Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 My Dom




Tárgy: My Dom   Csüt. Jún. 27, 2013 6:01 pm

*Megint egy szörnyű nap. Egész nap csak rohangálok, mint valami bolond, egy főnök piti kis ügyeit intézve akit még sosem láttam. Hiszen egy nő vett fel asszisztensi feladatokra, és az igazi asszisztense mondja meg nekem, hogy mi a teendő. Nevetséges. Miért lenne olyan nagy dolog ha ő maga mondaná meg, hogy mire van szüksége.
Minden esetre a pasas eléggé zsarnokoskodó, szerinte állandóan késésbe vagyok, ő szerinte három perc alatt el lehet jutni a város egyik végéből a másikba és még vissza is kéne érnem. Még ebédelni sem volt időm... Pedig ki szoktam használni ha itt ehetek, ugyanis itt van ingyen koszt a hűtőben, nasik meg ilyenek. Persze a pénzemet már megint V-re költöttem. Tudom, hogy le kéne állni, ott már bajok vannak ha az iskolába a súlyhatár alá kerülök. Nagyon nagy bajok, ugyanis a balett táncosoknak karcsúnak kell lenni. Híznom kell! Állapítottam meg az orvos. És tudom de ha... a kegyetlen főnököm, névtelenül, állandóan futtat? Még csak esélyem sincsen. Otthon meg szerintem már pókhálós a hűtő. Kora délután az iskola után még megy a pörgés, még van bennem erő. És igen még tudok azon agyalni, hogy éhes vagyok és, hogy mennyit kell rohangálnom, de ahogyan telik a nap...
Mire van egy percem leülni, már minden gondolat kiszáll a fejemből, s csak egy marad: Haza kell mennem a következő adagért. Igen, már érzem... A zsibbadás kezdetét, az elvonási tünetek első jele. Ujjaimat magam elé emelem... második jel, remegnek a kezeim. Hiába iszok az ajkaimat porosnak és száraznak érzem. De még van két óra a munka időmből, hogy fogom kibírni? De kell a pénz, kell a kajára, benzinre meg ugye V-re... Jövőhéten megkapom végre a fizetésemet. Még jó, hogy a koleszért nem kell fizetni... ösztöndíj... de vajon meddig? Ha így haladok a tanulmányaimmal akkor bizony hamarosan a fizetős helyek egyikén koptathatom a gyakorló rudat. De az nem fog menni... a sulira már nincsen pénzem...
- Mercedes, a főnök hívat!- Döbbentem kapom fel a fejemet, de mire felnézek a titkárnő már el is tűnt? Micsoda? Engem? Minek?
Egy oka lehet csupán. Ezt mindenki tudja, vagy előléptetés, de nem az én fokozatomon, vagy kirúgás...Dermedten pislogok az ajtóra egy pillanatig.
Nem, engem nem rúghatnak ki, ki kell találnom valami remek védőbeszédet. Igen... vajon az használna ha most gyorsan kifesteném magam és kigombolnám a blúzom... nem biztos, hogy nem, nem vagyok elég szexi hozzá, bár én is a bögyös, szőke titkárnő lehetnék. Őt biztosan nem rúgja ki, már csak azért sem ahogyan kinéz. Elképzelem, ahogyan a nagy, hájas igazgató, a székében tespedve, a biztonsági kamerák képét nézi egész nap, s a bögyös babákra veri a nyálát... vagy mást.
Idegesen megigazítom a ruhámat, s felkapok pár iratot amiket még el kell vinnem a nyomdába, csak,hogy lássa éppen munka közben hívat. Nem, én nem ültem, egy percet sem.
