Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 House of The Devil




Tárgy: House of The Devil    Vas. Okt. 04, 2015 9:57 pm

1666. szeptembere

Kis kimenő végre a párizsi falkából. Vártam már, hogy eljöjjön egy ilyen nap. Bár nem láttam rá sok rációt, mert nem vagyok benne az alfa belső körében, akikkel Isten tudja, miket csinálnak, eszelnek ki. Új kínzási módszereket biztosan. Volt alkalmam átérezni egyet-kettőt és megfigyelni is, hogy miket tesznek, ezáltal ellesni néhányat. Már simán elmehetnék kínzótisztnek. Főként emberek körébe. Ami egy farkasnak igazán fáj, azt egy ember nem bírna ki ébren, valószínűleg úgy, ahogy van ájulna el. Na de mindegy, most nem ez a lényeg, hanem hogy kaptam egy kis kimenőt. Méghozzá magától attól a szadista alfától. Nem azért vállaltam el, mert tudtam, hogy mi lesz, ha nem teszem, hanem örültem, hogy kicsit kiszabadulhatok. Az ok is egyszerű, hogy most kivételesen miért engem bízott meg: A többi csicskája le volt foglalva épp valami szegény pára kínzásával, és én voltam az alfa után a legtapasztaltabb, legidősebb, legerősebb. Azért néha ő is beláthat dolgokat, hogy bizony nem vagyok én annyira semmirekellő. Nem úgy, mint egyesek a kis körében, akik alig ütik meg a kétszázat. Az olyanokra elég lenne rátaposnom, de komolyan már. Aztán adják az arcukat, mikor lekerülök azokba a kamrákba. Nem egyszer volt, hogy pofán is köptem őket.

Bár szólhatott volna korábban is, hogy ne kelljen országokon át követnem az illetőt. Nem, hogy egy országon át, hanem egészen Angliáig jutottam el miatta. Megadtam neki, hogy valóban érti a dolgát a rejtőzködésben, menekülésben, de itt már nem volt menekülése. Eléggé közel kerültem hozzá, hogy már csak az utolsó napjait élvezhesse. Elég szép évszámot írunk egyébként is, 1666. Ennél csak 666 lehetett jobb, akkor biztos mindenféle pokolbéli teremtmény a földön járt. Bár azt sem tudom, hogy egyáltalán léteznek-e. Még nem volt szerencsém eggyel sem összefutni, és ezt az arányt szeretném is megtartani. Na de vissza a témához. Rossz időben érkeztünk Londonba, az biztos. Bár egyben remek is, tekintve azt, hogy mekkora tűzvész van. Pont 1666-ban gondolt valaki egyet és égette fel az egész várost. De lelassította az üldözöttemet, így amint betértünk egy házba, el is tudtam harapni a torkát. De, hogy biztosra menjek még kicsit megtépáztam. Viszont eközben a ház szinte majdnem rám omlott. Ruháimat sem láttam sehol, közben a bundám is kicsit lángra kapott. Kioltattam végül, de aztán pedig a legjobb az volt, hogy elrohantam a helyről. Ki a városból, aztán keresni valami menedéket. De főként valami ruha kéne. Rohanok, rohanok, aztán meglátok egy valamiféle birtokot. Égett bent fény, így valaki biztos van otthon. Vissza is változok emberi alakomba, aztán, de aztán felmerül bennem, hogy valamivel még is el kéne takarjam legalább azon pontomat. Aztán végül vállat vonok, és úgy indulok meg felé a sötétségben. Farkas vagyok, a meztelenség engem aztán túlzottan nem hat meg. Kopogok is a ház ajtaján, aztán ha valaki ajtót nyit, akkor próbálok úgy helyezkedni, hogy azért ne mindenem látszódjon ki.

