úton elérje ismét a csúcsot, hiszen abban hol a móka? Így is hosszan fogunk egymással szórakozni s azt nem illik elkapkodni, én pedig igen is kiteszek magamért, ne érje szó a ház elejét. Van még időnk mindenre... persze ez nem jelenti azt, hogy ne végeznék minőségi munkát, távol álljon az tőlem, hogy elnagyoljak bármit is és mindent csak addig húzok, amíg érdemes. Eljön a pillanat, amikor rákapcsol csípőm, amikor ujjaim játéka is megvadítja a nőt s élvezem, ahogy eléri a csúcsot, kiélvezem izmainak rángó táncát farkam körül. De ennyivel nem érem be... nekem több kell és el is veszem azt. A váltás gyors és határozott, már pár másodperce kiterveltem a dolgot s rövid úton meg is valósítom. - Persze, hogy imádod... mindent imádsz, amiben szétkefélnek! - mormolom kéjbe pácolt hangomon a fülébe, míg engedek kérésének, karjaim erőteljesebben kezdik őt fel és le mozgatni és csípőm is belemozdul, kisebb billentésekkel fokozva tovább az élményt. Ügyelek persze arra is, hogy a nőt bár mozgatom, azért a fuldoklás élménye elég eleven legyen s a sebesség ne vegye el annak élét, mert akkor oda a móka. Kihasználom a gravitáció adta lehetőségeket is persze, hogy farkam elemi erővel merülhessen Lilithbe minduntalan. Közben ajkaim rátalálnak kebleire hogy harapásokat és csókokat osszak ki s egyik kezem buján domborodó fenekére simul és idővel két ujjam csusszan fenekébe, hogy tovább fokozzam az élményt s mindez addig folyik, míg a nő ismét el nem megy, mert akkor egy selyem kendő elveszi majd hirtelen látását s élvezete lecsengése után én kihúzódok belőle, távolabb lépve. - Ha így néznének ki a bitón az akasztottak, sok lenne a nekrofil. - kuncogok, míg vissza nem térek hozzá, hogy egyszer csak nyelvem édes játékát érezze ölén míg egyik combját a nyakamba veszem. Gyengéden, de mégis szenvedélyesen pörög odalent s mikor Lilith újfent érezné, hogy a csúcs közelébe juttatom, akkor érkezik a meglepetés: egy vörösre izzított piszkavas perzsel végig hátán, ahogy gerincén futólag végighúzom azt.

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Play-by : Russel Crowe
Vonal1 :
Faj : bukott angyal
Posztok : 1157
Kor : 1987 éves (kinézetre harminc és negyven között)
Rang : Asmodeus Bal Keze (hóhér, mindenes)
Vonal2 :
Családi állapot : szabad a világ összes szép nője számára
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Audiencia   Szer. Márc. 16, 2016 4:08 pm