Kezem s lábam is remegett, s nem azért mert találkoznom kell az igazgatóval, hanem mert az elvonási tünetek egyre fokozódtak. Határozottan vágytam a V fémes és édes ízére, és az erőre amit ad. Igen most konkrétan szükségem lett volna rá, hogy legyen egy kis vér a pucámban...
Ahogyan végighaladtam a folyosón az irodák között, mintha az akasztásomra csoszogtam volna... Minden szem rám szegeződött, valakinek szánalom, valakinek sajnálat, valakinek közöny ült a szemében. Igyekeztem nem nézni senkire, de így is elkaptam egy-két kukucskáló, érdeklődő arcot.
Be a titkárnőhöz, fel a magánlifttel... ott még egy titkárnő. Még egy? Melyikkel beszéltem én nap, mint nap?
Beleszól a kis telefonba, hogy megérkeztem, de ezt már alig érzékelem a fejem zúg, mintha egy méhkas költözött volna belé.
Fázik késéssel fogom csak fel, hogy a titkárnő int, hogy bemehetek. Lenyomom a kilincset s zsibbadtan lépek beljebb az irodába...
Vagyis lépnek, ugyanis az örök barátom a küszöb gátat vet az elhatározásomnak, hogy viszonylag emberi módon jussak át azon a hatalmas akadályon amit egy ajtó jelent.
Szó szerint berobbanok az irodájába, megbotolva és az összes nyomtatványt szétterítve a puha, és nyilván valóan méregdrága padlószőnyegen. Minek egy irodába padló szőnyeg?
De nem esek el, s erre büszke is lennék, ha a papírjaim nem hevernének szanaszét a padlón.
- Annyira sajnálom Mr. Mcgregor... én komolyan... már is összeszedem...- Mormogom, s nem is nézek a szólított személyre,letérdelek és remegő kézzel, kapkodva igyekszem a papírokat visszarendezni a mappámba. Jesszusom Merci... ennél már nem is nyújthatnál szerencsétlenebb és szánalmasabb látványt!
Még szerencsétlenkedek egy pillanatig, s nagy megkönnyebbült, ámde halk sóhajjal konstatálom a papírok helyretételét. Persze ezeket majd még sorba kell rendezni... már ha nem rúgnak ki.
Zilált hajamat kisöpröm a szememből, s felpillantok a még egyetlen szót sem ejtő igazgatóra...
Lefagyok... Ég kék íriszeim az ő jeges kékjeivel találják szembe magukat. Nem erre számítottam... nem egy ilyen kinézetű elnökre. Hanem valami hájas és ronda és nevetséges alakra.
Valahol a döbbeneten keresztül is felfogom a belőle áradó nyers kisugárzást... ez nem lesz egyszerű menet, hiába terveztem meg a fejemben a védőbeszédem minden pontját.
Megnyalom hirtelen kiszáradt ajkaimat, s ez elég arra, hogy felébredjek révületemből... hogy még mindig a földön térdelek. Torok köszörülve lesütöm a szememet, s megigazítva zilált ruhámat felállok... Jesszus milyen kínos. Komolyan képes voltam előtte majdnem pofára esni? Minden esetre szétszórni a papírokat?
Szégyenemben legszívesebben elsüllyednék a föld alá, de ez nem lehetséges, így inkább feszengve ácsorgok az iroda közepén, arra várva, hogy hellyel kínáljon... vagy valami...*