- Üdv, ömm… Kisegítene egy kicsit? Egy valamiféle ruhára lenne szükségem, aztán már itt sem vagyok. Rendkívül hálás lennék érte! - Bár egy fürdés is bőven rám férne, mert elég kormos vagyok. Na meg a hátamon is van egy termetes égési folt. De egyelőre egy valamivel foglalkozzunk csak.

avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Guardian 'Angel'
Gif vagy kép : animae scrinium est servitus
Play-by : Jay Ryan
Vonal1 :
Faj : Született vérfarkas
Posztok : 21
Kor : 1110
Lakhely : Olympia
User neve : B.
Vonal2 :
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: House of The Devil    Hétf. Okt. 05, 2015 6:39 pm

Ritka alkalmak egyike, hogy nem terveztem semmi érdekeset ma estére. Úgy érzem, szükségem van némi magányra, mert az utóbbi időben olyan sokan jártak-keltek körülöttem, hogy szinte megundorodtam a halandóktól, akik azt hiszik, nálam meglelik az örök élet kulcsát… Pedig én csak a lélektelen kárhozatot tudom felajánlani az efféle népeknek, de sebaj. Ha nekik ez kell, hát tőlem aztán nyugodtan megkaphatják. Én csak jól járok ezzel, nem igaz? Mindenesetre, ha már magányra vágyom, a szolgálókat is elküldtem a vidéki nyaralomból, amely Londontól viszonylag távol található. Eseménytelen, könyvekben elmélyedő kikapcsolódásra számítok - a reformáció folyamata szült néhány számomra igen érdekesnek tűnő munkát, jóllehet, sohasem rajongtam a vallásért, mint azt tudni lehet -. Majd egyszer csak kopogtatnak a ház ajtaján.
Kellett nekem elküldeni a személyzetet… De ma nem is vártam látogatót, jut eszembe, így végül kénytelen-kelletlen, nekem kell odasétálnom az előcsarnokban található bejárathoz, s kinyitni az ajtót. A látvány… Nos, nem is tudom, hogy írjam le. Egy magas, meztelen, föld, erdő, és egy számomra meghatározhatatlan szagtól bűzlő férfi áll előttem. Bár az összetevőit nem tudom beazonosítani, mivel találkoztam már hozzá hasonlóval az évezredek alatt, tudom, hogy egy vérfarkas áll előttem, de azért még én se mondhatom el magamról minden nap, hogy akaratomtól függetlenül, anyaszült állapotú férfiak grasszálnak a bejáratom előtt. Igazán… érdekes, és valljuk be, némileg vérpezsdítő látvány az izmok játéka, ahogyan a levegővételek során fel-le emelkedik a mellkasa.
Ugyanakkor, nem vagyok az a fajta, akit könnyedén zavarba lehetne hozni, így szemrebbenés nélkül pillantok végig rajta, s természetesen alaposan szemügyre veszem azt is - bár számára nem látványos módon -, hogy mivel is áldotta meg a jóisten. Határozottan a kedvemre való darab, érdekes lenne eljátszogatni vele egy ideig-óráig, ha már ma estére nem terveztem semmi érdekeset, őt meg idesodorta a véletlen… De ne szaladjunk ennyire előre, mert nem érdemes. Nem tudom, ő vajon mire számított, amikor bekopogott ide, miféle fehérnépekkel fog itt találkozni, de én sem épp teljes ruházatban fogadom őt, egy vékony, selyemből készült, gazdagon díszített köntös van csak rajtam, ami, bár övvel van rögzítve, kiadja az alakomat. Egy kereskedőtől kaptam ajándékba néhány hónappal ezelőtt, azóta szívesen viselem így esténként, mert igencsak kényelmes viselet a számomra. A hajam ezúttal le van engedve, így a fekete fürdök egészen a derekamig érnek most.
- Nos, nem szokásom irgalmas szamaritánust játszani… - kezdem -... de most talán tehetek némi kivételt. Feltéve, ha elmondja, hogyan került ide.
Miután válaszol, intek neki, hogy jöjjön be. Ha megtörtént, becsukom az ajtót, nem zárom kulcsra, mert teljesen felesleges… Hiába a masszív építmény, egy fa ajtót egy, a férfihoz hasonló alakváltó pillanatok alatt kitéphetne a falból, azt pedig nem szeretném. Szép ez a vidéki kúria úgy, ahogy van, nem áll szándékomban tönkretenni. Láthatja, hogy elég puccosan, bár a jóízlésnek megfelelően van feldíszítve a ház belseje, elegáns bútorokkal, drága drapériákkal és szövetekkel, mert démon létemre, igenis, kedvelem a fényűzést. Végül is, megtehetem.
- Ott nyugodtan leülhet, egy pillanat, és visszajövök - mutatok az egyik fotelra, ahol kényelembe helyezheti magát, amíg én felmegyek az emeletre, és körülnézek a hálótermemben.
Valamelyik alkalmi szeretőm talán itt hagyott ezt-azt… s valóban. Némi keresgélés után találok is egy bricseszt, na meg egy inget, ami szerintem igencsak nagy lesz erre a férfira, de mit is szoktak mondani az emberek? Ajándék lónak ne nézd a fogát? Cipőkereséssel nem bajlódom, azon egyszerű oknál fogva, hogy tudom, az alakváltók inkább a meztelenséget részesítik előnyben, de azért egy szál semmiben aligha szeretne emberek között lófrálni… Még a végén bezárnák paráznaságért.
Visszatérek a szalonba, kezemben a ruháimmal. Ám, ahelyett, hogy azonnal odaadnám neki, felteszek egy szerintem roppant egyszerű kérdést:
- Mit kapok ezért cserébe?
Ha megpróbálja kikapni a kezemből a ruhadarabokat, démoni sebességemet kihasználva cselezem ki. Nálam ez nem járható út, farkaska.