- Rendben. De a kérőkből nem kérek - biccentek, és magamban már el is könyvelem, hogy ez a jelenet igencsak kedvemre való lesz, de közben persze eszembe jut még valami.
Nem is tudok ellenállni a kísértésnek, úgy érzem, muszáj megosztanom az ötletemet vele.
- Mi lenne, ha később a templom oltárán csinálnánk? Használhatnánk azt az apácaruhát - vetem fel a lehetőséget.
Ez egészen hasonló lenne ahhoz, mint amikor legelőször elégítettem ki őt abban a templomban… De az már régen volt, és egyébként is, ismétlés a tudás anyja, nem igaz? Ártani nem árthat. Eközben persze állom a folyamatos lökéseket, amiktől olykor az egész testemen finom borzongás-hullámok szaladnak végig. Azonban, amikor az ujjai játéka is nagyobb intenzitásra kapcsol, nem tudom tovább tartani magamat, és végül átszalad rajtam az orgazmus felemelő érzése.
Mondanom sem kell, igencsak kedvemre való, amikor voltaképpen felakaszt az ágy keretére a nyakamnál fogva, így érve el, hogy ne csak élvezzem az együttlétünket, de közben fulldokoljak is egy kissé, amitől csak még inkább izgalomba jövök.
- Te ugyanúgy imádod - motyogom, hiszen a kendő kissé akadályoz a beszédben.
A csípőmmel igyekszem viszonozni a fiacskám lökéseit, miközben egyre elégedettebb hangok hagyják el a számat. Egyre inkább érzem, hogy közel van a kielégülés lehetősége, ám egyelőre nem sikerül elérnem, mert Cornelius mindig épp akkor lassít be, amikor már majdnem ott lennék…
Sosem volt ellenemre, hogy a kebleimmel játszadozzon, így ez most sincs másként, de tagadhatatlanul az a pillanat tetszik a legjobban, amikor Cornelius ujjai elmerülnek a fenekemben, és ez újabb elégedett nyögéseket csal elő belőlem, mint mindig.Ennek köszönhetően végül sikerül felérnem arra a bizonyos csúcsra, de tudom, hogy ez még távolról sem a történet vége. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a bukott egy kendővel köti be a szememet, így a továbbiakban csak sejthetem, merre lehet.
- Így is akad belőlük elég - felelem, s ha épp nem a fuldoklással lennék elfoglalva javarészt, akkor alighanem én magam is nevetnék.
Hiszen, ha azt vesszük, ott vannak azok a szerencsétlenek, akik szívesen hálnak teszem azt vámpírokkal, akiket ostobaság lenne élőnek tekinteni… De vérszívókat nem is szoktak bitón fellógatni, ugyebár. Kissé zavar, hogy nem tudom, hol van, de szinte abban a pillanatban, hogy ezt szóvá akarnám tenni neki, a nyelve ismét akcióba lendül, én pedig teljesen elfelejtkezem arról, amit korábban már a nyelvem hegyén volt. Azonban, mielőtt még túlságosan is kiélvezhetném a helyzetemet, valami megváltozik. Hirtelen égető, fájdalmas érzés szánkázik végig a gerincem ívén, amit egy nem túl elegáns, kissé artikulálatlanra sikeredett ordítást csal elő belőlem, miközben mégsem a fájdalmat érzem elsősorban, hanem azt, ahogyan a kéj eluralkodik rajtam. Bőröm azonnal regenerálódik ugyan, de ez nem jelenti azt, hogy elég lett volna.
- Csináld még egyszer! -követelem.

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : animae scrinium est servitus
Play-by : Monica Bellucci
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 1086
Vonal2 :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Audiencia   Szer. Ápr. 27, 2016 12:15 am

- Nyugalom, ahhoz vannak még más és lehet megbotránkoztatóbb ötleteim is... - kacsintok rá, hiszen egy oltáron csinálni... nem mondom, hogy rossz megoldás, vagy hogy nem lenne önmagában is elég szentségtörő, de talán még lehet fokozni a dolgot és tán fogjuk is. Most azonban kevésbé látom értelmét, hogy erre koncentráljak, inkább Lilith kielégítését tartom szem előtt, aminek érdekében szorgosan dolgozom is s a serény munka jutalma nem is marad el. És ha már ilyen jól végeztem dolgom, akkor illik, hogy valami jutalmat is kapjak... a jutalom pedig jelenleg az, hogy tovább folytatom Lilith szórakoztatását, de a kormány az én kezemben van most már tényleg. - Téged szétkefélni? Mondhatjuk... - kuncogok s nekilátok, hogy ismét elvegyem Lilith szavát azzal, amit csinálok. Nem panaszkodhat, keményen dolgozok és a selyem lepedőt is alaposan kihasználom. Szavait nem is méltatom most nagyon válaszra, inkább teszek róla, hogy még ennyit se tudjon mondani. Arra viszont ügyelek, hogy az egész ne menjen túl az élvezhetőség határain is, még ha z Lilith esetében szélsőségesen messze is van. Türelem és ügyesség kell ehhez, meg lankadatlan éberség s én koncentrálok is, mesterien űzve minden fogást, amire csak szükség van. Így a nő orgazmusa után se áll meg a történet, tudom, hogy az újdonság varázsa ilyenkor már kezd lecsengeni s ezért döntök kis húzó lépés mellett, mert nyelvem ténykedése csak elterelés, az igazi attrakció láthatatlanul és hirtelen érkezik természetesen s a kívánt hatás is megvan. Belemosolygok tevékenységembe, Lilith követelőzésére pedig kuncogok is. Először csak pár milire bőrétől, hogy hőt érezzen, szalad el párszor a vas, a csalódottság tévképzetébe ringatva őt, majd amikor ujjaim belé csusszannak s G pontját kezdik fürgén ingerelni, kebleit égetem meg az izzó fémmel.