avatar
Alakváltó
Animal i have become

animae scrinium est servitus

Play-by : Alexis Bledel
Vonal1 :
Faj : Alakváltó
Posztok : 78
Kor : 21
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : Háááát :P
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak : Fekete párduc
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: My Dom   Csüt. Jún. 27, 2013 6:46 pm

Amikor először találkoztunk... igen. Azt sosem felejtem el. Elevenen él bennem minden századmásodperce...

-Hívassa ide Mercedes Sweetlyt. Nem érdekel, hol, és kivel van, azonnal kerítse elő, megértette? Különben repül!-
Megnyomom a gombot, hogy bontsam a vonalat. Szándékosan nem mondtam, hogy melyikük is repül...
Nagyon fontos ugyanis, hogy előkerítsék nekem a lányt. Eleve eltelt két hónap, mire egyáltalán megtudtam, hogy itt dolgozik, valami ostoba HR-es hibájából, fel nem foghatom, mit olyan nehéz megérteni azon, hogy minden alkalmazottat, akit fel kívánnak venni, jelentsenek le nekem ELŐTTE! Nem utána, pláne nem két hónappal utána... mondanom sem kell, hogy repült. Remélem, ezzel elég világossá vált, hogy nem alkalmazok senkit, aki nem tudja, mi a dolga, és nem tudja azt úgy elvégezni, ahogy én jónak látom.
Ezután a hölgyikét lenyomoztam, természetesen, és amit ekkor találtam... nem volt egyszerű dolgom. Ez volt az, ami igazából felkeltette az érdeklődésemet. Természetesen az alapvető, nyilvános adatait pillanatok alatt kiderítettem, mintha megelégednék ennyivel... nekem nem a személyi száma kell. Arra vagyok kíváncsi, démon-e, ismer-e démont, vagy vámpírt, és fogyasztott-e már valaha V-t. Elég világos, miért érdekelnek ezek a tények, mint a vállalat vezetőjét. Természetesen nem az információs-technológia része miatt a cégnek, nem... sokkal inkább a vadászat miatt.
Nyomoztam utána több hétig, és semmit nem találtam, ami gyanús lehetett volna igazán. Nincs pénze, de ez nem lep meg, lévén a szülei nem támogatják a balettet. Ezt meg tudom érteni, nagyon kevés lány jut be egy iskolába, még kevesebb, aki tehetséges, és munkát is kap utána. Én sem egy ilyen szakmába fektetném a pénzemet.
Aztán feltűnt egy utalás, gyanússá vált... átutalt egy összeget egy olyan számlára, ami nyilvánvalóan egy V díleré. Nem kapcsoltuk le még, hogy eljuttasson minket a kisebb-nagyobb halakhoz.
És ez a lány nekem dolgozik. Persze véletlenül is utalhatott, félre, és én ezt ki fogom deríteni.
Végre megérkezik - mit érkezik, zuhan! Legalábbis az iratok a kezéből. Idegesen csukom le a gépen az asztalra, amin épp dolgoztam, és pillantok rá. Bosszant a szerencsétlenkedés, mérhetetlenül irritál. Elkezdi összeszedni a papírokat, és én is felállok, öltönyömet összefogom, és megenyhülve remegő hangjától odasétálok hozzá, hogy karját megfogva felemeljem a földről.
-Jól van, Miss Sweetly?-
Kérdezem meg tőle cseppet sem kíváncsian, inkább szánakozva, és akkor végre rám emeli a tekintetét. Rám emeli azokat a kristályszín íriszeket, amitől a lábam a földbe gyökerezik. Kutatón pillantok egyik szeméből a másikba, nem értem, mi történik, azután nagy nehezen összeszedem magam, megköszörülöm a torkomat, és látszólag nyugodtan, határozottan sétálok vissza az asztalomhoz.
-Még nem találkoztunk, a nevem Logan Mcgregor.-
Mutatkozom be neki, majd leülök a székembe, és őt is hellyel kínálom. Ezután elkezdem rajta keresni a V-re utaló jeleket, bár, ha egyszer fogyasztott is, az biztosan nem fog feltűnni. Csak az a baj a szerrel, hogy több, mint 50%-a az élvezőknek nem csak egyszer fogyaszt.
-Foglaljon helyet!-
Mutatok a székre, és hátradőlök a magaméban, hogy azután, ismét visszanyerve magabiztosságomat, ismét a szemébe merjek pillantani - s megbizonyosodjam arról, elhamarkodott voltam. Inkább botor, mint bátor, mert a tekintete megint a helyemre szögez. Mintha minden rám lenne írva a pillantása hatására, s csak le kéne olvasnia. Félelmetes... remélem, tényleg nem tudja. Nem tudhatja, Logan, szedd már össze magad! Honnan is tudná?! Ahogy elejtette, és összeszedte a papírokat, teljesen emberi reakció volt. Semmi gyorsaság, semmi árulkodó fél-mozdulat.
-Miss Sweetly, bizonyára sejti, miért hívattam... úgy tapasztaltam az elmúlt időszakban, hogy a maga munkája által felvázolt irány nem egyezik cégünk céljaival. A tempó nem megfelelő. Kérem, mondja el erről a véleményét, a befolyásoló tényezőket, ne hagyjon ki semmit!-
Pattogó parancsolón csendül a hangom, és harmadik alkalommal már sokkal határozottabban, fenyegetőbben nézek a szemeibe. Mondd, hogy mi közöd a V-hez!

avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: My Dom   Vas. Jún. 30, 2013 2:38 pm