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : animae scrinium est servitus
Play-by : Monica Bellucci
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 1086
Vonal2 :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: House of The Devil    Kedd Okt. 06, 2015 8:29 pm

Nem éppen számítottam arra, hogy így fog alakulni az estém. Pont a legjobbkor van egy ilyen nagy városban egy ekkora nagy tűzvész. De amúgy, ha nem tépázom meg a delikvensemet, csak megsebesítem és hagyom, hogy a természet – meg az épp rádőlő ház – tegye a dolgát, akkor valószínűleg én sem pörkölődtem volna meg, és a ruháim is meglennének még. Vagy ha tudtam volna, hogy mi van a városban, akkor maximum valahol elásom a ruháimat, és akkor megtalálom, amint a munkámat bevégzem. Este van, de a szaglásom jó, valamint a helyérzékem is, és könnyen megtaláltam volna. Erre tessék, egy tök ismeretlen házához kellett mennem, hogy ne pucéran mászkáljak végig falvakon-városokon. Ezekkel még nem lenne olyan nagy gond, mert kerülőutak az erdők, de aztán ott van, hogy egy hajó kellene az utazásom egyik részéhez. Oda meg csak nem engednek fel se egy ló méretű farkast, se egy mezítelen idegent.

Várom az ajtó nyílását, aztán aki kilép rajta… nos, rajta sem épp van több ruha, mint rajtam, csak épphogy. Legalábbis amit látok, meg amilyen idő van most, csak erre tudok következtetni. Bár álmos feje nincs, amennyire látom, így legalább nem alvás közben érkeztem. Bár a kiáradó fényekből fura is lett volna, ha bárki is aludna. Nem reagálok semmit arra, ahogy végigmér. Nem zavar a meztelenség, de nem szeretném azért azt sem, ha lecsuknának. Vagy ha egy kutya másnak nézné nemes részem. Regeneráció ide, vagy oda, az attól még kibaszottul fájna. Ellenben vele én nem rohanok végig rajta a szemeimmel. Ha akarja, tényleg csak ideadja a ruhákat, és aztán eltűnök. Ha akar valami ellenszolgáltatást cserébe, akkor megkaphatja. Bár azért körültekintőnek kell lennem, mert valami olyan fajú ez a nőszemély, amivel még nem találkoztam. A feltételre rábólintok. Nem halok bele, ha ezt elmondom neki.