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Play-by : Russel Crowe
Vonal1 :
Faj : bukott angyal
Posztok : 1157
Kor : 1987 éves (kinézetre harminc és negyven között)
Rang : Asmodeus Bal Keze (hóhér, mindenes)
Vonal2 :
Családi állapot : szabad a világ összes szép nője számára
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Audiencia   Vas. Jún. 12, 2016 8:45 pm

- Teljesen nyugodt vagyok, fiam - kuncogok a bukott szavai hallatán - Mint mindig.
Tisztában vagyok vele, hogy Corneliusnál leleményesebb szeretőt keresve sem találhattam - majd nevelhettem - volna magamnak, ezért is áldom az eszemet azóta is, amiért sikerült becserkésznem annak idején abban a templomban, s talán részint éppen ez adta nekem az ötletet… Aminél, ha jól vettem ki a szavaiból, neki még jobbak is akadhatnak a tarsolyában, ami igazán kedvemre való. Még a végén kiderül rólam, hogy valóban egészen jó anyja vagyok. Bár, ha megkérdezné valaki, biztosan bőszen helyeselne, mint mindig. Ráadásul az, amit a selyemlepedővel művel, csak még inkább fokozza az események intenzitását, engem pedig egyre kevésbé érdekel a külvilág, vagy épp a folytatás, csak a jelen eseményeire koncentrálok, amelyben épen azon fáradozik, hogy újra és újra kielégítsen. És persze itt a dolgok egymásra halmozottan hatnak: az akasztás, a folyamatos lökések, na, meg a mondhatni fő attrakciónak számító piszkavas… Mindez megtetézve azzal, hogy a szemem elé kötött kendő miatt egyáltalán nem látom, hol van, mindössze érzem, hogy mit csinál, nos, igencsak érdekesen hat rám.
Mi tagadás, a munkája viszonylag hamar meghozza gyümölcsét, ami azzal jár, hogy első körben, de minden bizonnyal nem utoljára elégülök ki az este folyamán. A megjegyzésére például egyáltalán nem is tudok reagálni, mert épp azon vagyok, hogy magamhoz térjek egy újabb csúcs elérése után. Bár sok pokolbéli úgy tartja, engem nem egyszerű kielégíteni - nem fogok hazudni, tényleg így van, hiszen csak nagyon kevesen tudják, mit élvezek -, szerencsémre Cornelius elképesztő gyorsasággal tanult, most pedig már-már mesteri szinten kamatoztatja a tudását.
A piszkavasas akció után pedig - szerintem érthető módon, még követelőzőbbé válok. Élvezem a hő okozta fájdalmat, és szeretnék még többet kapni belőle… Erre csak a fiam kuncogását hallom, ami, tekintve, hogy a szája épp rajtam kalandozik, nos, igencsak érdekes hatást kelt.
- Csináld már… - szisszenek fel, s a testem szinte ívbe feszül, annyira vágyom rá, hogy még tovább kínozzon és kényeztessen egyszerre, amihez persze nagyon is ért.
S, amikor már úgy érzem, hogy a türelmetlenségem a tetőfokára hágna, akkor megkapom, amit akarok, és az izzó fém a mellemet éri, mire elégedetten felkiáltok. Érdekel is engem, ha a palota az én hangomtól visszhangzik… Megérdemlik azok az álszent papok, hogy néha ilyet is halljanak. Hadd tudják meg, miből is maradnak ki Isten kedvéért.