*Tudtam, hogy ez lesz... Hogy én nem tudok csak úgy simán megjelenni valahol, határozottan és összeszedetten... A megbotlás egyszerűen kihagyhatatlan volt, ahogyan a papírok széthajigálása is. Gratulálok Mercédesz! Tökéletes a bemutatkozás, ha eddig nem is akart kirúgni majd most már akar. Vagy ha igen, akkor most megbizonyosodhatott róla, hogy igaza van, nem vagyok megfelelő személy a cégének.
Szinte fel sem tűnik, ahogyan kilép az asztala mögül, nem hallom... pedig igazán jók a füleim, de figyelmetlen vagyok. Nos, igen... hiszen a gondolataim egy részét az foglalja le, hogy már megint milyen jól beégettem magam, a másikat pedig az, hogy csak jussak túl ezen az egészen és hazamehessek... igen, igen a következő adagért.
Így össze is rezzenek, ahogyan a karomhoz ér. Hirtelen felpillantok, s bizony nem az a látvány tárul elém amire számítottam. Nem gondoltam volna, hogy az igazgató ennyire... ennyire... szexi. Oh, igen mást nem is igazán lehet rá mondani. Az öltöny alatt is feltűnt, hogy szikár, izmos alkat, a jeges kék szemei kissé talán meglepetten meredtek rám. S ebben a pillanatban tudatosul is bennem, hogy még mindig előtte térdelek, talán már egy perce is...Ez borzasztó kínos, és zavarba ejtő, elkapom a pillantásomat. A papírjaimat szorongatva kiegyenesedek.
- Köszönöm!- Mormogom, s szinte azonnal hátrébb is lépek, hogy a karnyújtásnyi távolság meg legyen közöttünk. Nem, nem akartam én ezzel a gesztussal megsérteni, csak csupán nem szeretem ha hívatlanul a személyes terembe hatolnak. Figyelmemet nem kerüli el szánakozó hangszíne, de inkább nem foglalkozom vele. Figyelem, ahogyan megfordul s visszamegy az asztalához. Így van alkalmam hátulról is megszemlélni, s bár nem akarom, de attól még magamban megjegyzem, hogy igen formás feneke van.
- Tudom mi a neve...- Csúszik ki az ajkaim közül meggondolatlanul, s szenvtelenül. Miből feltételezi, hogy nem tudom? Hiszen az egész cég tudja, igen mindenki. Ahogyan azt is, hogy ide két dologért jöhet az ember, hogy kirúgják és, hogy előléptessék. És mindenkinek egyértelmű, hogy miért is érkezik fel a magán lifttel.
Helyet foglalok, ahogyan a székre mutat, jobb is azt hiszem, ugyanis a térdeim igazán kocsányos állapotukban leledzenek. Nem pontosan tudom, hogy ez elvonási tünetek kettes fázisának része, vagy pedig annak a tudatnak, ahogyan a belépőm sikerült, és annak, hogy most valahogy meg kell győznöm egy tőlem alig idősebb vezérigazgatót, hogy ne rúgjon ki. Jézusom... hogy tölthet be ilyen magas pozíciót ennyire fiatalon? Vizslatva számba veszem arcának minden vonását... Hogy csinálta? Nyilván valóan törtető és kegyetlen. Azt hiszem nem olyan, mint én... nem fél attól, hogy másokat eltaposson ha az érdekei úgy kívánják. És eléggé határozott, egyértelmű, hogy meg van benne a vezetésre való képesség... de hát akkor is... Biztosan nagyon sokat dolgozott ezért. S a szemei...Ilyen pillantása lehet egy gyilkosnak, hideg és kimért, elszánt és okos. Igen... egy vadásznak is hasonló szemei lehetnek,bár még egyel sem találkoztam. Legalábbis úgy nem, hogy tudtam, hogy vadász. De nekik is biztosan ilyen a pillantásuk, kissé már ijesztő. Kissé?
Annyira elmerülök a gondolataimban, hogy szó szerint összerezzenek pattogó hangjára. S a valóság úgy zuhan vissza a vállamra akár egy ólomnehéz teher.
Persze, hogy tudom, hogy miért vagyok itt... azért, hogy kirúgjon. De minek hozzá ez a körítés?