- Nos, üldöztem egy farkast, aki egy égő épületbe menekült. Ott kicsit megtépáztam a fogaimmal, aztán majdnem rám dőlt a ház. A ruháim ekkor már égtek, szóval azok menthetetlenek voltak, a bundám is megperzselődött. Aztán rohantam és keresni akartam egy valami helyet, ahol talán kiszolgálhatnak egy ruhával. - Mondom el nagyvonalakban a történetet, aztán pedig követem őt be a házba. Amint elmondja, hol foglaljak helyet, le is ülök oda, keresztbe teszem a lábaimat, mert hát mégis… Aztán várok, közben körbe-körbe nézegetek. Elég nagy házikóba sodort a szél, és eléggé díszes is. Viszont nagy a csend. Túlzottan is. Egy ekkora házban egyedül élne? Vagy egyszerűen csak tévedtem, és aludnak már az ittlevők? Bár akkor is láttam a gyertyákat égni… Ah, nem érdekel igazából. Egy ideig várok a fotelban ülve, aztán végül nem zavartatva magam állok fel, és mozgatom meg kicsit a tagjaimat. Nem mintha eddig nem futottam volna eszeveszettül. De ez a baj velem, eléggé örökmozgó vagyok. Kezeim hátam mögé voltak vágva, és egész egyenesen állva jártam fel-alá a helyiségben, ahová leültetett a nőszemély, körülnézve kicsit a helyszínen. Nem nyúlok semmihez, viszont túl sok felfedezésnyi időm sincs, mert nemsoká már hallom a hangját. Meg is fordulok, aztán indulnék is meg értük, majd a kérdése megállásra késztet.

- Nem tudom, mit ajánlhatnék fel. Így inkább maga válasszon. – Jelenleg tényleg nem ugrik be semmi különösebb módja, hogyan tudnék bármiféle ellenszolgáltatást is tenni, de nyitott vagyok ötletekre.

avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Guardian 'Angel'
Gif vagy kép : animae scrinium est servitus
Play-by : Jay Ryan
Vonal1 :
Faj : Született vérfarkas
Posztok : 21
Kor : 1110
Lakhely : Olympia
User neve : B.
Vonal2 :
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: House of The Devil    Kedd Okt. 06, 2015 9:06 pm