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : animae scrinium est servitus
Play-by : Monica Bellucci
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 1086
Vonal2 :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Audiencia   Kedd Aug. 30, 2016 3:45 pm

-Ha most az vagy, akkor ezen ideje változtatni. - adom meg a válaszom "anyámnak" majd teszek is érte, hogy a szavaim értelmet nyerjenek. Merthogy nem azért jött ide hozzám, hogy nyugta legyen, nem pihenőre vágyik, épp ellenkezőleg. Én pedig meg is adok neki mindent ehhez. A mezei bemelegítő körökön már túl vagyunk, a halandók szexuális világát a nő egy-két orgazmusa után úgy érzem, hogy érdemes hátrahagynunk s belemerülni Lilith sötét kéjeinek mélységébe: olyan rétegekre merészkedni, melyeket csak nekem enged meg. Jó, Lucifer kivételével, tegyük hozzá, mert tőle bármit megtagadni botorság lenne, még Lilithnek is. Lényeg, hogy fokozatosan építem az est következő szintjeit: először némi fulladás a lepedővel, majd a látását is elveszem, hogy gonosz, hergelő játékba kezdjek vele és testével. Megérezheti elég korán a kín és kéj vegyes párosát, de csak azért, hogy aztán jó ideig semmit se kapjon: apró ingerlés és kínzó közelség a forró vassal, ez az osztályrésze. Elérhető közelségben van hozzá minden, amire vágyik, de mégse kapja meg jó ideig, hajszál híján. Aztán végül megkapja a megváltást: egyszerre perzselem kebleit és ingerlem G pontját úgy, ahogy szereti. Sikolya mosolyra késztet s még megismétlem persze az akciót, érezze csak a törődést. - Hol perzseljelek még meg? Mire vágysz? - súgok a fülébe, míg ujjaim tovább dolgoznak benne s a hő olykor végigszalad porcikáin, de az izzó fém nem érinti. Válasza után kap egy hosszabb, szenvedélyesebb csókot, majd pár pillanatig ott hagyom, míg a piszkavas a lángok közé kerül, majd visszalépek a nőhöz, hogy a selyem lepedőt leoldjam az ágy keretéről. Neki már alaposan kijutott eddig a kéjből, most még inkább én fogom a kezeim között tartani a gyeplőt, szó szerint. A lepedő eloldozott végét kézfejemre csavarom s megrántom, Lilith hozzám penderül így, hogy újabb csókot váltsak vele, majd nyakát harapdálom végig s aztán másik kezemmel térdre nyomom és húzni kezdem a lepedőt, hogy kövessen csak, négykézláb, a kandallóig. Itt gyorsan elrendezem és kiékelem megfelelő szögbe és magasságba az egyik vastagabb, eddig fénylőre izzított piszkavasat. - Mutasd meg milyen gondoskodó anya vagy és szopj le. - mormolom a nőnek, majd a továbbra is előttem négykézláb térdelő Lilith fürtjeibe markolok s ajkainak feszítem hímtagom.

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Play-by : Russel Crowe
Vonal1 :
Faj : bukott angyal
Posztok : 1157
Kor : 1987 éves (kinézetre harminc és negyven között)
Rang : Asmodeus Bal Keze (hóhér, mindenes)
Vonal2 :
Családi állapot : szabad a világ összes szép nője számára
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Audiencia   Szomb. Nov. 05, 2016 3:14 pm