Ahogyan ránéztem, pár pillanattal ezelőtt az összes érvem elszállt. Vagyis már ott az ajtónál, amin beestem... és most megpróbáltam újra összeszedni a gondolataimat. De valahogy... ahogyan az arcára néztem minden érvem borzasztóan gyermetegnek és gyengének tűnt. Elvégre mit érdekelnék őt az én érzéseim? Hogy mennyit teszek meg azért, hogy teljesítsek? Hogy tanulok mellette? Hogy fáradt vagyok? Hogy nincs ebéd szünetem? Vagy, hogy egy idő után remegek a testem annyira kívánja a V fémes ízét? Őt, mind ez nem érdekli, bár az utóbbit nem is osztottam volna meg vele. Nagyon óvatos vagyok, ha az iskolában megtudnák, azonnal kirúgnának! Rögtön! Egyszer volt egy átutalásom, de megbántam... Másnak józan fejjel rájöttem, hogy ez nagyon könnyen lenyomozható. Az egyetlen és utolsó baki...
- Nem hinném, vagyis nem tudom, hogy "az irány" miért ne egyezne a cég céljaival.- Ráncolom össze a szemöldökömet. Nem a legjobb kezdés, de kell pár pillanat, hogy valami ésszerű okot találjak. Igen, mert tudom, hogy ő okokat akar hallani, bár sejtem, hogy magában már eldöntötte, hogy ki fog rúgni. Nem úgy, mint a bíróságon, hogy ártatlan az ember míg be nem bizonyosodik, hogy bűnös... most itt bűnös vagyok és bizonygathatom, hogy ártatlan. Na, jó ez a bűnügyi hasonlat egy kicsit talán erős volt... Idegesen babrálom a ruhám ujját.
- Nézze Mr. Mcgregor, van tapasztalatom asszisztensi feladatokban, és a reggelente felvázolt lista megoldhatatlan hat órában, a megadott időkereten belül.- Igen, apámnak szerintem már öt éves korom óta az asszisztense voltam. Na, jó annyi nem, de igen hamar befogott és állandóan rohangáltam neki. Majd ugye lett jogsim és kocsim, s bár kaptam pénzt az életem nem állt másból, mint a cégből meg a tanulásból.
Ezért is vállaltam el ezt a munkát, meg azért mert elég sokat fizet ahhoz képest, hogy hat óra és tudom a suli mellett is csinálni.
- Lehetetlenség húsz perc alatt eljutni a város egyik végébe és még vissza is érni. A városban folyamatosak a közlekedési dugók, számolni kell azzal is, hogy a különböző helyeken kontaktust kell teremtenem az ott dolgozó emberekkel, és nem mindig olyan készségesek, vagy ők is hibáznak. És az én rozoga autóm amúgy sem képes nagy teljesítményre, így nem is haladok úgy vele, ahogyan talán azt kéne. Túl szűk az ütemterv, a befolyásoló tényezők viszont léteznek.- Próbálok határozott lenni, elvégre ez az igazság. Többek között ezért kések, na persze a későbbiek során van, hogy meg kell állnom szusszanni és vannak rosszabb napjaim, amikor hamarabb kívánom meg a V-t vagy nincs pénzem rá, vagy fáradtabb és ingerlékenyebb vagyok. Igen vannak napok.
- Akár mennyire igyekszem a reggelente kapott listák, nem embernek készültek azt hiszem. Talán vámpírnak... mert az gyalogosan is elég gyorsan közlekedik, habár a nappali időpont problémát okoz számukra. Még ebéd szünetet sem tartok sokszor, ami elméletben jár nekem, de persze ez senkit sem érdekel, és meg tudom érteni. Csak éppen nem viselem jól, hogy minden igyekezetem ellenére is folyamatos piszkálásban részesülök.- És még szépen fogalmaztam. Azt hiszem, hogy egy kicsit belelovaltam magam. Tudom, nem kellett volna, a végére kissé elveszítettem a határozott és kiegyensúlyozott, komoly és nyugodt hangnemet. Hangom pattogóvá, s egy icipicit idegessé vált.
Az ajkamba harapok, mert ideges vagyok és, hogy emlékeztessem magamat, hogy kicsit le kéne higgadni. Kisöprök egy fekete tincset a szememből, ami ismét előre hullott. Hamarosan lejár a munka időm, és akkor mehetek haza. Csak tizenöt perc és a koleszban vagyok... egyedül... addigra tudom, hogy már zúgni fog a fejem, hogy kiüt rajtam a veríték.De gyorsan tudom is a problémát orvosolni... Igen gyorsan. Ezért ezt az interjút rövidre kell zárni, lehetőleg úgy, hogy a végén ne rúgjanak ki. Azt hiszem még nem igazán fogtam fel, hogy ez megtörténhet. Hiszen, mit csinálok akkor? Hogy veszek V-t? Hát a válasz sehogy, vagy nagyon gyorsan találnom kell egy másik helyet.*