Bár nem vagyok gondolatolvasó - legalábbis a szó hétköznapi értelmében nem -, ha jól sejtem, az ajtómban várakozó férfi nem éppen arra a látványra számított, amiben most része van. Egy efféle kúriában a személyzet szokta fogadni a betévedőket, erre itt állok én, a ház úrnője… Nos, igen. Előfordulnak ilyen balesetek.
Hallgatom a meséjét, ám csak egy részlet ragadja meg a figyelmemet igazán. Ha a fővárosból menekült el… egy égő házból… Az nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy mostanra már egész London lángokban úszik, hiszen kő épület alig található benne, a fa pedig igen könnyedén képes meggyülladni… Az ott élő embereken minden bizonnyal eluralkodott a világvége hangulat. Én pedig épp ezt nem láthatom. Bár nem az a fajta démon vagyok, aki az emberek szenvedéséből táplálkozik, szeretem látni az efféle tragédiákat, mert elégedettséggel töltenek el. Most azonban igencsak furcsa lenne, ha egyszeriben úgy döntenék, odamegyek, csak, hogy láthassam a lángokban úszó épületeket. Így ez most ugrik.
- Értem - felelem - Nos, akkor jöjjön.
Miután leültettem, előkerítem azt a pár ruhadarabot, ami megfelelhet neki, bár be kell vallanom, nem ment olyan könnyen, mint azt elsőre hittem. Nem maradt itt annyi minden, mint emlékeztem… Vagy, csak kidobálták a szolgálóim, ez sem elképzelhetetlen. De kétlem, hogy egy meztelen férfi fennakadna azon, ha nem tudok teljes ruhatárat biztosítani a számára…
Ahogy visszatérek, látom, hogy illemtudóan várt rám, ami egészen váratlan. A legtöbben, ha egy ilyen házba beteszik a lábukat, szinte ellenállhatatlan késztetést éreznek arra, hogy végigtapogassák a messzi vidékekről származó kelméket, és egyéb holmikat. Erre ez a farkas nem tesz mást, csak türelmesen várakozik. Ki hitte volna, hogy ilyen kellemes meglepetésben lesz részem?
A kérdésemre egészen meglepően reagál. Mások, legyen szó férfiról, nőről. farkasról, vámpírról, vagy az ég bármely teremtményéről, egy ilyen mondat hallatán alighanem már az ajtón kívül, egy kihalt út szélén ácsorogva várná, hogy megszállja valaki. Ellenben, ez a farkas még mindig itt van… Sőt, még ő ajánlja fel nekem, hogy válasszak… Azt hiszem, nem gondolta át alaposan ezt a helyzetet, vagy olyannyira szüksége van erre a két szedett-vedett rongyra, hogy tényleg bármire képes lenne érte? Nos, én nem vagyok semmi jónak elrontója - kiváltképpen akkor nem, ha ez számomra jelent jót -, ezért úgy döntök, teszek egy próbát.
A ruhaneműket ledobom az egyik fotelba, majd szép, kimért léptekkel odasétálok a férfihoz. Bár ez első pillanatban nem igazán tűnt fel nekem, de ahogy látom, nagyjából olyan magas lehet, mint Cornelius, vagyis nem sokkal nyúlánkabb nálam. Így aztán, ahogy megállok előtte, egy röpke pillanat erejéig a mellkasára simítom a jobb kezemet - lévén, most én vagyok előnyös helyzetben, kétlem, hogy megpróbálná levakarni magáról a tenyeremet -, s kissé lábujjhegyre emelkedve, hajolok a füléhez. A szaga erőteljes, és igencsak hat rám, ám van már annyi gyakorlatom, hogy az efféle érdeklődésemet probléma nélkül tudjam leplezni… Míg egy farkas esetében azt hiszem, nem mondható el ugyanez. Elvégre férfiból van, s majd’ minden hímneműt fűt a kéjvágy, s ezalól, alighanem ő sem kivétel. Én pedig kezdek egészen éhes lenni…. Noha az utolsó kalandom alig néhány órája hagyta el ezt a házat, egy egész napos szeánszot követően… Telhetetlen lennék? Meglehet. Ám engem ez egy kicsit sem zavar. Szeretek szórakozni.
- Mondd csak, farkaska, hogy bírod a fájdalmat? - súgok, majd azonnal elhúzódom tőle, és kíváncsian várom a válaszát.
Biztos lehetek benne, hogy bár sok mindenre számíthatott, arra, hogy pénzt, esetleg egyenesen valami pajzán dolgot követelek majd tőle a ruhákért cserébe, ez a kérdés nem tartozik a fején átfutó gondolatok közé. Van benne valami meghatározhatatlan kisugárzás, ami azt súgja nekem, hogy eddig nem nagyon, vagy egyáltalán nem volt még dolga hozzám hasonló pokollényhez… Szerencsétlen! Erre pont engem sodort az útjába az élet.

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : animae scrinium est servitus
Play-by : Monica Bellucci
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 1086
Vonal2 :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: House of The Devil    Csüt. Okt. 08, 2015 3:33 pm

Attól függetlenül, hogy nem kis költségembe került eljutni ide Angliába, élveztem minden egyes percét. De főként azt, amit a hajón töltöttünk, mikor a La Manche-on keltünk át. A hajó lötykölődése a vízen egyeseknél tengeribetegséget okoz, én ellenben csak feküdtem a kabinomban és pihentem. Ez a ritkábbik eset volt. Az gyakoribb volt, hogy a fedélzeten tartózkodtam és egyszerűen a korlátnak nekidőlve kémleltem a vizet. Megnyugtató volt elszakadni a párizsi falka rohanásától, meg az állandó szadizmustól, ami ott van jelen. Aztán amint leszálltam máris kereshettem az újabb nyomokat, hogy elkapjam az illetőt, az életem pedig megint egy rohanásba torkollott.