- Minden bizonnyal - kuncogok, ismerem már annyira a fiacskámat, hogy magam is tudjam: ha rajta múlik, pillanatok alatt képes kizökkenteni a nyugalmi állapotomból.
Elég, ha csak felidézem azt a bizonyos napot, amikor végérvényesen elcsavartam a fejét az egykori angyalnak, ezzel mintegy megpecsételve a sorsát. Amint elbukott, kimutatta a foga fehérét, és hát igen… Egy remek szerető vált belőle. Nem csak számomra ideális, gondolom bármelyik környékbéli nemesasszony összetenné a két kezét, ha megkaphatná, akár csak egyetlen éjszakára is a bíboros urat. S most, pár száz évvel később is méltán bizonyítja, hogy tökéletes bukott angyal vált belőle. Ennél nagyobb elismerésre aligha várhatna egy anya, nem igaz? Főleg, ha a “gyermeke” rajta prezentálja, hogy mire is képes.
Mi tagadás, a fulladásos mutatvány igencsak kedvemre való volt, az viszont, amikor elvette a látásomat… Hogy is mondjam, nem a kedvencem. Nem azért, mer zavarna, hogy ilyen módon igyekszik uralkodni rajtam, hiszen most éppen az ő kezében van a gyeplő, mondhatni úgy bánik velem, ahogyan éppen úri kedve tartja. Ugyanakkor az, hogy nem láthatom, mire is készül, kicsit zavarja a lelki világomat, hozzá hasonlóan, én is jobban preferálom, ha tudom, mire számíthatok, annak ellenére, hogy alapvetően szeretem a meglepetéseket.
Az abszolút csúcs azonban - legalábbis eddig - kétségtelenül a tüzesen izzó vas, mely még nekem is képes nem kevés fájdalmat okozni azzal, hogy a porhüvelyem bőrébe mélyed. Jóllehet, önkéntelenül is felkiáltok a testembe maró fájdalomtól, ettől függetlenül, őrülten élvezem, és Cornelius mindenkinél jobban tudja, mennyire begerjedek ettől, ha arról van szó. Ha nem ő irányítana éppen, már biztosan letéptem volna magamról a “láncaimat”, hogy aztán rávessem magam a rómaira, ám most önuralmat gyakorlok, tudva, hogy ha így teszek, a későbbiekben csak még jobb lesz az, amit kapni fogok tőle.
Kérdését hallva kissé gondolkodóba esem, miközben hangjától, a bekötött szemeimnek hála, még élesebben, még tisztábban hallom, akkor is, ha éppen csak suttog, önkéntelenül is megborzongok tőle. S akkor még a testemen kalandozó ujjakról egy szót sem szóltam, amik szintén képesek az őrületbe kergetni, ha olyanjuk van, persze a szó legjobb értelmében, elvégre démonként én épp erre vágyom, azért is vagyok most itt, hogy adjon, de ugyanakkor el is vegyen tőlem, épp úgy, ahogyan én tettem ezt vele már annyiszor.
- Mit szólnál a fenekemhez? Az nagyon tud fájni - kuncogok, majd a csókot, amit kapok, a lehető leghevesebben viszonzom, szinte már szomjazok rá, azt hiszem.
Ahogy eloldja a lepedőt, én rövidesen az ágyán landolok ismételten, majd ahogy megrántja, készségesen megyek - nem mintha tudnék mást tenni - s ismételten az ajkaira tapadok, hogy módszeresen kiélvezhessem a csókot, amit kapok, hiszen lehet, hogy most hosszú ideig nem lesz benne részem. A nyakamat érő harapásokat elégedett sóhajokkal nyugtázom. Amikor húzni kezd, követem, s rövidesen a földön találom magam, s valamivel közelebbről érzem a kandallóban pattogó tűz melegét.
Kérését hallva - amire talán a parancs még jobban illene, ha belegondolunk -, elmosolyodom, ám még mielőtt valóban a számba venném az ajkaimnak feszülő kemény húsdarabot, még úgy érzem, mondanom kell neki valamit.
- Te pedig légy olyan jó fiú, hogy az egész ház hallja a hangodat… Hadd botránkozzanak meg a még hívő papjaid - mondom, majd bekapom a férfiassága hegyét, és szopogatni kezdem, mint holmi édességet. Egészen finom nyalánkság, nem tagadom, rövidesen többet is eltüntetek az ajkaim között, ám még nem az egészet… Arra később is ráérünk. Belegondolva, más pokollakóknak se nagyon hagynám, hogy így bánjanak velem, ám van abban valami izgalmas, ahogyan Cornelius műveli ezt. Nem is csoda, hiszen éppen olyanná faragtam, amilyen szeretőre szükségem van az engem körülrajongó férfiak tengerében, akik csak arra vágynak, hogy én uralkodjam rajtuk, arra nem, hogy adott esetben ez a helyzet megforduljon.

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : animae scrinium est servitus
Play-by : Monica Bellucci
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 1086
Vonal2 :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Audiencia   



Sponsored content
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down
 
Audiencia
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Other times
Alternatív játékhelyszínek, hogy a fantáziád szárnyalhasson
 :: Visszatekintés
-