avatar
Alakváltó
Animal i have become

animae scrinium est servitus

Play-by : Alexis Bledel
Vonal1 :
Faj : Alakváltó
Posztok : 78
Kor : 21
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : Háááát :P
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak : Fekete párduc
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: My Dom   Vas. Jún. 30, 2013 7:22 pm

Rettentően bosszant ez a lány, és mivel nem ismerem, így nem találgathatok, miért: tudom, hogy azért, amilyen hatást kivált belőlem. Ahogy felegyenesedik, és ellép tőlem, mintha belém robbanna a feszültség, úgy sajdul meg kezem, hogy utána nyúljak, és visszarántsam, közelebb. Ehelyett inkább sóhajtok, és az asztalomhoz megyek, helyet foglalok, hellyel kínálom, és számon kérem őt.
Felvonom a szemöldökömet faragatlannak ítélt megjegyzésétől. Persze, hogy tudja, mi a nevem, ha nem tudná, még annyi keresnivalója sem lenne nemhogy az irodámban, de a vállalatban, mint így. Mindössze, mivel még sosem találkoztunk, ezt diktálja az illem.

Meglepett, és megbabonázott, bár ezt akkor aligha vallottam be magamnak. Csak azt tudtam, hogy túl nagy hatással van rám, és hogy a hangjából kicsendülő ellenállás valamit megmozgat bennem, és nem a rossz értelemben. Ez is idegesített benne, egyre dühösebb lettem magamra, rá, próbáltam kimért, és hideg maradni, mély levegőket vettem, amennyire lehet, észrevétlenül, de nagyon nehéz volt vele szemben ülnöm úgy, hogy totálisan felfordította a világomat néhány pillanat alatt, és én ebből leginkább csak az utóbbit éreztem: az oltári nagy kavarodást.

-Mert nem szívvel-lélekkel csinálja, csak feltételezem azért, hogy fizesse a lakbért.-
Válaszolom kimérten, és még egy okot kipipálok a listámon, ami arra késztet, hogy kirúgjam. Azokkal az emberekkel szeretek együtt dolgozni, akiket a céljaink motiválnak, nem a fizetés... természetesen ez elengedhetetlenül része a dolognak, sőt, nem is akár mennyit számít! De mégis a jó munkaerő abban mutatkozik meg, hogy a dolgozó a vállalat által kitűzött célokat tartja elsődlegesnek a munkájában. ez a lány szétszórt, figyelmetlen, mondhatni, egy idegi roncs. Remeg keze-lába, olykor hadar, vagy meg-megtorpan a beszédben, ezt alátámasztották a fölötte állók. Mégis van benne valami megnyerő.
Azután összefüggően sokat kezd beszélni, és értelmes érveket sorakoztat. Felettébb tetszik, ami elhangzik, és még csak a gondolat írmagját se engedem meg magamnak, hogy azért tetszik, amit, és ahogy (már megint elég arrogánsan) mond, mert nem akarom kirúgni. Hümmögök a hallottakon, és hallgatom tovább a mondandóját.
-Nagyon jól érvel.-
Jegyzem meg, ezzel némileg elterelve a témát, és annak azért örülök, hogy a végére, mire befejezi, ismét eszébe jut, ki a főnök - feltételezem a hangszínéből, és beszédmodorából. Talán mégsem fogyaszt V-t, csak ideges, azért remeg, mint a kocsonya. Muszáj kiderítenem, és bassza meg az ég, nem akarom, hogy elmenjen!
Felemelem a kezem felé, hogy várjon egy pillanatot, majd a gépen ismét felnyitom az ablakot. Megkeresem Leticia legutolsó üzenetét, azután átfutva azt az orrnyergemet kezdem lehunyt szemmel masszírozni. Azután döntésre jutok.
-Nos, Miss sweetly, bizonyára tudja, hogy Leticia egy másik részlegre kerül, így a pozíciója felszabadul. Gratulálok, Öné a munka, a fizetését megháromszorozom természetesen... bizonyítsa be, mit tud, és, hogy alkalmas arra, hogy a cég munkatársa legyen!-
Kihívó pillantással nézek rá, de valójában el sem hiszem, hogy ezt mondtam. Hogy személyi asszisztensemnek előléptetek egy diáklányt, aki lehetséges, hogy V függő, ezen kívül pimasz, neveletlen, és tanulatlan is. De mégis kimondtam, és már nincs visszaút, így remélem, nem fogadja el. Kár volt háromszor annyi pénzt kínálni neki, mint amit jelenleg kap, ami megjegyzem, elég busás honorárium a munkájáért, amit végez. És bizonyítandó önmagam felé, hogy nem vagyok normális, még azért hozzáteszem.
-Holnap délután kettőkor kezd ezen az emeleten az irodában. A magán lift kódját akkor megkapja, a betanulásban természetesen Charlotte segít Önnek.-
A másik személyi asszisztensem majd megmutatja neki, miket kell csinálni, igen, mindezt pedig kimondtam, ellentmondást nem tűrően. Még felpillantok rá, de nem azért, hogy elfogadja-e, sokkal inkább azért, hogy mindent értett-e.

avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: My Dom   Hétf. Júl. 01, 2013 9:47 am