Ellenben most örülnék, ha kicsit legalább meg tudnék pihenni. Azt biztos nem fogom kérni az előttem álló nőszemélyről, hogy hadd szálljak már meg itt, ha egyszer már ruhákat is ad. Egyszer illemből, másodrészt pedig amiatt, mert farkas vagyok. A legjobban a szabad ég alatt tudok aludni. Ha megkapnám a ruhákat, akkor is az lenne, hogy ideig-darabig azokban eljárkálok valamerre, valami kietlen rétszerűségre, vagy szimplán csak az erdőben a fák alá, és ott átváltozva aludnék egyet. Minél távolabb a civilizációtól, annál jobb. Én nem zavarom őket, és ők sem kezdenek el sikítozva rohangálni, ha meglátnak engem. Hát még az lenne csak nagy, ha egy vadász gondolna egyet és egy ekkora méretű, robusztus farkast akarna lelőni. Főként, hogy csak pihen. Mondjuk rendellenesen koromfekete a bundám, és egy ilyesfajta szőrme bármelyik vadásznak jól jöhet a hideg ellen. Mondjuk Alaszkában, télen, de nem Londonban, ami épp lángokban áll.

Beinvitálására csak bólintok, aztán helyet is foglalok rövid időre a kényelmes garnitúrán. De dolgoznak bennem a farkas gének rendesen, így nem is tudom mennyi idő múlva már újfent talpon vagyok és nézegetem körbe a házat. Amint megérkezik, felkínálom neki a lehetőséget, hogy válasszon. Valami ellenszolgáltatást biztos fel tudnék ajánlani neki, ha gondolkoznék egy sort rajta, de most nagyon nincs hozzá kedvem. Várok valamiféle válaszra, viszont csak meglepetten, egyik szemöldökömet felhúzva figyelem a nő közeledését. Ahogy ledobja a ruhákat a fotelba, majd sétál hozzám elég lassú léptekkel. Nem tudom, mire számítsak, viszont ezen az egy arci jelen kívül más nem látszik rajtam. Tekintetemmel követem a jobbját, ahogy a mellkasomra simítja, viszont semmit nem lépek. Majd én azt tudom, hogy mikor kell sarkon fordulnom és elhagynom a helyet. Egyelőre viszont minden király. A fülem közelébe hajol, de egyebet nem csinál. Nem értem, mire akar kilyukadni, de kérdésekkel sem kezdem el traktálni. Az övén viszont felhúzom újfent a szemöldököm. Egy lépést hátrébb teszek, noha nem azért, amit gondolhat. Elmenni nincs szándékomban, főként most. Kíváncsi vagyok, mit tervez. - Elég rajtam végignézni. Nem szívlelem, de elviselem. - Testemet szinte végig csak hegek borítják, így nyugodtan csemegézhet belőlük.

avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Guardian 'Angel'
Gif vagy kép : animae scrinium est servitus
Play-by : Jay Ryan
Vonal1 :
Faj : Született vérfarkas
Posztok : 21
Kor : 1110
Lakhely : Olympia
User neve : B.
Vonal2 :
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: House of The Devil    Csüt. Okt. 08, 2015 5:20 pm