*Kicsit talán mintha bosszantanám. Ez csak azért furcsa, mert az emberek általában nem vesznek annyiba, hogy bosszantsam őket. Egyszerűen legyintenek a szerencsétlenkedéseimre, vagy tudomást sem vesznek róla. Hát pont egy ilyen nagy mogult nem kéne, hogy idegesítsek. Elvégre mi lehetek én az életében? Csak egy aprócska porszem aki az irodája padlójára ejtett a cégéhez tartozó valamilyen iratokat... S még is mintha bosszantanám...
Kissé nyomasztó az irodájának a hangulata, talán ez itt a probléma. Vagy ő teszi ilyen fullasztóvá? Fogalmam sincs, minden esetre nagyon meggondolatlan szavak tömkelege árad ki az ajkaim közül. Amiket szinte azonnal kimondásuk után meg is bánok. Még is mi a fenét akarok én? Hogy kirúgjon? Hát nem ezt akarom megakadályozni?
Veszek egy mély levegőt, hogy szívverésem csituljon némileg és képes legyek összeszedettebben viselkedni. Igyekszem észrevétlenül csinálni, így orromon szívom be a nagy mennyiségű, éltető oxigént. Illata beáramlik a szaglószervemen, iszonyatosan kellemes és férfias illat bódítja el a tudatomat egy pillanatra. Na ennyit arról, hogy kicsit lenyugtatom magamat, legszívesebben átmásztam volna az asztalon s végigszaglászva a nyakát, hozzádörgölőztem volna, magamra kenve ezt a kellemes aromát. A macskám felmordult a belsőmben, követelve ezt az ösztönös reakciót. Helyzetet váltottam ültömben, kissé mocorogva, de persze az imént említett mozdulatsort nem vittem véghez.
Helyette a székemben maradtam, s hallgattam csípős megjegyzését. De nem tudtam rá mit mondani, azon kívül, hogy a szemeibe nézve meredtem rá. Igaza volt, nem csináltam ezt szívvel lélekkel, hiszen nekem nem azaz álmom, hogy egy nagy cégnél dolgozzak, ha ez lenne akkor nem szöktem volna meg otthonról. Mit elszökni? Tulajdonképpen ki lettem dobva, de ez már csak részletkérdés.
Persze azt sem lehet mondani,hogy fél vállról csinálnám, ugyanis én erre képtelen vagyok. Ha valamit csinálok akkor azt rendesen teszem, én nem tudok lábat lógatni. Igen, megfelelési kényszer, úgy hívják. És totál ki tud akasztani ha valami nem sikerül. Tehát igen sokat adok bele ebbe a munkába, csak úgy tűnik, hogy még sem eleget.
Felsorakoztatom a hirtelen összekapart érveimet, s igyekszem nem az egésznek az érzelmi részére kitérni, hanem komolyan csak az érvekkel foglalkozni. S úgy tűnik ez valamennyire sikerül is, legalábbis erre következtetek a hümmögésből és a megjegyzéséből. Talán még sem fog kirúgni?
Felmutatja a kezét, hogy várjak, amúgy sem akartam mondani semmit. Őszintén már percek óta arra várok, hogy mikor állít meg. Egy dolog érdekel, ha most kirúg akkor azonnal pakolnom kell? És megkapom a pénzemet? És mennyit? Nem venném jó néven ha nem fizetnének ki... bár ez a cég nem is tűnik olyan fajtának. Igen, amiért megdolgoztam az jár nekem...
Figyelmemet a gondolataimról elveszi a kép, ahogyan az orrnyergét masszírozza. Annyira szexi, mint akinek a világ legnagyobb gondja gördült a vállára azzal,hogy most meg kell hoznia a döntést... kirúg. Vagy valamit olvasott az emailben... és semmi köze hozzám. Hát persze, hogy nincsen! Mercedes ne legyél már ennyire beképzelt!
És bumm... döbbenten meredek rá, én... mi? én? Miért?
Nem, nem tudtam, hogy Leticia elmegy vagy mi, azt sem tudom, hogy ki az. Az a nő aki idefent dolgozik, vagy az aki lent?
Nem bírok megmukkanni, ugyanis lélekben arra készültem, hogy kifognak rúgni. És úgy is kezdte ezt a beszélgetést, magyarázkodnom kellett, hát akkor most miért fogok háromszor annyit keresni?
Ezen az emeleten? Holnap? Charlotte? Ki a fene az a Charlotte?
Az ajkaim enyhén elnyílnak döbbenetemben, s mert nem tudok erre mit mondani. Mit is mondhatnék? Hogy nem? Ennyi pénzért nem vagyok normális ha nemet mondok...
Ismét rám pillant, mint úgy mellékesen, mintha elképzelhetetlennek tartaná, hogy nemet mondjak erre az ajánlatra, s nagyon is igaza van, nem fogok nemet mondani.
Zsibbadtan bólintok.
- Távozhatok?- Állok fel még mindig kicsit sokkos állapotban. Holnap itt fogok kezdeni az ő irodája közvetlen közelében. Jesszusom, jobb lett volna, ha nem szembesülök a főnökömmel, ugyanis minden koncentráló képességemet elveszi egy-egy határozottabb pillantása. Talán nem is számít,hogy mennyire jól néz ki, bár szívesen legeltettem volna rajta a szemeimet egész nap, viszont a belőle áradó kisugárzás szinte kézzel fogható. Vajon minden nap fogok vele találkozni? De akkor, hogyan fogom elrejteni az iránta érzett vonzódásomat? Jaj, Merci... még csak egyszer találkoztál vele, ne legyél már ennyire drámai!
Minden esetre igyekszem majd közömbösnek látszani, biztosan minden nő a bugyijába élvez tőle a cégnél... tehát biztos megszokta. Mondjuk ez még nem azt jelenti, hogy nekem is le kell ennyire süllyednem, hogy a nyálamat csorgassam egy pasi után. Helyes Mercedes! Acélozd meg magad!*

avatar
Alakváltó
Animal i have become

animae scrinium est servitus

Play-by : Alexis Bledel
Vonal1 :
Faj : Alakváltó
Posztok : 78
Kor : 21
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : Háááát :P
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak : Fekete párduc
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: My Dom   Szomb. Júl. 06, 2013 4:48 pm

Sokáig csak hallgat, nem válaszol, és már érlelődik bennem a remény, hogy nemet mond. Bár akkor oltári ostoba.
Lehajtja a fejét, minden mozdulata annyira hívogató, és ahogy a szemembe néz, mintha a vesémbe látna. Sosem éreztem még magam ennyire fedetlennek egyetlen nő előtt sem, még meztelenül sem, pedig azért... nem mondhatnám, hogy nem akadtam már össze jelentős mennyiséggel. Sőt, mindent mondhatnék, de azt, hogy kevés volt, nem. A nőket vonzza a hatalom, a pénz, a fizikai erő, nekem pedig kell a kielégülés, még a munkám mellett is. Még a dupla munkám mellett is.
Az ajtó felé mutatok nagyvonalúan, amikor megkérdezi, távozhat-e, és amint feláll, és elfordul, azonnal a szexi seggét kezdem nézni. Ahogy riszál egyet a csípőjén, miközben indul, hogy kisétáljon az irodából az a diáklány, aki részmunkaidőben nevetségesen sok pénzt fog kapni tőlem a személyi asszisztensemként frissen kinevezve, meg kell lazítanom a nyakkendőmet, de még ez se segít, hogy ne az lebegjen lelki szemeim előtt, hogy át kéne ugrani az asztalon, mögé lépni, nekilökni a falnak, és addig rakni hátulról, amíg félájultan nem sikoltja a nevemet.
Szerencsére gyorsan az ajtóhoz ér, valószínűleg mindkettőnket megmentve ezzel.
Amint távozik, lejjebb csúszok a székemben, ahogy kiengedem tüdőmből a bennem rekedt levegőt. Nagyon sok edzéssel fog ez járni nekem, de már most tudom, hogy nem lesz elég, ezért a vörös, bőrkötéses noteszemet kezdem lapozgatni, amelyet az egyik kulccsal zárható fiókból veszek elő, és nézegetni kezdem a feljegyzéseimet a nőkről, akikkel valaha volt szexuális kapcsolatom. Úgy döntök, győzzön a véletlen, így behunyom a szemem, és random nyitom ki valahol a könyvecskét, majd elvigyorodom, és már tárcsázni is kezdek a mobilomon. Természetesen azonnal felveszi, meglepne, ha nem így történne.
-Joanna? Fél óra múlva a megszokott helyen. Azt akarom, hogy meztelenül várj rám.-
Közlöm röviden és utasítóan, és meg sem várva a válaszát leteszem. Soha nem fordult még elő, hogy ne ért volna rám.

//Köszönöm a játékot, alig várom a következőt, ha már így felfordította az életemet! ;)//

avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: My Dom   



Sponsored content
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down
 
My Dom
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Other times
Alternatív játékhelyszínek, hogy a fantáziád szárnyalhasson
 :: Visszatekintés
-