Ha tudnék aludni, jelen helyzetemben komolyan elgondolkoznék azon, hogy ez egy lehetetlen álom-e, vagy esetleg elkezdtem-e hallucinálni. Hány olyan személy létezik a világnak ezen a féltekén, aki ilyen körülmények között ennyit képes válaszolni egy démon kérdésére? Gyanítom, nem sok. Még az is megfordul a fejemben, hogy azt se tudja, mivel áll szemben… Ám ebben az esetben sem ilyen reakciót vár tőle az ember - azaz sokkal inkább - démon lánya.
- Ez nem válasz, kisfarkas - rázom meg a fejem. Igen komoly önuralmamba kerül, hogy ki ne nevessem. Ennyire nem tudja, kivel áll szemben, vagy napi szinten kérdezik meg tőle vadidegen asszonyok, hogy hogyan bírja a fájdalmat? Egy olyan világban, ahol az Istenbe vetett hit ismételten erősödni látszik? Mi ez, valami ostoba vicc? Az élet tréfája?
Menthetetlennek tűnik. Vagy, csak az én türelmem nem végtelen. Nem vagyok hozzászokva, hogy holmi fiatal vérfarkasok puszta halandó nőként tekintsenek rám, s úgy tegyenek, mintha nem éreznék meg az erőmet, amely közrefog, lévén, majdnem negyvenezer év után én már nem érzek késztetést magamban arra, hogy elnyomjam, ami vagyok. Éppen ezért is van az úgy, hogy a férfiak nem igen tudnak nekem ellenállni, hiszen nem rejtem véka alá mindazt, ami kéjdémonként bennem rejlik, ez a kis suhanc meg a füle botját nem mozdítja a jelenlétemre? Hogy is van ez?
Dühös vagyok. Ugyanakkor van önuralmam, éppen ezért az arcomon semmi nem látszik, ahogy végignézek a hegekkel borított testén. Az, hogy rendelkezik ezekkel, nem bizonyít semmit, mert ettől még könnyen lehet, hogy vonyított, mint a kutya, amikor ezeket szerezte. Éppen ezért gondolom meg magam. Nem fogom ráerőltetni az akaratomat. Aki ennyire tudomást se akar venni rólam… az takarodjon innen.
Megfogom a ruhákat, és olyan erővel vágom hozzá, hogy az őt magát is a falhoz taszítja.
- Takarodj innen! - közlöm ellentmondást nem tűrő hangon.
Ha megpróbál nekem támadni, probléma nélkül térek ki előle, és taszajtom meg még egyszer, ezúttal az ajtó irányába. Amikor végre eltűnik, bevágom mögötte a fából készült remekművet, olyan erővel, hogy szinte már az is csodaszámba megy, hogy a helyén marad, és nem szakad le azonnal a zsanérokról, amelyek tartják. Veszek néhány mély levegőt, ám nem nyugszom meg ennyitől. Ha már ennyire feldühítettek, szükségem van valamire, amin levezethetem a feszültségemet, erre pedig tudok egy igazán jó helyet, s egy még annál is alkalmasabb személyt. Füstté válok, és a pokolbéli lakosztályomban materializálódom ismét. Gondolatban üzenek Cornelius egyik tanítványának, akit annak idején a Jeremiah névre kereszteltek. Hűséges embere a bukott angyalnak, aki nem bánja, ha olykor a mestere anyja is kezelésbe veszi. Így aztán, amikor megjelenik az ajtómban, és illedelmesen meghajol, egy szó nélkül intek neki, hogy álljon a játszószobám azon falához, amelyen láncok lógnak, s odabilincselem. Tekintetem végighordozom a szekrénybe állított kínzóeszközeimen, ám végül egyelőre csak az egyik, apró fémkereszekben végződő korbácsomat veszem elő. Most ez is megteszi.
- Mondj egy számot! - parancsolok rá.
- Tíz, úrnőm - feleli engedelmesen.
- Addig foglak verni, amíg tízszer el nem élvezel, megértetted?
- Meg, úrnőm - bólint.
- Akkor kezdjük - azzal lecsapok rá a korbáccsal. Végül is, ez is elég szórakoztató.

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : animae scrinium est servitus
Play-by : Monica Bellucci
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 1086
Vonal2 :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: House of The Devil    



Sponsored content
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down
 
House of The Devil
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» House Peregrin (Nagy ház)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Other times
Alternatív játékhelyszínek, hogy a fantáziád szárnyalhasson
 :: Visszatekintés
-